Arról, hogy hol is lett elrontva

Azt hiszem, rájöttem, hogy ez az egész FITT- és klog-dolog hol lett elrontva, illetve hogy mit is rontottam el pontosan. Marha egyszerű, és valószínűleg ugyanannyira írható a rövidlátás számlájára, mint a hűbelebalázs módjára megvalósított dolgokéra.

Egyszerűen az volt a hiba, hogy amikor elkezdtük a klogot, akkor külön-külön blogokat indítottunk. Persze ez adottság is volt, mert ugye ott volt az Egyetemi Könyvtár, Ádám Olvasónaplója, meg hát a saját blogom, ami így nem igazán illett hirtelen össze – de be kell vallanom, nem is jutott az eszembe, hogy egy platformot alkossunk meg, legalábbis nem emlékszem már ilyesmire. De mégis, ha valaki ilyesmibe vágná a legközelebb a fejszéjét, azt mondom, csakis közösen – óriási lehetőségeket hagytunk ki így.

Először is, a közösség. Egyébként ez az, ami talán a leginkább megmaradt, de még így sem az igazi. Egy erős csapat lazán megugrotta volna az MKE-s zsákutcát, a KI-s feladatokat és egy független munkacsoport megalakítása sem lett volna ekkora probléma. Az eltelt majd’ 6 évben számtalan olyan írás született meg a klogokon, amik csapatmunkával simán lehettek volna egy kiadványsorozat alapjai.

Ezzel összefüggésben hagytuk ki annak az online folyóiratnak a megteremtését is, amelynek létrejöttében egyre kevésbé hiszek. Elég sokszor fogalmazódott meg az igény (legutóbb Ádámtól, de én is írtam ilyet), és be kell látnom, pont az a bizonyos gerenda vs. szálka történet játszódott le.

Egy ilyen rendszer mellé lehetett volna megcsinálni rendesen a klogot is, mint szolgáltatást – persze itt is rengeteg technikai hiányosság volt, többek közt óriási hiba volt lemondani a 990.hu kedvéért a MU-ról, de hát bármennyire is utálom a kifejezést, kis pénz, kis foci, nem futotta másra.

És ami a legfájóbb – ezt már nem lehet visszacsinálni, sőt nulláról sem lehet ezt már újrakezdeni. Ehhez úgy kéne tenni, mintha az egész nem történt volna meg, ami egyrészt hazugság lenne, másrészt meg úgysem működne.

Tanulság meg nagyon nincs, ha esetleg mégis, akkor csak annyit, hogy bárki bármi hasonlóba fog: egy felületen tegye a többiekkel. Nem vezet sehová ez a különutas rendszer,* nem vagyunk akkora szakma és ország, hogy működjön. Marketingesből, irodalmárból, ilyenolyan szakértőből annyi van, mint a szemét – nálunk pont egy nagyon szerencsés csillagzat kellett, hogy összejöjjön az a konstelláció, aminek a lendülete elvitt minket eddig.

* Ez csak egy vélemény.

Gondolatok a magyar könyvtári folyóiratokról

Figyelem, a következő bejegyzés alkalmas lehet arra, hogy megbántsak valakit vele, ezért előre le szeretném szögezni, hogy ez csak egy jegyzet, gondolatmenet, aminek a célja a vita, nem pedig a sértés. Köszönöm.

Sokszor és sokat hangoztatott véleményem az, hogy nem méltó az az állapot, amiben a magyar könyvtári és információ-technológiai szaksajtó van, legalábbis így kívülről-alulról nézve (ez több szempontból is képzavar, kommentben lehet fejtegetni). Nem feltétlenül tartalmilag, bár újabb elvárások nyilván mindig vannak, hanem inkább technikailag, amiba nagyon sok minden belejátszik. A szekált folyóiratok most a KKK, Könyvtári Levelező/Lap, a Könyvtári Figyelő és a TMT, a KIT pedig kimaradt (szigorú vagyok, de igazságtalan), mivel eleve egy online entitásról beszélünk, másrészt pedig az inkább szemléz, tehát nem annyira elsődleges infókat közöl. Végül pedig, ha Gábornak jelzek valami technikai kifogást, akkor megoldják, de pl. a TMT-nél csak addig jutottunk el, hogy gőzük sincsen, kinél is van fizikailag az archívum (FTP-hozzáférése). Marad a wget, már ha begyűjtök előbb megfelelő mennyiségű nyugtatót (egyébként pont erről már morogtam egyet – kb. 3 éve).

  1. A mennyiség. Értem én, hogy (majdnem) minden szervezetnek van annyi önérzete, hogy kell neki egy lap, de ha kicsit mögéje próbálunk látni a dolgoknak, akkor világos, hogy jórészt egy forrásból (OKM NEFMI, NKA, pár ezer könyvtáros stb.) táplálkoznak ezek a lapok, magyarán egymásnak (is) nehezítik meg a működést. Ha fele ennyi lap lenne, pont kétszer annyi jutna mindegyiknek (a mesében, mint tudjuk, de idealizálom a helyzetet).
  2. A tartalom. Tudom, hogy nem az IT körül forog a világ, de sajnos mégis, legalábbis errefelé. Ha összehasonlítom az amerikai és a magyar lapokat, akkor elég szembetűnő, hogy mekkora különbségek vannak. Persze ez lehet a szakértelem hiánya is, de ezen lehet szerintem még a legkönnyebben segíteni (most inkább ne itt és most, hogy hogyan).
  3. A forma. Az van most, hogy a kemény borító és a kapcsos tűzés a maximum, ami kijön a büdzséből és a tartalomból. Nem azt mondom, hogy a csilivili hiányzik, de mennyivel jobb érzés és vonzóbb egy színes, legalább 100 oldalas magazint a kezembe fogni, mint egy iskolai osztályújságot… (ez meredek volt tudom, sarkítok, hogy jobban lehessen érezni a különbséget).
  4. Az archívum. Nem tudom, hogy van-e kimutatható nyeresége abból bármelyik folyóiratnak (és főleg a TMT-nek), hogy fizetős archívuma van x hónapig, illetve, hogy a megnyitott archívumban sokszor csak válogatott cikkek szerepelnek. Mondom, nem tudom, de biztos megéri, ha ennyire ragaszkodnak hozzá. Ezenkívül pedig szerintem kriminális a KKK és a Könyvtári Figyelő archívuma (két helyre szétdobva mindkettő), a TMT-é meg egyszerűen használhatatlan a szkennelt fotók olvasásához szükséges kattingatások miatt.
  5. A honlap. A KKK és a Könyvtári Figyelő nemrég újult meg, valószínűleg egy forrásból, bigup annak az áldott embernek, aki WordPress-re pakolta rá őket, jó döntés volt. A Könyvtári Levelező/Lapét inkább nem minősíteném, és a TMT-é a leginkább olyan, amit az ember egy ’90-es évek beli folyóirattól elvárna (a nyitólapról azért linkelek egy olyan képet, amit én látok a monitoromról, természetesen eszembe sem jutna mobillal megnyitni). Az viszont közös, hogy valaminek mindenképpen hiányzonia kell az oldalról, ha más nem, akkor az előfizetési információk, esetleg a kapcsolat stb. Arról meg nem is beszélek, hogy a metaadatok kezelése végkép csapnivaló mindenütt, kedves Zoteroval felvértezett kollégáim, felejtsétek el, hogy ti pofonegyszerűen fogtok bibliográfiát csinálni.

Első nekifutásra ennyi. Tudom, lehet egymásra mutogatni, meg hogy nem is, de az a szörnyű helyzet, hogy igen. Ebből meg inkább előre kéne kimászni. Mindamellett meg nem győzöm mondani, hogy mennyire nagyra tartom ezekben a folyóiratokban lévő munkát, és éppen ezért szeretnék rajtuk segíteni (lassan több a magyarázkodás, mint a szöveg).

Ja, és hogy az egész csak annak kapcsán jutott az eszembe, hogy gyorsan összedobtam egy Google Custom Search Engine-t az inkriminált folyóiratokra, és közben sikerült mindezt megfogalmaznom. A kereső pedig ezentúl az MKE portálját erősíti, az Infotár keresők menüpontjában lehet megtalálni. Nagyon tuti lett ez az új CSE, állati jó fícsörökkel jött elő, így Ádám is visszakapta a játékát (most éppen nem megy aldomain-beállítási vckok miatt), meg a KataKerbe (dettó) is élet költözik.

Az új médium

Tegnap keresgélés közben meglepő(?) dologra bukkantam: az Elektronikus Periodika Archívumban (EPA, szép magyarul online folyóirat-adatbázis) a típusok közt ott van a blog is. Egyelőre csak kilenc van nyilvántartásba véve, de kiindulásnak nem rossz, a körülményeket figyelembe véve. Sajnos nem archiválják őket, de szerintem idővel ez is meg fog oldódni…