A digitális orvoslás kézikönyve

Meskó Bertalanról már volt szó, ő az, aki orvosi oldalról közelíti meg a webet és az általa kínált technológiai lehetőségeket. Mostanra készül el az a rövid PDF, amiben összefoglalja a legfontosabb trendeket és lépéseket, ajánlom minden kollégámnak (is), mert bár a cél más, de az eszközök és a használat módja ha nem is azonos, de nagyon hasonló.

Bertalan Meskó: The Guide to the Future of Medicine

Alább meg egy bónusz videó az egyik tavalyi magyar TED-ről, amelyben a geek orvoslásról beszél:

(Nem annyira) libtech ajánló – IKEA napelem

hadronn

Nagy-Britanniában már egy jó ideje kapható az IKEA-s napelemkészlet, amivel bárki meg tudja oldani az energiaszükségletének egy nagy részét. Természetesen itt nem a hagyományos IKEA-s összeszerelős módi érvényesül (ami, lássuk be, kitűnő felnőttkori pótlék az építőkocka, a matchbox és a lego helyett, és az autószerelés, házépítés mellett), az 5700 angol fontos (kb. 2 millió forintos) árban már benne van a 18 panel összeszerelése és telepítése is. Persze soknak tűnik elsőre az ár, de 1. ez befektetés, 2. egy konyhára és egy fürdőre minden további nélkül el tud menni ez az összeg, így ha kontextusba helyezzük, máris nem annyira durva.

Forrás: dezeen

 

 

Libtech ajánló – Leap Motion

Az megvan, ahogy Tom Cruise a Különvéleményben integetve varázsol a virtuális képernyőn? Menő, mi? És az még menőbb, hogy pár szentistvánért mi is szinte ugyanezt meg tudjuk csinálni. A neve Leap Motion, és lényege, hogy tízujjas gesztusokkal vezéreltté teszi a teljes számítógépünket.

use_1400-ac49a35d84d18bcb670427f6561de9ae

El tudjuk képzelni azt, hogy mi lesz a sorsa a mostani OPAC-oknak, amik nemhogy a tapicskolós gép-ember interakciót nem követik valami lelkesen, de még szinte az egereset sem? Nekem van egy tippem, de már sokszor megkaptam, hogy vészmadárkodom, így inkább nem mondom még egyszer.

Sőt. Akár még könyvet is olvashatunk így. Elektronikusan. Mondjuk Kindlibe tesznek ilyen cuccot, és onnantól kezdve tényleg csak a könyvszagúillatú parfüm hiányzik. Teúristen, ótempóraómórész.

Az biztos, hogy előbb-utóbb a karácsonyfa alatt fog figyelni egy ilyen kis dobozka, és onnantól kezdve kidobom az összes egeret (touchpaddel együtt) a francba.

Videó:

Forrás: pazar cuccok

Új rovat: libtech ajánló – Ubuntu for Android

Mostanában annyi izgalmas történik kütyü vonalon, hogy érdemes elkezdeni egy sorozatot, ahová bedobálhatom eseti jelleggel, amit éppen találok, és érdekes lehet könyvtáros oldalról is.

Az első rész az Ubuntu for Android. Aki kezdő-középhaladó Linuxos, nagy valószínűséggel találkozott már a talán legbarátságosabb Linuxszal, az Ubuntuval (na meg haladó élet és könyvtár olvasók, ugye?). Na, ez most már a kétmagos Androidos telókra is elérhető. Bánom is, hogy Blackberryre váltottam, nem újabb Androidos telefonra (mondjuk Nexusra). A telepítés egy 5 lépéses művelet, nem árt hozzá némi angol tudás (ha ilyen telefonom lenne, lefordítanám… na, ki szponzorálja meg?), kevésbé bátraknak és/vagy gyakorlottaknak egy nagy levegő. Esetleg egy hozzáértő ismerős/haver.

Hát, ez van. Az ajánlásért köszönet Dénesnek.

Kiszabadulni a “börtönből”

blackberry_9320_1-400Tegnapelőtt hirtelen felindulástól vezérelve lecseréltem a Sony Ericssonomat végre. A majdnem három év alatt sok baj volt vele, és mostanra teljesen megbízhatatlanná vált a működése, így szinte minden hívás után földhöz akartam már vágni, hogy legyen nyomós indok a cserére, de aztán beszipkázott a nagy magenta marketinggépezete, és hagytam magamat meggyőzni egy számlaegyeztetés során.

Az új készülék végül BlackBerry lett, nem mintha nagyon áhítottam volna egy ilyet, de szempont volt  a QWERTZ-billentyűzet és a megbízhatóság, ezeknek meg eleget tett. Végre nem érintőképernyős, ami nekem kicsit halálom volt, bár ilyet az ember nem vagy csak nehezen vall be – inkább utólag nagy az arca, ugye.

Viszont egy óriási felismeréssel járt a beüzemelés: azon kívül, hogy nyilvánvalóan állatira elbénáztam a kontakt-import/exportot, egyértelművé vált, hogy mekkora kín a Google bűvkörén kívül élni. De éppen ez a lényeg: túlságosan is sikerült lefednie az életem szervezéses részét, így gyakorlatilag újra kell tanulnom az egész munkafolyamat- és szervezéses dolgot, ami egyáltalán nem baj.

Jó dolog a Google-nak a szabadsága, de most úgy tűnik, ez inkább csak a Google-szolgáltatásokon belüli szabadságot jelenti, ha a nagy G nem akarja, hogy kívülről is lehessen használni a termékeit, akkor jön a véres verejték…

(iPhone-t meg még nem használtam, de el tudom képzelni, hogy ott mennyivel barátságosabb/barátságtalanabb a környezet…)

Amazon Kindle a házban

Lassan egy hónapja rendeltem meg életem első elektronikus könyvolvasó készülékét, egy harmadik generációs (csak WiFi-s) Amazon Kindle-t. Azok a vegyes érzelmek, amik eddig is jellemezték az ilyenfajta kütyükhöz való viszonyomat, továbbra is megmaradtak, ugyanakkor egészen meglepő tapasztalatokat szereztem a hosszabb távú használat során (egyszer már Kelt jóvoltából használtam pár napig egy ilyet, illetve mutogatni is volt alkalmam már ezt az eszközt), amik bizony nem túl biztatóak a konzervatívabbak számára.

  • Amikor kézbe vettem, használni kezdtem – a kezdeti feltöltési nehézségektől eltekintve -, olyan érzésem volt, mintha már évek óta gyűrném. Az érzelmi síktól eltekintve érzésre tökéletesen beleilleszkedett az eddigi papírkönyv-olvasásba. Figyelem, itt nem arról beszélek, hogy szemkímélő, papír-szerű, egyszerű, kicsi, gyors, hanem az olvasás tevékenysége során egyszerűen nem tudatosult bennem, hogy nem papírról olvasok. És ez az, ami nagyon számít. Hiába mindenféle szólam, elv és győzködés, ha ez ennyire képes természetesen beleilleszkedni a mindennapi életbe, akkor onnantól kezdve már csak a formátumokon és a méreten van értelme vitázni, máson már nemigen.
  • Ugyanakkor félek, hogy mi lesz akkor, ha nem lesz rá több olyan tartalom, amit szívesen olvasnék. Ehhez persze hozzájárul a sajátos olvasmányízlésem, de ettől függetlenül reálisnak érzem azt az alternatívát, hogy pár könyv után a kütyü funkció fog jobban érvényesülni, és mint játékszer, átadja a helyét egy új dolognak. Nem mert nem szeretem, egyszerűen ha nem tud szervesen beépülni a munkába, kikapcsolódásba, teljesen kiváltani az eddigi formákat, akkor egy idő múlva kifullad – erre pedig van esély, mert a szívem nagyobbik fele még mindig a papír felé húz, meg a felé az öröm felé, amikor az ember üdvözült mosollyal lép ki az utcára, zsákjában nagy kupac könyvvel, amit alig vár, hogy magáévá tegyen, legyen szó szépirodalomról vagy szakirodalomról. Erre viszont csak az idő fogja megadni a választ.
  • Az egészen világos számomra és száz százalékosan meg vagyok győződve róla, hogy ha a könyvtárak vagy a kiadók küzdeni akarnak ez ellen az eszköz ellen, akkor elve vesztes pozícióból indulnak. Olyan sebességgel és mértékben kéne magunkévá tenni ezt a technológiát, hogy jövő ilyenkorra már minden könyvtáros fejből fújja az összes tudnivalót ekönyv-ügyben.
  • Egyébként fogásra kellemes, kicsi, de bőven olvasható, kitűnő ergonómiájú készülék, aminek van egy számomra tökéletesen fölösleges billentyűzete is. A WiFi kitűnő dolog, szeretek egy kattintásra átküldeni cikkeket, bejegyzéseket, bár gyorsan (egy hét alatt) leszívja az akksit. Szörnyű… Tökéletesen belefér a zsebembe, és bár eddig még mindenki azon szörnyülködött, hogy hogyan bírtam nem venni tokot hozzá, a telefonommal ellentétben erre még nem sikerült karcot raknom (nem is ejtettem betonra… hagyjuk).

Mindenesetre olyan eszköznek vagyok tulajdonosa, amely történelmet ír, ezt minden nagyképűség nélkül állíthatom. Nyilván szépen kiforrja magát időben, addig meg csak várni kell (vagy alakítani, ugye, kedves kollégák), holnap pedig megyek, és felfedezem magamnak a jelenleg aktív magyar felhasználótábort – mert ha valakik, hát ők számítanak hosszú távon. Ki csatlakozik?

Ütős érv

“Amikor egy másik elemző rákérdezett erre a trendre Jeff Bezosnál, az Amazon alapítójánál és vezérénél, akkor a következő választ kapta egy mosoly kíséretében: “Oh, tehát észrevetted!””

Kicsit én is bizonytalan voltam a korábbi bejegyzéseimmel kapcsolatban, mennyire jogosak, mennyi bennük az igazság, de Merras olyan összefüggésre hívja fel a figyelmet, ami nem hogy alátámasztja az elgondolásomat, de szinte ledózerolja az összes ellenvetést.

Ez pedig az ingyen Kindle.

Még egyszer:

Ingyen.

Kindle.

Ha a Kindle áralakulásának trendjét nézzük, akkor kb. novemberre vagy az év végére lesz 0 dollárnál az ára, de a közeljövőben kell kijönnie a 100 dollár alatti készüléknek is. És hogy honnan ez a bizonyosság? Mert mondták.

Tetszik tudni, mivel fog ez járni ha megyünk tovább a győzedelmes úton? A könyvtárak elsorvadásával, azzal például. Mihelyt befejezzük a digitalizációt, vége. Nem kell közösségi tér, arra ott a kávézó. Nem kell kultúra, arra ott a színház. Nem kell könyvesbolt vagy könyvtár, arra ott az Amazon. Nem kell tanulóhely, arra ott az iskola.

Itt most nem arról van szó, hogy borsodi vagy afrikai gyerekek kapnak szakadt vagy gyenge teljesítményű laptopokat és számítógépeket. Itt olyan lesz, mint most van a mobilpiacokon: a készüléket utánad vágják, ha veszel hozzá előfizetést (l. az Amazon Prime 79 dolláros ára). Ehhez pedig jár korlátlan film- és sorozatnézés, ingyenes, két napos határidejű szállítás stb.

Számoljunk reálisan: mi az, amit mi szembe tudunk ezzel állítani mondjuk öt év múlva? Hol van az a stratégiai terv, ami ezt a lehetőséget egyáltalán számba veszi? Mi az a szolgáltatás, ami eredményesen tudna versenyezni egy ilyen konstrukcióval?

Nem tudom, mit kéne tenni ahhoz, hogy itt történjen valami. Illetve van egy ötletem, amiből vagy lesz valami, vagy nem, meglátjuk. De a dinoszauruszoknak üzenem, hogy már látszik az a meteor, és egy bazi nagy Amazon logó van ráütve (mögötte meg a Google-, Apple- stb. logósok jönnek). Szar érzés alattuk állni.

Kép forrása: SF Portál

(A bejegyzés nyomokban túlzó állításokat tartalmaz, amelyeknek a célja a figyelemfelkeltés és a vitagenerálás. Mindamellett cseppet sincs a valóságtól elrugaszkodva.)