Facebook

Évek óta görgetem magamban a témát (a vázlatok tanulsága szerint legalább 4), sokszor nekiültem, hogy na most, de talán a koronavírusos helyzet jobban segít illusztrálni a mondandómat, aminek röviden annyi a tartalma, hogy(an) ne kommunikáljunk Facebookon. Fura a téma, mert nemolyan régen még pénzt kaptam azért, hogy azt mondtam a könyvtáraknak, menjetek Facebookra kommunikálni, de valahogy túl lett tolva a történet. Nézzük, mi a baj szerintem.

Iszonyatos mennyiségű információ kering ezen a felületen. Álhírek, sima ostobaságok, politikai csaták, “hasznos” információk, tényleg hasznos információk, játékok, videók stb. (Itt muszáj betennem a Millásreggeli tegnap reggeli interjúját, ha egy interjúra van időd ma, ez legyen az.) Ha az ember fontos információt szeretne eljuttatni egy csoporthoz (vagy visszakeresni), akkor gyakorlatilag lehetetlen. Olyan ez kicsit, mintha mindenki otthon a saját szobájában mondaná a magáét (egy nagyon visszhangos szobáról beszélünk, hiszen még mások mondanivalóját is megosztjuk, csak be van mikrofonozva, és minden ilyen szobában hangszórón szólna az összes többi hangja is – saját magunkat nem halljuk, hát még a másikat.

Mi marad így a tényleg fontos információknak a közléséhez? Csoportok létrehozása (és újra és újra), hirdetés vásárlása (Zuckerberg úr pénztárcája lassan nem bírja)… Sem nem hatékony, sem nem olcsó, sem nem túl kifinomult.

A másik probléma a Facebook tartalomközlési módszere, ami a BKK és a MÁV kommunikációjával kapcsolatosan érhető tetten a legjobban. A releváns tartalomnak nagyon kicsit az esélye, hogy megfelelő időben és helyen fog szembejönni (azóta finomítottak a mechanizmuson, de még messze van a tökéletestől). Magyarán ha nem jár a 4-6-os villamos reggel 9 és 10 között, de csak 13 óra után teszi elem a Facebook, akkor (természetesen csak az én szempontomból) tökéletesen fölösleges volt arra a felületre publikálni az információt. És ezt lehet ragozni egyéb szolgáltatásokkal (háziorvos, áramszolgáltató, könyvtár stb.).

A harmadik a két fenti szempont keveredése: ha valaki megoszt egy csoportban egy infót, és azt éppen nem látja egy másik, és szintén közzéteszi, hatalmas felesleges zaj generálódik (sokszor látom 3-4-szer is megosztva ugyanazt egy csoportban).

A negyedik szempont, hogy (szerencsére) továbbra sincs fent mindenki a Facebookon, éppen ezért közintézményeknek, politikusoknak (erős szó, de) tiltanám az ott közzétett kommunikációt (szerencsére van jó példa, Orbán beszéde, de ott van a bicskei polgármester, sőt, a saját könyvtáram is). Sajnálatos, hogy amíg vannak hagyományos csatornák (TV, rádió, újság, szórólapok) és sajátok (intézményi, személyes honlap), addig az elsődleges közlési felületté a Facebook vált, mellette pedig a saját katasztrofális állapotban van – nézzük meg pl. a Bicskei Önkormányzat (és bármelyik intézményének) honlapját. Amellett, hogy ez (szerintem) elég súlyos nemtörődömség jele, a bőrömön tapasztalom, hogy az intézményi hierarchia is beleszól, így nincsen pl. önálló, jól működő felülete az ELTE ÁJK Kari Könyvtárának: a kari felülethez szerkesztési jogosultságunk sincsen, az Egyetemi Könyvtári Szolgálat által nyújtott pedig messze nem biztosítja azt a funkcionalitási kört, amire szükségem van, de amíg csak egy kér a sokból valamit, addig értelemszerűen nincs rá kapacitás megcsinálni – így marad a Facebook, mint harmadik kommunikációs csatorna (én meg beleőrülök, hogy miért kell három).

Az ötödik pedig az adatvédelmi probléma. Jó, persze, mindenhol árucikkek vagyunk, de a Facebook valahogy túl direkt. És mellette mennek pl. az óvodás csoportokban a fényképek, kontaktok… Nyilván ott egyszerű kapcsolatot tartani, na de előírhatja egy ovi(s csoport), hogy csak ott hajlandó velem kommunikálni? Ha pedig van két szülő, aki nem, akkor nekik külön füstjelekkel küldje el az eleve túlterhelt ovónő a közléseit?

Mit lehet csinálni?

  • Kicsit csöndben maradni Facebookon, kevesebbet megosztani. (Ha szembejön valami világmegváltás, nem azonnal közzétenni.) Ez a legnehezebb, mert fegyelmet kíván. Cserébe lehet csinálni hírlevelet, podcastet, videócsatornát, netalán blogot… (Ajánlottam már a Rakaszt? Most megteszem újra.)
  • Szétszóródni több platformra (igaz, ez esetben erőfeszítést kíván a megfelelő források összegyűjtése, de ez még mindig kevesebb, mint utólagosan szűrni vagy utána keresni fontos infónak). Itt szeretnék azért megemlékezni a Google legnagyobb hibájáról, a Reader bezárásáról.
  • Direkt csatornákat, alkalmazásokat létrehozni az egyes funkciókhoz (orvos, oktatás, közigazgatás, közlekedés stb.). Az internet és az okostelefon most már infrastruktúra, a Facebook nem az.

Na és akkor most megyek, és megosztom ezt a bejegyzést a Facebookon.

Illusztráció: Tobias Dziuba fotója a Pexels oldaláról