Egy korszak vége?

Emlékszem, mekkora élmény volt felfedezni az RSS-t, és velük együtt az első RSS-olvasó alkalmazásokat. Rengeteget keresgéltem, próbálkoztam, míg meglett az egyetlen, az igazi, ez pedig a Google Reader volt. A Google oldotta meg, hogy egy alapvetően már hasznos és jó eszköz alkalmas legyen a közösségépítésre, tudásmegosztásra. Ebből aztán olyan hatékony dolog lett, amit azóta sem tudott senki sem lepipálni. Olyasmi, mint a Facebook, csak tényleg szinte csak hasznos kontent került ki belőle, amit aztán sokkal, de sokkal szabadabban és könnyebben lehetett használni, hasznosítani a weben.

Bár rengetegszer írtam róla, pár szóban összefoglalnám: tartalomforrásból a tartalma közvetítő fájlt berakom egy emailkliens-szerű alkalmazásba, ott ezeket kategorizálom és rendezem, majd olvasom az automatikusan beérkező híreket, és osztom meg az általam kiválasztott platform(ok)on. Ezek közül az egyik legjobb a Google Reader saját megosztó felülete, ahol midenkinek egy saját hírfolyama jött össze az általa kiválogatott tartalmakat, és erre ugyanúgy fel lehetett iratkozni.

Tudom, hogy valami ilyesmi irányba megy el a Facebook is, de soha, ismétlem, soha a büdös életben nem lesz annyira hatékony eszköz, mégpedig azért, mert ott nem te válogatsz, és főleg nem azt a forrást húzod be, amelyik tetszik. Esetleg a Google Plusznak van némi esélye bepótolni ezt az űrt – és teljességgel érthetetlen, hogy miért nem inkább ezt is integrálják, mint a Picasát. Sajnos valószínűleg a Facebookkal vívott elkeseredett harc vakította el annyira a döntéshozókat, hogy ezt a lehetőséget nem vették észre. Nem akarom temetni a szabad webet, de a Google Reader lejtőre állítása, és lassú felszámolása számomra eléggé az irányba mutat, hogy az egyik legnagyobb szereplő az egyik legjobb ilyen típusú szolgáltatását nem tartja annyira jónak, hogy megmentse.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő lépés, addig meg lehet keresgélni utódot. Én még nem tudom, talán a Ktamas által ajánlott NewsBlur.

Kép forrása: TechCrunch

Feedolvasókról (frissítve)

A FITT levlistán Csaba kérdezte, hogy milyen feedolvasók vannak és jöhetnek szóba. Válaszképpen (és for the record) összegyűjtöm az eddigi élményeimet. Előre bocsánatanám, hogy ez nagyon-nagyon szubjektív lista és értékelés, és nem flémgenerátor akar lenni. Köszönöm.

És nagyon hülye vagyok, szóval Ádám összeszedett 69 (most már 85) hírcsatornát, erre is volt válasz ez a bejegyzés.

Desktop

Sajnos nem jöttek be. Nem tudom, miért – van aki pedig erre esküszik -, ezért véleményt nem mondok róluk, maradjon egy szájhúzás. Elsőként talán a NewsFox-ot használtam, ami egy Firefox extension, pici is, meg okos is. Próbálkoztam az Operával is (tudjuk ugye, a böngésző, beépített levelezőklienssel és feedolvasóval), ennek mostanában számtalan problémája van a Gmail és tsai környékén (az Opera Minit azért szeretjük a mobilunkon. A következő nagyobb lélegzetvételű próbálkozás a BlogBridge volt, és innentől kezdve aztán el is szakadtam az asztali olvasóktól.

Ja, szórakoztam még egy-két Ubuntus feedolvasóval (KDE és Gnome alá tervezettel egyaránt), egyik sem volt nyerő.

Online

Itt is aztán két típussal próbálkoztam, néha párhuzamosan, néha nem a desktop olvasókkal. Az egyik a Webtopnak (vagy minek) nevezett csoport, ilyen a Netvibes, az iGoogle, magyar részről pedig (például) a Hírfigyelő. Igazából mindegyiket van miért tisztelni (Netvibes – hatalmas tudása és magyar fejlesztője is van, iGoogle – na ezt mondjuk még tisztelni sem nagyon tudom, Hírfigyelő – mert a miénk), de hosszas kóstolgatás során rájöttem, hogy amikor én feedet akarok olvasni, akkor másra nem vagyok kíváncsi, illetve amire igen, azt megtudom máshonnan (időjárás, idő stb.).

Volt még egy rövid elcsámborgás is, az alertle nevű dologgal.

És akkor jöjjön a két kedvenc: a Bloglines, talán egy-másfél évig használtam, jó volt, de. Van a Google Reader, ami aztán KO-val belopta magát a szívembe, nem vitás, hogy miért.

  1. Google szolgáltatás, tehát viszonylag egyszerűen kezelhető, miután van Google accountom máshonnan.
  2. Ennek köszönhetően nem csak a saját, hanem a kontaktlistán megosztott feedjeit is kapom, ami nem egy esetben volt igencsak hasznos. (Ráadásul a megosztásaimnak publikus címe is van – na meg feedje.)
  3. Ez újdonság: most már a megosztással együtt jegyzetet is írhatok, így egyfajta mikro-mikroblogként is funkcionálhat. Egy bookmarklet segítségével pedig bármilyen lapot be lehet húzni jegyzetestül a Readerbe.
  4. Statisztikákat közöl az olvasómmal történt dolgokról.
  5. A Better Gmail kiterjesztés segítségével integrálni lehet a Gmailbe (ha Gmail2.0 és FF3 b5-nél régebbi verziókat használ az ember – így egyelőre ezt a projektet kukáztam).
  6. Az iPhone-ra tervezett verzió simán becuppan Firefox sidebarba, így ha ott nem Csiripróka lenne…
  7. A Google Gears (egyelőre szintén nincs FF3 b5 alatt) segítségével pedig visszaértünk az asztali feedolvasáshoz. Hát nem szép?

Addikt lettem na, nem szégyellem.

Olvasóink ajánlják: (a kommentekben szereplő javaslatok)

Átigazolás

A délelőtti menetben (mivel van az OSZK-ban wifi), átköltöztem Bloglines-ról Google Readerbe. Most még csak kóstolgatom, de nem használhatatlanabb, mint a régi. Majd meglátjuk. A megosztott híreim ezentúl itt, hozzájuk RSS csatorna itt.

Ezzel együtt pedig agyalok valami sidebaron a blogomhoz, de még ez is a jövő zenéje, ütősre kéne megcsinálni, hogy ne nagyon rúgja fel ezt a dizájnt.

Itt a könyvtárban pedig két hete jártak a fotószakosok, csináltak 8 darab iszonyat jó képet, fejlécbe mennek majd, egyelőre szenvedek, hogy a 30 megás tifekből mit és hogyan szedjek ki. Jómóka.

Olvasnivalónak pedig ajánlom az Adam Piper: Memók (A Justin Black ügy) című blogregényt, az a legjobb benne, hogy megy etetőbe befele, és jó olvasni.

piper_memok

Vissza a munkához.

alertle – a (látszólag) tökéletes olvasó

A BinBlogon csíptem a hírt, miszerint elindult egy új webes feedolvasó, az alertle. A screenshot láttán beütött az aha!-élmény, ennyire perfekten kitalált GUI-t még nem pipáltam ebben a kategóriában. (Na jó, ez nem sokat jelent.)

Először a jót, aztán jön a feketeleves.

alertle

Egyoldalas alkalmazás, azaz nem kell lapozgatni, hát ilyet láttunk már, nem is lennék boldog, ha nem így lenne. (Ez különösen rútan formált mondat volt.) Gyorsbillentyűk, ami Gmail-felhasználóként nem újdonság, viszont nagy könnyebbség. Autoplay, na ilyet még nem láttam olvasóban, slideshowként görgeti a feedeket, ami pl. jó lehet egy reggeli kávé mellé, miközben küzdünk a szemünk kinyitásával, magyarán egy elegánsabb és lelkiismeretemgnyugtatóbb, ám időigényesebb megoldása a Mark all read gombnak. Végül pedig feedcsomagok (nem mozgat) és megosztás, ezt még nem próbáltam, de valószínűleg a Google Readert nem fogja ütni.

Ami végül betette a kaput, és eldöntötte, hogy köszönöm, de többet nem, az a magyar nyelvvel való meg(nem)bírkózása volt. Olvashatatlan, ezért innentől kezdve elválnak útjaink. A másik kínom, hogy a túl nagy képeket sem kezeli, így azok hajlamosak szétdobni a feedet.

A saját feedekkel is van egy kis bajom, ugyanis nagyon bejött, hogy a csatornák nem listázva vannak, hanem kis ikonokkal kirakva fentre (ld. kép), de ezeket az ikonokat valami egyéni módon húzhatja be, mert elég keveset rakott ki nekem (kb. a Google Blog és a WordPress faviconjait sikerült felismernie/feltüntetnie) – de ez valószínűleg idővel pótlódikna.

A harmadik problémám, hogy ha túl sok csoportot csinálok, a felső lécbe pakolt lista kilóg a monitoromról, és a jóéletnek sem akar gördülni, így a feedjeim egy része nem hozzáférhető.

Egy szó mint száz, ajánlom ezt az olvasót azoknak, akik nem szeretik rendben tartani az angol nyelvű csatornáikat, és szeretik – ezzel a megkötéssel – a használhatóságot.

Mentés Bloglinesban

bloglines saveTegnapelőtt óta van (tegnap vettem észre) a mentési lehetőséget a Bloglines béta felületén. A ping mellett a save ikonra/feliratra kattintva kommentálni és folderba menteni lehet az adott bejegyzést. A bal oldali folder/feed-lista alján pedig lehet váltani a My Library és a Saved között. Zsíroskenyér.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Malacka és a Tahó Születésnapi zsúr (Non bon joure) c. száma nélkül. Ezúton is köszönöm nekik.

Elmélkedés

Engem is behálózott a Facebook. Az igaz, hogy már sikeresen lepattantam a Netvibes-ról és az iGoogle-ról, a WiW-et gyakorlatilag semmire (a Subba segítségével röhögésre), a Barátikört pedig smsezésre használom. Viszont sikeresen rászoktam a TwitterreTurulcsiripre (Benedek még mindig nem csinálta meg, vagy mittomén). Nem vagyok az a közösségi fajta…(?)

Viszont ami a Facebook rendezgetése közben az eszemben járt (közben a Bloglines béta verziójával is szórakoztam, nem bírom elfogadni, hogy a MyLibrary-t nem tudom testreszabni), hogy lassan állati mindegy lesz, hogy hogyan néz ki egy honlap/blog/portál. Mindenhez valamilyen interfészen férek hozzá, ha máshogy nem, akkor a feedetetőmben. Azaz rengeteg erőforrást, időt lehetne spórolni olyan oldalak esetében, ahol az olvasótábor szinte kizárólag ilyen módon fogyaszt, azzal hogy gyakorlatilag nincs “grafikus” felület, pusztán az adminnak (se, ha emailben küldi a tartalmat), ezenkívül pedig csak egy XML-fájl van. Már csak a feeden keresztüli kommentelést kéne megoldani, és kész is.

De persze most is ez van nagyrészt, a CMS-ek ezen az elven működnek, annyi különbséggel, hogy egy sablon segítségével megjelenítik “szemmel fogyaszthatóan” is a tartalmat. Meghát akkor mivel lehetne szórakozni, ha nem sablonhekkelgetéssel?

Vallomás

Most sírni fogok, hogy sajnáljatok, pedig pont ezért jó nekem.

Szóval, amióta leszedtem a BlogBridge-t, nem installtam fel újabb etetőt, és azóta nagyon le vagyok maradva blogkörnyezet-ügyileg. Már ott tartok, hogy a klogokat sem tudom követni. Ezért itt és most ünnepélyesen elnézést kérek, és ígérem, hogy mihelyt változtatok a helyzeten. Addig is aki …backkel, azt észreveszem ;)

Upd @ 9:09: a kloggerek megvannak.