Fucking Dewey decimal, man. It’s tight.

Kelttől megkaptam a hónap szövegét. Nem nagyon kell hozzá kommentár, legfeljebb nálam értőbb emberek átrakhatnák édes magyar anyanyelvünkre (vigyázat! szociolektus!) angolul nem tudó kollégáinknak.

But the library, man, the library is the bomb.

Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy pozitív felhasználói visszajelzés.

Könyvtár 2.0 – Tényleg a használóért van: együtt alakítják a könyvtárat (2)

Megjegyzés: mivel a KIT-hírlevélben fut a téma, és végül nem az alább írt cikk lett az első rész, ezért a számozás itt másképp fut, mint a hírlevélben. Ez a rész Mikulás Gábor billentyűzetén született meg.

Elsőre talán riasztónak hangzik, hogy a használók (is) aktívan alakítják a könyvtárat. Ám így sokkal inkább biztosítható, hogy az megmarad az olvasók érdekkörében – vagy éppen visszatér oda. Néhány jellemzője:

  • Használóközpontú, ugyanis a használók részt vesznek a tartalom-előállításban. Pl. (a könyvtárosokkal együtt) kommentárokkal látják el a katalógusrekordokat, melyeket a későbbi olvasó figyelembe vehet (ha akar), részt vesznek a wikik szerkesztésében, a blogok írásában, melyek a könyvtár katalógusából is elérhetők lehetnek.
  • Multimédiás – a gyűjtemény és a szolgáltatás egyaránt szöveges, videó és audio-összetevőket tartalmaz. Pl. a katalógus változatos formátumú elektronikus dokumentumokra mutat, mondjuk Babits esetében a digitalizált Nyugat-számokra, a költő eredeti hangfelvételére, tv-beli irodalmi műsor anyagára stb., melyek ‘fizikailag’ a könyvtár falain kívül találhatók, akár maga a könyvári szerver is.
  • Közösségi – a könyvtár webes jelenléte magába foglalja a használók jelenlétét is (szinkron és aszinkron). Pl. az azonos témakör iránt érdeklődők virtuális közösséget alkotnak (megfelelő adatvédelmi gyakorlat mellett) egymás által keresett, vagy előállított dokumentumokba is betekinthetnek, és nincs akadálya a közös munkának sem – akár a könyvtáros bevonásával az erre specializálódott könyvtári elektronikus felületen, vagy fizikai térben.

Ha a könyvtár ebben nem lép, a lehetséges célcsoport könyvtáron kívül alakítja meg hasonló köreit (pl. wiw). A 2.0-ás könyvtár tehát radikálisan innovatív: a közösség alakulásával a könyvtár is változik; hagyja, sőt: szorgalmazza, hogy a használók változtassák. Az állomány interaktívabbá és hozzáférhetőbbé válik (vö.: lebegő könyvtár), a szolgáltatás: az információátadásra és információs írástudásra összpontosít, mintsem a kontrollált hozzáférésre.

A 2.0-s könyvtár a fentiek értelmében paradigmaváltást vár el a könyvtárosoktól, nemcsak abban, hogy megnyissák katalógusukat és állományukat, hanem hogy a szabályozást is lehetővé tegyék a használók számára. A 2.0-ás könyvtárban a figyelem a teljes leltári kontroll helyett a közös felfedező rendszer felé fordul. Így a 2.0-s könyvtár forradalmasítja a szakmát. Ahelyett, hogy a könyvtárosok rendszereket állítanak elő ügyfeleik számára, lehetővé teszik számukra, hogy mindezt megteremtsék saját maguk számára. Egy évtizedeken át szabályozással és kiszámíthatóság kultúrájával átitatott szakmának magába kell fogadnia a lazítást és a többféle felfogás együttélésének lehetőségét. A könyvtártörténelemben ehhez hasonló fordulópontok voltak a raktárak megnyitása vagy a népszerű irodalom befogadása a könyvtárba a huszadik század elején [az USA-ban].

Forrás: az alábbi irodalom alapján: Library 2.0 theory – Web 2.0 and its implications for libraries / Jack M. Maness. In: Webology 3 (2006) 2 June

Öhm… csókolom… elnézést

Nem tudok semmit kinyögni, amikor ilyen szintű dolgokat látok. Magyar nyelvünk reformátorai, szellemi elitünk eljövendő krémje. Fantasztikus. Én ezeket a lapokat előbb tiltanám le a gyerekem előtt, mint mondjuk a goldengate-et.

Le akartam zárni ennyivel a postot, de egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni, hogy 12-14 éves kölykök hogyan képesek ilyenek kitalálására… (Update: van köztük 18 is, de ez csak onnan derül ki, hogy odaírta.) Most egyébként tovább gondolva a dolgokat, beugrott, hogy hol láttam ilyen izék készülését. Tavaly nyáron, Kalaznón, ahol szintén van egy eMagyarország-pont, mert van úníjó meg zinternet (legalja.hu). Az egyetlen baj, hogy a felügyelő néninek halvány lila fingja nem volt, hogy a kölykök mit is csinálnak voltaképpen, néha el-el röppent egy bredpit-sóhaj a csajok ajkáról, de nem hiszem, hogy akár ez is eljutott volna az ingerküszöbéig.

Lássuk tehát, mit is tett nekünk jó a gyerekek szempontjából az információs (digitális) társadalom:

  • kaptunk internetet (ha nem is otthonra, de a művházba/könyvtárba stb. valahova biztos)
  • kaptunk digitális fényképezőgépet, így a fotóinkat nem kell mutogatni senkinek, aki esetleg beszólna, hogy hülye vagy fiam, köpöd ki rögtön (ellenben a filmessel, ugyebár – nem hiszem, hogy mindegyik kissrácnak lenne egy színes nagyítógépe otthon ;)
  • kaptunk kúttúrát, tudjuk hogy kell pucsítani az ágyon/falnak támaszkodva, hogy minden kispöcs ránk kattanjon

Bezony, ezt mind adta ám a zinternet meg az állam bácsi. De azt elfelejtette a drága, hogy sajna az nem úgy van ám, hogy az ember alszik egyet a kakaóbiztos billentyűzeten, aztán már tudja is, hogy merről fingik a bolond lyuk. Alapvető kultúráltság meg ilyenek. Internethasználat (értelmesebb dolgokra). Ha az emberek abból indulnának ki, hogy egy olyan eszközt tartanak a kezükben, amit a legnagyobb fejek, emberek, tudósok, menők tartanak a másik oldalon, rögtön motiváltabbak lennének a megismerésre és a jó felhasználásra.

A könyvtárak és a közösségi szoftverel

Egyik kedvenc témám (dr. Fodor János foglalkozik vele egyébként jól ;) a (netes) közösségek, és ezek esetleges kapcsolata a könyvtárakkal. Nos, az ALA TechSource blogján Web 2.0 and Libraries: Best Practices for Social Software címen kikerült egy írás, amely újabb lehetőségeket sorakoztat fel ezen a téren: blog, RSS, podcast, IM, wiki, flickr stb. (és Magyarországon mondjuk rakjuk ide a wiw-et is, mert tuti van benne valami lehetőség, csak meg kéne keresni – de nekem ezt a listát nézve határozottan deja vu érzetem van… ja persze, szájtépés). És ezek mind ingyenesek.

Michael Stephens tanulmánya a michigani Ann Arbor kerületi könyvtár vizsgálatából indult ki, ahol mindenki buzgón blogol. Ez azon kívül, hogy a kétirányú kommunikációt nagyban segíti (sarkítok: lehetővé teszi), nagyban hozzájárult, hogy a Library Administration and Management Association (LAMA) által évente meghirdetett versenyen bekerüljenek a legfelső, 6 millás kategóriába (dollárban, persze), ami egy ilyen nagyságrendű könyvtárnak nem is jöhetett rosszul ; ) A statisztikájuk mindenesetre meggyőző:

Feb 05 Feb 06 % Change
Stat Visits 77277 108601 +40%
Unique Visitors 28206 33518 +18%
Ave. Visits per Visitor 2.74 3.24 +18%
Average Visits per Day 2760 3878 +40%
Pages Per Visit 5.6 17.7 +216%
Registered Users unknown 22272 (over 50% of patrons)

Mindez pedig a fent elsorolt dolgok miatt történhetett meg. Ami szép eredmény, lássuk be. Csókolom, lehet gondolkozni a dolgon…

Ja, igen. Közben a Katalisten meg megy a hőbörgés, hogy ne használjunk Unicode-ot, mert az szarság. Idézek (leszarom a személyiségi jogokat, mert felbaszta az agyam):

Nagyon terjed, hogy egyesek a leveleiket UTF-8 kódban küldik. Rossz szokás. A unicode-ot nem levelezésre találták ki, az UTF-8 kódban írt leveleket pedig a levelezõprogramok nem tudják kapásból olvasni. Van, amelyik kódátállítással olvassa, van, amelyik sehogy. Ha meg az ember ezt állítja be alapértelmezésnek, akkor a kutya közönséges, karakterenként egy bájtos kódok nem olvashatók szimplán.
Le kéne szokni róla.
Aláírás

Gratulálunk. Gyönyörű. A hangnem főleg. Ez volt egy teljes levél. Ehh, már bazmegolni sincs kedve az embernek.