A hitelességről

Nem tudom már, hogy jutottam el a Terepnapló blogra múlt hét pénteken, vagy ki ajánlotta, de megadta az alaphangot a hetemnek az a TED-videó, amiben Simon Sinek meséli el felfedezését az arany háromszögről (van magyar felirat is, 18 perc az egész).

És te? Miben hiszel? És ebből mit adsz át az olvasóidnak? És a kollégáidnak?

A saját gyakorlatomról két dolgot tudok mondani:

  1. Azért ülök ott az asztal mögött, hogy segítsek. Ezt nem győzöm elégszer mondani az olvasóimnak, mert nehezen hiszik el (de tényleg!).
  2. Azért csinálom a klogot és a többi hőbörgős/lázadós/felforgató (nem kívánt törlendő) projekteket, mert hiszek abban, hogy a könyvtáros szakma többre hivatott, mint ahol most tart. És ehhez én ezt tudom hozzátenni a magam erejéből.

Ti jöttök.

Holnap megyek MeetOFFni

Röviden (lehet, hogy Lilla kimoderál, vagy már nem veszi észre, hogy küldtem neki levelet, amit két hete kellett volna stb.):

Könyvtárosok meg a nagy izé

Sokan gondoják úgy, hogy könyvtárosnak menni nem jó ötlet, mert könnyen lehet belefutni olyan munkahelyi balesetekbe, mint egy túlsúlyos enciklopédia fejhez való csapódása 3 méteres magasságból. Ezenkívül rondák vagyunk és szexik, rövidlátók, hiperműveltek és csőben lakunk világképileg. Szerencsére ebből legfeljebb 50% igaz, persze egyénfüggő, hogy melyik 50. A szerencsésebbik felét pedig viszonylag könnyen meg lehetett győzni arról, hogy az internet nem a Világháló, nagybetűvel, hanem kommunikációs eszköz, többek közt, a maradéknak pedig egy idő múlva nem volt más választása. Erről az “egy idő múlva” alatt eltelt eseményeket foglalnám össze tíz percben, a nagyérdemű okulására. De ugye eljöttök azért?

Könyv-e az ekönyv?

Tegnap megjártam Székesfehérvárt, hogy az egyházi könyvtárak munkatársainak bemutassam az elektronikus könyvek világát, már ami belefért a 20 percbe és az utána következő fél órás kérdezős részbe. Íme a prezentáció.

És külön köszönet Dworkyll-nak a tippért meg a Koobe-nak a tesztkészülékért.

Lépj ki a régi öltönyből

Endre tette közzé, TED-videó a gondolkodásmódbeli különbözőségekről.

Miután megállt a videó, az villant át az agyamon, hogy mi a fenének majmoljuk mi az USA-t az információelméletekkel, mikor a magyarok általában tudtak újat hozzá tenni a világ tudásához a saját gondolkodásmódjukkal.

Pl. el lehetne kezdeni egy magyar nyelv logikáján alapuló információ-leíró nyelvet kitalálni (szinte érzem a dobáláshoz előkapott záptojások szagát… :) ).

Gondolatok a könyvtárosok kompetenciáiról

Az alábbi szöveg szabad, néhol bővebb, néhol szűkebb verziója tegnapelőtt Székesfehérváron, a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában (PDF!) hangzott el a Megújítás és megőrzés konferencián.

Nehéz dolog megmondani, hogy mik az új és szükséges kompetenciák, sőt még nehezebb azt, hogy mi az a kompetencia. Mert sok olyan dolgot sorolnék ide, ami nem annyira tanulással elsajátítható képzettség, sokkal inkább egy már meglévő tehetségre, adottságra állandó és szorgalmas gyakorlással ráépülő képesség. Más kérdés, hogy elképzelhető, hogy ezek a szükséges adottságok vajon mindenkinek rendelkezésére állnak-e, avagy nem, valószínűleg igen, de ezek aktivizálásra meglehetősen nagy erőfeszítésre van szükség az idősebb korosztály részéről.

Ha egy hasonlattal élhetek, valahogy úgy érzem, hogy a szakma kitűnően megtanulta a lovaskocsi és a lovak kezelését, és ebben tényleg egyedülálló tudásra és tapasztalatra tett szert. Ezen tudás alapján pedig a benzinmotoros, sőt az elektromos gépjárművek kezelése pedig már nem mindig zökkenőmentes. Valami hasonló dolgot jelent az a váltás, amit a web jelent a könyvtárak számára: hatványozott sebesség, nagyobb erőforrások, gyorsabb irányváltások stb.

Ezen feltételezésen alapul az a lista, amelyet előadásomra gyűjtöttem össze. Mint olyan könyvtáros, aki még tulajdonképpen ki sem került az iskolapadból, és olyan, aki már több mint két éve dolgozik egy felsőoktatási könyvtárban, amely ezzel együtt országos szakkönyvtári feladatokat is ellát, úgy, hogy mindössze 8 kolléga van összesen alkalmazva a munkahelyemen. Ennek eredményeképpen alakult ki az a helyzet, hogy mindannyian egyfajta könyvtáros svájci bicskaként működünk, ha úgy hozza a helyzet, mindenkinek mindenhez kell értenie.

Annyit még mindenképpen előre kell bocsátanom, hogy nem hiszem, hogy a spanyolviaszt találtam ki most. Ez a lista így vagy úgy, részeiben vagy egészében már felbukkant sokszor már a klogokon is, de valószínűleg amióta könyvtáros képzés van, azóta ezek a kérdések folyamatosan fel vannak téve – még ha nem is feltétlenül ebben a formában. A másik fontos dolog, hogy ez egy kivonás eredménye, amely a képzésem és a munkahelyi követelményeim, tapasztalataim alapján végeztem el. Tehát egyrészt speciális és egyedi, mert csak arról tudok nyilatkozni, amit kaptam az egyetemen és amit tapasztalok a saját könyvtáram speciális igényei alapján, másrészt pedig nagyon is általános, mindaz alapján, amit látok kollégáim körében, amikor járom az országot, amikor együtt dolgozom velük, vagy amikor olvasom írásaikat, leveleiket.

Az első pont az idegen nyelv. Tudom, ez nem új igény, de főleg amióta szinte csak az angollal már képben lehetünk a könyvtárügy legfrissebb eseményeiről, azóta abszolút kötelezőnek tartom, hogy aki könyvtárban dolgozik, az minimum olvasni tudjon folyékonyan angolul. Természetesen minél több nyelven megy neki, annál jobb, hiszen nem lehet hosszú távon figyelmen kívül hagyni a német, francia, spanyol, olasz stb. nyelvterületet, hogy a balti államokról ne is beszéljek.

A következő nagyobb kérdés a pénz kérdése. Nem kell sokat dolgozni könyvtárban ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire kikerülhetetlen kérdés nekünk a külső források megszerzése. Ennek két olyan területét látom, aminek oktatása mindenképpen jót tenne a könyvtáraknak. Az egyik a pályázatírás, amelyet tanítanak is, de a Könyvtári Intézetben. Az, hogy ezt nem lehetetlen beépíteni egy oktatási rendbe, bizonyítja, hogy három hónap alatt meg lehet szerezni a bizonyítványt erről a képesítésről.

Fontosnak tartom, hogy ha nagy pályázatokról van szó (pl. az EU-s TÁMOP, TIOP pályázatok), akkor ne külső pályázatíró cégek nyeljék le sikerdíjként a nagy hányadukat, hanem maradjon meg az is a könyvtárak számára. Másrészt ha volumenében kisebb, de ugyanolyan fontos hazai pénzekre pályázunk (pl. NKA, NCA), akkor azok a pályázatok tényleg színvonalas dolgok legyenek (annak fenntartásával, hogy ehhez természetesen elengedhetetlen egy megfelelően kidolgozott program is hozzá, a levegőt el lehet adni, de annak később nagyon megisszuk a levét).

A másik oldala a pénzszerzésnek a marketing, bármennyire nem szeretjük ezt a szót. Egyrészt a saját olvasóinknak (ezentúl: felhasználó) el kell  magyaráznunk valahogy, hogy miért van gondban a könyvtár, miért kell megint több pénzt fizetnie, vagy ha van valami szolgáltatása a könyvtárnak, akkor azt miért fontos naki használnia. Másrészt azokat is meg kell szólítani, akik még nem felhasználóink, és ezt elavult eszközzel, retorikával és módszerrel nem lehet megtenni, legfeljebb magunkat járatjuk le vele. Harmadrészt a fenntartónak is sokkal könnyebb elmagyarázni a könyvtár szükségleteit hatékony marketingeszközökkel.

A harmadik nagy kérdéskör mindennapos kérdés a klogon és a kloggal kapcsolatosan. Ez pedig a webes kompetenciák, az „új generáció” kompetenciái. Digitális írástudásnak nevezem legszívesebben, de végül is bárminek lehetne hívni. Három fő területét különítettük el ennek Paszternák Ádámmal egy oktatási anyagon dolgozva. Ez a három pedig a szorosabban vett digitális írástudás, a webes technológiák alkalmazása és a gyorsaság. Fontos azt is hozzátenni, hogy ez az egész első sorban szemléletbeli kérdés, azaz annak elismerése, hogy a felhasználónak is van tudása és jártassága a maga szakterületén, lehet neki olyan látásmódja, ami nagy segítségünkre lehet, sőt, ha engedjük, olyan tudást tehet hozzá a könyvtáréhoz, amire nem is gondolnánk. De ehhez meg kell nyitni számára azokat a felületeket (katalógus, honlap, wiki), ahol ő önállóan, mindenféle atyai vagy anyai gondoskodás nélkül ezt megteheti, legfeljebb egy szerkesztői, lektori munkát téve hozzá az övéhez.

A digitális írástudás szűken vett értelmezésébe mi a publikálást, a megosztást és a kommunikáció egyéb csatornáit soroltuk. A tartalom létrehozása és közzététele alapvető követelmény a könyvtárak számára, és ezt a mai eszközökkel olyan formában tehetjük meg, ami nem csak a felhasználóknak könnyíti meg a befogadást és követést, de a tartalom létrehozójának munkáját is könnyíti és gyorsítja. Ezen kívül újabb lehetőségek nyílnak meg a felhasználókkal  való párbeszédre, mint hozzászólások, vendégbejegyzések, fórumbeszélgetések stb.

Ugyanilyen fontosnak érzik a felhasználók (vagy a kollégák), hogy a könyvtár élete, eseményei megjelenjenek a weben, fotók, videók, beszámolók formájában, vagy oktatóanyagok kerüljenek fel nem csak szöveges, hanem képi és hangformában is. Akkor sem elhanyagolható ez a kérdés, ha egy rendezvényt, konferenciát szervezünk, s ennek eseményeit, tartalmait kéne megosztani szélesebb (szakmai vagy más) körrel.

A megosztás kérdése is kicsit összetettebb, mint pusztán információk cseréje. Itt egyrészt arról van szó, hogy sokkal nagyobb mennyiségű információt kell befogadni, mint valaha, annak az időnek a töredéke alatt, ami régebben rendelkezésre állt. Ehhez megvannak az eszközök (hírfolyamok, ehhez való olvasók, könyvjelzők, közösségi hálók). Viszont nem csak olvasni, hanem a tartalmat megosztani is kell, így az információ áramlása is sokkal inkább felgyorsul – ez pl. szakirodalmi tájékoztatás esetében mutatkozhat meg erősen. Ki lehet alakítani nem csak a felhasználók, de a kollégák webes jelenléteiből olyan köröket, amelyek érdekeltek lehetnek egy-egy tartalomban, és azoknak célzottan továbbadni a tudást.

A harmadik fő terület a kommunikáció egyéb csatornái. Itt első sorban arra gondolok, hogy a felhasználó elé kell menni, s azt elérni, hogy ne tudjon olyan csatornán kopogtatni a könyvtárban, amin a könyvtár nem tud neki ajtót nyitni. Ha a harmincadik azonnali üzenetküldő (Instant Messenger, azaz IM) alkalmazással, akkor azzal, ha egy sose látott közösségi hálón, akkor ott. Persze az irreális elvárás, hogy mindig mindenhol jelen legyen, de ha folyamatos a párbeszéd a felhasználókkal, és követjük a szokásaikat, akkor nem érhet nagy meglepetés. Ha most meg kell határoznom, hogy mik azok a területek, ahol egy könyvtárosnak otthonosan kell mozognia a felhasználókkal való közvetlen kapcsolattartás érdekében, akkor az a mikroblog (pl. Twitter, Plurk stb.), az IM (Skype, MSN, GTalk, Yahoo! Messenger stb.) és a közösségi háló (Facebook, iWiW stb.) lesz. Ez a három semmiképp nem maradhat a számításból, de természetesen a lista szabadon bővíthető.

A digitális írástudás mellett nagy hangsúlyt fektetnék a gyorsaság fejlesztésére is. Ez nem csak a felhasználási sebességet jelenti (azért sokan vannak, akiknek még a gépelés is kihívást jelent, pedig annak már igazán vannak hagyományai), de azt is, hogy egy adott alkalmazásra, felületre pillantva nagyjából fel tudom mérni, hogy mit tudok vele kezdeni, és azt hogyan tudom megtenni. Céltudatosan kell használni az eszközöket, de ha lehetőség van egy kis tanulásra (pl. egy új gyorsbillentyű-kombináció), akkor azt rögtön magamévá teszem, felírom stb. A tanulási, felhasználási folyamat mellett pedig mindenképpen meg szeretném említeni az multitaskingot is, azt a tevékenységi formát, amikor egyszerre több mindent csinálok párhuzamosan. Bár az idősebb generáció idegenkedni szokott ettől (tegyük hozzá: joggal), úgy néz ki, hogy a jelenlegi eszközök ezt a fajta munkát mégis lehetővé teszik, minőségi szinten is. Akárhogy is, de működik, és elsajátítható mindenki számára, és jelentősen felgyorsíthatja az egyes munkafolyamatokat.

Végül, de nem utolsó sorban kiemelném a technológiai jártasságot. Ez nem csak az egyes alkalmazások integrálását és használatát jelenti, hanem azt is, hogy ezekbe az alkalmazásokba, programokba szükség esetén bele is tud nyúlni, a saját igényeihez tudja igazítani a könyvtáros. Ehhez szükség lenne nem csak valamilyen szintű programozói tudásra is, de egy olyan nyitott személetre, amely mindig felteszi a kérdést, hogy van-e másik megoldás, és ha van, akkor az hogyan tud jobb lenni a jelenleginél. Legvégül pedig legyen bátorsága kipróbálni új dolgokat, merjen belevágni olyan alkalmazások használatába, amelyekért nem mindig kell fizetni, cserébe viszont nekünk kell telepíteni és testre szabni, on-line kézikönyveket és közösségi fórumokat, támogatást felhasználva.

Update: elnézést kérek, nem vettem észre, hogy nem lehetett hozzászólni. Engedélyeztem.

Update (2011. október 20.): Ez a bejegyzés valamilyen rejtélyes oknál fogva elmerült az internet süllyesztőjében. Hála egy előadás-felkérésnek illetve az Internet Archive-nak, megmenekült. Az eredeti kommenteket is megpróbálom visszacsempészni.

Hogyan szokjuk/szoktassuk meg a WordPresst?

A WPCandyn még a nyáron került szóba az, hogy mennyire ijesztő a külvilág (ügyfél, munkatárs stb) számára a WordPress, és egyből pár jótanáccsal is szolgáltak ennek megelőzésére, illetve kiküszöbölésére. A kommentekben megfogalmazott véleményekből, ill. ezek hatására született az újabb bejegyzés, amely az én szempontomból sokkal-messze érdekesebb: 5 módszer arra, hogy hogyan szoktassuk rá ügyfeleinket a WordPressre.

WordPress

Mielőtt azonban jönne az 5 pont, annyit le szeretnék szögezni, hogy a nagy átlagnak nem kell semmit sem mondani. Ha annyival tisztába jön az ember, hogy a WordPress, tágabban a CMS arról szól, hogy az egyik oldalon dolgokat rakok ki, ami aztán bizonyos módon megjelenik a másik oldalon, akkor onnantól gyerekjáték a dolog. Vagy én vagyok különlegesen szerencsés, vagy tényleg van valami a magasabb magyar átlagintelligenciában, de eddig még sosem vertem a fejemet a falba, miközben magyaráztam. De hátha másnak nem megy ennyire jól a sora, annak hasznos lehet mégis, így jöjjön.

Próbainstalláció

Mielőtt élesben a kezébe adnánk az ügyfélnek az új oldalát, készítsünk egy tesztverziót, ahol kedvére próbálkozhat, csinálhat hülyeséget, ismerkedhet a rendszerrel. Amíg ezzel foglalkozik, addig nyugodtan be lehet fejezni az oldalát, sőt, jó esetben az igényeit a tanult dolgok fényében át is fogalmazhatja.

Aktív tréning

A legjobb módszer még mindig a “leülök mellé, és végigmutogatom” metódus. Ha van erre lehetőségünk (és hál’ Istennek, ez az én esetemben úgy 90%-osan megoldható), akkor mindenképpen tegyük meg. Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy mennyivel jobb a (két)személyes oktatás…

Pluginek az egyszerűbb életért

Most már elég sok olyan plugin van, ami a használatot jelentősen megkönnyíti és leegyszerűsíti. A WPCandy kedvence a WPlite, amely felhasználói szinttől függően csupaszítja le a beviteli lapokat, így nem fogja összezavarni az embert a csillió opció.

Puskák (magyarul cheat sheets)

Hasznos, ha magyarázatunk le is van írva, esetleg könnyen áttekinthető jegyzet formájában. Én is sokszor és szívesen használom ezeket, nem csak a WordPresshez írtakat, hanem bármilyen mást is. Itt pl. rögtön van belőle 10, mintának.

Screencast (na ez annyira magyarul van, hogy jobban nem is lehetne…)

Gyakorlatilag leülős-elmagyarázós dolog, csak személyes részvét nélkül, mondjuk azt hogy a puska és a tanítás közt van félúton. Egy átlag géppel már lehet ilyet csinálni, érdemes is. Ja igen, annak aki még nem ismeri a szót: olyan videófelvétel, amely a számítógépen végzett műveletek rögzítése során készült, gyakorlatilag egy cselekménysor megmutatása videóban. Van egy rakat belőle összegyűjtve egy oldalra. igaz nem magyar nyelvű, de van.

De én akkor is a személyes elmagyarázást szeretem…

Veszprémi élménybeszámoló

Ezzel már jól elvagyok maradva, így most addig nem állok fel, míg meg nem írom. :)

Hétfőn az MKE Veszprém Megyei Szekciójának voltam vendége. Egy órás előadást kellett tartanom a K2-ről, és rendhagyó módon hangfelvétel is készült, ami majd megy is ki podcastba jól, ha megkapom. Ennyit az önfényezésről.

Az egész már jól indult, van egy ilyen perverzióm, hogy szeretek vonatozni (sokkal-sokkal kényelmesebb mint bármi más – igen, még az autónál is), ráadásul a hajnali közlekedést is kedvelem (érdemes olyan hajnali 3 és 4 között józanon kimenni az utcára legalább egyszer az életben – elég vicces élmény).

Veszprémi élménybeszámoló részletei…

Filozófia és gyakorlat, avagy mi fán terem a K2, de mostmár tényleg…

Már megint 9 órája egy helyben ülök, holnapra kéne valami értelmeset összeszedni, de mint az egyszeri nyugdíjas bácsi a csigákkal, állandóan szertehussannak a gondolatok… Elnézést, ez csúnya lesz: mert végül is mi a tököm az a könyvtár 2.0?

Az tudjuk, hogy fikázni lehet. Van egy olyan meggyőződésem, hogy a holnapra jövő emberek egy része csak arra kíváncsi, mekkorát fogunk égni. Ezt inkább most leírom így, nem akarom reggel előhozni. Ennek már szinte hagyománya van, aki követi, vagy csak néha beleolvas a Katalistbe, az érti szerintem, mire gondolok, aki meg nem, az örüljön neki.

Igazából nem tudom megfogalmazni. Én állítólag azt csinálom, mondtam ezt már én is, más is, próbáltuk elemezni, meghatározni, de mindig belemarkoltunk valószínűleg a semmibe. Azt nem mondanám, hogy bullshit-generátor a blogom, de mondjuk azt, hogy aki nagyon elméleti síkon foglalkozi a dologgal, az közel jár hozzá. (Ilyet itthon nem is ismerek hálistennek.)

Nézzük meg, mit jelent, jelenthet innen az asztalom mögül az egyes résztvevőknek a könyvtár 2.0 fogalom (nem betűrendben, hanem ahogy az eszembe jut, és nem is mindenkiről fogok tudni beszélni):

Tiszta filozófiát képvisel, amelyet azonnal gyakorlatba ültet. Részletekért érdemes a FIKSZ-en nézelődni.

Szintén filozófiát, de más megközelítésben, sokkal inkább módszertani szempontból. Erről mindenki meggyőződhet az Open Library-n.

Ha egy képzeletbeli 2D-s koordinátarendszerben elhelyezzük Ádámot és Sanyit, akkor a köztük húzott vonal túlsó végén helyezkedik el. Így leginkább gyakorlati jellegű kérdés lesz a K2-ből, erről szól az UTCA is.

Sajnos nem vagyok túl jártas a (belső)építészetben, így igazából nem nagyon látom át, hogy számra pontosan mit is jelenthet a K2 – egy biztos: kihívást, mind elméleti, mind gyakorlati síkon. Állati érdekesnek látszik a virtuális és a fizikai tér egymást befolyásoló hatása.

Azt azért leszögezném, hogy ez szubjektív kép, tehát ha valaki kiakad rajta, ezt is vegye bele. De egyébként kíváncsi lennék a ti véleményetekre, hogy ez az egész mennyire helytálló.

És hogy én ezek után most mit fogok mondani? Jó kérdés… próbáltam ollózgatni wikiből, FIKSZ-ről, majd meglátjuk mire lesz elég. Ami a vicc: szétnéztem magamnál is, de szinte semmi elméleti anyagot nem sikerült találnom, de gyakorlatit is elég keveset, s amit összehalásztam, az is le van már lőve máshol. Ez így mindenképp érdekes, főleg az ék újragondolása szempontjából, ami már lassan hosszú hónapok óta érik.

Valami olyasmi jött ki az egészből, hogy a K2-t baromi nehéz elkapni. Leginkább azt lehetne mondani, hogy tendencia. És ez érthető filozófiára, technológiára stb. Az egyik leglényegesebb része azonban, hogy ezek a részek nem különülnek el egymástól, egymásra ráépülnek, pl. nehéz elválasztani a közösségi OPAC-ot a nyílt forráskódtól, vagy a platformfüggetlen Java-t az egységes és minél szélesebb területet lefedő kommunikációs eszközöktől. Sokan attól félnek, hogy ez valójában egy teljesen új, önálló dolog, ami “kívülről támad” (ezt a nézetet kezdetben csak a 2.0 jelzőtől való félelem, majd a “parasztvakítás” szlogen jellemezte), és teljesen új rendet (avagy káoszt) hoz a könyvtárakba, elsöpörve a múltat, a hagyományokat és értékeket (ezt nagyszerűen mintázza az a vita, ami a CRM körül zajlik most a Katalisten).

A másik elég népszerű hiedelem, hogy a K2 pusztán technológiai dolog, azaz ha valaki telepít egy Joomla!-t vagy ír egy blogot, esetleg alkalmazza az IM-et, akkor itt van már a Kánaán. Holott a filozófiai része a dolgoknak azt is mondja, hogy ez a K2-dolog közösségi. Azaz az olvasó/ügyfél/felhasználó teljesen egyenrangú a könyvtárossal/információs szakemberrel, sőt. (Aadaam mesélte, hogy amikor bement a könyvtárba egy informatikai tárgyú TDK-t megírni, és kereséshez segítséget kért – konkrétan témába vágó adatbázisokat keresett -, az volt a kérdése a könyvtárosnak, hogy Google-ban nézte-e már.) Bizonyos területeken (és már egyre jobban ide tartozik az információkeresés is) simán lenyomja a szakembert. Tehát aktív partner. Tartalomelőállításban és tudásmegosztásban is, ld. wiki, del.icio.us stb.

Azonban a K2 tényleg gyökeresen megváltoztatta az eszközkészletét. Ezt egy szóval a web 2.0 kifejezéssel lehetne leírni, erről akkora a szakirodalom, hogy nem csak Dunát, ha nem Csendes-óceánt is lehetne vele rekeszteni. Ezek az eszközök részben kiváltották, részben segítik a hagyományos eszközöket, így a katalóguscédulát tökéletesen pótolja, ugyanakkor könyvek tologatására, tárolására nem igazán alkalmasak (a szerző elkötelezett híve a papír alapú könyveknek, erről nem nyit vitát, nem fognak kihalni, és kész).

Ádám lefordította Rob Darrow What is Library 2.0 című postját, amely szintén egy konferenciára készülődve íródott. Ő párokat állított fel, hogy mi volt régen, és mi van most. Következzen a lista (további javaslatokat várnak mindketten):

  • csak a könyvtárban – a világban, az iskolában stb.
  • a könyvtár által kezelt információ – használó, diák, tanár stb. által kezelt információ
  • statikus könyvtári weblap – dinamikus felhasználói oldal
  • közzététel – közreműködés
  • egyirányú – kétirányú
  • helyi – globális

Talán ez eléggé szemléletesen írja le, hogy mi a különbség, és hogy mennyire más a kép, mint ahogy egyesek vélik. Persze a megváltozott körülmények, feladatok más kompetenciákat kívánnak a könyvtárosoktól is, ami sok esetben nem a régiek helyett, hanem a régiek mellett lépnek elő. Ezeket a kompetenciákat informatikus könyvtáros néven árulják ma Magyarországon a felsőoktatásban, de mér kitermelődött ennek az állatfajnak egy életképesebb megnevezése is: webkönyvtáros. Ezek a fentiekből következően technikai és szemléletbeli(?, jobb szót hirtelen nem találtam) kompetenciák: blog vezetése, azaz alapvető íráskézség, fotók, videók készítése, publikálása, kiegészítő alkalmazások beillesztése (az eziránt mutatkozó igények kutatása, majd az azok kielégítéséhez szükságes eszközök megkeresése és/vagy (ki)fejlesztése), az RSS és az RSS-olvasó ismerete, használata, és ismertetése másokkal (ez lassacskán az IM-mel együtt a levelezés hagyományát fogja kicsit megdönteni), valamint alapvető webszerkesztési ismeretek ((X)HTLM, XML, CSS, PHP, SQL). Ugyanígy idetartozik az emberi kapcsolatok építése, a személyes mellett a közösségi hálókon (WiW, Facebook stb.) és IM-eken (Gtalk, AIM, MSN, Skype stb.), valamint a tág látókör és hatalmas befogadókészség a technológiai, társadalmi trendek figyelésével és követésével egyidőben. Az ebből leszűrt tanulságokat pedig villámgyorsan el kell sajátítania és alkalmaznia, integrálnia könyvtári környzetebe.

És hogy ez miért jó a könyvtáraknak? Talán nem is jó, de mindeképpen fontos, sőt, létszükséglet. Lehet bújni az állam mögé, de nem érdemes. Akár tetszik, akár nem, de a piac fog diktálni. (Nekem nem tetszik személy szerint, de most nem rólam van szó.) Ezek az új eszközök, módszerek nem csökkentik a munka mennyiségét, hanem a folyamatát egyszerűsítik. Feladatokat lehet összevonni, lerövidíteni segítségével, valamint közvetlenebbé lehet tenni a könyvtáros-olvasó viszont (bármilyen furcsán hangzik, de ez így van, ezt talán később lenne érdemes megvitatni, amikor már kész tények is vannak – bár a Lengyel Menyhért Városi Könyvtár…). A K2 hosszú távon sokkal szélesebb kör igényeit tudja kielégíteni és lefedni, pont mert flexibilis és nyitott minden újra. És nem utolsó sorban a könyvtár láthatóságát – jelenlévőségét fogja hatalmas mértékben megnövelni – gondoljunk csak pl. a New York Public Library és a wifi meséjére

Hát most gyorsan talán ennyi. K2 és Dani. Holnap meglátjuk.