Amazon Kindle a házban

Lassan egy hónapja rendeltem meg életem első elektronikus könyvolvasó készülékét, egy harmadik generációs (csak WiFi-s) Amazon Kindle-t. Azok a vegyes érzelmek, amik eddig is jellemezték az ilyenfajta kütyükhöz való viszonyomat, továbbra is megmaradtak, ugyanakkor egészen meglepő tapasztalatokat szereztem a hosszabb távú használat során (egyszer már Kelt jóvoltából használtam pár napig egy ilyet, illetve mutogatni is volt alkalmam már ezt az eszközt), amik bizony nem túl biztatóak a konzervatívabbak számára.

  • Amikor kézbe vettem, használni kezdtem – a kezdeti feltöltési nehézségektől eltekintve -, olyan érzésem volt, mintha már évek óta gyűrném. Az érzelmi síktól eltekintve érzésre tökéletesen beleilleszkedett az eddigi papírkönyv-olvasásba. Figyelem, itt nem arról beszélek, hogy szemkímélő, papír-szerű, egyszerű, kicsi, gyors, hanem az olvasás tevékenysége során egyszerűen nem tudatosult bennem, hogy nem papírról olvasok. És ez az, ami nagyon számít. Hiába mindenféle szólam, elv és győzködés, ha ez ennyire képes természetesen beleilleszkedni a mindennapi életbe, akkor onnantól kezdve már csak a formátumokon és a méreten van értelme vitázni, máson már nemigen.
  • Ugyanakkor félek, hogy mi lesz akkor, ha nem lesz rá több olyan tartalom, amit szívesen olvasnék. Ehhez persze hozzájárul a sajátos olvasmányízlésem, de ettől függetlenül reálisnak érzem azt az alternatívát, hogy pár könyv után a kütyü funkció fog jobban érvényesülni, és mint játékszer, átadja a helyét egy új dolognak. Nem mert nem szeretem, egyszerűen ha nem tud szervesen beépülni a munkába, kikapcsolódásba, teljesen kiváltani az eddigi formákat, akkor egy idő múlva kifullad – erre pedig van esély, mert a szívem nagyobbik fele még mindig a papír felé húz, meg a felé az öröm felé, amikor az ember üdvözült mosollyal lép ki az utcára, zsákjában nagy kupac könyvvel, amit alig vár, hogy magáévá tegyen, legyen szó szépirodalomról vagy szakirodalomról. Erre viszont csak az idő fogja megadni a választ.
  • Az egészen világos számomra és száz százalékosan meg vagyok győződve róla, hogy ha a könyvtárak vagy a kiadók küzdeni akarnak ez ellen az eszköz ellen, akkor elve vesztes pozícióból indulnak. Olyan sebességgel és mértékben kéne magunkévá tenni ezt a technológiát, hogy jövő ilyenkorra már minden könyvtáros fejből fújja az összes tudnivalót ekönyv-ügyben.
  • Egyébként fogásra kellemes, kicsi, de bőven olvasható, kitűnő ergonómiájú készülék, aminek van egy számomra tökéletesen fölösleges billentyűzete is. A WiFi kitűnő dolog, szeretek egy kattintásra átküldeni cikkeket, bejegyzéseket, bár gyorsan (egy hét alatt) leszívja az akksit. Szörnyű… Tökéletesen belefér a zsebembe, és bár eddig még mindenki azon szörnyülködött, hogy hogyan bírtam nem venni tokot hozzá, a telefonommal ellentétben erre még nem sikerült karcot raknom (nem is ejtettem betonra… hagyjuk).

Mindenesetre olyan eszköznek vagyok tulajdonosa, amely történelmet ír, ezt minden nagyképűség nélkül állíthatom. Nyilván szépen kiforrja magát időben, addig meg csak várni kell (vagy alakítani, ugye, kedves kollégák), holnap pedig megyek, és felfedezem magamnak a jelenleg aktív magyar felhasználótábort – mert ha valakik, hát ők számítanak hosszú távon. Ki csatlakozik?

Elitkultúra és könyvtárbajárás

Felesleges azzal áltatni magunkat, hogy az e-book reader esélytelen a hagyományos könyvvel szemben, mert külön hardver kell hozzá. Az ilyesmi sem a mobiltelefonnál, sem  pedig a VHS‑t felváltó DVD-nél nem jelentett akadályt – mint ahogy egyébként a rádiónál és a televíziónál sem. Amiből viszont azt következik, hogy a könyvnyomtatás elterjedése után az olvasók kiszolgálására létrehozott közkönyvtárak is el fogják veszíteni a mai szerepüket, bár nem zárható ki, hogy egy ideig még ugyanúgy az „elitkultúrához” fog tartozni a könyvtárba járás, mint most a színházba járás.

Az ÉS-ben jelent meg Galántai Zoltán cikke, ami az írásos kultúra átalakulásával foglalkozik, és ennek kapcsán egy félmondat erejéig kitér a könyvtárakra is. Túl azon, hogy kifelejtődik a kiadók sokszor tényleg fontos feladata (mint közvetítő intézmény segít tájékozódni a (szak)irodalomban, egyfajta előminősítést ad adott szerzőről, műről), kicsit felszínesen lett megítélve a könyvtárak helyzete is.

Nem tudom, jelenleg mennyire az “elitkultúra” része a könyvtárba járás (meg persze, mi az hogy elitkultúra), mert én ezt abszolúte nem tapasztalom, sőt. Könyvtárba jár az egyetemista, a kutató, a csóró, akinek nincs pénze gyerekkönyvre, a háziasszony, aki napi két könyvet elolvas. Hol itt az elit (Azért érezzük, mennyire vicces ez a szó ma – de tegyük fel, hogy arra gondol a szerző, akik tényleg múzeumba – haha -, koncertekre – haha – és színházba – haha – jár. Ugye mennyire valószínűen hangzik, hogy ezek az emberek elmennek a könyvtárba is?), és hol itt az elitkultúra? Véleményem szerint valami vagy kultúra, vagy nem. De szerencsére ezt a kérdést nem nekem kell megválaszolnom, úgyhogy hagyjuk.*

A másik problémám a könyvtárak szerepének totális félreértésével van, ráadásul ez a tévedés egy, az “elitkultúra” képviselőjétől származik (ismét). Ugyanis (jobb helyeken) nem az olvasókat szolgálják már ki tudva vagy akaratlanul, hanem a felhasználókat, akik a könyvek mellett millió más dolgot is használnak a könyvtár terében: internetet használnak, programokon és oktatásban vesznek részt, közösségi életet élnek, (szak)tanácsadást kapnak, szociális és lelki gondoskodásban van részük stb. És természetesen könyvet is kölcsönöznek.

És ez utóbbi megszűnése sem jelenti feltétlenül a könyvtárak halálát, mert millió és egy lehetőség van a továbblépésre az új eszközök segítségével. Át lehet lépni a digitális könyvkiadás világába (mivel pl. az FSZEK elég nagy hálózatot képvisel, lehetősége lenne mondjuk helyi, nem ismert és nem kiadott szerzők műveinek szakszerű publikálására és menedzselésére), forgalmazni és kölcsönözni e-olvasókat (logózott, olcsóbb áron kínált eszközöket), és nem utolsó sorban a már meglévő, és a szerzői jog által már nem védett műveket újraközölni és hozzáférhetővé tenni.

Persze mindehhez elhatározás, munka és befektetés kellene, amire remek lehetőség lett volna az egész TÁMOP-TIOP történet, de hát a pályázatot kiírók szerint fontosabb újabb csillió portál létrehozása, mint a fejlődés. (Még mindig megkeseredik a szám íze, amikor eszembe jut ez a tavaly téli történet.)

* Minél tovább gondolkodom ezen a fogalmon, annál zavarosabb lesz.

Az e-könyv univerzum

A Gutenberg-galaxist még ugyan nem gyűrték le, de van már univerzumuk az e-olvasóknak. Nem az összes kütyü szerepel azon az ábrán, ami a készülékek evolúcióját és összefüggéseit mutatja be, de épp elég ahhoz, hogy kb. áttekinthessük a jelenlegi állapotot.

e-köny univerzumaz e-könyv univerzum (kattra nő)

Jelmagyarázat:

  • narancssárga nyíl: gyártó és készüléke közt
  • kék nyíl: (vezeték nélküli) hálózat-szolgáltató és készülék közt
  • szürke nyíl: az olvasó szofvert fejlesztő cég és a készülék közt
  • piros nyíl: tartalomszolgáltató és készülék közt
  • fekete nyíl: felvásárlás

Természetesen messze nem a teljesség igényével készült a lista, még én is tudnék egy-két nevet, ami nincs fent.

via Stephen

Az e-könyv-saga folytatása

Sony ReaderÚgy néz ki, a gyártók rájöttek, hogy már épp itt az ideje a szabványosításnak. Szerencsére nem késtek el még vele, a “nagy bumm” előtt történik a dolog, így nem fog talán az történni, mint a mobiloknál – számtalan szabvány, forma stb., aminek köszönhetően gyakran egy gyártó két egymást követő készüléke sem tud már hibátlanul kommunikálni egymással. Épp a Sony jelentette be tegnap, hogy olvasóját (Reader) Epub-formátum olvasására is képessé teszi az Amazon Kindle-jét követve. Ebben a kiterjesztésben az Amazonon ma kb. 140000 cím érhető el, amíg a Sony formátumában csak kb. 45000. Azt hiszem a döntés oka érthető.

Természetesen tud olvasni PDF-et is, de ez az Epub megfelelően védi már a kereskedők érdekeit is, így állítólag nem lehet másolni.

via core77

feedbooksA másik hír nem konkrét készülékről szól, hanem a készülékekre tervezett platformról, ez a Feedbooks, és pont a másik oldalról közelíti meg a szabvány-problémát. Jelenleg szinte az összes olvasóval kompatibilis (Amazon Kindle, Sony Reader, iPhone, iPod Touch, Cybook Gen3, iRex iLiad és más okostelefonokkal, PDA-kkal). Lényege, hogy keresőeszközként kiválaszthatjuk a könyveket, híreket, majd azokat feedben lehet lehúzni, amiket aztán röptiben alakít át a készülék saját formátumára (ePub, Mobipocket/Kindle, standard PDF, Sony Reader, iLiad vagy saját PDF – ennek oldal- és betűméreteit valamint margóit állíthatjuk be).

Az objektumok (könyv, feed) metaadatait nagyon szépen felhasználják, vannak ajánlók, hasonló könyvek, listák, kommentek, átlinkelések Wikipédiára, Amazonra, Googlera, LibraryThingre(!) stb. És ami a legszebb, hogy rögtön le is tudjuk tölteni akár a számítógépünkre is, ergo ingyenes ebookok szép számmal.

via Librarian in Black

Újabb e-olvasó a láthatáron

Riválisa támadt az Amazon Kindle-jének, és lehet, hogy jóval nagyobb sikert fog aratni a Readius, mint elődje. Bár drágább lesz, mint a 359 dolláros (jelenleg 52k+ HUF) Kindle, de cserébe 30 órát bírja folyamatos üzemmel az akkumulátor, Micro SD-vel bővíthető a beépített 265 MB-os memória 8 gigabájtig (ami annak fényében nem is akkora tragédia, hogy az öt colos, szürkeárnyalatos kijelzőn úgysem lehetne nagyon képeket nézegetni, bár a zenék miatt jó lenne a nagyobb), az eddigi olvasókhoz képest elképesztően pici és könnyű (előbbi köszönhető az összehajtható kijelzőjének, utóbbi nem tudom minek, de a súlya csak 115 gramm, ami állítólag harmada a mai átlagos e-olvasókénak), verőfényes napsütésben is lehet olvasni (E Ink), Bluetooth-szal, USB-val, GSM/GPRS/EDGE-dzsel illetve UMTS/HSDPA-val (sajnos a wifi ebből is kimaradt) csatlakozik hálózathoz, számítógéphez, valamint kezel audiót (hangoskönyv, mp3, podcast) is.

Readius

Három negatívum: nem cserélhető az akksi (azért a 30 óra is letelik, főleg zenélve, és mi van ha meghal, dobom ki az egészet?), valamint Windows CE fut rajta, és azért az a 256 mega beépített tárhely is elég harmatos.

Ami érdekes lehet nekünk, könyvtárosoknak is, hogy gyártója, a Polymer Vision hasonló komplex környezetet szeretne köré építeni (Content World), mint mondjuk van az iPod/iTunes termékcsaládnak – azaz a felhasználók által személyre szabott tartalmat és szolgáltatást terveznek hozzá, ami lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag automatikusan kapjuk meg a minket érdeklő új tartalmakat – legyen az könyv vagy újság, email vagy feedben jövő hír, podcast. Most már csak annyi kell az örömhoz, hogy normális ára legyen, itthon is lehessen kapni, és legyen rá ehető tartalom (ld. vásárolható e-könyv).

ReadiusHa pedig ez bejön (és miért ne, a könyvkereskedőknek addig lesz nagy a pofájuk, amíg nyugatról valami nagykutya rá nem ül – és Matyi Dezső ********** ********** *********, mert nagyon ráfér), akkor bizony össze kell kapni magunkat, mert ez csúnyán el fogja szabadítani a t. olvasót (hogy pollnert, az eredeti cikk íróját idézzem: “Drámai változások várhatók, ha a webes tartalomfogyasztás végre igazán elszakad az íróasztaltól.”). Ráadásul ez a kütyü eleve Európában fog megjelenni, tehát ez nem olyan lesz, mint az iPhone, hogy várjuk-várjuk, esetleg az USA-ból csempésszük be, hanem tele lesz vele az EU, Portugáliától Ausztriáig fogják szeretni. Már előre unom a feedolvasómból áradandó könyvtárosi Readius-himnuszokat, mert hogy lesznek, arra mérget veszek.

Forrás: BDK, Médiablog

Amazon Kindle

amazon kindleMúltkor olvastam a Katalisten, hogy a Kindle az Amazon wifis e-könyv olvasója, ennek tisztázására itt vannak a technikai paraméterek magyarul:

  • 6 colos kijelző
  • 256 MB beépített memória (ebből 180 MB használható is), ami bővíthető SD kártyával 4 GB-ig
  • Az akksi hálózatozás nélkül egy hétig bírja (bekapcsolva, naná), és 2 óra alatt fel lehet tölteni
  • Egy 2.0-s mini USB csatlakozója van
  • 3.5 mm-es jacket lehet beledugni
  • Támogatja a Kindle (AZX), TXT, Audible, MP3, unprotected MOBI, PRC, HTML, DOC, JPEG, GIF, PNG és BMP formátumokat
  • Éééés a lényeg: Amazon Whispernetet használ csatlakozásra, tehát nem wifit, ezzel együtt pedig teljesen használhatatlan az USÁn kívül, sőt még ott is “viszonylag” kevés helyen.

Itt pedig van egy 14 pontos lista, hogy miért nem jó ez a kütyü a 21. század elején. Én sem estem hasra tőle.