Reakció

Mikulás Gábor interjút adott a Népszabadságnak. Ez egy olyan mondat, amivel egyszerűen nem tud mit kezdeni a szakma, és ezért aztán már mi, fiatalok sem nagyon. Azért megpróbálom mégis, mert hátha egy kis gondolkozás segít a helyzeten.

Azt szeretném leszögezni, hogy én sem tartom jó ötletnek, hogy most és ebben a formában megjelent ez az interjú, ráadásul ott, ahol. Sőt, bizonyos szempontból egyértelműen elítélendőnek tartom (többek közt még meg sem jelent a cikk, máris gyakorlatilag szétvert egy szakmai közösséget, de nyilván ide fogom írni a mindenféle egzisztenciális problémákat is). Szóval aki emiatt szól majd be, az vagy szövegértési gondokkal küzd, vagy szimplán rosszindulatú.

Viszont: ideje lenne végre szembenézni a ténnyel: megjelent ez a cikk, és most már höröghetünk véres torokkal, de ezek után bármit fog tenni a szakma, az már csak reakció. Sajnos megtettük azt a szívességet Mikulás Gábornak, hogy annyi időt adtunk neki, míg a KIT-es, levelezőlistás figyelmeztetései, beszólásai stb. túljutottak egy határon, és megjelentek az országos sajtóban. És nem azért, mert Gábor az ősgonosz, hanem mert ez volt a folyamat természetes fejlődési útja. Ha nem tetszik törődni a problémákkal, akkor azok túlnövik a t. társaság hatókörét.

Egyetlen értelmes választásunk van szerintem most: amellett, hogy ezt persze le kell reagálni a sajtóban (szakmai állásfoglalás, cáfolás, statisztikák stb. – de ez csak tűzoltás, a pillanatnyi helyzet mentése), azonnal le kéne ülni, és szembenézni a problémáinkkal. Ha ez nem megy egyedül, akkor olyan renitens, szakmán kívüli emberekkel is, mint Mikulás Gábor. És ezt nem ő kényszerítette ki – ezt a szakma önerőből érte el sajnos.

Konferenciákat, egyeztető megbeszéléseket, szakmai fórumokat kéne összehívni. Gyökeresen kéne átalakítani a szervezeti struktúrákat, hogy akik “csak olvassák a Katalistet”, azok is szót kapjanak, szülessenek eredeti ötletek. El kéne törölni a fenébe az összes bürokrata koloncot, amelyek megfojtják a szakmát és a szakembereket – kezdve a minisztériumtól, de sok szinttel lejjebb is elképesztő kiskirályságok vannak. Meg kéne szűntetni a kismillió párhuzamosságot (hogy a legevidensebbet mondjam, a KI – MKE kettősséget kéne első körben robbantani, az utóbbi javára, de az első előnyeinek átemelésével, sőt kicsit belépve a versenyszférába is, mint mondjuk alapítvány vagy kht), és elkezdeni olyan dolgokért lobbizni, amelyek nélkül – úgy néz ki – nem, vagy legalábbis nagyon nehezen tudunk tovább lépni (szerzői jogi törvények módosítása, teljesítménybérezés stb.). És ha már itt tartok, akkor felszámolnám a szakmai sajtót is, és valami működőképesebb dolgot hoznék létre a jelenleg működő 4 folyóirat helyett – állítólag úgyis állandó forráshiánnyal küzdenek.

Meg kéne értetni a kollégákkal, hogy az a munka, amit végeznek nagyon szép – de messze nem elég. El kéne magyarázni, hogy azért a munkáért, amit végeznek, nem biztos hogy úgy és annyit kapnának egy versenyhelyzetben, mint egy jó meleg közalkalmazotti állásban – természetesen van egy csomó mindenki, aki éjjel-nappal dolgozik, de most nem róluk beszélek. (Erről szerintem sokat tudnának az olyan kollégák mesélni, akik cégeknél dolgoznak…)

Kőkemény szabályozást kéne bevezetni a szakmai kompetenciákkal és elvárásokkal kapcsolatban, rendezni kéne a munkaerő mozgását (ld. a magyar – nem magyar állampolgár problémakört), és kis szakma lévén egyáltalán nem látom irreálisnak egy olyan rendszer kiépítését, amely segíti, követi a hallgatót és szakembert az egyetembe való bekerüléstől a nyugdíjba vonulásig.

Ki kéne végre egy rendes stratégiát dolgozni, ami dinamikus, sokkal hosszabb távra tervez, mint nyamvadt 5 év – nem technológiailag, mert az talán 2 évre is merész lenne – de elvekben, programokban, irányokban mindenképp. És olyan emberekkel kéne elkészíttetni és konzultálni, akik tudják, hogy mi történik körülöttük (itt most kapásból 10 nevet tudnék mondani) – de őszintént szólva az egész szakmának kötelező jelleggel előírnám a részvételt -, nem pedig minisztériumi asztal mögül kitalálni a tutit. Sőt, a szervezőnek sem valami életidegen szervezetnek kéne lennie, hanem egy olyan szerves dolognak, mint az MKE, főleg ha fentebb leírt változás megtörténne.

Nem hiszem, hogy bármi olyasmit sikerült itt összeszednem, ami ne fordult volna meg egy értelmes ember fejében, ha kicsit is ismeri és/vagy szereti a könyvtáros szakmát. Szerintem most már nyugodtan tovább lehetne lépni, mert megint csak az idő telik.

És még egy szó a reakciókról: olyan szintű lejáratása történt a szakmának, hogy száz Mikulás Gábor nem tudta volna ezt elérni. Egy nyilvános archívumban mindenki által olvashatók többek közt Molnár Csaba és Horváth Aranka levelei. Ha most valakire dühösnek kell lenni, na akkor az ilyen emberek azok. Vagy nem is tudom. Lehet hogy csak szánom őket.

Mindezt írtam mint a MOME Könyvtár (web)könyvtárosa, az MKE FITT titkára, az élet és könyvtár tulajdonosa és szerkesztője, az ELTE BTK Könyvtártudományi Tanszék hallgatója stb.

És akkor halljuk a többieket.

(Update 09.02.13. – más is hallott a cikkről/olvasta a cikket: CSMKE, 702, Polcológia, Kelt.)

A magyar liblogoszféra

Már korábban harangoztam, hogy az infobib.de felkért, hogy írjak a magyar könyvtári blogoszféráról. Megtettem. Nem állítom, hogy elfogulatlanul és nagyon alaposan. Mindegy, ismertetőnek jó ez is, akit érdekel, az úgyis utánakérdez. Az viszont megnyugtató, hogy a KLOG ötletét jónak találta más is. Talán létre tudtunk hozni egy olyan modellt, amit más országokban is átvesznek…

A cikk angolul olvasható (Ádám jóvoltából nyelvi hiba nélkül… : ), de a magyar eredeti is olvasható a KLOG.hu-n. Mindehhez pedig készítettem gyorsan egy listát angol nyelven a magyar liblogoszféráról.

De vissza az infobibhez: egy teljes sorozatot akarnak beindítani az európai országok liblogoszféráiról, és ezt tegnapelőtt, a könyv (és a copyright, teszem hozzá egy grimasszal, ezt mindenki úgy képzeli el, ahogy akarja/tudja) világnapján kezdték el, a spanyolokkal, de rögtön jövünk utánuk mi is. Ha ezen a héten jól tanulok, lefordíthatom az ő írásukat is. Össze is gyűjtötték az egész etwast egy oldalra, ott lehet követni, a következő Norvégia lesz, ajánlom Németh Márton figyelmébe : D

Megyei könyvtárak információszolgáltatása (ádolgozott)

[Megjelent: Könyvtári Levelezőlap 2006/3., 3-7.]

2005 szeptemberében a BBC bejelentette, hogy munkatársai, a naponta átlag 6 ezer, de néha több mint 20 ezer hozzájuk érkező e-mailt egyszerűen képtelenek kezelni, ezért október 10-én egy új rendszert állítottak működésbe, amely hatékonyabban birkózik meg a hallgatói-olvasói észrevételekkel, hozzászólásokkal. Maga a bejelentés talán magyar füllel azért szokatlan, mert nekünk néha már az is meglepő, ha elolvassák megjegyzéseinket. A brit példa kapcsán a „Hírbehozó” blog szerkesztője is végzett egy online felmérést, melynek során a nagyobb médiumok válaszadási arányát tesztelte le – elkeserítő, 50%-os eredménnyel.

Az említett felméréséből kiindulva véltem úgy, hogy a hírszolgáltató médiumok mellett a könyvtárakon is hasonló felmérést kéne végezni, hiszen egy modern bibliotéka elsődleges funkciója a minél szélesebb körű és minél alaposabb információszolgálatás. A felmérést online (e-mailon keresztül) végeztem, mint az egyik leggyorsabb (és a telefonhoz képest maradandó) módján a kommunikációnak.

A könyvtár stratégiai tervezésénél alapvető tényező az olvasószolgálat kialakítása – természetesen a felhasználói igények maximális figyelembe vételével. Sheila Corall [Sheila Corall: Stratégiai tervezés – könyvtárak és információs szolgáltatások számára. [Ford. Murányi Péter – Pálvölgyi Mihály]. Budapest, OSZK. 1998. 19-20. p. (Aslib menedzsment füzetek)] ehhez a „PZB SERQUAL” modellt ajánlja, amellyel egy tízdimenziós szempontrendszert állíthatunk fel a szolgáltatás minőségének elemzéséhez:

  1. megbízhatóság (a következetesen nyújtott teljesítmény, idesorolnám az időt is, mint tényezőt, bár ez külön nincs megemlítve),
  2. fogékonyság (az igényekhez való igazodás, hajlandóság, készség az ügyféllel szemben),
  3. kompetencia,
  4. hozzáférés (milyen könnyen lehet kapcsolatot teremteni a szolgáltatással, elérhetőség),
  5. udvariasság,
  6. kommunikáció (a felhasználó számára is érthető nyelv használata),
  7. ismét megbízhatóság, mint szavahihetőség,
  8. fizikai, pénzügyi biztonság (az adatok bizalmas kezelése),
  9. a felhasználók igényeinek megértése, odafigyelés,
  10. eszközök (fizikai-technikai tényezők).

Természetesen ezek a szempontok nem csak a tervezésnél, de a folyamatos (vagy időszakos) kontroll folyamán is szerepet kaphatnak, és kell is kapniuk. Corall megemlíti, hogy ennek a modellnek az alkalmazása nem egyszerű és gyors feladat, de véleményem szerint az egyre teljesítményigényesebb világban ez sokszorosan megtérülő fáradtság. Nagyon fontos része a stratégiai tervezésnek (és ezen belül is a marketingtervezésnek) a visszacsatolás, az utólagos belső elemzés, amelynek nyomán elvégezhetjük a szükséges átalakításokat, és igazodhatunk a változó igényekhez. Ez a felmérés ehhez szeretne egy kicsit hozzájárulni.

A tízpontos modellt négy szempontra sűrítettem, és ezek alapján végeztem el a minősítést:

  1. elérhetőség (a honlap kialakítása, „felhasználóbarátsága”, milyen könnyen lehet megtalálni azt az e-mail-címet, amelyről a legnagyobb valószínűséggel lehet választ kapni) [Az elérhetőség esetében nem pontoztam, csak írásban minősítettem. A megyei könyvtárak honlapjainak kialakításával Fejős László és Payer Barbara foglalkozott részletesebben (Fejős László – Payer Barbara: Honlapnézőben: megyei könyvtárak az interneten. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 2003. 12. évf. 10-12. sz.],
  2. reakcióidő, [Mivel a leveleket szombaton küldtem el, ezért az idő számításánál az egyszerűség kedvéért elvettem a vasárnapot – 24 órát –, így a valós válaszidő a feltüntetetteknél egy nappal több.]
  3. információtartalom,
  4. udvariasság.

A pontozás az időnél a következőképpen nézett ki: az egy napon belüli válaszok 3, az egy és két nap közötti válaszok 2, az azon túliak pedig 1 pontot kaptak. Az információtartalomnál és az udvariasságnál meghatároztam a legjobb és legrosszabb válaszokat, ezek kapták meg a maximum (5) és minimum pontszámot (1, illetve egy esetben 0), a többit pedig ezek között helyeztem el.

A felmérés alanyainak a megyei könyvtárakat és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat (a következőkben: FSZEK) választottam ki, egyrészt, mert átlátható a mennyiségük, másrészt ezeknek státusa véleményem szerint megköveteli az általam feltett kérdésre a válaszadást. A könyvtárak listája a következő:

+

A leveleket 2005. október 1-jén, szombaton, 16:29 és 17:52 között adtam fel. Az e-mailben feltett kérdés így hangzott:

“Tisztelt …! Illatszerkereskedésem van, és azt szeretném megtudakolni, hogy a Törökországból behozott parfümre mennyi vámot kell fizetni literenként. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: …”

Választ a 20 levélből 10-re kaptam, illetve a miskolci könyvtár mailer-démonjától, hogy a levelemet nem tudta kézbesíteni, a nyíregyházi könyvtár honlapját pedig még elérni sem tudtam. A 10 válasz a következő könyvtárakból érkezett:

  • Szeged (kiküldve: 2005.10.01. 16:41, válasz: 2005.10.04. 15:27 – 1 nap és 23 óra),
  • Székesfehérvár (kiküldve: 2005.10.01. 16:42, válasz: 2005.10.04. 9:40 – 2 nap és 5 óra),
  • Debrecen (kiküldve: 2005.10.01. 16:55, válasz: 2005.10.03. 7:27 – 14 óra 30 perc),
  • Tatabánya (kiküldve: 2005.10.01. 16:55, válasz: 2005.10.05. 14:16 – 2 nap és 21,5 óra),
  • Kaposvár (kiküldve: 2005.10.01. 17:05, válasz: 2005.10.05. 8:39 – 2 nap és 15,5 óra),
  • Szentendre (kiküldve: 2005.10.01. 17:05, válasz: 2005.10.03. 12:05 – 19 óra),
  • Veszprém (kiküldve: 2005.10.01. 17:16, válasz: 2005.10.03. 9:56 – 15,5 óra),
  • Salgótarján (kiküldve: 2005.10.01. 17:30, válasz: 2005.10.03. 14:45 – 21 óra),
  • Zalaegerszeg (kiküldve: 2005.10.01. 17:34, válasz: 2005.10.03. 10:04 – 16,5 óra),
  • FSZEK (kiküldve: 2005.10.01. 17:34, válasz: 2005.10.03. 15:26 – 22 óra).

Szeged (Somogyi Könyvtár)

A honlap szép, egyszerű, semmi bonyolítás, nagyon jól használható. Elérhetőségek rögtön a kezdőlapon elhelyezve, mindent összevetve nagyon precízen összeállított lap. A honlapjuk szerint szombaton 16:00-ig vannak nyitva, tehát nem is várható el, hogy ha zárás után háromnegyed órával küldök levelet, akkor arra még szombaton válaszolnak. Azonban hétfőn már dolgoznak, és csak kedd délután (15:27) kaptam választ. Levelük viszont nagyon udvarias, benne a TARIC honlap címe és a parfümök vámtarifa-száma (3303001000).

Idő: 2 pont,
tartalom: 3 pont,
udvariasság:
3 pont.
Összesen:
8 pont.

Székesfehérvár (Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár)

A honlapjuk első látásra ijesztő. Egy kicsit szét, akarom mondani összefolyó képet mutat. Maga a felület egyszerű, de a strukturáltság nagyon hiányzik belőle. Így sajnos szinte teljesen áttekinthetetlen, és nagy gyakorlat szükséges, vagy pedig (viszonylag) hosszas keresgélés után lehet csak megtalálni az e-mailokhoz elvezető linket (igaz, hogy jól van elhelyezve – fönt középen -, de nincs kiemelve, eltűnik a többi menüpont között). Ha eljutottunk a címekhez, akkor már könnyen lehet választani. (Így utólag annyira nem tartom rémesnek a helyzetet, de most sem tetszik.) A válasszal teljesen elégedett voltam. Bár a könyvtári adatbázis nem friss, de megkaptam szintén az Adózási és Vámunió DDS honlapját (adatbázis-gyűjtemény, ez tartalmazza a TARIC-ot is), és a Vám- és Pénzügyőrség székesfehérvári elérhetőségeit.

Idő: 2 pont,
tartalom: 5 pont,
udvariasság:
5 pont.
Összesen:
12 pont.

Debrecen (Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár)

A honlapjuk egyszerű, célratörő, de hiányzik a menüpontok rendszerezése (a kezdőlapon egy kicsit sok opció szerepel, ami nem könnyíti meg a keresést – és most már hozzáteszem a kezdőlap görgetését, ami szintén nem túl szerencsés dolog). Ezzel együtt is gyorsan áttekinthető, és minden lényeges információ szerepel rajta. Levelük eléggé lakonikus volt, de megkaptam a Vám- és Pénzügyőrség honlapjának a címét, bővebb információ sajnos nem állt a könyvtár rendelkezésére. És nem mellesleg: ez volt a leggyorsabb válasz.

Idő: 3 pont,
tartalom:
1 pont,
udvariasság:
3 pont.
Összesen:
7 pont.

Tatabánya (József Attila Megyei Könyvtár)

A honlapjuk az egyik legjobb. Ami kell és lényeges információ, az szinte kiszúrja a szemet, mindez gyönyörűen letisztult formában… Nagyon tetszik. Ha pontoznám a honlapokat, biztos, hogy a maximumot kapná. Válaszból rögtön kettőt is kaptam (háromnegyed órás eltéréssel). Az első arról tudósított, hogy a könyvtárban (a helyi hálózaton) rendelkezésre áll a Complex DVD jogtár havi frissítéssel. A második levélben szintén megkaptam a VPOP ajánlását és a TARIC adatbázisának a címét. Összesítve a válasz tömör és kielégítő volt, plusz pont, hogy kaptam egy kiegészítést (tehát egyrészt törekedtek a minél gyorsabb információszolgáltatásra, másrészt nem volt lezárva az ügy, továbbfolyt a keresés).

Idő: 1 pont,
tartalom: 3 pont,
udvariasság: 2 pont.
Összesen:
6 pont.

Kaposvár (Megyei és Városi Könyvtár)

Honlapjuk kevésbé áttekinthető, és – szerintem – a teljesen lényegtelen információk vannak ordítóan nagyra kiszedve. Az egészet pedig sikerült a grafikus elemekkel teljesen szétzilálni. Ízlések és pofonok… (annak viszont nem sok köze van az ízléshez, hogy mennyire könnyen lehet elérni az egyes – lényeges – információkat. Az e-mail cím pedig úgy el van bújva…). A válaszból megtudhattam, hogy kiskereskedelmi forgalomban igényelhetek ún. vámjegyet, ami 350 euróig ingyenessé teszi a behozatalt. Ezenkívül megkaptam a kötelező vám mértékét (3,5% + 25% ÁFA), végül pedig egy tanácsot, hogy további kérdésekkel forduljak az illetékes Vám- és Pénzügyi Hivatalt (sajnos elérhetőséget nem kaptam hozzájuk).

Idő: 1 pont,
tartalom: 3 pont,
udvariasság:
3 pont.
Összesen:
7 pont.

Szentendre (Pest megye)

Flash-sel készült honlap, ami nem feltétlen előny (pl. egy csomó helyen – így az ELTE Könyvtártudományi Tanszék géptermében nincs felrakva flash, és nincs admin hozzáférésem…), mindamellett esztétikailag szép. A honlap egyébként viszonylag jól használható. A szentendrei válasz is eléggé rövid volt (ezzel szemben nagyon gyors), de annyit megtudtam, hogy a parfümök vámjánál a töménység is számít. “Ennek megállapítása céljából speditőrhöz kéne fordulnia”, vagy a VPOP-t felhívnom (06-1-470-4122). Sajnos ez a kérdésemre (elvárásaim alapján) igencsak részválasznak mondható.

Idő: 3 pont,
tartalom:
2 pont,
udvariasság: 2 pont.
Összesen:
7 pont.

Veszprém (Eötvös Károly Megyei Könyvtár)

A honlap egyszerű és ízléses. Könnyű a navigáció, korrekt a menürendszer, ez a lap is maximumpontos lehetne. A tartalmilag legkielégítőbb választ innen kaptam. A TARIC-adatbázisból a vonatkozó részeket bemásolták a levélbe, plusz a VPOP teljes budapesti elérhetőségét, faxostul, postai címestül, váminformációs szolgálatostul. Az összes e-mail közül ezt tudtam a legtöbbre értékelni.

Idő: 3 pont,
tartalom:
5 pont,
udvariasság:
2 pont.
Összesen:
10 pont.

Salgótarján (Balassi Bálint Megyei Könyvtár)

Úgy tűnik, egy év alatt a salgótarjáni könyvtár honlapja változott meg a legjobban. Portálrendszer, egyszerű, ízléses, jó : ) Elérhetőségek középen, tetszik. (Tavaly csúnyán lehúztam őket, most eszembe sem jutna ; )

A válaszon igazából nem nagyon tudtam kiigazodni: ha akarom, akkor egy elég “határozott” visszautasítás, ha akarom, szíves útbaigazítás. Nekem valahogy mégiscsak az első verzió tűnik valószínűbbnek. Ennek ellenére megkaptam a Vámszolgálat elérhetőségeit, a lehető legnagyobb részletességgel. Azonban sajnos, ez sem tudta felejtetni azt a rossz szájízt, amit a válasz első része hagyott maga után (ld. a cikk végén).

Idő: 3 pont,
tartalom: 3 pont,
udvariasság:
0 pont.
Összesen:
6 pont.

Zalaegerszeg (Deák Ferenc Megyei Könyvtár)

A zalaegerszegi honlap is rendkívül jól sikerült, csak annyit tudnék róla mondani, mint a szegediről. A küldött válasz ezzel szemben kevésbé felelt meg az elvárásaimnak. Egy mondat, benne a VPOP e-mail-címe.

Idő: 3 pont,
tartalom:
1 pont,
udvariasság: 1 pont.
Összesen:
5 pont.

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A honlapjuk kitűnő, a könyvtári kölcsönzés meghosszabbításától a szolgáltatáskeresésig minden megvan, ami szem-száj és olvasó ingere. A válasz gyorsan jött, de alig volt több, mint a zalaegerszegi (e-mail-cím mellett kaptam telefonszámot és postai címet is). Gyakorlatilag megérkezetek kimásolva a www.vaminfo.hu-ról az elérhetőségek.

Idő: 3 pont,
tartalom: 2 pont,
udvariasság:
1 pont.
Összesen:
5 pont.

A pontszámok alapján Székesfehérvár (12) a nyertes, de általában véve úgy vélem, hogy minden könyvtár nyert, amelyik küldött választ.

honlap

idő

tartalom

udvariasság

összesen

Szeged (3. hely)

1 nap és 23 óra

++

2

3

3

8

Székesfehérvár (1. hely)

2 nap és 5 óra

– (átláthatatlan)

2

4

5

11

Debrecen (5. hely)

14 óra 30 perc

+

3

1

3

7

Tatabánya (6. hely)

2 nap és 21,5 óra

+++

1

3

2

6

Kaposvár (4. hely)

2 nap és 15,5 óra

– (átláthatatlan)

1

4

3

8

Szentendre (7. hely)

19 óra

— (flash)

3

1

2

6

Veszprém (2. hely)

15,5 óra

++

3

5

2

10

Salgótarján (8. hely)

21 óra

+

3

3

0

6

Zalaegerszeg (9. hely)

16,5 óra

+++

3

1

1

5

FSZEK (10. hely)

22 óra

+ (portál)

3

1

1

5

És akkor sorban a könyvtárak:

  1. Székesfehérvár
  2. Veszprém
  3. Szeged
  4. Kaposvár
  5. Debrecen
  6. Tatabánya
  7. Szentendre
  8. Salgótarján
  9. Zalaegerszeg
  10. FSZEK

Végül kiemelném pár jellemző válasz részletét:

  1. “Mellékelek egy webcímet, ahol talál vámmal kapcsolatos információt, címet, telefonszámot, e-mail címet. Ilyen jellegű hiteles információt mi nem tudunk adni.”
  2. “Kollégámnak egyáltalán nem feladata a közhasznú kérdések megválaszolása, ezért továbbította hozzám a kérdést. Sajnos, nem tudunk rá válaszolni, a rendelkezésünkre álló könyvtári eszközök (CD Jogtár, internet) és könyvtárosi tudás nem elegendő ehhez. A téma jellegéből adódik, hogy a kereskedelmi váminformációkat nem hozzák nyilvánosságra olyan részletességgel, mint az utasforgalomra vonatkozókat. Mivel a válasz magasabb fokú szakismeretet igényel, nem esik a lakossági tájékoztatás körébe.”
  3. “Hozzánk intézett kérdésére minden bizonnyal készségesen (és talán nagyobb hozzáértéssel is) válaszolnak a következő e-mail címen: […]
  4. “Megtisztelő a bizalma, de ilyen jellegű információk szolgáltatásánál igen óvatosak vagyunk. Nem szeretném, ha Önt anyagi kár érné amiatt, hogy nem naprakész az adatbázisunk. Éppen ezért inkább ajánlok Önnek olyan információforrásokat, amelyek 100%-os biztonsággal megadják a szükséges felvilágosítást.”

Ezzel a pár példával szeretném kiemelni, mennyire sok függ a fogalmazástól. Véleményem szerint az első két példa esetében többet használt volna, ha csak az elérhetőséget kapom meg, kommentárok nélkül, mivel az első a saját, a második az egész könyvtárosság kompetenciáját vonja kétségbe. A harmadik kiragadott példa helyettesíthetné talán a legjobban és legsemlegesebben a negatív szemléletű hozzáállást. A legjobb megoldás a negyedik, szerintem zseniálisan fogalmazza meg majdnem ugyanazt, mint az első kettő. A különbség szembetűnő. Talán ezek után nem szorul magyarázatra, miért is olyan fontos a tartalom mellett a stílusra is odafigyelni. Legyen bármilyen pontos és részletes a kiszolgálás, ha közben egy fél mosolyt sem kap az ügyfél, nem fog elégedetten távozni, még ha ez így nem is fogalmazódik meg elsőre benne. Sajnos az első két válaszról nekem rögtön a könyvtáros-sztereotípia ugrott be („Csöndet! Csöndet!”), a harmadik teljesen semleges, míg a negyedik után jólesően kezdtem volna keresni a hivatkozott intézmény(eke)t.

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Az információszolgáltatásnál ennek analógiájára lehetne mondani, hogy szintén három dolog biztosan kell hozzá: mosoly, mosoly és mosoly…

i(degesítő)wiw és egy olvasói levél

…én nem értem. miért nem működik??? végre újra visszamentem, és alig tudom elérni…

egyre rosszabbul érzem magam a megjelent cikkem miatt. néha az az érzésem, hiba volt az egészet megírni, csak feleslegesen tapostam meg egy csomó ember lelkivilágát és önérzetét. kaptam tegnap egy levelet, amely annyira nem is esett rosszul (örülök minden reakciónak), csak felhúzott, amit kiolvasni véltem a sorok közül: ehh, kis hülye, azt sem tudja, mit beszél. erre két reakciót tudtam volna adni:

  1. fület-farkat behúz, sunyít, igenkérem, az egész csak egy álom, és ilyen nincs is, szép az élet, salala,
  2. vagy csakazértismegaztmondani.

nos, sikerült mindkettő, egy levélben, ráadásul mindkettő igen csak végletesen. tehát, eléggé faszánmegmondósra sikeredett, ami elég nagy gáz (tekintve, hogy az illető könyvtár igazgatóhelyettes asszonya írt nekem…).

tudom, hogy lett volna harmadik lehetőség is, de arra képtelen lettem volna…

elég a picsogásból, lássuk a medvét. az egyik fő kifogási pont a honlap minősítése volt (ezt más könyvtár is jelezte…). idézem: “ezt a munkát nem szabványok, jogszabályok alapján végezzük”. nekem úgy tűnik, hogy nem csak ebben az esetben, de a magyar internet egéz világán különböző okok miatt (nyelv, elszigeteltség stb.) a szakemberek és a “műkedvelők” körén kívül eléggé kevéssé ismertek a különböző szabványok. valahogy ez is úgy nézhet ki szerintem, mint maga az internet is: a könyvtárosok csak mosolyogva legyintenek, ha azt hallják valakitől, hogy nekem nincs szükség információs szakemberre, mert majd a jucika leszedi a zinternetről, és kész. nem róható föl általában ezeknek az embereknek a számlájára ez a hozzáállás, mert nem tudják, hogy valójában micsoda elképesztő méretű az web világa. a gond ott kezdődik, amikor semmit nem tesznek azért, hogy elkezdjék megismerni ezt a világot (a könyvtárosok szempontjából ez dupla haszon, egyrészt rájönnek, hogy jucika ezt nem fogja tudni megcsinálni, kell a szakember, és ezért rögtön nagyobb lesz a becsülete a szakmának…). nekem (nem tudom, mennyire vagyok egyedül ezzel a nézettel) nem nehéz párhuzamot vonni az ilyen emberek között, és azok között, akik a legnagyobb jószándékkal valami teljesen hibás dolgot hoznak létre, egyszerűen azért mert még nem ismerik az ajánlásokat, szabványokat. más dolog egy programozási vagy leíró nyelv szintaktikáját megtanulni és szemantikáját megismerni. példákat sajnos azért nem tudok írni, mert abból egyértelmű lenne, melyik könyvtárról is van szó, és az egész személyeskedő lenne így már szerintem. azt mindenesetre megemlíthetem (mert ez eléggé általános, nem csak ez esetben), hogy a frame-ek (keretek) használata például kifejezetten nem ajánlott (gondoljunk csak a gyengénlátókat és vakokat segítő felolvasóprogramokra: volt alkalmam végighallgatni ismerőseimnél egy-két keret forráskódját…).

befejezésül csak egy-két link:

végszó: az egészben az bánt a legjobban, hogy – a jelek szerint – nagyon kevesen tekintenek erre az egészre akként, aminek én ezt szántam: segítség ennek a szolgáltatási ágnak a felülvizsgálásában, megszervezésésben, hibáinak kijavításában.

visszhangja a visszhangnak

múlt héten kaptam egy adagot (az én észrevételem szerint) az átlagos magyar mentalitásból az arcomba a cikkem kapcsán egy tanáromtól (amúgy minden tiszteletem az övé).

az egyik fő észrevétel az volt, hogy “kár volt megírni a cikket, mert ezt csak a …-félék tudják felhasználni a könyvtárak ellen”, (a … egy név, de csak azért sem írom le, azt hiszem, véres sebeket vakargatnék…) és hogy “én is utálom, ha e-mailon kérdeznek valamit, múltkor is a katalisten jött valami, hát gondolja, hogy válaszoltam rá?”, ráadásul “a könyvtáraknak nem is ez a valódi feladatuk, a felhasználó jöjjön be, ha akar valamit.” kicsit fájdalmasan érintettek ezek az észrevételek, de megpróbáltam higgadtan megfogalmazni válaszomat (ha ott rögtön nem is, mivel egy kicsit elöntött az indulat, és tanári mivolta, valamint az idősebb ember tisztelete nem engedett helyből szóhoz jutni…).

és ha majd holnap megírom a nyelvtörténet zh-mat (amire most éppen tanulnom kéne:), be is gépelem, mert a keltában ugyan fantasztikus kávét adnak (igen, ez reklám…), de számítógép csak akkor van, ha viszek (laptop, jejeje:), internet meg mégúgyse, az ibiben meg nagy a tömeg, és különben sincs wireless kártyám (egyelőre, amig nem veszek, vagy lopok az oszkból, bár ott 50e-t kell fizetni érte, ha nem adom vissza… nem értem, 7500ért már simán lehet venni. hiába, fogadjunk, hogy közbeszerződtek ezek is).

kiegészítés (2006.05.11.): nem írok rá reakciót. nem tudok higgadtan válaszolni.