Mit kíván a magyar felhasználó? (Azaz most én.)

Mit szeretnének a felhasználók? Tóth Petitől kaptam a kérdéseket, megpróbáltam rájuk valami választ adni. Íme:

  1. Ingyenes könyvtárakat

    Az első ponttal nem teljesen értek egyet. Szerintem az állami központi támogatás mellett igenis lenne szükség a helyi közösség aktív támogatására, hozzájárulására. Természetesen ezt a könyvtárnak ki kell érdemelnie, nem alanyi jogon jár! Én, mint helyi lakos érezzem úgy, hogy kötelességem támogatni egy fontos intézményt, ami hozzájárul az én, a családom vagy a tágabb környezetem jólétéhez. Az árak meghatározásakor persze figyelembe kell venni a helyi közösség gazdasági erejét is, de a kettő nem feltétlenül független egymástól, tehát egy jól működő könyvtár erre igenis tudna hatni. Szóval, ki a piaci környezetre! (Közben olvasom a többi pontot, és igen, a szolgáltatások terén nagyon sok olyanról írsz, ami piaci környezetben tök jól működik – mindegyik alapvetően, ahogy látom, első sorban finanszírozási kérdés.)

    Tehát nem teljesen egyértelmű nekem ez az ingyen/nem ingyen kérdés.

  2. A kölcsönzési díj és a pénzbüntetés eltörlését

    A kölcsönzési díj azért lenne jó modell szerintem, mert ez valódi használat-alapú díj, nem pedig egy átalány, amit így is, úgyis beszednek tőlem. Persze önmagában nem elég, illetve ez beépülhet valamilyen formában az általános könyvtári díjba, kompenzálva azt. Az már döntés kérdése, hogy “jutalmazzuk” vagy “büntetjük” a kölcsönzést, de jobban követhetővé és mérhetővé teszi mindenki számára a használatot (a felhasználónak is!). Ilyen szempontból kicsit a prepaid/előfizetős mobilszolgáltatást tudom párhuzamnak hozni.

    A késedelmi díj meg sajnos kell. Saját tapasztalatból tudom, hogy egy büntetés nagyban segíti a bármilyen fizetési stb. fegyelmet, és ha nem akarjuk évente újra megvenni a teljes állományt akkor bizony kell. Egészen addig, amíg be nem jön a full digitális dokumentumszolgáltatás, de ez már másik történet. Egy viszont nagyon fontos, ami nem feltétlenül, de akár még többe is kerülhet a könyvtárnak (azaz a létre nem jövő bírságbevétel mellett további anyagi/szellemi ráfordítást kíván): olyan hátteret (SMS/online értesítési rendszert, dokumentumszállító szolgálatot, nyitva tartást) kell kiépíteni, ami a felhasználóknak a lehető legkönnyebbé teszi a dokumentumok időbeni visszaszolgáltatását, mert szilárd a meggyőződésem, hogy a késedelmek többsége nem puszta gonoszságból történik (persze van olyan is…).

  3. Bármelyik könyvtárban leadható és visszahozható könyveket

    +1

  4. Előjegyzett, kölcsönzendő könyvek házhozszállítását

    Nem rossz, de nem feltétlenül a királyi postára bíznám, illetve ez tuti, hogy térítéses szolgáltatás kell legyen.

  5. Éjfélig nyitva tartó egyetemi könyvtárakat a vizsgaidőszakban

    +1, de itt akkor az egyetemeknek/karoknak/kollégiumoknak, mint megrendelőknek kell finanszírozniuk a dolgot (éjszakai műszak, szolgáltatási infrastruktúra stb.).

  6. Közös keresővel ellátott magyar nyelvű digitális könyvtárat

    Nagyon nagy +1, és ez végre nem feltétlenül és elsősorban a finanszírozás kérdése.

  7. Egységes kulturális kártyát, ingyenes belépőjegyet az összes közgyűjteménybe

    Rendben, de azért ne mossuk megint össze az államnak fizetett adómat az önkormányzati/egyéb fenntartású könyvtáraknak fizetendő díjjal. A közös mikrochipes/qr-vonalkódos/mágnescsíkos kártya és az egy azonosító meg alap, arra nagy +1.

  8. Elektronikus olvasójegyet

    Teljesen jó, a fenti gondolatmenetből kiindulva az NFC-s mobil, illetve a képernyőn a QR-kód. Bár emellett azért még nézzük meg a központi állami igazolványt, ami elvileg ki fogja váltani az összes személyi kártyát.

  9. Szerzői jogos dokumentumok kölcsönzését otthonról

    Erre könnyű mondani, hogy oldják meg, de annyit már foglalkoztam szerzői joggal, hogy még az említésétől is rosszul legyek, másrészt meg van egy technológiai ötletem, amit még nem tudtam beárazni. Mindenesetre ez nem egy pikk-pakk teljesíthető kívánság, az biztos.

  10. Mobilos, tabletes alkalmazásokat az elérhető, előjegyezhető könyvtári könyvekről

    Ez abszolút vallási, illetve funkcionális kérdés. Én meg lettem győzve, hogy a natív app nem feltétlenül szerencsés minden esetben. Ezt döntsék el a fejlesztők, ha már odaértünk, hogy tervezzünk.

A kép forrása: dezeen

Tényleg a felhasználó az úr?

Közhelyszámba menő kijelentés, hogy a vevőnek mindig igaza van. Könyvtárban ezt úgy lehetne lefordítani, hogy az olvasó/felhasználó kívánságát minden esetben, természetesen a lehetőségeknek megfelelően teljesíteni kell. De biztosan így van ez?

Saját tapasztalatom a munkahelyemen, hogy rengeteg speciális kérés esik be még egy szimpla szakkönyvtárhoz is. Nem feltétlenül nehéz, de sok esetben rengeteg fölösleges körrel járó, monoton, unalmas dolog. Akár szkennelés, akár dokumentumok egyenkénti és külön-külön küldése, akár egy millió tételes dokumentumlista összeállítása és elküldése.

A könyvtáros is ember, és legszívesebben sokszor elhajtaná az ilyen kéréseket, a “tudod, kivel szórakozzál”, valamint az “elmész te a búsba” kifejezések különböző variációival. Sok esetben ez sajnos valóban meg is történik, és aztán ez persze nem segít a társadalom könyvtárosképén sem, de a szakma jövőjének sem (irány az alacsonyabb ellenállás ugye, és ha ez az internet, akkor van a bukta).

De ha jobban a mélyére nézünk az ilyen kérések megválaszolásának, akkor igazából nagyon egyszerű a megoldás, ugyanis az esetek 99%-ban a rendelkezésre álló eszközök nem megfelelő volta okozza ezt a feszültséget. Főleg a könyvtári szoftverek fejlesztése már régen eltért attól az irányvonaltól, hogy a felhasználó igényeit szolgálja ki, sokkal inkább a mindenféle elvont, lehetetlen könyvtáros szabványoknak akarnak megfelelni – ami aztán persze sokszor a teljes csődhöz vezet.

Egy olyan szoftveres környezet, ahol minden arra van kihegyezve, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban eljuthasson a kérdezőhöz az információ – várjunk csak, ilyent már láttunk, és Google-nak hívták. Vagy Yahoo-nak.

Az egyik fő probléma a digitális-papír konverzió. A kérdések döntő többsége már elektronikusan érkezik, és talán még nagyobb hányad igényli a digitális választ. Ez pedig azt jelenti, hogy a könyvtár alapvetően papír adathordozón tárolt információt valamilyen (jellemzően baromi kényelmetlen) módszerrel át kell vinni számítógépre. Erre ugyanis sem rendes célhardverünk (könyv- és dokumentumszkenner), sem pedig szoftverünk (OCR, tisztességes adatbázis) nincsen. Nem azt mondom,hogy feltétlenül digitálisan kell mindennek meglennie, de a papír-elektronika konverziónak a lehető legegyszerűbb folyamatra kell redukálódnia. Ehhez pl. nem ártana valami minimális jógyakorlat-gyűjtemény (bár azért tényleg nem kell hozzá tenger ész, hogy szinte bármilyen környezetben néhány órás gondolkodással és tervezéssel építsünk egy ilyen modellt magunknak).

A másik hatalmas gond a rendelkezésre álló szoftverek és (hazai fejlesztésű) adatbázisok hihetetlen kommunikációképtelensége. Ahány cég, annyi féle megoldás, de egyhez mintha mindenki konzekvensen tartaná magát: a rendszerből a lehető legfájdalmasabb legyen az információk kinyerése. Ilyen vágólap, olyan képernyőmentés, amolyan PDF-nyomtatás. Ha ilyen alaposan megtervezett környezetben kéne pl. a heti bevásárlásunkat intézni, nagyjából egy hónap alatt őrülne meg az egész társadalom. (Bár talán valaki tud kivételt mondani, örömmel várom…) Az első ponthoz képest kicsit bonyolultabb megoldást látok, de sokkal nagyszabásúbb lehetne az eredmény.

Ez az egységes könyvtári információszogáltatási platform megteremtése. Hatalmas lehetősége lenne a könyvtáraknak a kismillió digitális hozzáférési forma egységes felület alá hozása, amely mindenki számára biztosíthatja a könnyű és egyszerű információkeresést és -fogyasztást. Lényegileg egy tartalom-váz, amin az egyes kiadók, szolgáltatók, kereskedelmi cégek megjelenhetnek a saját tartalmaikkal és szolgáltatásaikkal. És ha ez egyszer létrejött, akkor már csak tényleg az emberi lustaság és butaság állhat útjába a felhasználói igények kielégítésének.

Ha jól belegondolunk, ez szinte teljesen megfelelhet a hagyományos könyvtári szerepnek és képnek…

Picture by verticalpharmacy

Könyvtár a nappaliban

Csak ma reggel olvastam a HWSW tegnapi cikkét, ami a Google frissen bejelentett Internet TV-jének magyar megfelelőjét, a HibridBox TV-t mutatja be. A kettő közt annyi a különbség, hogy a mienk sokkal kisebb cég, viszont már 7 éve működnek – azt hiszem, erre mondják, hogy megelőzte a korát. Ráadásul nem is az első próbálkozás, a prémium kategóriás HTPC otthoni médiacenterként állítólag népszerű azok közt, akik ezt megengedhetik maguknak.

A készülék röviden arra jó, hogy a szabadon fogható TV-adások mellett képes az internetet, mint csatornát kezelni, a rajtuk levő médiát megjeleníteni. Egyszerre működik set-top boxkét és PC-ként, de ami az igazi truváj, az a rajta levő szoftver. Ennek segítségével képes kezelni a fentebb említett tartalmakat, és ez adta az ötletet, hogy tényleg, miért is ne.

Ez egy igazán jó lehetőség lenne a könyvtári digitális tartalmak elérésére otthon, így egy amúgy is használt platformon lehetne böngészni a könyvtári állományt – kicsit úgy, mint mondjuk az iPad-en elérhető könyveket. A másolásvédelem és a fizetési lehetőség állítólag ki van rá dolgozva (és van olyan nagy amerikai kiadó, amely el is fogadta), így ezzel nem kell foglalkozni, és a kiadók is megnyugodhatnának. Szóval?

Open Social a könyvtárban?

Peter Bihr
Peter Bihr

Azzal együtt, hogy egyre kevesebbet használom az iWiWet, egyre jobban idegesít. No nem csak a nagy versenytárs, Facebook-verseny eredményeképpen kapott kép miatt (azaz szinte semmi használható funkció, idegesítő statikussag, és még csúnya is), hanem a tartalom okán is.

Anno Ádámmal nagyon rápörögtünk a témára, hogy a könyvtáraknak ki kéne használni a közösségi hálókban rejlő lehetőségeket, aztán ezzel párhuzamosan vagy ez után tényleg el is kezdődött a wiwdömping. Ez még most is folyik, ha rákeresünk a klubbok vagy felhasználók közt a könyvtár kifejezésre, elég szép számú találatot kaphatunk. És ezzel nincs is probléma, a gond csak innentől kezdődik. Elöljáróban annyit, hogy ismerőseim közt talán van annyi könyvtár, hogy a levont következtetések általános jellegűek legyenek.

A tévedés ott követődött el, hogy a jelek szerint nem igazán lett kitalálva, hogy mit is akarnak kezdeni a könyvtárak a közösségi hálókkal. A másik pedig ott, hogy az iWiW nem is igazán alkalmas túl sok mindenre – egyelőre.

Ami most van, az nagyrészt eseményekre való meghívók küldésést jelenti, esetleg bizonyos esetekben hosszabbítani is lehet kölcsönzést – azaz a könyvtár nem igazán integrált szolgáltatása a hálón való jelenlét. Vagy személytelenül küldi a spamet, levélszemetet, ki hogyan hívja – mert sajnos erről van szó, azzal hogy bejelölöm ismerősnek az intézményt, még nem biztos, hogy kérek tőle eseménynaptárat is a postafiókomba -, vagy onnantól kezdődik a személyes kapcsolat, hogy én megkeresem a könyvtárat, és innentől már tudja, hogy kiről, miről van szó.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az IKR-fejlesztőknek lesz-e, és ha igen, mi a válasza a megnyitott Open Social platformra, vagy reagálnak-e arra, ha a Facebookon egyre több magyar könyvtár fog megjelenni. Pont azért, mert ott most már lehetőség van a személyre szabott információküldésre, kapcsolattartásra.

Szóval kérdések:

  • van-e olyan könyvtár ma Magyarországon, ahol van kialakított koncepció annak tekintetében, hogy mi az intézmény viszonya a közösségi hálókkal, mi a célja a jelenlétével?
  • van-e olyan IKR-fejlesztő cég, amelyik gondolkodik az Open Social-lel vagy a Facebook API-val való együttműködés lehetőségén? (Andris tudom, hogy gondolkozik ilyenen, most nem rá van gondolva.)

Fujj Linuksz

Szerdán beszélgettem az egyik szemináriumom előtt az egyetlen csajjal, aki rajtam kívül hajlandó szerdán fél 10re bejárni órára. Előtte este küldte át a tanárunk, hogy mit kéne elolvasni vizsgára, ha mi nem kapnánk csak azért meg a jegyet, hogy bejártunk (az ország első számú bölcsészkara, csak tessék, csak tessék, világszenzációóóóóó!), és ezzel kapcsolatban valamit meg akartunk nézni, de azt csak gépen lehetett, úgyhogy előkaptam, és kerestünk wifit (természetesen nem találtunk, oda pont nem ér át sem a Könyvtár Klubé, sem a Gólyaváré). Aztán a lány megkérdezte, hogy ez mi, ami megy a gépemen (Ubuntu, ugyebár), aztán mondta, hogy neki a Vistával már ott elkezdődtek a gondok, hogy homokóra helyett kis kerek basz jelent meg, ami forog körbe. Huszonegy-két éves, és kb. azzal a szöveggel jött, mint egy 70 éves néni, hogy nem akarja, nem hajlandó stb. Csak néztem ki a fejemből, erre nem volt válaszom (nesze neked, Google-generáció, mi?). Egyébként meg teljesen rendben van, nagyon rendes, de ez…

Az ilyen és hasnoló esetek elkerülésére nagyon jó az XPGnome nevű csomag, ami Ubuntuból varázsol nekünk Windows XP felületet, így a nagyi és az unokája észre sem fogja venni azt, hogy rajta bizony spóroltak, nem is keveset (nem tudom, mennyiért vesztegetnek mostanában egy XP-licenszet egy átlag könyvtárnak, de biztos többért, mint a download gomb megnyomása). Kíváncsian várom az első kommentelőt, aki kipróbálta, és működik náluk!

Update: azt kifelejtettem, hogy természetesen elsősorban könyvtári gépekre gondolok (munkaállomások, katalógusgépek), így az nem ér, hogy nincs wifi meg szoftver. Kábel van meg wine, ha nem elég az Ubuntu által kínált paletta :) (A figyelemfelhívás Kelt érdeme volt.)

Update2: Vass Károly elkészítette a magyar leírást hozzá, így én ezt megúsztam. Elég a link. Kicsit azért linukszos, de hát nem azért vagyunk információs szakemberek, hogy némi gépelés kifogjon rajtunk, ugye? :)

via Lifehacker