Omeka

Régen volt már tartalomkezelő rendszer (aka CMS) bemutatása, de most itt a kitűnő alkalom, amelyre az ürügyet az Omeka szolgáltatja.

A lényege, hogy a fontos és hasznos információhoz és tudáshoz hasznosan férhessünk hozzá. Dan Cohen hozott két képernyőképet, hasonlítsuk össze:

Na, erre (is) jó az Omeka. Áthúztam az egész About lapot, elég lelkesítő.

Az Omeka, mint az itt szereplő CMS-ek általában, ingyenes, nyílt forráskódú, és amivel már kicsit egyedül van (bár ebben a WordPresst nem tudom mennyire veri), két mozdulattal telepíthető, így kb. 5 perc alatt összerakható egy online kiállítás. A célközönség főként a kutatók, múzeológusok, könyvtárosok, oktatók köréből kerül ki.

“Érdekes lehet” fícsörök: témák tervezése, kiállítás készítése, címkézés, dropbox, iPaper, kiállításépítő, MyOmeka, blogger, együttműködő és geolocation pluginek, Dublin Core, W3C és 508 szabványoknak megfelel, adathordozó eszközök, kiterjeszthető és testreszabható mezők, RSS/Atom megosztás.

Példák: Digital Worcester, Euclid Cooridor, Experiencing Medieval Places, Object of History, Catawba River Docs, Gulag: Many Days, Many Lives

Működtetéséhez Apache szerver, PHP5 és MySQL5 kell, semmi több. Jelenleg 6 témát és 10 plugint lehet telepíteni hozzá (többek közt a Zoterohoz szükséges COinS plugint is…).

Telepítése 7 egyszerű lépésből áll:

  1. Le kell tölteni és ki kell csomagolni az Omekát.
  2. Nekünk tetsző nevű mappába fel kell rakni a szerveren.
  3. Az archives mappát és tartalmát írhatóvá kell tenni.
  4. Be kell állítani a MySQL adatbázist a megfelelő hozzáférésű jogokkal.
  5. A db.ini fájlban az X-eket írjuk át az adatbázisunk megfelelő adataival.
  6. Nyissuk meg az URL-t, ahova az Omekát raktuk, és nyomjuk meg az install gombot.
  7. Töltsük ki a formot, aztán hajrá neki!

Viszont mielőtt nekiállunk, ki lehet próbálni egy demót is (valaki épp átálította a jelszót), lehet vele játszani. Ha pedig elakadunk, akkor egy elég alapos dokumentáció segíthet (természetesen angol nyelven).

Az egészért pedig a Center for Media and New Media felelős.

Videa lávsz MOME?

Tegnapelőtt 10 centisre kikerekedett szemekkel olvastam a Webisztánon a Videa közleményét, miszerint:

Az internetes oldal újabb csatornákat hoz majd létre a közeljövőben, hamarosan érkezik a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) és a Daazo (díjnyertes hazai és külföldi kisfilmek felülete) videótára is.

Lássuk miről van szó. A MOME-nak elég komoly videó/animáció archívuma van, amiben rendkívül nívós alkotások kerültek (vizsgafeladatok, diplomamunkák), ennek egyik legékesebb bizonyítéka a tavaly Oscarra jelölt animációs film, a Maestro, amelynek alkotója, M. Tóth Géza is itt alkot és tanít.

Ezt az archívumot már nagyon hosszú ideje szerették volna online publikálni és archiválni. Abba ne menjünk bele, hogy ez eddig miért és hogyan nem valósult meg majd’ 10 év alatt, nyilván volt anyagi és személyi oka is, ezt annyira nem tudom.

Mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy a könyvtár közvetítésével sikerüljön az áhított célt elérni. Sajnos kapacitás és pénz hiányában saját hoszt működtetése, hát mondjuk úgy finoman, hogy kilátástalan (pedig mekkora lenne…). Maradt a külső szolgáltató, ebből kétféle van: magyar és külföldi, illetve a valamennyire egyedi tartalommal rendelkező és a “huszonhatodik videómegosztó”. Én inkább egy színvonalas külföldit választottam volna, mint egy magyart, amik közül először úgy néz ki, a Videa ébredt fel, és csapott le a lehetséges felhasználókat vonzó tartalmakra, mert az, ami ma itthonról feltöltődik hozzájuk, hát enyhén szólva nevetséges. Mondjuk.

Nálam a Flickr volt az első, és akkor a fotóarchívummal integráltan lehetett volna kezelni a mozgókép-állományt is. Sajnos a 90 mp-es korlát eleve kilőtte ezt a lehetőséget. A másik választott a Vimeo lett volna, ami elég színvonalasnak néz ki. A harmadik versenyző pedig a Daazo lett volna.

Közben viszont történt ez. Őszintén szólva nekem az a véleményem az egészről, hogy egy jelenleg huszadrangú, de egy talicska pénzzel a segge alatt magabiztos szolgáltató be akarja húzni a színvonalas tartalomszolgáltatókat. A szolgáltatók meg nemhogy kicsit gondolkoznának, de fejjel ugranak bele bármibe. Az lehet, hogy a TV2-nek ez jó, mert így jobban tudja magát eladni (és végül is tökmindegy neki, mert van saját archívuma is, így maximum csak eggyel több helyen lehet megnézni), de egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a MOME ezzel a deallel jól jár, legalábbis hirtelen nem tudok olyan ellenszolgáltatást mondani, amit a Videa tud nyújtani a MOME-nak (pénzen kívül, de ebben a tekintetben nagyon is szkeptikus vagyok).

Egy szóval most úgy érzem, hogy megint meg lett vezetve az állam, azon belül pedig egy oktatási intézmény. Nekem is ugyanaz a kérdésem, mint hírbehozónak: szerintetek jó úton jár a MOME?

Egyetemi képarchívum

Eddig nem nagyon ugráltam vele, de most örömmel jelentem be, hogy a MOME Könyvtár is beindította a Flickr-en hosztolt fotóarchívumát, eddig erősen béta/teszt-jelleggel. Az eddig feltöltött 518 képet Csipes Antal tanárúrtól kaptuk, aki az 1950-es évektől a közelmúltig digitalizálta ennél sokszorta nagyobb gyűjteményéből ezeket a fotókat. Ebből kifolyólag főként a Textil Tanszék környékéről kerültek fel fotók, kirándulások, ruhatervek és -bemutatók, egyetemi események stb.

Sajnos mivel eddig nem nagyon használtam ezt a fotómegosztót, ezért elég sok hiányossága van az általam kialakított rendszernek, de ez idővel javulni fog, és a már felrakott képek is szépen lassan a helyükre kerülnek. (Fura, most vettem észre, hogy jópár kép azért még hiányzik… Nem tudom mi történhetett, a feltöltést este otthagytam az egyetemen, mert az óra szerint olyan hajnali egyig csinálta, és addig azért nem akartam bentmaradni. Lehet, hogy áramszünet volt vagy ilyesmi. Mindegy.)

Ami szükségessé tette ezt a lépést (azon kívül, hogy azért önmagában is jó dolog ez), az az, hogy a képeken (és főként a régebbieken) rengeteg olyan arc van, akiket már csak kevesen ismernek, és felmerült az igény az azonosításukra. Ehhez meg azt hiszem nem kell részletezni, hogy miért ez a legjobb.

Mindenkit buzdítok, nézegessétek, kommenteljétek, esetleg ha van ismerős arc, címkézzétek a képeket. És ha véletlenül van olyan fotótok, ami beillik a gyűjteménybe, és szívesen felajánlanátok azt, írjatok egy mailt nekem!

Kedves kollégáimnak meg ajánlom sok szeretettel a Flickr-t.

Update: elfelejtettem, de nem hagyhatom ki, hogy eddig milyen könyvtárak választották ezt az utat a fotógyűjteményük publikálására: Library of Congress, Boston Public Library, National Library of Australia (nem közvetlenül, ebből még poszt lesz, én érzem), de itthoniak is vannak: ELTE EK, OIK és LMVK. Ezen kívül meg még több mint másfél ezer külföldi könyvtár.

Nagyító alatt

Elég hamar elszállt az a bizonyos rózsaszín felhő, ami az OSZK Digitális Könyvtár láttán ereszkedett a szememre, ezért külön elnézést kérek, de nagyon meglepő volt számomra, hogy egyáltalán létrejött. Kollégáim talán jobban átérzik és megértik ezt a tudatmódosult állapotot.

Elég volt hozzá egy fél délután, hogy kiderüljön egy talicska baki, amit Bártházi András, Kelt, a rendszergazdánk és jómagam kapirgáltunk össze, és amit aztán tovább is küldtem azon melegében az OSZK-ba. Ezek egy része le van van már írva az előző bejegyzésben is, de álljon itt a lista egyben:

  1. Ami a leginkább hiányzik magáról az egész lapról egy emailcím vagy egy kontaktform. Hihetetlen, hogy nincs feltűntetve semmi.
  2. Talán kicsit mellékesebbnek tűnik, de én (és még elég sokan, talán nem csak könyvtárosok) nagyon örülnék egy újdonság/sikerlista/gépház feednek.
  3. Nyílt szabványú formátum? (A dokumentumokat tényleg hozzáköti az OSZK olyan fizetős szofvterekhez és platformhoz, mint az MS Windows és az MS Word?) Ez gyakorlatilag mindenkinek eszébe jutott a környezetemben, még nekem is…
  4. A gépek számát kliensek telepítése miatt kell megadni? Vagy miért?
  5. Valakinek csinálnia kellene egy webes hozzáférési pontot, Flash stream-mel (elvileg nem tiltja a jogszabály…) – by Bártházi András
  6. A honlap egyes szövegeinek megfogalmazása (“Bővebben az OSZK-DK-ról…”, “Az OSZK-DK logo-ja” – logója egybe) kicsit egyszerűek – by Kelt
  7. Végül pedig a fejlesztőket sok-sok szeretettel látnák egy Budapest New Technology Meetupon (igen, én is eljutok egyszer addig… szégyellem magam az akaratgyengeségemet, de nem könnyű :D )

És miközben ezt írtam, megjött a válasz az első levélre:

  1. lesz elérhetőség,
  2. lesz RSS,
  3. a formátumokat úgy rakják fel, ahogy jönnek,
  4. a gépek számának kérdése csak azért van, mert a NAVA-igénylőlapot másolták, igazából sok jelentősége nincs.
  5. További válaszok is jöttek:

  6. Alaposabban meg kellene tervezni. Ki az a valaki, és mihez készít streamet? Várnék egy részletesebb leírást, egyelőre csak a Flash streamre?
  7. Mégegyszer át lesznek nézve a szövegek.

Egyelőre ennyi.

OSZK Digitális Könyvtár

Nemrég magánban volt morgolódás megint a digitalizálási pályázati pénzek leosztásában (kb. az OSZK kiírja az OSZK-nak típusú volt), de úgy néz ki, hogy most jó helyre került nagyon az a pénz.

A feedolvasómban figyelt az a levél a Katalistről, amelyben felszólítják a könyvtárakat, hogy csatlakozzanak az OSZK Digitális Könyvtárához, amely dedikált hálózaton teszi hozzáférhetővé az elektronikus dokumentumokat, azaz a könyvtárakból meghatározott munkaállomásokról lehet leszedni, az ún. OSZK ponton. Mivel csak ma jött ki a felhívó levél, ezért még nincs tagkönyvtár az OSZK-n kívül, ezért az a tippem (a feldolgozott állományt elnézve), hogy helyi anyagból, a MEK-ről kanalazták át az állományt.

A könyvtári világban járatlanabbak kedvéért egy rövid magyarázat, hogy miért OSZK, és hogyan van ez az egész. A Széchényi, mint nemzeti könyvtár, kötelespéldány-joga van, azaz minden Magyarországon megjelent könyvből (elvileg) köteles a kiadója 6 példányt küldeni a könyvtárnak. Így (elvileg) az összes magyarországi könyv megtalálható ott. Ezért.

A tervezett formátumok közt a DOC, a PDF, a LIT, a HTML, az RTF, a TXT és a ZIP szerepel. Én hiányolom közülük az ODT-t és az XML-t. Gondolom, van a mobil eszközök világában még pár (nyílt) formátum, ami elférne, de ehhez sajnos annyira nem értek, kommentbe várok javaslatokat… Emellett nekem hiányzik még az RSS-csatorna, nagyrészt mindenhonnan, de majd kiforrja magát.

Tervbe van véve egy képszolgáltatás is, ami térképeket, képeket stb. tartalmazna, február 1-től működik elvileg, de még nem. Emellett van top 10-es sikerlista is, ami már működik (ez alapján vontam le a MEK-es következtetést).

Ami szívemnek nagyon kedves, hogy végre valami minimálosabb, dominánsan fehér dizájnt sikerült összeütni, így bejövős a kép.

Ami viszont annyira nem tetszik, hogy miért OSZK pont. Na mindegy, nyilván kell nekik az ingyenreklám, hát hadd legyen jó…

Update: tudom már, mi hiányzik még nekem. Egy emailcím vagy kontaktform, amin fel lehetne venni a kapcsolatot. De nagyon.

Válasz: “Ingyen” tudás angolul

Kommentelni akartam, de ez hosszabb lesz. Előre bocsátanám, hogy itt olyan kérdések lesznek, amely elsősorban személy, és másodsorban pénzkérdések, így lehet, hogy néhányan újfent meg fognak neheztelni rám. Tőlük elnézést kérek, meg azt, hogy most ettől tekintsünk el – amíg nem tudom íráskészségemből tökéletesen kiküszöbölni a kontrolláhatatlan szubjektivitást, addig sajnos ilyen lesz.

Kelt cikkét olvasgattam az origón, és közben buzgón bólogattam: igen, ezt így kell csinálni. Nekem is pont ilyesmik járnak az eszemben, és végül is amit leír, az egyáltalán nem valami egetverő vagy meglepő újdonság, hanem az eddigi folyamatok természetes következménye (Kelt, ne haragudj, de gondolom ezzel te is így vagy…). Ezerrel zakatol az USÁ-ban a távoktatás és a nyomtatott tananyag helyét villámgyorsan veszi át az elektronikus. Ezek után már várható volt az ilyen jellegű archívumok létrejötte. Úgy néz ki, ott már csak tényleg az a legnagyobb probléma, hogy OSS-rel oldják meg a kérdést, vagy vegyenek meg egy olyan volumenű szoftvert, mint a Voyager. (Azzal tisztában vagyok, hogy nem ennyire rózsaszín onnan a kép, de most nem ez a lényeg.)

Tavasszal voltam az Ariel dokumentumküldő szoftver bemutatóján és a digitális technológia helyéről a könyvtárban Debrecenben. Mind a két rendezvény elvileg pont erről a kérdésről szólt volna, azaz ennek a magyar vetületéről. Mi ugyanis ott tartunk még, hogy óvatosan el kezdtünk létrehozni egy-két elektronikus archívumot, repozitóriumot. A köztudatban valószínűleg nagyon-nagyon kevés van (amiről tudnak az átlagemberek), oktatási elvétve (Debrecent szoktuk emlegetni ugye, mint példát, de ott van már Veszprém is, és biztos vagyok benne, hogy keveset kéne keresgélni, hogy előbukkanjon még pár), végül pedig közhasznúból, közérdekűből az FSZEK és az OSZK gyűjteményei az ismertebbek.

Viszont amiről végül szólt számomra, az a szerzői jog hihetetlen módon kitalált hurkai és csapdái. Elrettentő példának álljon itt az egyik kedvencem: könyvtárközi kölcsönzés esetében ha a küldő könyvtár fénymásolva küldi a kért dokumentumot, akkor azt tiszta szívvel lehet továbbsokszorosítani, míg ha elektronikusan, beszkennelve küldik, akkor már azzal törvénysértést követ el a könyvtáros a kinyomtatja, csak és kizárólag monitoron lehet nézni.

Kocka olvasóimnak: nem mindenkinek van olyan mobil eszköze, amivel bárhol lehet olvasgatni a szöveget, és van aki szeretné összefirkálni (aka jegyzetelni) a cikket – szóval tekintsünk el attól a verziótól, hogy bőven elég a képernyő.

Hogy miért ilyen az egész nálunk, arról Szinger András, az Artisjus jogásza mesélt nagyon érdekeset Debrecenben, lényege az amerikai és az európai szerzői jog különböző fejlődése (ezt nem írtam le, úgyhogy ne ott tessenek keresni).

Szóval, az egyik része a szerzői jogi törvény. A másik fele viszont már kőkeményen az emberi tényezőktől függ:

  • A felső vezetés (minisztérium, KI stb.) képtelen arra, hogy normálisan összefogjon és koordináljon egy ilyen feladatot, gyakorlatilag minden könyvtár saját hatáskörében és belátása alapján cselekszik. A NAVA, NDA pedig nagyon szép dolog, olyan mindkettő, mint két szép, aranyfüst-lemezzel borított lufi. Aki bebizonyítja nekem, hogy ennek ellenére csokitorta, az kap egy szeletet.
  • A “középvezetés” (könyvtárigazgatók, könyvtárvezetők, egyes esetekben -fenttartók), akik megint ugyanazt csinálják, mint az integrált könyvtári rendszerek (IKR) bevezetésekor: mindenki a saját feje után megy, nem keres kapcsolatot, kapcsolódási lehetőségeket más könyvtárakkal (akár az ország másik végében), így nincs pl. egy átfogó egyetemi (felsőoktatási) hálózat, vagy az egyes szakterületek könyvtárainak rendszere. Sőt: amik létrejöttek, azok sem lesznek kompatibilisek egymással: van, aki megveszi a szoftvert, van aki OSS-t használ, így megint káosz lesz pár év múlva.
  • A könyvtárosok számára pedig (most a nagy többségről beszélek – nem tudom, van-e rá statisztika, de számomra az átlag könyvtáros 45-50 éves nő) még az IKR is egy misztikum, nem hogy a repozitórium szó. Az, hogy szabvány formátum, adatbázis stb. pedig végképp. Erre a legjobb mérő szerintem pedig továbbra is a web2 (könyvtár2) – bármit jelentsen is az olvasónak -, hiába nem tetszik: olyan alapvető eszköztárat jelent továbbra is ez a fogalom, amelynek használata egyszerűen létszükséglet az ilyen jellegű rendszerek kialakításánál, használatánál. Ez van, ez ellen küzdeni lehet, tenni nem.
  • És végül – ez főleg felsőoktatási könyvtárban, így és főleg a miénkben érződik – nagyon sok múlik az oktatókon is. A belső hatalmi harcok keményen befolyásolják az oktatási struktúrát, ami bizonytalanná teszi sok esetben akár a tanmenetet is, így már a kötelező irodalom kiválasztása is problémás lehet. De ott, ahol nincs is nagy átalakulás (bár a két szintű oktatás…), még ott is nagy gondot okozhat az egyetemi bürokrácia, a tanárok, tanszékek, intézetek szimpla nemtörődömsége, lustasága stb.

Tehát ezért nincsenek még nagyon digitális archívumok, és amik vannak ezért olyanok, amilyenek. A pénzprobléma pedig annyira evidens, hogy teljesen felesleges emiatt panaszkodnom, ráadásul mint mindennek, ennek is van ingyenes megoldása (ez meg megint emberi problémákat vet fel).

És hogy a cikkben említett típusú hang- és videóarchívumokról beszéljünk, attól még nagyon-nagyon messze vagyunk. Szerintem.

Végül pedig egy zárójeles megjegyzés: nálunk egy fél éve elkezdődött egy videó-, kép- és szövegarchívum megtervezése, amely a hallgatói munkákat, tananyagot, könyvtári dokumentumokat tartalmazva, integrálódva a könyvtár rendszerébe és az ETR-be. Ez nem az első próbálkozás a MOMÉ-n, de eddig mindenki belebukott, most megpróbálunk kirukkolni valamivel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kezdeményezés unikális, mert nyilván távolról sem, de azt sem mondanám hogy jellemző. Na, szabadkozásból elég ennyi.

Veszprémi élménybeszámoló

Ezzel már jól elvagyok maradva, így most addig nem állok fel, míg meg nem írom. :)

Hétfőn az MKE Veszprém Megyei Szekciójának voltam vendége. Egy órás előadást kellett tartanom a K2-ről, és rendhagyó módon hangfelvétel is készült, ami majd megy is ki podcastba jól, ha megkapom. Ennyit az önfényezésről.

Az egész már jól indult, van egy ilyen perverzióm, hogy szeretek vonatozni (sokkal-sokkal kényelmesebb mint bármi más – igen, még az autónál is), ráadásul a hajnali közlekedést is kedvelem (érdemes olyan hajnali 3 és 4 között józanon kimenni az utcára legalább egyszer az életben – elég vicces élmény).

Veszprémi élménybeszámoló részletei…

Debrecen, finálé

A második napon nagyrészt gyakorlati alkalmazásokat mutattak be, így elsőként Ujvári Mária beszélt a Nemzeti Digitális Adattárről (NDA). A lényege a rendszernek az, hogy az elektronikus dokumentumokról állít össze adatbázist, és teszi elérhetővé azt. Az NDA mellett beszélt a Michael Plus és az Elektronikus Információszabadság projektekről. Előbbi európai szinten valósítják meg, amit az NDA nemzeti szinten, utóbbi pedig a közérdekű adatok nyilvánosságát biztosítja. Ennek a háromnak pedig a fő eredményei: átjárhatóság, elérhetőség, gyűjteményesség, bővíthetőség és szabványosság.

A következő előadás az elektronikus tananyagkiadásról szólt, amelyet Markója Szilárd, a HIK könyvtárvezetője tartott. A HIK és a SuliNet e-tankönyvtárakat építenek, amely mára több százezres letöltéseket produkálnak, többnyire olyan tankönyvekből, amelyeket törvényileg csak évente max. 3500 példányban lehet kiadni.

A MIDRA (Miskolci Egyetemi Digitális raktár és adattár) egy viszonylag friss rendszer, központi e-dokumentum gyűjteménnyé fogja magát kinőni idővel. Érdességnek annyit, hogy az OSZK-ban fejlesztett ingyenes (GPL) Elemek című szoftvert használják hozzá. Hasonló rendszer a DEA, amely a Debreceni Egyetemi elektronikus Adattár rövidítése, ahová a hallgatók, oktatók és könyvtárosok töltik fel a dokumentumokat. Például az idén államvizsgázó hallgatókat akkor engedik vizsgázni, ha már előzetesen feltöltötték a szakdolgozataikat. Szintén ingyenes rendszeren fut, ez a DSpace, amely összekapcsolható az OPACkal, az Egyetemi Bibliográfiával és az LDAP szerverrel (ezen van az etr – ld. többszintű hozzáférés stb).

Az Elsevier-előadás meg igazából nagyon-nagyon rövid marketingduma volt. Sajnos-

Debrecen, második felvonás

A nap második felében a DEENK főigazgató asszonya, Dr. Virágos Márta foglalta össze a digitált tartalmakról való tudnivalókat, leginkább általánosságokról és nemzetközi tapasztalatokról beszélt, a konkrétumokat ráhagyta az őt követő előadókra.

Takács Margit PhD-hallgató a metadatok szerepéről beszélt az e-dokumentumok elérésében. Meghatározta a metaadat fogalmát (a források másodlagos adatai, amelyeket automatikusan vagy manuálisan adhatunk a tartalomhoz), végül bemutatott pár metaadat-szabványt (OCLC Intercat, Dublin Core, URC – Uniform Resources Characteristic/Citation, TEI – The Text Encoding Initative, EAD – Encoded Archival Description stb.)

Bánkeszi Katalin, az OSZK címzetes igazgatója a digitalizálási projektekről tartott előadást. A Nemzeti Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében lehet pénzt kapni ezekre, a TÁMOP és a TIOP keretében.

A nap záró előadása, és az ehhez közvetlenül kapcsolódó műhelybeszélgetés főszereplője Dr. Szinger András, az Artisjus jogásza volt. Két fontos dolog leszögezésével kezdte: az Artisjus nem mumus, ő csak egy tanácsadó szerv, semmiféle jogköre nincsen. A második pedig az, hogy a digitalizálás szó gyűszűvirággal (digitalis) való megmérgezést jelent. Az, amire mi gondolunk, az helyesen digitálás-ként hangzik, és az eredménye digitált anyag. Komolyra véve a szót: többek közt ismertette a jelenlegi szerői jogi helyzetet (nem egyszerű az Európai Unióval együttműködni), ami gyakorlatilag a káosszal egyenlő. Az angol nyelvű törvényeket mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, így lehetséges, hogy pl. Magyarországon lehetséges – egyelőre – a különböző típusú intézmények elektronikus gyűjteményeinek összekapcsolása. Nagy problémát jelent a szerői jog az elektronikus formánál, itt a LAMPS (Libraries, Archives, Museums, Schools, a P rejtély maradt előttem, mert nem tudtam már felírni) kivételt képez, ezek dedikált gépen jeleníthetik meg az adott tartalmat (ld. NAVA-pontok), anékül, hogy azt módosíthatni, illetve másolni lehessen – ezt nevezik display-nek. Kérdésekkel hozzájuk lehet fordulni at info [kukac] artisjus [pont] com. Érdekességképpen még elmondta, hogy mekkora marhaság a copyright a könyveken stb. Ez a cucc az USÁban kellett ’89 előtt, ahol a szerzői jogot is le kellett védetni. Ma már viszont ott is a kontinentális joggyakorlat él, azaz mihelyt leírok már csak egy betűt is, az már az én szellemi tulajdonom, ami a szerzői jog alá esik (sarkított fogalmazás volt, tessék nem szó szerint venni).

“An old tradition and a new technology…”

[Most pedig beszámoló következik. Sajnos Debrecenben nem lehet csak úgy wifit használni (mint most kiderült számomra, nem csak az egyetemen, de úgy egyáltalán, kávézókban sem – legalábbis, ha az embernek van másfél órája kiérni a vasútállomásra és megebédelni, ráadásul 30 fok van, ezért türelmetlen, akkor kis helyismerettel nehezen fog találni wifi kávézót, legalábbis az Egyetem Sugárúton), ezért csak papírra jegyzeteltem, de kicsit sok lett, így részleteiben postolom. Az egyetlen gond csak az, hogy nyár és vizsgaidőszak van… Úgyhogy lehet, hogy kicsit el fog húzódni a dolog.]

A konferenciát David Prosser, a SPARC Europe igazgatója nyitotta meg előadásával. Az Open Accessről és az intéményi repozitóriumokról (repository – adattárak, elektronikus könyvtárak, gyűjtemények) szólva elsőként vázolta a nyílt hozzáférés főbb jellemőit, a szükségességét kiváltó tényezőket. A legfőbb jellemzők az ingyenesség és a tudásmegosztás, amelyből mind a kutató, mind az intézmény, mind a szélesebb társadalom profitálhat.

Két útja van ezeknek a nyílt hozzáférésű gyűjteményeknek a létrehozása: vagy az intézmény információs központja (ha jobban tetszik, könyvtára) hozza létre, saját archívumok építésével (ezek az Open Access Initative standards-nek megfelelően építitk), vagy nyílt hozzáférésű folyóiratok működtetésével (Open Access Journals). A legfőbb jellemzőjük ezeknek a gyűjteményeknek, hogy intézeti közösség állítja elő, tehát minősített tartalom jön létre, tudományos tartalmú és igényű, állandóan hozzáférhető, tehát nem kötött bárminek a nyitvatartásához, és teljesen ingyenes valamint online.

Sok kezdeményezés indult e téren, Nagy-Britanniában SHERPA, Hollandiában DARE, az Európai Bizottságban pedig DRIVER néven. Az egyik legfontosabb gyűjtemény a SHEPRA által kínált OpenDOAR (Directory of Open Access Repositories), amely 875 nyílt hozzáférésű repozitórium kereshető adatbázisát tartalmazza.

Az új tendencia, hogy nem az olvasók, hanem a publikálók fizetnek: ha nem, akkor fizetős, nyomtatott verziója jelenik meg a cikkének, ha igen, akkor nylít hozzáférésű folyóiratban teszik közzé. Későbbi előadáson volt róla szó, hogy mára ezeknek a folyóiratoknak is megnőtt az impakt-faktoruk, így ez sem visszatartó erő most már. Mr. Prosser egy angol felmérésre hivatkozva állította, hogy átlagban és arányaiban kétszer annyit hivatkoznak nyílt hozzáférésű cikkekre, mint a fizetősekre.

Az E-Scienceről és az E-Researchről szólva Tony Hey-t, Anglia illetékes guruját idézve vázolta, mennyire hatékonyabb a kutatás a kollaboráció és a távoli eléréssel. Végül egy európai kitekintést adott a mozgalom eddigi résztvevőiről és eredményeiről (csak címszavakban: European Commission Study, EC Green Paper, egyetemi, akadémiai résztvevők). Ha valaki saját archívumot akar létrehozni, annak az EPrints nyújt segítséget.