Tampi

Olvasom két napja, folyamatosan, és csak az jár a fejemben, hogy itthon, miközben a Ramszesz, a Jani, a Lőrinc, a Balog Zoltán meg az összes többi hülye ostoba gőgjében villával hányja az eus pályázatot meg a stadiont (vagy csak szimplán megalázza a magyar társadalmat úgy egészében), addig mennyi emberen lehetne segíteni nem sokkal, csak egy kis odafigyeléssel.

 

Egyre aktuálisabbnak érzem megint a L!brary-t, ahol kompetens, értő szakemberek és politikusok fogtak össze, és társadalmi munkában(!) összehozták ezt a programot azoknak a gyerekeknek, akiknek a tanulás, a pozitív közösségi élmény határozhatja meg az egész életútját. És az a legdurvább, hogy amit olvasni lehet ebben a könyvben, hogy milyen elvek mentén tervezték meg a bútorokat, a tereket, a dekorációt, hogyan vonták be a gyerekeket ebbe a programba, az köszön vissza Tampinál is.

Nincsen nálam a könyv éppen, így nem tudom pontosan idézni, de az az egyik legjobb mondat az egészben, amelyben az egyik résztvevő foglalta össze a lényeget: “Hatalmas dolog az, és hosszú távú hatásai vannak, ha egy mélyszegénységben élő gyermeknek az élete legszebb helye a könyvtár.”

Az illusztrációként használt kép egyébként a kedvencem, a mögötte levő koncepció: megkérték a gyerekeket, hogy írjanak, meséljenek a kedvenc könyvükről, ajánlják azt, majd csináltak róluk egy fotót, ami aztán rajzként került fel a könyvespolc fölé, kiemelve az ajánlásuk, véleményük legfontosabb részét. A képet hamarjában most a Pinteresten találtam meg.

Könyvtárak és robotok – jó sok giffel

The largest libraries do more than just store books and newspapers on their shelves. When a library collection contains millions of documents, it needs complex and highly sophisticated logistical systems in order to serve its readers’ requests. It needs library robots.

Forrás: The Giant Robots That Serve the World’s Largest Library Archives

Nagy Attila készített egy nagyon látványos összeállítást a világ könyvtáraiban dolgozó (nem humán) robotokról. Magyarország kétszer is szerepel! (Az OSZK szerintem csalás, mert ennyi erővel akár a lifteket is fel lehetett volna sorolni, de tudom, unikum, és tényleg az!)

Kézműves könyvek

Miközben teljes gőzzel menetel az e-könyvészet előre, azért vannak, akik tesznek azért, hogy ne csak egy vállrándítással dobjuk el a papírkönyveket.

tumblr_nj9rh46Ejq1un6qweo1_1280 Charles Daniels tumblerén osztotta meg, hogyan készülnek az egyébként az Etsy-n megvásárolható “kézműves” könyvek (Hobbit, Gyűrű. A nagyipari kiadványok helyett megpróbálja élménnyé formálni a könyvet, amelyhez egyedi betűtípusokat, igényes és művészi grafikákat használ, ráadásul a kötését is teljesen kézzel, nagyon színvonalasan és igényesen készíti el.

tumblr_nj9rh46Ejq1un6qweo7_1280

Engem megvett kilóra, de sajnos az ára természetesen hűen tükrözi a kézműves előállítást, így egy jó ideig nem lesz Hobbitom tőle…

A könyvtárak és az internetadó

Valahogy sem a Magyar Könyvtárosok Egyesületének honlapján, sem pedig a Könyvtárosok Facebook-oldalán nem nagyon téma az internetadó, pedig ha valamivel kéne foglalkozni, akkor ez az a dolog. Pont a könyvtárosok azok a közszférában, akik szolgáltatói oldalról az egyik legnagyobb vesztesei lehetnének egy ilyen jellegű adónak, mégpedig több szempontból.

1. Alapvető fontosságú, hogy minél több szolgáltatásunk, tartalmunk legyen elérhető digitálisan. És ez minél jobb minőségben, minél szélesebb körben valósul meg, annál nagyobb anyagi terhet ró az adott intézményre az infrastruktúra üzemeltetése, a hozzáférésre szolgáló felületek fejlesztése és karbantartása, a kommunikáció stb. Ez havi szinten nem 1-2 GB adatforgalmat fog kitenni, hanem sokat. Bár talán ez az egy tétel könnyen kiküszöbölhető, ha a jogalkotók a közintézményeket kiveszik az adózók köréből. Ha valaki kíváncsi, hogy a saját oldala mekkora adatforgalmat generál, akkor itt lemérheti. A megyei és a fontosabb budapesti könyvtárak oldalainak mérete (a sorrend oldalméret szerint lett felállítva):

  1. Pest Megyei Könyvtár, Szentendre: 681,6 kB
  2. Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba: 1,3 MB
  3. Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Debrecen: 1,4 MB
  4. Bródy Sándor Könyvtár, Eger: 1,4 MB
  5. Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged: 1,4 MB
  6. Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér, Győr: 1,5 MB
  7. Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján: 1,5 MB
  8. Verseghy Ferenc Könyvtár, Szolnok: 1,6 MB
  9. Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely: 1,6 MB
  10. Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár: 1,9 MB
  11. Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár, Szekszárd: 2,2 MB
  12. Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, Zalaegerszeg: 2,3 MB
  13. Vörösmarty Mihály Könyvtár, Székesfehérvár: 2,7 MB
  14. II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár,  Miskolc: 2,9 MB
  15. József Attila Megyei Könyvtár, Tata Tatabánya: 3,3 MB
  16. Eötvös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém: 5,5 MB
  17. Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár, Kecskemét: 6,4 MB
  18. Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Pécs: 7,3 MB
  19. Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, Nyíregyháza: 14,5 MB (A fő bűnös egy 7,5 MB-os fotó, de még a maradék is nagyon sok!)

És:

Külföldön:

2. A fent említett tartalmakhoz történő hozzáférés költsége radikálisan meg fog ugrani. És nem csak azért, mert ezeket általában véve használják, hanem mert azért is, mert a hozzáférhető felületek, források zöme még mindig nem igazán optimalizált. Hatalmas képek, lassú, nehézkes honlapok, nagy felbontással szkennelt dokumentumok: a felhasználó – ha pénzbe is fog neki kerülni, akkor – szívesebben fogja beszerezni máshonnan az információt. Azaz most már nem csak a kissé nehezen (valójában azért elég könnyen) megfogható, prezentálható versenyhátrány fog jelentkezni a nagy tartalomszolgáltatókkal szemben, hanem kőkeményen lehet forintosítani a különbséget. És a felhasználók fogják is.

3. De nem csak a webes felületek fognak megdrágulni. Épp úgy, mint minden szolgáltató, a könyvtárak is rengeteg minden a weben keresztül intéznek: dokumentumcsere, kommunikáció, katalógus vezetése, tájékoztatás, könyvtári internethasználat, szkennelt dokumentumok elektronikus úton történő továbbítása, olvasói kérésre történő kutatás, adatbázisokhoz történő hozzáférés stb.

Ha ezek adatforgalmát összeszámoljuk, és beépítjük a díjainkba (márpedig hacsak nem biztosítanak kivételt a jogalkotók, akkor be kell), akkor a többi pontokban említett díjakkal együtt nagyon meg fognak ugrani a felhasználókra rótt terhek. Ennek eredménye pedig a még nagyobb leszakadás, a szegénység növekedése, a digitális írástudás visszaszorulása, és az általános műveltség még nagyobb fokú csökkenése.

Mit tudunk mi tenni?

    1. Tiltakozni. Nem feltétlenül a tüntetésen (bár arra biztosan sokan felkapnák a fejüket, ha a könyvtárosok felvonulnának), hanem mint szakmai testület. Pl. a szokás szerint hallgató MKE hallathatná végre a szavát, bár ehhez valami háttérmunka sem ártana, mert a jelek szerint ez nem igazán téma, legalábbis a Katalisten összesen egy kérdésre futotta a témában.
    2. Lobbizni. Ha már mindenáron be akarják vezetni ezt az adónemet (és hála a dicsőséges kétharmadnak, gyakorlatilag szinte csak ezen múlik a dolog), akkor el kell érnünk, hogy a közművelődést, tanulást, kutatást támogató szolgáltatások mentesüljenek az adó alól, hogy a szolgáltatások díjaiba ezt ne kelljen beépíteni, mert az biztos, hogy a fenntartók nem fogják kompenzálni az adót.
    3. Optimalizálni (bár ez független az aktuális kérdéstől). Gyakorlatilag minden folyamat, felület, tartalom, szolgáltatás optimalizálható a végtelenségig, hiszen nem csak nekünk, de a felhasználónak is pénzébe fog kerülni. Példának okáért érdemes megnézni, mennyi adatforgalma volt az elmúlt egy évben a MEK-nek: 84 292 GB, ami 12 643 919 forint többletköltséget jelentene a felhasználóknak! Ha ezt le lehet csökkenteni a tizedére-századára (nagy felbontású PDF helyett plain HTML), a forintosítva is jelentős. (Tudom, hogy pont a MEK-nél nem túl szép dolog a PDF-eket számon kérni, és örülni kell, hogy egyáltalán van tartalom, de ez egy nagyon jól mérhető és számszerűsíthető példa.)

Kép: Daniel Broche

Könyvtárépítészet 2014

Lobo1tomia találta, az American Librarian Association (ALA) magazinjának őszi száma a 2014-es könyvtárépítészeti trendekkel foglalkozik.

Online is lapozgatható, letölthető a magazin oldalán.

Ja, és időközben a könyvtárépítészet blog ismét mutálódott, új otthona a Pinterest, ami direkt erre lett kitalálva.

Kép forrása: ALA.

Mit kíván a magyar felhasználó? (Azaz most én.)

Mit szeretnének a felhasználók? Tóth Petitől kaptam a kérdéseket, megpróbáltam rájuk valami választ adni. Íme:

  1. Ingyenes könyvtárakat

    Az első ponttal nem teljesen értek egyet. Szerintem az állami központi támogatás mellett igenis lenne szükség a helyi közösség aktív támogatására, hozzájárulására. Természetesen ezt a könyvtárnak ki kell érdemelnie, nem alanyi jogon jár! Én, mint helyi lakos érezzem úgy, hogy kötelességem támogatni egy fontos intézményt, ami hozzájárul az én, a családom vagy a tágabb környezetem jólétéhez. Az árak meghatározásakor persze figyelembe kell venni a helyi közösség gazdasági erejét is, de a kettő nem feltétlenül független egymástól, tehát egy jól működő könyvtár erre igenis tudna hatni. Szóval, ki a piaci környezetre! (Közben olvasom a többi pontot, és igen, a szolgáltatások terén nagyon sok olyanról írsz, ami piaci környezetben tök jól működik – mindegyik alapvetően, ahogy látom, első sorban finanszírozási kérdés.)

    Tehát nem teljesen egyértelmű nekem ez az ingyen/nem ingyen kérdés.

  2. A kölcsönzési díj és a pénzbüntetés eltörlését

    A kölcsönzési díj azért lenne jó modell szerintem, mert ez valódi használat-alapú díj, nem pedig egy átalány, amit így is, úgyis beszednek tőlem. Persze önmagában nem elég, illetve ez beépülhet valamilyen formában az általános könyvtári díjba, kompenzálva azt. Az már döntés kérdése, hogy “jutalmazzuk” vagy “büntetjük” a kölcsönzést, de jobban követhetővé és mérhetővé teszi mindenki számára a használatot (a felhasználónak is!). Ilyen szempontból kicsit a prepaid/előfizetős mobilszolgáltatást tudom párhuzamnak hozni.

    A késedelmi díj meg sajnos kell. Saját tapasztalatból tudom, hogy egy büntetés nagyban segíti a bármilyen fizetési stb. fegyelmet, és ha nem akarjuk évente újra megvenni a teljes állományt akkor bizony kell. Egészen addig, amíg be nem jön a full digitális dokumentumszolgáltatás, de ez már másik történet. Egy viszont nagyon fontos, ami nem feltétlenül, de akár még többe is kerülhet a könyvtárnak (azaz a létre nem jövő bírságbevétel mellett további anyagi/szellemi ráfordítást kíván): olyan hátteret (SMS/online értesítési rendszert, dokumentumszállító szolgálatot, nyitva tartást) kell kiépíteni, ami a felhasználóknak a lehető legkönnyebbé teszi a dokumentumok időbeni visszaszolgáltatását, mert szilárd a meggyőződésem, hogy a késedelmek többsége nem puszta gonoszságból történik (persze van olyan is…).

  3. Bármelyik könyvtárban leadható és visszahozható könyveket

    +1

  4. Előjegyzett, kölcsönzendő könyvek házhozszállítását

    Nem rossz, de nem feltétlenül a királyi postára bíznám, illetve ez tuti, hogy térítéses szolgáltatás kell legyen.

  5. Éjfélig nyitva tartó egyetemi könyvtárakat a vizsgaidőszakban

    +1, de itt akkor az egyetemeknek/karoknak/kollégiumoknak, mint megrendelőknek kell finanszírozniuk a dolgot (éjszakai műszak, szolgáltatási infrastruktúra stb.).

  6. Közös keresővel ellátott magyar nyelvű digitális könyvtárat

    Nagyon nagy +1, és ez végre nem feltétlenül és elsősorban a finanszírozás kérdése.

  7. Egységes kulturális kártyát, ingyenes belépőjegyet az összes közgyűjteménybe

    Rendben, de azért ne mossuk megint össze az államnak fizetett adómat az önkormányzati/egyéb fenntartású könyvtáraknak fizetendő díjjal. A közös mikrochipes/qr-vonalkódos/mágnescsíkos kártya és az egy azonosító meg alap, arra nagy +1.

  8. Elektronikus olvasójegyet

    Teljesen jó, a fenti gondolatmenetből kiindulva az NFC-s mobil, illetve a képernyőn a QR-kód. Bár emellett azért még nézzük meg a központi állami igazolványt, ami elvileg ki fogja váltani az összes személyi kártyát.

  9. Szerzői jogos dokumentumok kölcsönzését otthonról

    Erre könnyű mondani, hogy oldják meg, de annyit már foglalkoztam szerzői joggal, hogy még az említésétől is rosszul legyek, másrészt meg van egy technológiai ötletem, amit még nem tudtam beárazni. Mindenesetre ez nem egy pikk-pakk teljesíthető kívánság, az biztos.

  10. Mobilos, tabletes alkalmazásokat az elérhető, előjegyezhető könyvtári könyvekről

    Ez abszolút vallási, illetve funkcionális kérdés. Én meg lettem győzve, hogy a natív app nem feltétlenül szerencsés minden esetben. Ezt döntsék el a fejlesztők, ha már odaértünk, hogy tervezzünk.

A kép forrása: dezeen