Feedolvasókról (frissítve)

A FITT levlistán Csaba kérdezte, hogy milyen feedolvasók vannak és jöhetnek szóba. Válaszképpen (és for the record) összegyűjtöm az eddigi élményeimet. Előre bocsánatanám, hogy ez nagyon-nagyon szubjektív lista és értékelés, és nem flémgenerátor akar lenni. Köszönöm.

És nagyon hülye vagyok, szóval Ádám összeszedett 69 (most már 85) hírcsatornát, erre is volt válasz ez a bejegyzés.

Desktop

Sajnos nem jöttek be. Nem tudom, miért – van aki pedig erre esküszik -, ezért véleményt nem mondok róluk, maradjon egy szájhúzás. Elsőként talán a NewsFox-ot használtam, ami egy Firefox extension, pici is, meg okos is. Próbálkoztam az Operával is (tudjuk ugye, a böngésző, beépített levelezőklienssel és feedolvasóval), ennek mostanában számtalan problémája van a Gmail és tsai környékén (az Opera Minit azért szeretjük a mobilunkon. A következő nagyobb lélegzetvételű próbálkozás a BlogBridge volt, és innentől kezdve aztán el is szakadtam az asztali olvasóktól.

Ja, szórakoztam még egy-két Ubuntus feedolvasóval (KDE és Gnome alá tervezettel egyaránt), egyik sem volt nyerő.

Online

Itt is aztán két típussal próbálkoztam, néha párhuzamosan, néha nem a desktop olvasókkal. Az egyik a Webtopnak (vagy minek) nevezett csoport, ilyen a Netvibes, az iGoogle, magyar részről pedig (például) a Hírfigyelő. Igazából mindegyiket van miért tisztelni (Netvibes – hatalmas tudása és magyar fejlesztője is van, iGoogle – na ezt mondjuk még tisztelni sem nagyon tudom, Hírfigyelő – mert a miénk), de hosszas kóstolgatás során rájöttem, hogy amikor én feedet akarok olvasni, akkor másra nem vagyok kíváncsi, illetve amire igen, azt megtudom máshonnan (időjárás, idő stb.).

Volt még egy rövid elcsámborgás is, az alertle nevű dologgal.

És akkor jöjjön a két kedvenc: a Bloglines, talán egy-másfél évig használtam, jó volt, de. Van a Google Reader, ami aztán KO-val belopta magát a szívembe, nem vitás, hogy miért.

  1. Google szolgáltatás, tehát viszonylag egyszerűen kezelhető, miután van Google accountom máshonnan.
  2. Ennek köszönhetően nem csak a saját, hanem a kontaktlistán megosztott feedjeit is kapom, ami nem egy esetben volt igencsak hasznos. (Ráadásul a megosztásaimnak publikus címe is van – na meg feedje.)
  3. Ez újdonság: most már a megosztással együtt jegyzetet is írhatok, így egyfajta mikro-mikroblogként is funkcionálhat. Egy bookmarklet segítségével pedig bármilyen lapot be lehet húzni jegyzetestül a Readerbe.
  4. Statisztikákat közöl az olvasómmal történt dolgokról.
  5. A Better Gmail kiterjesztés segítségével integrálni lehet a Gmailbe (ha Gmail2.0 és FF3 b5-nél régebbi verziókat használ az ember – így egyelőre ezt a projektet kukáztam).
  6. Az iPhone-ra tervezett verzió simán becuppan Firefox sidebarba, így ha ott nem Csiripróka lenne…
  7. A Google Gears (egyelőre szintén nincs FF3 b5 alatt) segítségével pedig visszaértünk az asztali feedolvasáshoz. Hát nem szép?

Addikt lettem na, nem szégyellem.

Olvasóink ajánlják: (a kommentekben szereplő javaslatok)

alertle – a (látszólag) tökéletes olvasó

A BinBlogon csíptem a hírt, miszerint elindult egy új webes feedolvasó, az alertle. A screenshot láttán beütött az aha!-élmény, ennyire perfekten kitalált GUI-t még nem pipáltam ebben a kategóriában. (Na jó, ez nem sokat jelent.)

Először a jót, aztán jön a feketeleves.

alertle

Egyoldalas alkalmazás, azaz nem kell lapozgatni, hát ilyet láttunk már, nem is lennék boldog, ha nem így lenne. (Ez különösen rútan formált mondat volt.) Gyorsbillentyűk, ami Gmail-felhasználóként nem újdonság, viszont nagy könnyebbség. Autoplay, na ilyet még nem láttam olvasóban, slideshowként görgeti a feedeket, ami pl. jó lehet egy reggeli kávé mellé, miközben küzdünk a szemünk kinyitásával, magyarán egy elegánsabb és lelkiismeretemgnyugtatóbb, ám időigényesebb megoldása a Mark all read gombnak. Végül pedig feedcsomagok (nem mozgat) és megosztás, ezt még nem próbáltam, de valószínűleg a Google Readert nem fogja ütni.

Ami végül betette a kaput, és eldöntötte, hogy köszönöm, de többet nem, az a magyar nyelvvel való meg(nem)bírkózása volt. Olvashatatlan, ezért innentől kezdve elválnak útjaink. A másik kínom, hogy a túl nagy képeket sem kezeli, így azok hajlamosak szétdobni a feedet.

A saját feedekkel is van egy kis bajom, ugyanis nagyon bejött, hogy a csatornák nem listázva vannak, hanem kis ikonokkal kirakva fentre (ld. kép), de ezeket az ikonokat valami egyéni módon húzhatja be, mert elég keveset rakott ki nekem (kb. a Google Blog és a WordPress faviconjait sikerült felismernie/feltüntetnie) – de ez valószínűleg idővel pótlódikna.

A harmadik problémám, hogy ha túl sok csoportot csinálok, a felső lécbe pakolt lista kilóg a monitoromról, és a jóéletnek sem akar gördülni, így a feedjeim egy része nem hozzáférhető.

Egy szó mint száz, ajánlom ezt az olvasót azoknak, akik nem szeretik rendben tartani az angol nyelvű csatornáikat, és szeretik – ezzel a megkötéssel – a használhatóságot.