Karácsony

Rendhagyó bejegyzés, ez a blogból inkább az élet. Nem tudományos igazságok, inkább vélemény, személyes, tudjátok.

Furcsa ünnep ez a karácsony, mert bár egy katolikus (tudom, ezer ősi vallásban megvan a gyökere, de egyszerűsítsünk) ünnepből indult ki, most már az egyik legnagyobb globális és nemzetközi ünnep. Nyilván a kereskedelem és a fogyasztói társadalom számára az egyik legjobb lehetőség a felesleges vackok elsózására fogyasztás gerjesztésére, lepd meg szeretteidet, mutatsd ki a szeretetedet stb. Az ember aztán vagy megunja, vagy megutálja, de azért muszáj, mert elvárják, meg mégis hogy néz az ki, meghát szegény gyerek, kicsúfolják az iskolában.

A másik jó téma a gyerekek felvilágosítása, hogy mégis, azért legyen meg a varázs, majdhozajézuska, különben esetleg megunnák, vagy rájönnének, hogy ez egy kötelező kör, le kell tudni azt kész. Kívácsni lennék annak a generációnak a véleményére a Karácsonyról, amelyik most nő fel, hogy októberben már megy a White Christmas a teszkóósanspárban.

Közben egy dolgot feljetenek el marhára az emberek. Hogy ezt az egészet nem igazán arra találták ki, hogy mindenki nyakig bejlgiben és csomagolópapírban ússzon, hanem hogy örüljön. Az pedig nem öröm, ha állandóan utáljuk a világot, mert rohadtlista, mérnemvettedmeg, jajittolcsóbblettvolna, hámámennyienvannak, elvittedazutolsótteköcsög, vegyükmeghitelremajdleszvalahogy. Persze, a gyerek nyilván úgy tud a legkönnyebben örülni, ha kap valami csomagot, amit kibonthat, aminek örül – de most őszintén: 12 éves kor felett ez nem ciki? Hogy azzal kell boldogsághormont csiholnunk ki a másikból, hogy veszünk neki egy nagy drágát vagy sok kicsi olcsót?

Meg hát ez az egész ajándékozósdi is onnan indult ki, hogy kisgyereknek úgy a legkönnyebb elmagyarázni ennek az ünnepnek a lényegét, hogy kap egy csokit. Sálat. Xboxot. Repülőgépet. Aztán jön hozzá a mese is, hogy a Jézuska, de szilárd meggyőződésem, hogy már egy 4-5 éves gyerek is simán megérti, hogy ez egy jelkép. Nem az a fontos, hogy mi az, hanem, hogy mit jelent, hogy kaptunk egy hatalmas ajándékot, és ezt megünnepeljük. Kicsit olyan, mint a régi asztali áldás: “…amelyeket a Te bőségedből vszünk magunkhoz…”

A hívő ember amellett, hogy tudatában van annak, hogy vannak bizonyos képességei és tehetsége, amit kutya kötelessége kamatoztatni és felhasználni (ugye azok a bizonyos talentumok), rengeteg mindent kap a Gondviseléstől (Élettől, Allahtól, Sorstól, Ufóktól, Istentől, a csíből, nevezzük, ahogy tetszik). Vannak persze nagyon magabiztos emberek, akik meg vannak győződve róla, hogy saját maguktól kapnak mindent, de aztán annál nagyobb a fejreállás, ha valami mégsem sikerül (Pál Feri alapján elég jól meg lehet érteni ennek a pszichológiáját, és hát lehet hozzá olvasgatni Jób könyvét, tanulságos).

Szóval a lényeg: rengeteg mindent kapunk, amiért köszönetet lehet mondani, aminek örülni lehet. Ne próbáljuk meg lecsökkenteni ezek értékét vacak pár (tíz/száz)ezer forintos biszbaszokkal, mert annak a vége úgyis olyasmi, amit nehezen lehet örömnek nevezni.

Valahogy ez jutott eszembe ezt olvasva. (Ne kérdezzétek, miért és hogy, nem tudom.)

Kép forrása: CreStock

Cipősdoboz karácsonyra

cipősdobozEgyszer még nagyon kis koromban kaptam egy dobozt Mikulásra, már nem tudom hogyan, azt hiszem, valami rajzot kellett kiszínezni és bedobni a klauzálstéricsarnokban lévő dobozba, cserébe várhattam a dobozt, és tényleg, 6-án délután a kezemben volt, soha annyira nem örültem egy doboznak, már a liftben téptem szét, és megfoghatatlan örömöt okozott a már nem is tudom mi, nem volt benne semmi nagy vagy értékes, mobilról még nem is hallottunk, tamagocsi sem volt még, maximum teniszes kvarcjáték meg tetrisz, de arról csak álmodtam, szóval talán csoki, ceruza, kifestő meg egy levél a Mikulástól, érdemes megpróbálni, hátha más is fog ennyire örülni ezeknek, hiszen szinte semmibe nem kerül, időbe legfeljebb, de az a legolcsóbb, ez egészen biztos.

A baptista szeretetszolgálat idén is hirdet cipősdoboz akciót, alig kell hozzá valami, egy-két száz forint és egy doboz, tegyétek meg, magatok miatt.

Könyvtári spam, a durvábbik fajtából

A múlt hét végén érkezett egy hatalmas csomag, felirattal a tetején, hogy ajándékkönyv a könyvtárnak. Kibontottuk, és a nagy kupac könyv és DVD mellett ez a levél fogadott:

Tisztelt Főkönyvtáros Asszony/Úr!

A New Era Publications igazán nagyra értékeli azt a professzionalizmust, amellyel a főiskolai s egyetemi könyvtárak kiszolálják a tantestületeik és hallgatóik legkülönbözőbb igényeit. […] A Nem Era a kizárólagos nemzetközi kiadója L. Ron Hubbard – író, emberbarát és a Szcientológia alapítója – rendkívül sikeres ismeretközlő műveinek.

[…]

Elismerésünk jeléül, amiért az akadémiai intézeti könyvtárak létfontosságú információt szolgáltatnak közösségüknek, büszkén adományozzuk könyvtáruknak L. Ron Hubbard tizennyolc kötetének újonnan megjelent kiadásait.

[…]

Ezek az új kiadások minden korábbi változatot felváltanak az Önök polcain. L. Ron Hubbars anyagai a Dewey-féle tizedes osztályozási rendzserben a 299.936 alatt találhatóak. Helyesen a következő témakörök alá kellene tartoznius: ELME, ÉLET, MUNKA, BOLDOGSÁG stb., ahogyan azt Ön is látni fogja, amikor átlapozza őket.

(Letölteni JPG-képként lehet.)

A lényege, hogy a Scientológus Egyház megtisztelt egy rakás könyvvel és DVD-vel, hogy terjesszük az izét. Okosságot. A tenyérbemászó, gusztustalan állatok, legalább ne szó szerint fordították volna az egészet, s utánanéztek volna a honi viszonyoknak.

  1. Nem Head Librarian van itthon, hanem Könyvtárigazgató.
  2. Kurvára nem Dewey-féle tizedes osztályozási rendszer van, hanem ETO (gyk. Egyetemes Tizedes Osztályozási Rendszer, angolul Universal Decimal Classification, UDC), ami előbbinek továbbfejlesztett változata. Az USÁban tessék kereseni Melville Ludwig Kossuth Dewey rendszerét.
  3. Most pedig megkeresem a legközelebbi veszélyes-hulladék átvevőhelyet.

Nagyon felhúztam magam ekkora ótvarságon. Fuj. Kedvcsinálónak olvasnivaló: Tóta W. írása egy és kettő, valamint egy valódi történet ezekről az állatokról. Tags: élettektönkretevése, vérszívás.

Játszunk Mikulásosat!

A LibraryThing meghirdette a SantaThing-et (). Az üzlet lényege, hogy te befizetsz 25 dollárt, amiből 20 dollárért egy random valaki könyvet fog kapni. És te is. A LibraryThing az ötös fejében beszerzi és kiszállítja szépen a könyve(ke)t, ami(ke)t az adott felhasználó könyvtára alapján talál ki, hogy jó lesz. Na de persze lehet ismerősnek is ajándékozni. Fel lehet iratkozni kívánságlistával, és az mekkora, hogy még ezt is lehet kommentelni :D

Csütörtökig van határidő, izzítsátok a rénszarvasokat!

Esnek az események

még nyáron is, de a fene hitte volna : )

Ígértem egy beszámolót a 15. nemzetközi sermo konferenciáról, aminek szerintem most fogok eleget tenni, méghozzá élvezettel. Majd elmondom, miért.

Először is, mi ez az egész? Nos, középkori egyházi kódexekről van szó, illetve azok kutatásáról, kutatóiról. Ezek többsége latin nyelvű, de korán elkezdték nemzeti nyelveken is szerkeszteni – írni ilyeneket. Magyarországon is van “sok” ilyen, többek között az Érdy-kódex, amivel az ELTE-n foglalkoznak, szegények (én is voltam). Van nekik honlapjuk is, és most már elérhető rajta a teljes Érdy-kódex befényképezve (ezt azok tudják értékelni leginkább, akik szemináriumra CD-re íratták ki – a teljes kódex .tif-ben 2 giga, itt persze le van butítva, de még olvasható…). Érdemes nézegetni a lapot, nyelvészettől kezdve történelemig elég sok területen használható, meg hát nem gyenge olvasgatni egy ilyen könyvet : )

Sajnos keretes megoldást alkalmaztak, így pl. az utóbbi link nem igazán szerencsés, de meg lehet a nyitólapról indulva a szövegkiadások menüpontban a magyarok között találni.

Maga a konferencia pedig a International Medieval Sermon Studies Society-nek volt a rendezvénye, Madas Edit szervezésében (a nevével gyakran lehet találkozni, ha az ember 300 évesnél idősebb magyarországi szövegekkel óhajt foglalkozni), Piliscsabán, Visegrádon és a CEU-n (majd lesz ennek a felsorolásnak is értelme). Az alap téma a beszéd és az emlékezés kapcsolata volt, így volt szó a szövegritmusról, a kép és a szöveg kapcsolatairól, ablaküveg-festményekről, miniatűrökről és szövegforrásokról. Az előadások (.pdf) a tervek szerint olvashatóak lesznek magyarul is a sermones.elte-n.

erdy
És hogy miért is tartottam érdemesnek mindezt megemlíteni? Nos, több oka is van. Elsőként, hogy bár engem speciel abszolút nem érdekelnek mélyebben ezek a dolgok [annyira azért nem vagyok bölcsész… : )], de mégis olyan volt, mint egy érdekes utazás, és ráadásul abban is biztos lehettem, hogy nem dilettáns marhák osztják nekem az áltudományt [ehm, elnézést, mostanában nem vagyok az ilyenekkel megbarátkozva…]. És volt fantasztikusan zseniális előadás, pl. Lina Bolzoni pisai professzorasszonyé, olyan amit szerintem bárki élvezettel hallgatott volna végig. Az előadások felváltva folytak francia és angol nyelven [a résztvevők/előadók Olaszországból, UK-bó, USA-ból, Franciaországból, Hollandiából, Németországból, Lengyelországból, Japánból (!) és Magyarországról érkeztek], mégsem volt fennakadás – jó, én egy kukkot sem tudok franciául, de azt hiszem ez számított ott a legkevesebbet. Ergo, még ha hülyeséggel is foglalkoznak [bár ezt senkinek sem ajánlom állítani], legalább nyelveket tudnak, jól. A másik kiemelés pedig az, hogy mindez szinte nulla pénzből [ismerjük Kókaminiszterúr és tisztelt bagázsa ilyen irányú nézeteit…] teljesen gördülékenyen, olyan kajákkal, hogy fülem kettéállt tőlük ; ) CEU-stul, Visegrádostul, szinkrontolmácsostul. [Ez igazából most a KATALIST-nek szólt, és igen, személyeskedés, mert hányingerem van attól, ami ott megy. A … életbe. Pont.]

Őszintén szólva ez a téma mindig felfújja az agyamat, igazából már most nincs kedvem továbbírni ezt az egészet.

Aztán. Kaptam szülinapra ajándékot [előre is : D]. Mivel modernek vagyunk, ezért blogot. [OMG!!!] Nagyon zsír [ez itten a kurvajó szinonímája, igen]. Volt már valakinek ilyen, vagy én vagyok az első a világon? ; ) Amikor nézegettem, eszembe jutott Horváth Iván t.úr Petőfi társasága, amelynek az [volt?] kitűzött célja, hogy elmenjenek az összes olyan helyre, ahol Petőfi nem járt. Ezt meg valahogy fordítva. Bár… Minszknél elgondolkoztam, de hát csak egyszer élünk. : ) És kitől is kaptam mindezt? ; )

Mona és Moshi (meg még sokan mások, de őket olvasom is) felkerültek a Goldenblogra, ehelyről nagy gratulálás (elvileg olyan 6 órája meg is van az eredmény… vagy mégsem?). Ugyanakkor PsycloneJack szövege nagyon tetszett. Pont. : )

És felkerültem a Globolibro linklistájára, ami önmagában nem durranás, de így első kanyarban nem látom sok értelmét külföldi szemszögből egy magyar blog linkelését… Mindegy, én megtisztelve érzem magam : D

És most nyári álomba vissza, szerintem jó ideig megint csak a horkolás.