7

Végül csak összejött. Köszönöm mindenkinek, aki segített és vitt előre. Tanulságos volt az egész meg hosszú út is, de megérte. Amiket kitaláltam magamnak gimnáziumba, hiánytalanul sikerültek (család, diploma, állás), most kíváncsi vagyok, hogy a következő etaphoz mennyi időre van szükség. Na de mi is volt, lássuk csak:

  • 2004: felvételi az egyetemre
  • 2005: az első cikk és az élet és könyvtár indítása
  • 2006: a klog indítása
  • 2007: MOME
  • 2008: FITT, iGlue
  • 2009: BÜK
  • 2010: szakmailag nulla, de volt egy esküvő, asszem, ez ér
  • 2011: diploma

Közben meg sok-sok utazgatás, előadások, tanfolyamok, vélemények.

Nemsokára felrakom a két dolgozatot is. Nem mintha annyira sikerültnek érezném bármelyiket is (erről Kelttől kaptam egy nagyon jó linket, de elhagytam valamelyik sarkán az internetnek), de kordokumentumnak jó lesz. Magyarból Enyedi György antitrinitárius püspök hát prédikációját, és rajtuk keresztül a korai unitárius krisztológiát igyekeztem kielemezni, könyvtárból pedig a BÜK Könyvtár stratégiai tervét szedtem össze. És most akkor kis pihi. De tényleg csak kicsit.

A nagy visszatérés

Hát úgy néz ki, sikerült végre rászánnom magamat a majdnem lehetetlenre, és mégis seggbe rúgtam magamat és a klogot. Egyelőre még messze vagyunk a tökéletestől, de továbbra is megvannak az irányok és a célok, így mind projekt biztos fennmarad a víz színén. Ugyanakkor nagyon szépen köszönöm a sok bíztatást és drukkolást, sokat segítettek tényleg.

Pár szóval, hogy mi történik és merre:

  1. Az abszolút győztes az események sorában, hogy leadtam a szakdolgozatomat. Mind a kettőt. Nincs mit hozzáfűzni, végre. Lesz bővebb beszámoló, de azzal várok, mert…
  2. Csütörtökön és jövő kedden lesznek a szakzáróvizsgák, az izgulósabbak drukkolhatnak, az mindig jól jön.
  3. Úgy néz ki, hogy talán összejön egy pótfelvételi a könyvtáros doktori képzésre (mert lekéstem a jelentkezési határidőt, de ezen gondolom már senki nem lepődik meg), ugyanakkor felvetették, hogy ugyan magyar irodalomból ha esetleg, de azért az durva lenne. Mindenesetre Enyedi Györggyel a továbbiakban is nagyon szívesen fogok foglalkozni.
  4. Megyünk Vándorgyűlésre, nekem rögtön két szempontból is fontos lett. A Jogi Szekcióban a jogtudomány és a könyvtárak kapcsolatáról (és remélem, még egy kicsit többről is) lesz szó, a FITT kocsmában pedig kitaláljuk a kiadók és a könyvtárak közös jövőjét. Mindkettő olyan lesz, hogy érdemes. (Személyes kudarc, hogy nem sikerült összehozni dr. Zlinszky János előadását, de azért a körülményekre elég nyugodt szívvel rá lehetne kenni – csak ez nem így megy. Viszont ezt ellensúlyozza a Bodó Balázzsal kötött megismerkedés, a nagyon szuper könyve ürügyén.)
  5. Van két világmegváltó magánprojekt is, de azokról csak akkor, ha lesz belőlük valami. Mindenesetre mindkettőből nagyon jól el lehetne élni, így megint egy fokkal nyugodtabban várom a könyvtári világvégét.
  6. Hamarosan kész a zsírúj gép, szép lesz nagyon. Majd lesz róla fotó is.
  7. Végül pedig rájöttem, mennyire jó dolog a tumbli.

Hát egyelőre ennyi. Folytköv.

Vegyes felvágott

[R]eggae-fülhallgató, kéne nagyon, bár tudom, csak a pénz van mögötte, semmi szeretet meg “döntsük-le-Babilont”, de akkor is. Részemről aztán vehetnek pár gével többet, ha egyszer jó minőséget adnak cserébe. Egy ilyenért még a fülbedughatósomat is lecserélném, bár cseppet b szúrja a csőrömet, hogy a világbékéhez a raszta haj már nem elég, kell hozzá az ájfón is. Persze, ott a pénz, mint fentebb, csakhát mégis, szerintem Bob Marley súlyos adag után is tökönrúgta volna őket. Vagy ki tudja, soha nem találkoztam vele. Rebel, mi? ([origo]-nak jár a pacsi.)

A Budun Archívummal nem lehet betelni, azt hiszem nekem, mint könyvtárosnak duplán szól az alábbi felhívás, hiszen mennyi reakciós, sunnyogó értelmiségi húzta meg magát könyvtárak poros mélyén… Figyelmezzetek elvtársak, hátha találtok egy Hamvas Bélát valamelyik sarokban. Még a végén elköltöztetik a Széchenyi Könyvtárat vagy mi. Pfuj. Hova küldhetem a listámat?

Internacionálét meg a modern ember már YouTube-on hallgat, és ha éppen Linuxa (Ubuntuja ugye) vagy OSX-e van, akkor a frissen felfedezett Minitube és Minitunes lesz az ő helyes választása. Előbbi a tecsős videókat húzza le asztali lejátszóba, utóbbi az iTunes-életérzést hozza elviselhetőbb formában, ráadásul tud folderek szerint keresni, ami nálam alapvető. Azt azért nem árt megjegyezni, hogy Qt kell hozzájuk, tehát csőlátású GTK+-osok meg se nyissák a linket, ráadásul a Minitunesnak még csomagja sincs Ubuntura, így kézzel kell berakni az őt megillető helyre, de ettől még nekem sem esett le a gyűrű a kisujjamról, úgyhogy nem lehetetlen feladat. Meglátjuk, mit fog tudni.

Cipősdoboz karácsonyra

cipősdobozEgyszer még nagyon kis koromban kaptam egy dobozt Mikulásra, már nem tudom hogyan, azt hiszem, valami rajzot kellett kiszínezni és bedobni a klauzálstéricsarnokban lévő dobozba, cserébe várhattam a dobozt, és tényleg, 6-án délután a kezemben volt, soha annyira nem örültem egy doboznak, már a liftben téptem szét, és megfoghatatlan örömöt okozott a már nem is tudom mi, nem volt benne semmi nagy vagy értékes, mobilról még nem is hallottunk, tamagocsi sem volt még, maximum teniszes kvarcjáték meg tetrisz, de arról csak álmodtam, szóval talán csoki, ceruza, kifestő meg egy levél a Mikulástól, érdemes megpróbálni, hátha más is fog ennyire örülni ezeknek, hiszen szinte semmibe nem kerül, időbe legfeljebb, de az a legolcsóbb, ez egészen biztos.

A baptista szeretetszolgálat idén is hirdet cipősdoboz akciót, alig kell hozzá valami, egy-két száz forint és egy doboz, tegyétek meg, magatok miatt.

A Piros Pöttyös az igazi

Bocsánat, csak egy gyors emlék, ami a Malackaraj tesztjét olvasva ugrott be, amikor tizenhét-nyolc éve, elsős voltam vagy másodikos, az általános iskolám (terézvárosikéttannyelvű-általánosiksolaésgimnázium, egylevegővel, aztán most már csak tűzraktér) egyik diákja – azóta sem tudom ki volt, de megáldja érte a Jóisten, azt tudom – a Három Kívánság című nagysikerű produkcióban nyert, méghozzá túrórudit, vagy 4-5 métereset, és csak hozták-hozták be az ebédlőbe, három asztalon fért csak el a gyönyörűség, és Dáviddal hordtuk szét az osztályokba, csak a csoki volt vagy 15-20 centi vastag (kétszer! ugyebár), és tálcán, hatalas csoki- és túrótömböket, és hülyére zabáltuk magunkat közben persze, és egy egész nap ette a nem tudom hány száz gyerek, és annyira szép volt, és azóta vágyom újra egy ilyenre.

Hüpp.

Image by eszter via Flickr