Sörcsap és tejbár a könyvtárban

Hmmm… újabb szaftos téma a Katalisten : )

Amit lehet támadni vagy védeni, az egy “kívülálló” hozzászólása volt, miszerint ő (és társai) nem tartanák irreális ötletnek egy olyasmi szolgáltatási felület létrehozása, mint amilyen létezik már könyvesboltban – magyarán: olvass, tanulj, egyél, igyál, de ha valami kárt okozol, fizess mint a katonatiszt. (A reakciók szokásosak, aki nem bír a kíváncsisággal, ám olvassa, egészségére.)

A fikázásban van olyasmi, hogy hülye kis bunkó, mit ugat bele a nagyok dolgába, meg olyasmi is, hogy “hátafaszomnemkéne?” (Konkrétan annak a fölvetése, hogy akkor már miért ne lehetne posta és sztriptízbár is a könyvtárban – és lássuk be: miért ne lehetne posta? Sokan úgyis emailozni mennek be.)

A pozitív hozzáállás viszont megmutatja, hogy akár simán meg lehet oldani. A kedvencem a norvég Bislet-főiskola központ könyvtára, amelynek alagsorában konkrétan sörfőzde működik.

És egy hang, amire érdemes odafigyelni:

Végül az ajtónál, kifelé menet ki lehetne írni:
“Köszönjük, hogy nálunk költötte el pénzét: a fenntartó, aki már egy fillért sem ad a könyvtár
működtetéséhez.”
Szép, új világ…

Lehet, hogy itt az egyik legnagyobb probléma a szemléletbeli váltással? Mert amíg az állam (önkormányzat stb. – fenntartó) fizet, addig igazából szarhatunk magasról az olvasóra, de ha már az ő kegyeit kell keresni, akkor bizony sajnos le kell szállni az elefántcsont-toronyból…