Webes apróságok

Két gyors ajánló:

A WordPress csapata kiadta a Jetpack-et, ami a WordPress.com 8 alapvető szolgáltatását tartalmazó plugint ad egyben. Ezek: statisztika, Twitter widget, Gravatar felbukkanó ablakok, WP.me linkrövidítő szolgáltatás, Sharedaddy-integráció, LaTeX-szerkesztés, szöveghelyesség-ellenőrző (stílus, helyesírás), embed-shortcode-ok. Aki nem érti, járjon utána. Azt meg, hogy ezek mennyire jók vagy nem, mindenki maga ítélheti meg, mindenesetre ha valaki most kezdi a pályát, annak hasznos. Mehet a WordPress első 10 lépése után.

A másik jó hír, hogy a Google összerakta az API-jait egy felületre, az APIs Explorerre (illetve még nem az összeset), egyelőre a Buzz, a Custom Search, a Diacritize, a Moderator, a Shopping, a Translate és az URL-shortener került ki. Személy szerint várom a Docs és a Chart API-kat is, de egyelőre nem vagyok telhetetlen, így is izgalmas a dolog. Játékra fel, itt már nem lehet kifogás a “nem értek hozzá” sem, mert nem kell érteni, csak legózni. A lényege, hogy vizuálisan lehet összepakolni az API-ra épülő kérést, utána pedig meg kell nyomni a gombot, és örülni az eredménynek, ami aztán mehet bele szépen a könyvtár webes felületébe.

Könyvtárprogram?

HSD bejegyzését olvasva esett le, hogy tényleg, igazából semmiféle programról nem lehet tudni könyvtárisztránban, hacsak nem arra a szerencsétlen stratégiai tervre vagy MOKKA-programra gondolok, hogy a Márai-programot ne is említsem (azoknak a kedves kötekedőknek, akik arra kíváncsiak, hogy ezek miért nem számítanak programnak, nos, mert csak – tökéletesen hamis kiindulópontokból készített, félhomályos dolgok ezek, sok-sok kormányzati- és EU-s pénzzel megnyomorítva, amiből jó dolog így még nem nagyon született).

Na de ha valaki végre összeszedné magát, akkor grátisz egy pontot szívesen felajánlok a programjába, ami igazából szerintem semmi újdonságot vagy meglepő dolgot nem tartalmaz: tegyük meg azt a szívességet a világnak (és magunknak is), hogy megreformáljuk ezt az egész IKR- és könyvtári adatbázis-témát.

Az ideális kép az valami olyasmi lenne, hogy egyetlen egy integrált könyvtári rendszer lenne (olyan kapcsolókkal, amik adott könyvtár igényeihez butítják a rendszert – kölcsönzés, folyóirat, honlap stb.), egyetlen egy adatbázissal, ami akár a kormányzati portállal és annak felhasználó-adatbázisával lenne összekötve. Ennek az egyetlen egy rendszernek lenne egy gazdája és sok-sok ezer felhasználója, akik a könyvtárak, akiknek alanyi jogon jár a hozzáférés – mondjuk egy teljesen saját backenddel, ami a közös adatbázisból működik (ld. Koha, WordPress 3.0+ stb.). A központi, nyílt forráskódú rendszerhez pedig számtalan, plusz modul csatlakozhatna (aka plugin, téma) az API-kon keresztül, aminek fejlesztését pedig ki lehetne adni a fejlesztőcégeknek, akik viszont kénytelenek lennének a mezei júzerekkel is megversenyezni, ugyanis végső soron bárki készíthet plugint. Csak a fejlesztők annyival vannak előbbre, hogy ők kapják a feladatot és érte a pénzt, de ha a felhasználó képes előbb és/vagy jobban megcsinálni, akkor sajnos kibújik a szög a zsákból.

Piac? Igen, de nem egészen olyan anyánk-meleg-ölében-összebújunk-mindahányan jellegű, mint ami jelenleg van. Verseny? Naná, itt aztán tényleg a jobbik győzhet.

Aztán lehet fokozni, egy ilyen rendszer kiválóan képes fenntartani önmagát egyéb, fizetős szolgáltatásokkal, aminek a díja viszont már a rendszer üzemeltetőjéhez folyik be, így abból tudja finanszírozni a fejlesztéseket (amikből egyébként messze kevesebb lesz szükséges, ld. ánlájn kommjúnití és tsai.), valamint a fenntartást, ami – főleg ha könyvtárra lebontjuk – gyakorlatilag az elhanyagolható töredéke sem lesz az eddigieknek.

Kicsit könyvtár.hu, de nem egészen, vagy legalábbis nem egészen olyan, mint amilyennek én látom ezt most.

Kéne hozzá egy államtitkár vagy főosztályvezetőatyaúristen, egy tökös könyvtáros szervezet, meg természetesen némi virgács, hogy Deák Ferenc bátyám meglehetős vastag állományát ne is hagyjam ki (én pl. az eddigi magánnyugdíj-pénztári befizetéseimet egy-az-egyben felajánlom), aztán rock it on!

Tessék, itt van, lehet vinni, még licenszt sem rakok rá, hogy ne kelljen ráírni a nevemet.

Open Social a könyvtárban?

Peter Bihr
Peter Bihr

Azzal együtt, hogy egyre kevesebbet használom az iWiWet, egyre jobban idegesít. No nem csak a nagy versenytárs, Facebook-verseny eredményeképpen kapott kép miatt (azaz szinte semmi használható funkció, idegesítő statikussag, és még csúnya is), hanem a tartalom okán is.

Anno Ádámmal nagyon rápörögtünk a témára, hogy a könyvtáraknak ki kéne használni a közösségi hálókban rejlő lehetőségeket, aztán ezzel párhuzamosan vagy ez után tényleg el is kezdődött a wiwdömping. Ez még most is folyik, ha rákeresünk a klubbok vagy felhasználók közt a könyvtár kifejezésre, elég szép számú találatot kaphatunk. És ezzel nincs is probléma, a gond csak innentől kezdődik. Elöljáróban annyit, hogy ismerőseim közt talán van annyi könyvtár, hogy a levont következtetések általános jellegűek legyenek.

A tévedés ott követődött el, hogy a jelek szerint nem igazán lett kitalálva, hogy mit is akarnak kezdeni a könyvtárak a közösségi hálókkal. A másik pedig ott, hogy az iWiW nem is igazán alkalmas túl sok mindenre – egyelőre.

Ami most van, az nagyrészt eseményekre való meghívók küldésést jelenti, esetleg bizonyos esetekben hosszabbítani is lehet kölcsönzést – azaz a könyvtár nem igazán integrált szolgáltatása a hálón való jelenlét. Vagy személytelenül küldi a spamet, levélszemetet, ki hogyan hívja – mert sajnos erről van szó, azzal hogy bejelölöm ismerősnek az intézményt, még nem biztos, hogy kérek tőle eseménynaptárat is a postafiókomba -, vagy onnantól kezdődik a személyes kapcsolat, hogy én megkeresem a könyvtárat, és innentől már tudja, hogy kiről, miről van szó.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az IKR-fejlesztőknek lesz-e, és ha igen, mi a válasza a megnyitott Open Social platformra, vagy reagálnak-e arra, ha a Facebookon egyre több magyar könyvtár fog megjelenni. Pont azért, mert ott most már lehetőség van a személyre szabott információküldésre, kapcsolattartásra.

Szóval kérdések:

  • van-e olyan könyvtár ma Magyarországon, ahol van kialakított koncepció annak tekintetében, hogy mi az intézmény viszonya a közösségi hálókkal, mi a célja a jelenlétével?
  • van-e olyan IKR-fejlesztő cég, amelyik gondolkodik az Open Social-lel vagy a Facebook API-val való együttműködés lehetőségén? (Andris tudom, hogy gondolkozik ilyenen, most nem rá van gondolva.)

Könyvtári trendek 2008-ban

Június végén Karen Coombs és Sarah Houghton-Jan virtuális előadást tartottak a LITA (Library and Information Technology Association) Annual Top Technology Trends paneljén. Mindketten összeszedtek egy listát a jósolható, illetve már a házban lévő könyvtártechnológiai trendekről. Sarah egy öt pontos listát állított össze, Karen 3-at szedett össze.

Íme először az 5 pontos lista:

  1. Sávszélesség. Lassan ott tartunk (itthon is), hogy otthon az embereknek nagyobb a sávszélessége, mint a könyvtárban, főként ott, ahol sokan látogatnak egyszerre webes videómegosztó oldalakat, töltenek le, dolgoznak kollaboratívan, hallgatnak streamelt rádiót, játszanak stb, és ez még nagyobb gondot okoz, ha a könyvtár munkatársainak nincs elkülönített sávja a munkához. Szerencsére(?) ez viszont inkább globális probléma, így nem a könyvtárosoknak egyedül kell vele megküzdeni.
  2. Fenntarthatóság. Nagyon szép és jó dolog a web(2.0), de nagyobb a füstje, mint a lángja. Nyugaton legalábbis tele van a web halott könyvtári/könyvtáros blogokkal (és a Klogon is van egypár… némelyikben még hiszek, hogy feltámad), a szósöl netvörkök nem frissülő, halott könyvtári profilokkal (mea culpa, a MOME Könyvtár profilját teljesen elhanyagoltam az iWiW-en – nem mert utálom, hanem mert egyáltalán az iWiW-et állati ritkán használom). El kellene kezdeni felmérni, hogy hány ember mennyi időt tölt a könyvtár webes megjelenésének alakításával (hírek, cikkek írása, dizájn, állomány feltárása, interakció a felhasználókkal stb.) – saját tapasztalat, hogy ezen a téren itthon még hatalmas hátrányokat kell behozni, mástól is tudom, hogy ha csak egy ember foglalkozik ezekkel, az egyszerűen reménytelen -, mert az legalább olyan fontos lehet, mint a fizikai.
  3. A csilli-villi dolgok helyett figyeljünk saját magunkra. Melyik mondat hangzik ismerősen?
    Meg szeretnénk csinálni, de a vezetőség nem lát benne fantáziát, és nem szeretne emberi és anyagi erősforrást fordítani erre.
    vagy
    Át kell vernünk hat bizottságon és át kell írni vagy négy pontot a könyvtári szabályzatban, így hát még egy évgi biztos eltart, mire elindíthatjuk a blogot.
    vagy
    A web- és IT-csapatunknak már egy évre előre meg van az ütemterve, így az új ötletek várólistára kerülnek.

    A könyvtár, mint szervezet, eléggé lassan működik, éppen ezért nagyon érdemes egy hosszú távú stratégiát kidolgozni a gyorsa döntések és a változtatások bevezetése érdekében. Általában az a jellemző, hogy inkább az innováció ellen van a szervezeti struktúra és a gyakorlat, ehhez pedig még hozzáadódik az inkább az idősebb korosztályra jellemző félelem a hibázástól. Mindezen felül a bürokrácia embertpróbáló rendszere az, ami képes csírájában elfojtani bármiféle újítást. Egyrészt magának a rendszernek az őrületes komplexitása, másrészt a kisember-érzés (főleg az új munkatársakra jellemző ez), harmadrészt pedig az időhiány, ami eleve lehetetlenné teszi, hogy a munka mellett az adminisztrációval szórakozzon az ember. Azok, akik le tudták rombolni az emberek valamint a könyvtárak és az innováció közt lévő falakat, azok az LJ vagy a Computers in Libraries folyóiratok ajánlóiban szerepelnek. Ezekre egytől egyig jellemző, hogy a szervezeti struktúrájuk a lehető legegyszerűbb – egyértelműen ez a járható út hosszú távon.

  4. Katalógusok. A jövő katalógusainak globálisan kell megvalósítaniuk, amit jelenleg csak egy-két előre mutató fejlesztés tesz lehetővé: a felhasználókat segíteni kell a címkézés, bírálat írásának, a megosztás, a követés stb. lehetővé tételével. Nem lenne szabad korlátozni a felhasználók által létrehozott plusz tartalmat, ráadásul ezeket könyvtárak közt kéne tudni kezelni, azaz egy másik könyvtárban létrehozott plusz tartalom jelenjen meg a saját katalógusunkban is. Sőt: nem csak a katalógusok, hanem a “közösségi” (nagyon nagy idézőjel!!!) oldalak (Amazon, Facebook) és a katalógusok közt is meg kéne ennek valósulnia.
  5. Nyílt hozzáférésű tartalmak. (Én úgy érzem, ez a kérdés itthon még jó ideig nyitott marad – legalábbis addig, amíg nem éri el egy erős lobbi a szerzői jogi törvények normalizálást – a jelenlegi rendszerre nálam az idióta a legenyhébb jelző.) A könyvtárak nemsokára át fognak állni a teljes digitális tartalomszolgáltatásra – fizetés ellenében. Ez így lesz a hangoskönyvek, enciklopédiák, folyóiratok esetében, de emellett nagy hangsúlyt fognak kapni a nyíltan (értsd: ingyenesen) hozzáférhető anyagok, ld. a már ma is létező Project Gutenberg, Directory of Open Access Journals stb.

És akkor nézzük Karen 3 pontját:

  1. API-k. Az egyik legburjánzóbb területe a webnek az API-k világa. A könyvtárak egy részének talán eddig sem volt idegen ez a dolog, de az az igazság, hogy az eddig hozzáférhető bibliográfiai adatoknál azért jóval több lehetőség van a könyvtári adatállományban. És miközben a felhasználóink élete válik ettől jobbá, addig sokkal nagyobb lesz az esélye eleve digitálisan létrejött tartalmak és gyűjtemények felfedezésének. Ideje lenne a könyvtári szoftverek fejlesztőinek felébredni, és észrevenni, hogy a könyvtárak nyitni szeretnének a felhasználók felé (néhány szolgáltató már megtette ezt, és ez nekünk jó). Ugyanakkor nem ártana, hogy szabványos API-k készüljenek, nem szerencsés huszonötféle API-t készíteni, ugyanis arra huszonötször kell átírni ugyanazt a kódot. Végül pár API, amire érdemes figyelni fejlesztés közben: Open Library API, WorldCat API, Google Book Search API, LibraryThing API, közös keresők (MetaFind, LibraryFind) API-jai, OpenURL resolver API-k (SFX, Serial Solutions), megosztó oldalak (pl. Flickr).
  2. Virtuális, valós idejű részvétel az oktatásban és a konferenciákon. A web tele van virtuális osztálytermekkel és oktatással, ezekben mind részt vehetnek a könyvtárak, könyvtárosok.
  3. Mobil eszközök és technológiák. Az iPhone második generációjával és a Google mobil fejlesztéseivel egy új szintre léptek a mobil eszközök (ezt a kijelentést azért nem árt némi szkepticizmussal fogadni, bár ugye kérdés, hogy mi az új szint…). Ehhez pedig nem csak megjelenésben, hanem szolgáltatások terén is igazodni kell.

Szóval ez most az aktuális kép a két könyvtáros szemszögéből. Sajnos én nem érzem magam akkorának, hogy bármit is jósoljak, szerencsére nálam sokkal avatottabbak megtették helyettem: Berényi Konrád (online marketing) és Gina (webdesign) 2008-as előjelzése (és emellett még vannak az ún. megmondóemberek, ld. pl. Doransky és Márk).

  • Talán annyit megkockáztatnék, hogy egy-két éven belül elindul egy kis nyitás a FOSS felé, valamint egyre általánosabbá válnak a “portálok”, blogok. Lassan kezdődik a valódi web2 felfedezése (avagy élet az iWiW-en túl), kezdődnek képzések, nő az érdeklődés.
  • A magyar könyvtári szoftverek szempontjából nem sok újat várok, ha olyan ütemben fejlődnek tovább, ahogyan eddig, akkor két-három éven belül nem lesz gyökeres változás. Szájtépés, de jó lenne nyitni a web felé (API, közösségi funkciók) és megoldani a mobilos megjelenést is. És akkor még egy csomó olyan alapvető funkcióról nem beszéltem, mint az online beiratkozás, díjfizetés, emailes értesítések, kilométeres listát tudnék írni…
  • Szerintem a szerzői jogi cirkusz is marad úgy ahogy van, itt minimum egy olyan meteor kéne, ami kipusztította a dinoszauruszokat (persze van rá esély, miért is ne).
  • Őszintén bevallom azt is, hogy nem sokat várok a jövőtől sem. Legalábbis nagyon nem látom az “utánpótlást”.

Nem akarok rózsaszín ködben élni: sehol sem vagyunk, állati sok feladat van, ráadásul ez mind ránk szakadt a FITT-ben (erről szeretnék írni egy hosszabbat, de egyrészt írtam, másrészt meg nem biztos hogy pontosan le tudnám írni, amit szeretnék – na majd ősszel, addi sok víz fog lefolyni a Dunán). Jippí.

Egyébként a LITA blogon durván félévenként jelennek meg trend-előrejelzések, érdemes a régebbieket is átböngészni – az első 2005 június 16-án született, 3 éves távlatból már elég jól meg lehet ítélni a dolgokat.

Fegyelmeznek a kiadók

Nem csak az itthoniak, hanem a tengerentúli könyvkiadók is érzik a vesztüket. Igaz, utóbbiak nem egy amúgy is könnyen befolyásolható kormányt kapacitálnak, hanem egyből a Google-t. Az amerikaiak elérték, hogy a Google Book Search nemrég megnyitott API-jához felhasználási feltételeket írjanak, amely többek közt azt is tartalmazza, hogy:

[…] you and your users will not: use, display, transmit or otherwise make available any content that infringes any patent, trademark, copyright, trade secret or other proprietary right of any party, unless you (or your users, as applicable) are the owner of the rights or have the permission of the owner to post such content;

Ami többek közt azért érdekes, mert a könyvborítókat védi a copyright, így a könyvtári és más OPAC-okban nagy lelkesedéssel bevezetett feature, hogy a találatoknál jelenjen meg a borító is, az bizony tiltott lett.

A hírt a Thingology-n olvastam, amelynek készítőjét, Tim Spaldinget támadta be az egyik nagy kiadó képviselője, amely a GBS által szállított könyvborítók licenszének nagy részének a tulajdonosa. Nyilván hallatlan piaci veszteségeik támadtak hirtelen azzal, hogy a könyvtárak és a hasonló szolgáltatások elkezdték használni az API-t könyvborítók beemelésére is.

Google Books API 2 – könyvborítókat az OPAC-ba!

A Google Books megnyitott API-ja teszi lehetővé ennek a rövid JavaScriptnek a használatát, amelyet Tim Spalding készített, és ISBN alapján szedi ki a könyvborítókat a keresőből egyenesen bele az OPACba:

<div id="gbsthumbnail"></div><script type="text/javascript">
/* GBS Cover Script by Tim Spalding/LibraryThing */
function addTheCover(booksInfo)
{
for (i in booksInfo)
{
var book = booksInfo[i];
if (book.thumbnail_url != undefined)
{
document.getElementById('gbsthumbnail').innerHTML
='<img src="' + book.thumbnail_url + '"/>';
}}}
</script>
<script src="http://books.google.com/books?jscmd=viewapi&bibkeys=ISBN:0670880728&callback=addTheCover">
</script>

Sok szeretettel ajánlom szoftverfejlesztőinknek :) (khm, mármint a könyvtáriaknak).

Sorry, nem megy ez a formázás-dolog nekem.

Google Books API, Scriblio, LibraryThing

Vicces: a Scriblio és a LibraryThings egy napon jelentette be, hogy beemelték a rendszerbe a Google Books szintén ma megnyitott API-ján keresztül (Andris, figyelsz? :) az ottani találatokat.

A Scriblio esetében ez azt jelenti, hogy az egyes kötetek mellett mejelenő New Features: Browse on Google linkre kattintva lehet az adott könyvet keresni a Google Books-ban. Nem mellesleg ezzel a lépéssel a Plymouth State University’s Lamson Library and Learning Commons az egyik első könyvtár lett, amelyik kihasználja ezt a lehetőséget.

Meg az a másik sok könyvtár, amelyik a LibraryThings segítségével oldotta meg a katalógusát. Itt a könyvek bevitelét gyorsítja meg a Google Books, a borítók és könyvadatok bevitelével. Két helyen jelenik meg az új fícsör: a katalógusban külön oszlopba kerül az adott kiadásra vonatkozó Google Books link, míg a beviteli lapon a Google által tartalmazott kiadások közül válogathatunk a jobb oszlopban.

Meg most fedeztem fel a LT Google Book Search bookmarkletét, lehet vele játszani.

Közben az Inside Google Book Search blogon olvasom, hogy van még sok könyvtár (többek közt Padovában, az Egyesült Királyságban és Írországban is), meg az Open Library is, amik beemelték az új fícsört.

Most meg lemegyek még egy Kozelért. Nagyon hosszú volt ez a nap, és itt ugrál

És így utólag nincs is semmi vicces a dologban.