Használhatóság

Amikor arról beszéltem, hogy nem feltétlenül a kedvesügyfél az úr, akkor abban expliciten is benne volt, hogy mennyire, de mennyire fontos az a környezet, ahova beesik az a kedvesügyfél. Ha eleve olyan környezetbe rakjuk be, ahol nehéz finnyáskodó fogást találni, akkor sokkal kevesebb panasz, lepattanó keresés, kérés fog hozzánk eljutni, sokkal több mindent fog a felhasználó magától, jókedvűen megcsinálni.

Ennek kapcsán örültem meg Rung András előadásának, amit nagyon sajnálok, hogy nem hallgathattam végig a webbankok használhatóságáról. Nem is csak azért, mert magam is állandóan szenvedek a CIB webbankjával (szeretem, de mindig van egy de), hanem mert pont ez a szemlélet kell(ene) akár egy IKR, akár bármilyen más ügyfélszolgálati rendszer megvalósítása esetén.

Két szempontból lehetne a legjobban újragondolni ezeket az alkalmazásokat. Az egyik a tárolt adatok kinyerhetősége, magyarán eleve úgy alkotni meg az adatbázis struktúráját, hogy ne kínszenvedés legyen valami értelmes kimutatást összerakni belőle, a másik pedig ennek az adatoknak az újrahasznosíthatósága, tehát hogy a rendszerben zajló munkákat segítsék ezek a kinyert információk. Olyasmire gondolok, mint a kölcsönzések, megtekintések követése, toplisták, ajánlások készítése, előre definiált érdeklődési körök alapján történő automatikus tájékoztatás, illetve a külső adatbázisokkal való összekapcsolhatóság.

Igazából egyik sem egy nagyon új dolog, sőt, már magam is sokszor leírtam ezeket. De érdemes mégis újra és újra elmondani, mert óriási a tudatlanság ezzel kapcsolatban. Itt, a munkahelyemen most eveztünk be egy új ügyintéző rendszert, amely rengeteg sebtől vérzik, de azért valamennyire igyekszünk a sínen maradni. Ennek egyik fontos állomása az ergonómiai fejlesztés, ami igen csak gyenge pontja az egész történetnek. Mikor már túl voltunk egy pár körön, elvégeztettünk egy ergonómiai elemzést is, fél szóval említettem meg a felhasználói élményt, mire a környezetből valaki benyögött egy olyat, hogy jó, hát akkor majd figyelje a rendszer, hogy férfi vagy nő-e a bejelentkező, és majd attól függően egy virágcsokor vagy egy csinos hölgy jelenik meg a képernyőn.

És ez sajnos az átlag tudás erről, ugyanakkor pl. senki sem vonja kétségbe, hogy egy autó vagy kávéfőző tervezésekor fontos szempont a használhatóság. Éppen ezért szerintem érdemes lenne az MKE-nek egy olyasmi kampányon elgondolkodnia, hogy “Használható könyvtári honlap” vagy “Használható IKR”, ami mintegy minsőítő rendszerként is működhetne. Ehhez végső soron egy lelkes szakértő közreműködésével készített ajánlássorra, és az arra épített tesztre van szükség (persze mindkettőt folyamatosan frissítve az aktuális követelmények alapján), aztán szinte önműködővé is válhat a dolog.

Van időd egy kérdésre?

A New York Public Library nekem már örök etalon marad, és a legújabb “húzásuk” is csak ezt erősítette. Most, hogy tele van a web usabilityvel meg hőtérképpel (még a Google sem rejtegette az ez irányú felméréseit), a new yorki közkönyvtár sem szeretne lemaradni, ráadásul ahogy készítik a felmérést, az nagyon ügyes csomagolásban van tálalva.

Van időd egy kérdésre?

És ha van, miért ne lenne, akkor sem kell irkálni, csak egyet kattintani – egy olyan típusú kérdésre, hogy az adott (weblap-) képen hol tudnád elképzelni az adatbázisok / folyóirat / események menüpontot, vagy te hogy hívod a könyvtárhasználót stb. És ha megválaszoltad a kérdést, újra a kiinduláshoz jutsz, ahonnan visszamehetsz a kezdőlapra vagy rászánhatsz még 20 másodpercet egy újabb kattintásra.

Így kell, kéne ezt csinálni…

A papírforma

Amikor munkába álltam, az egyik feladatom az volt, hogy böngésszek végig minél több külföldi művészeti egyetem könyvtárának honlapját, és összegezzem a tapasztalataimat. Ez megtörtént, és a következő eredményre jutottam. A külföldi egyetemi könyvtárak legelső sorban az egyetemek információs központjai, tudásbázisai, szellemi központjai. A honlapok funkcióit három nagyobb csoportra lehet osztani:

  1. (Saját) gyűjtemények, avagy repozitóriumok, digitális könyvtárak stb.; (külső) források (linkek, tematikus gyűjtések, adatbázisok, feedgyűjtemények és ezek alapján való hírszolgáltatás stb.).
  2. Segédletek, tananyagok, használati útmutatók
    • információkeresés, -rendezés (pl. könyvtár- és webhasználat)
    • egyéb (pl. hogyan írjunk dolgozatot, pályázatot, bibliográfiát)
    • tanulmányi élethez kapcsolódó (pl. infó oktatókról, tananyagokról, pályázatokról)
  3. Kérdezd a könyvtárost!; online ügyintézés (kölcsönzés, hosszabbítás, iratkozás, olvasószolgálat stb.)

Ezeket összevetettem a kész anyaggal (meglévő honlappal), és ebből nekem a következő struktúra állt össze (ez egy kicsit specifikus, egyetemi könyvtárra vonatkozó, de nyilván nem okoz nehézséget átültetni a helyi igényekre) – eléggé triviális dolgokat is leírok, de mindegy, nekem fáradtság, és persze a sorrend sem releváns:

Általános információk

Adatbázisok

  • Elérhetőség
  • Nyitvatartás
  • Beiratkozás, árak
  • Könyvtárhasználati szabályzat
  • Az egyes menüpontok leírása (nem a tartalom leírása, hanem hogy mire jó)

Szolgáltatások

  • Saját könyvtár (ez még jövő, messzi is talán, de az UTCA már jön…)
  • Kérdezd a könyvtárost!

Katalógus

Segédanyagok

  • Tanulás
  • Kutatás
  • Könyvtárhasználat
  • Webhasználat

Gyűjtemények

  • Hallgatói
  • Könyvtári

Fontos, hogy egy tartalom több helyre is tartozhat! Nem az a cél, hogy minél kisebb méretű lapot hozzunk létre, hiszen ma már nem számít pár kilobyte, viszont sokkal-sokkal könnyebb megtalálni egy-egy adott tartalmat többféle szempont alapján.

A másik lényeges dolog – ami viszont megtakarít nekünk némi gépelést -, hogy össze-vissza kell linkelni a portált (jó és rossz értelemben egyaránt). Ha megoldjuk a folyamatos tájékoztatást, hogy hol jár az olvasó, nem fog eltévedni. Pl. az adatbázisokhoz be lehet linkelni a segédanyagok vonatkozó részét, a gyűjteményekhez a kapcsolódó tanegységről, oktatóról szóló információt stb. Ez eléggé hosszadalmas munka, de kreatív, úgyhogy élvezetes.

Lehet, sőt valószínű, hogy nem írtam túl sok újat, de hozzátartozik ez is a sorozathoz.