Mi lesz a digitalizálással?

Mostanában ismét folyamatosan foglalkoztat a digitalizálás problémája (remélem, hamarosan arról is tudok nyilatkozni, hogy miért).

Az alapvető probléma ugye az, hogy a hatályos szerzői jogi törvény szerint mindenféle másolás, többszörözés tilos. Ebbe természetesen beleértendő a könyvtári digitalizálás is, és most hagyjuk a kivételeket. Erre számtalan megoldási javaslat született, használhatóbb és kevésbe az, de közös jellemzőjük, hogy egy olyan helyzetre próbál megoldást találni, ami egyelőre teoretikus, hiszen a könyvtárak hivatalosan vajmi kevéssé végeznek ilyen munkát, illetve ha mégis, akkor sincs ugye erről semmiféle nyilvántartás vagy követés. És ha mégis végeznének, akkor villámgyorsan jön a kivégzés (l. Nagykanizsa), és megoldás helyett statuálás, kivégzés stb. (de szerencsére mindig voltak és vannak józan gondolkodású emberek, akik tudják ilyen esetben is kezelni a dolgokat).

Mi ebből a tanulság? Ebben a helyzetben biztosan nem vagyunk olyan helyzetben, hogy akár tárgyalóképesek legyünk (és lehet játszani bizottságosdit, van rá egy huszasom, hogy mi lesz belőle akár még közép távon is). A megoldáshoz előbb kicsit le kéne ülni gondolkodni.

Mi a jelenlegi pozíciónk?

Tévesen sokan úgy értelmezik ezt a szituációt, hogy van A intézmény, a kiadó, és van B intézmény, a könyvtár, akik C intézménynél (kormány) harcolnak a fennmaradásukért, a jogszabályi környezet vagy támogatási rendszer befolyásolásával. Pedig nem.

Sokkal inkább van A intézmény, kiadó, és B intézmény, olvasó. Utóbbiak közösen létrehoznak egy közös intézményt, amit éppen könyvtárnak hívnak. Tehát amikor a könyvtár arról beszél, hogy digitalizál, azt nem a maga, hanem az olvasói nevében teszi! A kiadóknak mindig is rossz üzlet volt a könyvtár, de hosszú távon nem fogja tudni senki sem megakadályozni, sem technikailag, sem társadalmilag, hogy emberek összeálljanak, és közösen vegyenek valamit, vagy legalábbis egy platformot hozzanak létre adott dologhoz való hozzáféréshez. Ezt szerencsére nem mint könyvtáros kell mondjam, hanem inkább mint olvasó, és ez nagyon nagy megelégedettséggel tölt el.

Észre kell venni, hogy ha könyvtárosként tárgyalok a kiadókkal vagy a minisztériummal, önkormányzattal, akkor azt nem egy nyomorult állami intézmény nevében teszem, hanem az olvasóiméban. Ha ezt hitelesen és megfelelő intenzitással tudom kommunikálni, akkor sikert lehet elérni vele. De ehhez valódi hitelesség kell, nem csak egy gagyi portál vagy a huszonötödik konferencia (már bocsánat, ez konkrétan senki ellen nem szólt, csak úgy általánosságban jegyzem meg).

Mi kell a tárgyaláshoz?

Először is: alap. Ha feltételesen beszélgetünk arról, hogy majd ki, hogyan fog viselkedni egy új területen, akkor nem lesz sosem vége, mert mindig lesz új és új elvi szempont. Ráadásul a tökölődés kitűnő alkalmat nyújt arra az olvasóknak, hogy elunják a várást, és megcsinálják maguknak a tutit – ez nem rossz dolog, de a saját bénaságunkonk nem bizonyítunk vele semmit.

Digitalizált anyag kell. Sok. Ha sutyiban kell megcsinálni, csináljuk sutyiban, de csináljuk. Ha nincsen mögöttem mit képviseljek, akkor nem vesz senki sem komolyan, és ez el sem várható.

De ha már itt tartunk, akkor összefogás és képviselet kell. Eleve a könyvtár is az, persze, olvasók összefogása és képviselete, de kell egy olyan tekintélyes intézmény, amelyik be meri vállalni, hogy igen, digitalizáltam, amit láttam, most van több terrányi cuccom, mond, mit tudsz te mutatni. Egy kis, pár tízezres könyvtárat újfent sosem fognak komolyan venni, ugyanígy egy olyan “szakmai” szervezetet sem, amelyiknek prominens tagjai nem tudják a különbséget xdocx és rtf között, vagy hogy az RSS-t azt eszik-e vagy isszák. Ez igazánól szakmától független, de ilyen problémakörhöz érve kéne lenni annyi rugalmasság egy ilyen szervezetben, hogy tudjon olyan szakértőket delegálni a vezetésbe, akik tudják ezt menedzselni (nagyon jó példa a volt gimnáziumom esete: az 1996-os nagy felújításhoz azt a szerzetes atyát nevezték ki igazgatónak, aki profin le tudta vezetni, és nem várták meg azt, hogy a munkások szétlopják a sulit – egyébként hozzá köthető a bencés pincészet és minden más sikeres üzleti vállalkozás a Pannonhalmi Bencés Apátságban).

Mit kell elérni a tárgyaláson?

Elsősorban persze egy olyan kompromisszumot, ahol egyetlen nyertes van, aki csak kívülről figyel: az olvasó. Itt sajnos nem nyerhet két fél, így olyan környezetet kell kialakítani, ami annak jó, aki az egész rendszert működteti, és bízni abban, hogy megfelelő szintű szolgáltatással túl lehet élni.

Ehhez teljesen egyértelműen egy út vezet: létre kell hozni egy magyar Amazont, amelyhez az infrastruktúrát a könyvtárak (végülis: állambácsi) adja, a tartalmat meg a gyártók.

Lehet pfújolni a modellre, de én hiszek benne, hogy az állam tud(na) jó gazda is lenni, és nem eleve rossz, amit csinál. Ez mindig csak attól függ, hogy az éppen az adott munkát végző szakemberek mennyire alkalmasak, motiváltak, széles látókörűek stb. A kontraszelekció persze nem tesz jót, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne jót csinálni (politikai pártállástól függetlenül: jelenleg egyik félen sincsen olyan ismert politikus, amelyiktől elhinném, hogy hitelesen és jót akar és tud csinálni – úgyhogy senki ne jöjjön a Fidesz/MSZP/Jobbik/LMP/SZDSZ kultúrarombolásával, mindegyik társaság pont eleget tett).

Erre vonatkozóan elég konkrét elképzeléseim vannak, és a jó hír, hogy egyáltalán nem reménytelen – meglátjuk, mi lesz belőle.

Tehát mit csináljunk?

Digitalizáljunk. Szkenneljünk. Mindent. Aztán a többit meglátjuk. De csak utána.

Az meg hogy nincsen egy közös adatbázis erről az egészről, kész röhej. Egy Google táblázatot kéne csak nyitni hozzá, ha már egyszer nem bírunk közös OPAC-ot építeni, és kész. De ha valaki ráér, igazán csinálhatna rá valami basic PHP/MYSQL cuccot, aztán egyszer csak marad pár millió valamelyik TÁMOP-ból erre is, ha már befejeztük ezeknek a csodálatos portáloknak a fejlesztését.

Kép forrása: Flavorwire

A jövőről

Az idei vándorgyűlésre a FITT igyekszik megint kicsit kimozdulni az eddigi keretekből, és egy olyan rendezvényt szervezünk, ami remélhetőleg továbbra is kifelé mutat a szarból. A témát tulajdonképpen csak az utcáról kellett felvenni, azaz olyan, a weben túl- könyvtároséknál meg igencsak alulhájpolt témáról van szó, ami bár megjelent pár helyen, de még mindig hipster-téma, legalábbis MKE-szinten. Persze mindig van néhány szó arról, hogy ki mit gondol erről, de konkrét témák kifejtése, végigrágása a K2 szakmai műhelyen kívül nem igazán történik.

A FITT idei témája a könyvkiadók és a könyvtárak kapcsolata lesz. Ez a téma első látásra eléggé lerágott csont már, de ha aktuális kontextusba tesszük, akkor azért lehet még mi újat mondani róla. Az új típusú problémák mondjuk idén év elején kezdődtek (ha a Kiss Gábor-féle minősíthetetlen megnyilvánulásokat nem számoljuk), méghozzá a Harper-Collins üggyel, amelyben egyébként pont hétfőn nyilatkozott az ALA: egyelőre különösebb sikerek nélkül, de perspektivikusan folynak a tárgyalások. (Megyek államtitkárnak, látom, a szókincsem megvan már hozzá…)

A második lökést Bodó Balázs A szerzői jog kalózai című műve adta, és rengeteg olyan gondolatot tartalmaz, amely a jövő tervezésekor nélkülözhetetlenek lesznek, mindenképpen kötelező olvasmánnyá tenném legalább könyvtár szakon, de inkább még középsuliban, valami társadalomismeret jellegű órán.

A harmadik probléma, hogy még mindig nem igazán lehet tudni, hogy mit is akar a könyvtáros szakma magával csinálni 10 év múlva, és ennek érdekében mit is óhajt tenni. Az MKE-nél ugye nyilvánosan semmi nem jelenik meg, a Könyvtári Intézet és az OSZK hallgat, és úgy általában csönd van.

Ezt a hármat, ha összerakjuk, akkor pont kijön belőle egy (remélhetőleg) kellemes sörözős beszélgetés a pécsi Minaret étterem kerthelyiségében (ez nem reklám, hanem információ) a vándorgyűlés első estéjén, csütörtökön. A cél, hogy a kiadók és a könyvtárosok legalább meglássák egymás platformját a digitális kultúra területén, még ha közös nézőpontot nem is találnak majd. (Sajnos, erős a félelmem, hogy semmi nem lesz, mert az aggresszív hajtépés vagy a kedélyes mellébeszélgetés fog menni, de adjunk egy esélyt a gyereknek.)

A beszélgetéshez viszont nem árt egy kis előzetes gondolkodás, ami alapján el lehet indulni. Mivel elég kevés az együtt töltött idő, ezért nagyon jó lenne, ha nem az alapvetésekkel menne el az este (ki mit csinált eddig, mit csinál most – ezt azért kb. tudjuk), hanem érdemi problémákról beszélnénk – a jövőt illetően.

Mint minden (jövőbeni) résztvevő, én is igyekeztem végiggondolni, hogy mit is tartok erről, és a következő dolgokra jutottam (elnézést kérek, ha ismétlem a korábbi bejegyzéseim bizonyos részeit):

  1. A könyvtár alapvető feladata volt és lesz a felhasználó és az információ, a tudás közötti távolság lerövidítése és ha lehet, megszüntetése (ergo, nem mi vagyunk a Szent Grál őrzői). Minden, ami ezen túl van (adatkezelés, informatikai és információelméleti megoldások, kiegészítő szolgáltatások, infrastruktúra, fizikai környezet, szervezeti felépítés, jogszabályi környezet), ennek a szempontnak a szolgálatában kell, hogy álljon.
  2. Amikor megjelent az internet és a digitális kultúra, ez a lecsökkentendő távolság potenciálisan nullára csökkent. Azaz, az esetek – most már – döntő hányadában nem kell könyvtár, hogy valaki megfelelő minőségű tartalomhoz, tudáshoz jusson. A maradék eseteket pedig a művek, információk jogi tulajdonosai – jellemzően a kiadók – nehezítik meg, tiltva a másolatkészítést, a digitális tartalomszolgáltatást etc. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy ha a tartalomszolgáltatás en bloc átáll a digitális pályára – és ez nem hogy reális veszély, hanem maga a valóság -, akkor egy szereplő biztos potyog a történetből, és az a könyvtár lesz, ha nem tudja megtalálni az új szerepét az új világban.

Tehát a jövőben olyan típusú átalakításokat kell elvégezni, hogy:

  1. Csatlakozási felületet nyújtsunk a tartalomelőállítóknak (szerzők, kiadók) – ehhez egy LibraryThing-féle központi rendszer nagyon is alkalmas lenne.
  2. Digitalizáljuk a teljes magyar nyomtatott kultúrátez, szerény számítások szerint is kisebb összeget igényelne, mint a TÁMOP/TIOP pályázatra szánt éves összeg.
  3. Erős összefogásokat kell elindítani, ne adj’ Isten, központosítani, méghozzá egyetlen szempont szerint: a szolgáltatási hatékonyság növelése érdekében. Valami eszementen jó válságmenedzser kéne, akinek teljhatalma van a szakma felett, és bár véres kézzel, de átsegíti a szakmát ezen a holtponton. (Ez a legesélytelenebb része a történetnek, és mielőtt bárki belémkötne, igen, vállalnám, hogy esetleg én is potyogok – miért ne, ha 10 év múlva egy prosperáló szakmába térhetek vissza?)

Érdekesség: 2006-ban (majdnem pont 5 éve) ment körbe egy kérdés, hogy milyen lesz a kultúra 2015-ben. Izgalmas visszaolvasni.

Tessék figyelembe venni, hogy ez egy (végtelenül szubjektív) vélemény, úgyhogy vitatkozni lehet, bunkózni nem. Mindenki, aki érdeklődik a téma iránt, és szeretne jönni, meg van hívva egy közös virtuális beszélgetésre. Ennek keretében lehet kommentelni vagy saját bejegyzést írni, a kérés csupán annyi, hogy linkeljetek vissza erre a bejegyzésre, hogy lehessen egy helyen követni a párbeszédet.

(Kép: Safegrowth)

Digitalizálj okosan

Pénteken végre lezajlik az MKE FITT és az OSZK közös szervezésében a digitalizáló gépekről szóló és módszerekről szóló szakmai nap, konferencia. Az előadások mellett lesznek gépbemutatók, úgyhogy technománoknak is érdemes figyelni, ha a könyvtáros témák annyira nem is mozgatják.

Lesz természetesen ScanRobot:

Meg BookEye:

Na meg lap- és térképszkenner. Sajnos a Quidenus gyártotta RBS Pro Table Top-ot nem sikerült megszervezni, de azt meg lehetett tekinteni a Könyvfesztiválon is. Lesz még howto, best practice, tapasztalatcsere. Minél többen leszünk, annál jobb lesz. Gyertek!

A regisztrálás ingyenes, a FITT honlapján lehet elvégezni csütörtök délig – ugyanott található a részletes program is.

Digitkonf

Jövő hét elején megint Debrecen, Egyetemi Könyvtár. Digitalizálási konferencia. Nyálcsinálónak:

  • David C Prosser PhD (igazgató, SPARC Europe): Open Access: The Future of Scholarly Communications
  • Christopher Pressler (dékán, Information and Learning Dartington College of Arts, U. K.): Electronic Theses and Dissertations
  • Műhelybeszélgetés: Középpontban a szerzői jog, moderátor: Dr. Szinger András
  • Béky Endre (regionális képviselő, Elsevier): eBooks kávészünet az Elsevier-rel

És a kisördög: az utóbbi pár ilyen jellegű megmozduláson mindig volt NDA és OSZK. Kíváncsi vagyok, lesz-e valami újdonság, vagy megint azt fogom hallani, amit már nem egyszer.

DAT-konferencia – Könyvtárak digitális világa (live)

Elsőként Bánkeszi Katalin a Neumann-ház Khttől mutatta be az EU digitalizálási projektjeit (i2010, EDL), és hogy ehhez hogyan tud hozzájárulni Mo. Először azonban kell digitalizálási stratégia, támogatási rendszer, szerzői jogok kérdésének megoldása és a hosszútáv megőrzés és szolgáltatás biztosítása. Az október londoni Internet Librararian International 2006 konferencia bemutatása – Discovering New Resources Demystifyibng Web Technologies [gyk. cím]. (Nagyon merülök, rohadjon ki a nyakuk, hogy egy tetű dugaljat nem tudtak rakni egy konferenciaterembe.) Végre nem csak a szájtépés megy, idén bemutatták az élő példákat, web2-es, könyvtár2-es példákat. Kulcskérdések: koordinált digitalizálás (kompetencia-központok), sokoldalú hozzáférés biztosítása, tapasztalatcsere, közösségszervezés, interaktív kapcsolat felhasználókkal, élethosszig tanulás, “ha nem megy a hegy Mohamedhez…” Külön kiemelve ezeknek a módoknak a látogató-felhasználóvonzó hatása. “Tényleg sok esetben személet kérdése.” “Elhisszük, hogy igenis van a felhasználók között sok olyan, aki a birtokában lévő információval, tudással nagyszerűen kiegészítheti, segítheti a könyvtárakat.” Nem is folytatom. Már mintha meséltem volna ilyenekről. És megemlítődtek az iWiW-es könyvtáros fórumok is, mint kitűnő kezdeményezések (közösség, reklám – örülés : ). Fórumozó könyvtárosok, szevasztok! Podcasting emlegetése.

Lemerültem.

[Draftként viszont megmaradt hálistennek, úgyhogy most kiraktam.]

Fanzine-ek áramban

Katalistről jelentjük:

Van egy raklapnyi digitalizált fanzine az OSZK-ból. Lista (az E már megjelenhet elektronikusan is):

Aluljáró 1-3 (Nyíregyháza, 1993.) – E
Akasztott ember (Bp., 1990.)
Anarchia : forradalmi újság (Tiszafüred, 1995/2.)
Anarchista Újság 1-5, 7 (Bp., 1991-1992->3)
Anyagcsere (Debrecen, 1992)
Ártalom 3. (Miskolc, 1990)
Barikád füzetek 1, 3 (Chumbawamba)
B.I.KisAsszony 1994/2. (Budapest)
A Búvárok reménykednek… 1-4 (Nyíregyháza, 1990-1992, eredeti színes változatban is) – E
Chaos ’77 (Bakonyszeg, 1993)
Dall-ass 1-4 (Szolnok, 1991-1994) – E
Dark Zala Tálym 1, 3-6 (Zalaegerszeg, 1990-1991) – E
Dikh Mo! (Marosvásárhely, 1995?)
Dobszerda 2, 3, 6 (Marosvásárhely, 1995-1996) – E
ÉN (Mosonmagyaróvár) 1990/91?
Eszmélés 1 (Mosonmagyaróvár)
Fénykereső 1, 3, 5. (Mosonmagyaróvár)
Genyó szívó disztoly 1-11 (Bp., 1991-1999) – E
Hogy lenne a legjobb? (Debrecen, 1991)
I.B.M. (Nyíregyháza, 1996) – E
Isten malaca 1 (Bp., 1992) – E
Kelet ’91 (Debrecen, 1991)
Kelet ’92 (Debrecen, 1992)
Kero-zine 2, 4 (Zalaegerszeg, [1991]-1992-1994-[->1998])
Kobra : autonóm tiszafüredi hangok (1994/3., 5.) + Kobra magazin (Tiszafüred)
Komlói Bákász 2
Közérzet 1 (Győr, 1992 ápr.) -> Legelő -> sXe – E
Közveszéjes Hulladék 1, 2 (Báránd, 1997) [sic!]
Lanongrud 1 (Pécs, 1991)
Last Post 1, 1,5 (Tiszaújváros, 1991-1992.)
Lyukság 1,2, x (Bp., 1989, 1990, 199?)
Marsbéli Krónika 6 (Bp., 1993.) – E
Második látás 1,2, 3, 4, 7 (Debrecen, 1988, Bp., 1989-199[9-es a 16. szám, majd mindet] – E
Még Néz 1-3 (Kassa, 1993-1994)
Mély Vágás 3. (Debrecen, 1987) – E
Merre van a .. kapcsoló? 1, 2 (Mosonmagyaróvár)
Merre van Fehérlófia? (Mosonmagyaróvár)
Mónika (Szolnok, 1994. április)
Mozgalom (Joy Division füzet, 1992. aug.)
Nouva 1, 2 (Szentes, 1991-1993) – E
Nyápic (Barangó dalszövegek, Bp., 1996)
Nyápic (Dead Kennedys: Give Me Conveniecve or Give Me Death, Bp., 1996?)
Olvasnivaló 1, 2, 5, 6 (Eger, 1990-1993) – E
Ordító egér 2, 3 (Budapest, 1991-1993) – E
Öröm (Csóka /Yu/, 1987. szept.) – E
Poloska (Szolnok, 1990. március)
Próba szekerce 1-3 (Szeged, 1992)
Rozsdaszín párduc 1-3 (Bp., 1997-1998)
Q-Zine_12
Straight edge 2, 3 (Győr, [1992 dec.]-1993-94-(+7-9-ig egybekötve ML-sal, 1996-1999) – E
Survival 1-5 (Pécs, 1994?-1997?) – E
Szeméttelep 1 (Bp., 1990-1991)
Szubkultúra 1 (Bp., 1992)
Szűkbőrű 1 (Miskolc, 1991-1993)
TACS (Csömör,[1994 május 1. után])
Telihold 4 (Sopron, 1994)
Total ’88 (Bp., 1988) – E
Trottel (A mítosz vége / Crass, Bp., 1988.) – E
Tűzvonal 2 (Szeged, 1991?)
Világ-kép 1 (Szombathely, 1989)
Vírus 2 (Budapest, 1992)
Visszhang 1, 3, 4 (Eger, 1990-1991)
Vitamin 2, 3 (Eger, 1989. jan., 1992. júli.) – E

Feldolgozás alatt:

Kétballábas Bakancs 1-6 (Bácskatopolya /Yu/, 1990-1991, 6. számot Szegeden) – E
Légyló Mindigáig 1-2 (Szabadka, Topolya, Csóka /Yu/, 1991) – E

Egy kis fogalommagyarázat:

Média kisszótár: fanzine

Azoknak a függetlenül publikált folyóiratoknak, magazinoknak az összefoglaló neve, amelyeket szerkesztőik valamely speciális terület, személy, jelenség, esemény iránt érdeklődők kíváncsiságának kielégítésére szánnak. Számuk gyakorlatilag napról napra változik, mivel átlagosan csak minden második kiadvány éri meg a kiadás második évét. Napjainkban csupán az Egyesült Államokban megközelítőleg 20.000-et tartanak nyilván. Internetes változataik (az e-zinek vagy web-zinek) száma felbecsülhetetlen. A foci vagy kosárlabdacsapatokról, zenei stílusokról, alternatív életmódokról, vallási csoportokról, paranormális jelenségekről vagy akár halálnemekről szóló fanzinok tematikája és példányszáma rendkívül széles skálán mozog. A fanzinok gyakran hatalom- és fogyasztás-ellenes szemléletet képviselnek. Népszerűek a magukkal a fanzinokkal foglalkozó ún. metafanzine-ok, amelyek listavezetője, a Factsheet Five az 1982-ben megjelent négyoldalas és 25 darabos első szám óta 140 oldalas és 80.000 példányban terjesztett kiadvánnyá növekedett.

1926-ban Hugo Gernsback Amazing stories című scfi-fi kiadványa – s ilyenre addig nemigen volt példa – levelezési rovatában teljes névvel és címmel együtt közölte a hozzászólásokat. Az Amazing Stories körül hamarosan kialakult a sci-fi rajongók saját köre, majd a hasonló fan-klubok egyike 1930-ban kiadta az első fanzine-nak számító Cometet. Hamarosan Európában is megjelentek a saját terjesztésű kiadványok, amelyek akkoriban főként politikai csoportokhoz (szamizdatok) és művészi mozgalmakhoz kapcsolódtak (pl. a dadaisták röpiratai).

A mai értelemben vett fanzine-ok kialakulása azonban a 70-es évek közepére tehető, két underground zenei kiadvány, az amerikai Punk és az angol Sniffin” Glue megjelenésével. Az olcsó fénymásolási eljárások elterjedése megindította az amatőrmagazinok áradatát, majd a világháló létrejöttével a fanzine-ok “átköltöztek” az internetre, a felhasználóbarát szerkesztő szoftverek kifejlesztését követően pedig vírusszerűen elszaporodtak. A fanzine-ok jelenleg a mémek (főként a speciális témakörökhöz kapcsolódó faktoidok) különösen hatékony terjesztői.

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára. Korona, 2002. (Köszönet Téglási Ágnesnek érte.)