Feedolvasókról (frissítve)

A FITT levlistán Csaba kérdezte, hogy milyen feedolvasók vannak és jöhetnek szóba. Válaszképpen (és for the record) összegyűjtöm az eddigi élményeimet. Előre bocsánatanám, hogy ez nagyon-nagyon szubjektív lista és értékelés, és nem flémgenerátor akar lenni. Köszönöm.

És nagyon hülye vagyok, szóval Ádám összeszedett 69 (most már 85) hírcsatornát, erre is volt válasz ez a bejegyzés.

Desktop

Sajnos nem jöttek be. Nem tudom, miért – van aki pedig erre esküszik -, ezért véleményt nem mondok róluk, maradjon egy szájhúzás. Elsőként talán a NewsFox-ot használtam, ami egy Firefox extension, pici is, meg okos is. Próbálkoztam az Operával is (tudjuk ugye, a böngésző, beépített levelezőklienssel és feedolvasóval), ennek mostanában számtalan problémája van a Gmail és tsai környékén (az Opera Minit azért szeretjük a mobilunkon. A következő nagyobb lélegzetvételű próbálkozás a BlogBridge volt, és innentől kezdve aztán el is szakadtam az asztali olvasóktól.

Ja, szórakoztam még egy-két Ubuntus feedolvasóval (KDE és Gnome alá tervezettel egyaránt), egyik sem volt nyerő.

Online

Itt is aztán két típussal próbálkoztam, néha párhuzamosan, néha nem a desktop olvasókkal. Az egyik a Webtopnak (vagy minek) nevezett csoport, ilyen a Netvibes, az iGoogle, magyar részről pedig (például) a Hírfigyelő. Igazából mindegyiket van miért tisztelni (Netvibes – hatalmas tudása és magyar fejlesztője is van, iGoogle – na ezt mondjuk még tisztelni sem nagyon tudom, Hírfigyelő – mert a miénk), de hosszas kóstolgatás során rájöttem, hogy amikor én feedet akarok olvasni, akkor másra nem vagyok kíváncsi, illetve amire igen, azt megtudom máshonnan (időjárás, idő stb.).

Volt még egy rövid elcsámborgás is, az alertle nevű dologgal.

És akkor jöjjön a két kedvenc: a Bloglines, talán egy-másfél évig használtam, jó volt, de. Van a Google Reader, ami aztán KO-val belopta magát a szívembe, nem vitás, hogy miért.

  1. Google szolgáltatás, tehát viszonylag egyszerűen kezelhető, miután van Google accountom máshonnan.
  2. Ennek köszönhetően nem csak a saját, hanem a kontaktlistán megosztott feedjeit is kapom, ami nem egy esetben volt igencsak hasznos. (Ráadásul a megosztásaimnak publikus címe is van – na meg feedje.)
  3. Ez újdonság: most már a megosztással együtt jegyzetet is írhatok, így egyfajta mikro-mikroblogként is funkcionálhat. Egy bookmarklet segítségével pedig bármilyen lapot be lehet húzni jegyzetestül a Readerbe.
  4. Statisztikákat közöl az olvasómmal történt dolgokról.
  5. A Better Gmail kiterjesztés segítségével integrálni lehet a Gmailbe (ha Gmail2.0 és FF3 b5-nél régebbi verziókat használ az ember – így egyelőre ezt a projektet kukáztam).
  6. Az iPhone-ra tervezett verzió simán becuppan Firefox sidebarba, így ha ott nem Csiripróka lenne…
  7. A Google Gears (egyelőre szintén nincs FF3 b5 alatt) segítségével pedig visszaértünk az asztali feedolvasáshoz. Hát nem szép?

Addikt lettem na, nem szégyellem.

Olvasóink ajánlják: (a kommentekben szereplő javaslatok)

Átigazolás

A délelőtti menetben (mivel van az OSZK-ban wifi), átköltöztem Bloglines-ról Google Readerbe. Most még csak kóstolgatom, de nem használhatatlanabb, mint a régi. Majd meglátjuk. A megosztott híreim ezentúl itt, hozzájuk RSS csatorna itt.

Ezzel együtt pedig agyalok valami sidebaron a blogomhoz, de még ez is a jövő zenéje, ütősre kéne megcsinálni, hogy ne nagyon rúgja fel ezt a dizájnt.

Itt a könyvtárban pedig két hete jártak a fotószakosok, csináltak 8 darab iszonyat jó képet, fejlécbe mennek majd, egyelőre szenvedek, hogy a 30 megás tifekből mit és hogyan szedjek ki. Jómóka.

Olvasnivalónak pedig ajánlom az Adam Piper: Memók (A Justin Black ügy) című blogregényt, az a legjobb benne, hogy megy etetőbe befele, és jó olvasni.

piper_memok

Vissza a munkához.

Mentés Bloglinesban

bloglines saveTegnapelőtt óta van (tegnap vettem észre) a mentési lehetőséget a Bloglines béta felületén. A ping mellett a save ikonra/feliratra kattintva kommentálni és folderba menteni lehet az adott bejegyzést. A bal oldali folder/feed-lista alján pedig lehet váltani a My Library és a Saved között. Zsíroskenyér.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Malacka és a Tahó Születésnapi zsúr (Non bon joure) c. száma nélkül. Ezúton is köszönöm nekik.

Elmélkedés

Engem is behálózott a Facebook. Az igaz, hogy már sikeresen lepattantam a Netvibes-ról és az iGoogle-ról, a WiW-et gyakorlatilag semmire (a Subba segítségével röhögésre), a Barátikört pedig smsezésre használom. Viszont sikeresen rászoktam a TwitterreTurulcsiripre (Benedek még mindig nem csinálta meg, vagy mittomén). Nem vagyok az a közösségi fajta…(?)

Viszont ami a Facebook rendezgetése közben az eszemben járt (közben a Bloglines béta verziójával is szórakoztam, nem bírom elfogadni, hogy a MyLibrary-t nem tudom testreszabni), hogy lassan állati mindegy lesz, hogy hogyan néz ki egy honlap/blog/portál. Mindenhez valamilyen interfészen férek hozzá, ha máshogy nem, akkor a feedetetőmben. Azaz rengeteg erőforrást, időt lehetne spórolni olyan oldalak esetében, ahol az olvasótábor szinte kizárólag ilyen módon fogyaszt, azzal hogy gyakorlatilag nincs “grafikus” felület, pusztán az adminnak (se, ha emailben küldi a tartalmat), ezenkívül pedig csak egy XML-fájl van. Már csak a feeden keresztüli kommentelést kéne megoldani, és kész is.

De persze most is ez van nagyrészt, a CMS-ek ezen az elven működnek, annyi különbséggel, hogy egy sablon segítségével megjelenítik “szemmel fogyaszthatóan” is a tartalmat. Meghát akkor mivel lehetne szórakozni, ha nem sablonhekkelgetéssel?