Facebook

Évek óta görgetem magamban a témát (a vázlatok tanulsága szerint legalább 4), sokszor nekiültem, hogy na most, de talán a koronavírusos helyzet jobban segít illusztrálni a mondandómat, aminek röviden annyi a tartalma, hogy(an) ne kommunikáljunk Facebookon. Fura a téma, mert nemolyan régen még pénzt kaptam azért, hogy azt mondtam a könyvtáraknak, menjetek Facebookra kommunikálni, de valahogy túl lett tolva a történet. Nézzük, mi a baj szerintem.

Iszonyatos mennyiségű információ kering ezen a felületen. Álhírek, sima ostobaságok, politikai csaták, “hasznos” információk, tényleg hasznos információk, játékok, videók stb. (Itt muszáj betennem a Millásreggeli tegnap reggeli interjúját, ha egy interjúra van időd ma, ez legyen az.) Ha az ember fontos információt szeretne eljuttatni egy csoporthoz (vagy visszakeresni), akkor gyakorlatilag lehetetlen. Olyan ez kicsit, mintha mindenki otthon a saját szobájában mondaná a magáét (egy nagyon visszhangos szobáról beszélünk, hiszen még mások mondanivalóját is megosztjuk, csak be van mikrofonozva, és minden ilyen szobában hangszórón szólna az összes többi hangja is – saját magunkat nem halljuk, hát még a másikat.

Mi marad így a tényleg fontos információknak a közléséhez? Csoportok létrehozása (és újra és újra), hirdetés vásárlása (Zuckerberg úr pénztárcája lassan nem bírja)… Sem nem hatékony, sem nem olcsó, sem nem túl kifinomult.

A másik probléma a Facebook tartalomközlési módszere, ami a BKK és a MÁV kommunikációjával kapcsolatosan érhető tetten a legjobban. A releváns tartalomnak nagyon kicsit az esélye, hogy megfelelő időben és helyen fog szembejönni (azóta finomítottak a mechanizmuson, de még messze van a tökéletestől). Magyarán ha nem jár a 4-6-os villamos reggel 9 és 10 között, de csak 13 óra után teszi elem a Facebook, akkor (természetesen csak az én szempontomból) tökéletesen fölösleges volt arra a felületre publikálni az információt. És ezt lehet ragozni egyéb szolgáltatásokkal (háziorvos, áramszolgáltató, könyvtár stb.).

A harmadik a két fenti szempont keveredése: ha valaki megoszt egy csoportban egy infót, és azt éppen nem látja egy másik, és szintén közzéteszi, hatalmas felesleges zaj generálódik (sokszor látom 3-4-szer is megosztva ugyanazt egy csoportban).

A negyedik szempont, hogy (szerencsére) továbbra sincs fent mindenki a Facebookon, éppen ezért közintézményeknek, politikusoknak (erős szó, de) tiltanám az ott közzétett kommunikációt (szerencsére van jó példa, Orbán beszéde, de ott van a bicskei polgármester, sőt, a saját könyvtáram is). Sajnálatos, hogy amíg vannak hagyományos csatornák (TV, rádió, újság, szórólapok) és sajátok (intézményi, személyes honlap), addig az elsődleges közlési felületté a Facebook vált, mellette pedig a saját katasztrofális állapotban van – nézzük meg pl. a Bicskei Önkormányzat (és bármelyik intézményének) honlapját. Amellett, hogy ez (szerintem) elég súlyos nemtörődömség jele, a bőrömön tapasztalom, hogy az intézményi hierarchia is beleszól, így nincsen pl. önálló, jól működő felülete az ELTE ÁJK Kari Könyvtárának: a kari felülethez szerkesztési jogosultságunk sincsen, az Egyetemi Könyvtári Szolgálat által nyújtott pedig messze nem biztosítja azt a funkcionalitási kört, amire szükségem van, de amíg csak egy kér a sokból valamit, addig értelemszerűen nincs rá kapacitás megcsinálni – így marad a Facebook, mint harmadik kommunikációs csatorna (én meg beleőrülök, hogy miért kell három).

Az ötödik pedig az adatvédelmi probléma. Jó, persze, mindenhol árucikkek vagyunk, de a Facebook valahogy túl direkt. És mellette mennek pl. az óvodás csoportokban a fényképek, kontaktok… Nyilván ott egyszerű kapcsolatot tartani, na de előírhatja egy ovi(s csoport), hogy csak ott hajlandó velem kommunikálni? Ha pedig van két szülő, aki nem, akkor nekik külön füstjelekkel küldje el az eleve túlterhelt ovónő a közléseit?

Mit lehet csinálni?

  • Kicsit csöndben maradni Facebookon, kevesebbet megosztani. (Ha szembejön valami világmegváltás, nem azonnal közzétenni.) Ez a legnehezebb, mert fegyelmet kíván. Cserébe lehet csinálni hírlevelet, podcastet, videócsatornát, netalán blogot… (Ajánlottam már a Rakaszt? Most megteszem újra.)
  • Szétszóródni több platformra (igaz, ez esetben erőfeszítést kíván a megfelelő források összegyűjtése, de ez még mindig kevesebb, mint utólagosan szűrni vagy utána keresni fontos infónak). Itt szeretnék azért megemlékezni a Google legnagyobb hibájáról, a Reader bezárásáról.
  • Direkt csatornákat, alkalmazásokat létrehozni az egyes funkciókhoz (orvos, oktatás, közigazgatás, közlekedés stb.). Az internet és az okostelefon most már infrastruktúra, a Facebook nem az.

Na és akkor most megyek, és megosztom ezt a bejegyzést a Facebookon.

Illusztráció: Tobias Dziuba fotója a Pexels oldaláról

The L!brary Initiative

Régebben sokat foglalkoztam a programmal, mostanában ismét előkerült, és megpróbáltam utána járni, hogy mi történt az elmúlt években (15 éve nyitotta meg a kapuját az első ilyen könyvtár).

2002 és 2013 között több, mint 40 millió dollárból több, mint 60 iskolai könyvtárat újítottak fel, 2004 és 2017 között pedig több, mint 400 ezer gyereknek adták meg a lehetőséget, hogy a könyvtár közreműködésével jobb életet tudjanak megvalósítani.

Újrakezdés

Október elsején újra könyvtárban kezdtem el dolgozni. Az elmúlt 10 évben nagyon sok mindennel foglalkoztam, de ezek közül a könyvtár egyre inkább szorult a háttérbe, és vált egyre kevésbé hangsúlyossá, míg végül 2012 után szinte semmi érdemi kapcsolatom nem maradt a szakmámmal (kivéve természetesen a doktori képzés, amelyről – néhány nekifutás után – lepattantam, mert összeegyeztethetetlen volt a munkahelyi időbeosztásommal).

Az elmúlt években rendkívül sokat tanultam, tapasztaltam a közigazgatással, államigazgatással, informatikai fejlesztésekkel kapcsolatosan. Részese lehettem országos szintű ügyvédi közigazgatási és informatikai projektek előkészítésének, és ezekből párnak a megvalósításán is dolgozhattam. Mélyen megismerhettem az ügyvédi önkormányzat felépítését és működését, annak pénzügyi, szervezés, informatikai és szolgáltatási oldalait, sok-sok munkaórán keresztül álltam kamarai nyilvántartottak és alkalmazottak rendelkezésére mint helpdesk, akár hétköznapi informatikai, akár kamarai informatikai rendszerrel, eljárással vagy pénzügyi feladattal kapcsolatosan voltak problémáik.

Az elmúlt egy évben megpróbáltam kissé regenerálódni a 9 évnyi kamara után, és míg a korábbi tevékenységemet folytattam alacsonyabb fordulatszámon és vállalkozóként (további izgalmas szervezetekkel ismerkedve meg), elkezdtem egy barátommal egy négy éve űzött hobbiból kinőtt álom megvalósítását, a Smoke-ingereket csinálni, barbecue és grill témában.

Nyáron pedig jött a lehetőség, és most újra az ELTE-n, csak a jogi karon, a könyvtárban. Nagyon remélem, hogy az elmúlt években tanultak, tapasztaltak hasznomra lesznek. Mindenesetre valószínűleg itt is ismét kezdenek gyűlni a tartalmak (ez persze nem ígéret), és több szakmai fórumra fogok újra eljutni.

Kaland a MÁV-val

Csak hogy itt is meglegyen, ha valaki gúglizik.

Rendszeresen vonattal járok dolgozni (kényelmes, gyors, sokszor még tiszta és hűvös/meleg is), így értelemszerűen megveszem a havi bérletet, ami azért annyira nem kevés pénz, de még mindig jóval olcsóbb és egyszerűbb, mint kocsival járni Pestre (bár gyorsabbnak nem feltétlenül gyorsabb – sok függ a körülményektől, nyilván hajnali kettőkor padlógázzal nem kihívás a 140-nel döcögő vonatot lehagyni).

A probléma akkor kezdődött, amikor kimostam a bérletemet. (Az jogosnak tűnő, ámde a helyzetet nem segítő hőbörgésnek tűnhet, hogyha az ember éves szinten otthagy egy cégnél 300 ezer forint körüli összeget, akkor miért kell nyomorult papírfecnikre vigyáznia, ahelyett, hogy műanyag kártyája, ne adj Isten, elektronikus jegye legyen, sőt, miért kell egyáltalán szelvény, ha az úgyis csak valamilyen fényképes igazolvánnyal együtt érvényes.) Na de Európában vagyunk, gondolja az átlaghülye, nézzük, mit lehet tenni. Nyilván az az első gondolat, hogy ez csak egy sajtcetli, mibe kerül újat kérni.

Közjáték: Csodák csodája, Demszky bosszúja, a BKV (bocsánat BKK) elektronikus igényléssel, nulla utánajárással (jó, pár számot ki kellett sakkozni) úgy cseréli ki az elázott papírt, mint annak a rendje (a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a munkahelyem vásárolja, így az egészet el lehet intézni a Kiemelt Ügyfeleknek Járó Elektronikus Honlapon). Ja, és mosolygós, kedves arcok a Deák téren az ügyfélszolgálaton. Szóval bigup Vitézynek, nagyon remélem, hogy még sok ilyen munkát tud majd elvégezni, többek közt a MÁV-nál.

Na de a MÁV, ott kérem Üzletszabályzat van, ami pontosan arra jó, amit minden sóhivatal szeret: azért nem, mert csak. Nem vagyok jogász, de már töltöttem el annyi időt ügyvédek körében, hogy olyan könnyen ne adjam fel. És mi derül ki:

27. oldal, 6.4.1-es pont:
A menetjegy nem része a személyszállítási szerződésnek, hanem annak lényeges adatait jeleníti meg az utas és az ellenőrzést végző munkavállaló számára. A menetjegy tanúsítja, hogy az utas mikor vagy milyen időszakon belül, mennyi, milyen viszonylatú utazásra jogosult, és utazása során milyen szolgáltatásokra tarthat igényt.

Ez józan parasztészül és átlagpolgárul pontosan azt jelenti, hogy csilliárd pénzért vettem egy szolgáltatást, arról kaptam egy papírt igazolásul, de maga a szerződés bizony attól függetlenül létezik, hogy van-e róla papírom vagy nem.

Szóval most várom a választ, de azért a biztonság kedvéért ment a levél a Fogyasztóvédelmi Hivatalnak is.

Tampi

Olvasom két napja, folyamatosan, és csak az jár a fejemben, hogy itthon, miközben a Ramszesz, a Jani, a Lőrinc, a Balog Zoltán meg az összes többi hülye ostoba gőgjében villával hányja az eus pályázatot meg a stadiont (vagy csak szimplán megalázza a magyar társadalmat úgy egészében), addig mennyi emberen lehetne segíteni nem sokkal, csak egy kis odafigyeléssel.

 

Egyre aktuálisabbnak érzem megint a L!brary-t, ahol kompetens, értő szakemberek és politikusok fogtak össze, és társadalmi munkában(!) összehozták ezt a programot azoknak a gyerekeknek, akiknek a tanulás, a pozitív közösségi élmény határozhatja meg az egész életútját. És az a legdurvább, hogy amit olvasni lehet ebben a könyvben, hogy milyen elvek mentén tervezték meg a bútorokat, a tereket, a dekorációt, hogyan vonták be a gyerekeket ebbe a programba, az köszön vissza Tampinál is.

Nincsen nálam a könyv éppen, így nem tudom pontosan idézni, de az az egyik legjobb mondat az egészben, amelyben az egyik résztvevő foglalta össze a lényeget: “Hatalmas dolog az, és hosszú távú hatásai vannak, ha egy mélyszegénységben élő gyermeknek az élete legszebb helye a könyvtár.”

Az illusztrációként használt kép egyébként a kedvencem, a mögötte levő koncepció: megkérték a gyerekeket, hogy írjanak, meséljenek a kedvenc könyvükről, ajánlják azt, majd csináltak róluk egy fotót, ami aztán rajzként került fel a könyvespolc fölé, kiemelve az ajánlásuk, véleményük legfontosabb részét. A képet hamarjában most a Pinteresten találtam meg.

Könyvtárak és robotok – jó sok giffel

The largest libraries do more than just store books and newspapers on their shelves. When a library collection contains millions of documents, it needs complex and highly sophisticated logistical systems in order to serve its readers’ requests. It needs library robots.

Forrás: The Giant Robots That Serve the World’s Largest Library Archives

Nagy Attila készített egy nagyon látványos összeállítást a világ könyvtáraiban dolgozó (nem humán) robotokról. Magyarország kétszer is szerepel! (Az OSZK szerintem csalás, mert ennyi erővel akár a lifteket is fel lehetett volna sorolni, de tudom, unikum, és tényleg az!)

Kézműves könyvek

Miközben teljes gőzzel menetel az e-könyvészet előre, azért vannak, akik tesznek azért, hogy ne csak egy vállrándítással dobjuk el a papírkönyveket.

tumblr_nj9rh46Ejq1un6qweo1_1280 Charles Daniels tumblerén osztotta meg, hogyan készülnek az egyébként az Etsy-n megvásárolható “kézműves” könyvek (Hobbit, Gyűrű. A nagyipari kiadványok helyett megpróbálja élménnyé formálni a könyvet, amelyhez egyedi betűtípusokat, igényes és művészi grafikákat használ, ráadásul a kötését is teljesen kézzel, nagyon színvonalasan és igényesen készíti el.

tumblr_nj9rh46Ejq1un6qweo7_1280

Engem megvett kilóra, de sajnos az ára természetesen hűen tükrözi a kézműves előállítást, így egy jó ideig nem lesz Hobbitom tőle…

A könyvtárak és az internetadó

Valahogy sem a Magyar Könyvtárosok Egyesületének honlapján, sem pedig a Könyvtárosok Facebook-oldalán nem nagyon téma az internetadó, pedig ha valamivel kéne foglalkozni, akkor ez az a dolog. Pont a könyvtárosok azok a közszférában, akik szolgáltatói oldalról az egyik legnagyobb vesztesei lehetnének egy ilyen jellegű adónak, mégpedig több szempontból.

1. Alapvető fontosságú, hogy minél több szolgáltatásunk, tartalmunk legyen elérhető digitálisan. És ez minél jobb minőségben, minél szélesebb körben valósul meg, annál nagyobb anyagi terhet ró az adott intézményre az infrastruktúra üzemeltetése, a hozzáférésre szolgáló felületek fejlesztése és karbantartása, a kommunikáció stb. Ez havi szinten nem 1-2 GB adatforgalmat fog kitenni, hanem sokat. Bár talán ez az egy tétel könnyen kiküszöbölhető, ha a jogalkotók a közintézményeket kiveszik az adózók köréből. Ha valaki kíváncsi, hogy a saját oldala mekkora adatforgalmat generál, akkor itt lemérheti. A megyei és a fontosabb budapesti könyvtárak oldalainak mérete (a sorrend oldalméret szerint lett felállítva):

  1. Pest Megyei Könyvtár, Szentendre: 681,6 kB
  2. Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba: 1,3 MB
  3. Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Debrecen: 1,4 MB
  4. Bródy Sándor Könyvtár, Eger: 1,4 MB
  5. Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged: 1,4 MB
  6. Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér, Győr: 1,5 MB
  7. Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján: 1,5 MB
  8. Verseghy Ferenc Könyvtár, Szolnok: 1,6 MB
  9. Berzsenyi Dániel Könyvtár, Szombathely: 1,6 MB
  10. Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár: 1,9 MB
  11. Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár, Szekszárd: 2,2 MB
  12. Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, Zalaegerszeg: 2,3 MB
  13. Vörösmarty Mihály Könyvtár, Székesfehérvár: 2,7 MB
  14. II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár,  Miskolc: 2,9 MB
  15. József Attila Megyei Könyvtár, Tata Tatabánya: 3,3 MB
  16. Eötvös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém: 5,5 MB
  17. Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár, Kecskemét: 6,4 MB
  18. Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Pécs: 7,3 MB
  19. Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, Nyíregyháza: 14,5 MB (A fő bűnös egy 7,5 MB-os fotó, de még a maradék is nagyon sok!)

És:

Külföldön:

2. A fent említett tartalmakhoz történő hozzáférés költsége radikálisan meg fog ugrani. És nem csak azért, mert ezeket általában véve használják, hanem mert azért is, mert a hozzáférhető felületek, források zöme még mindig nem igazán optimalizált. Hatalmas képek, lassú, nehézkes honlapok, nagy felbontással szkennelt dokumentumok: a felhasználó – ha pénzbe is fog neki kerülni, akkor – szívesebben fogja beszerezni máshonnan az információt. Azaz most már nem csak a kissé nehezen (valójában azért elég könnyen) megfogható, prezentálható versenyhátrány fog jelentkezni a nagy tartalomszolgáltatókkal szemben, hanem kőkeményen lehet forintosítani a különbséget. És a felhasználók fogják is.

3. De nem csak a webes felületek fognak megdrágulni. Épp úgy, mint minden szolgáltató, a könyvtárak is rengeteg minden a weben keresztül intéznek: dokumentumcsere, kommunikáció, katalógus vezetése, tájékoztatás, könyvtári internethasználat, szkennelt dokumentumok elektronikus úton történő továbbítása, olvasói kérésre történő kutatás, adatbázisokhoz történő hozzáférés stb.

Ha ezek adatforgalmát összeszámoljuk, és beépítjük a díjainkba (márpedig hacsak nem biztosítanak kivételt a jogalkotók, akkor be kell), akkor a többi pontokban említett díjakkal együtt nagyon meg fognak ugrani a felhasználókra rótt terhek. Ennek eredménye pedig a még nagyobb leszakadás, a szegénység növekedése, a digitális írástudás visszaszorulása, és az általános műveltség még nagyobb fokú csökkenése.

Mit tudunk mi tenni?

    1. Tiltakozni. Nem feltétlenül a tüntetésen (bár arra biztosan sokan felkapnák a fejüket, ha a könyvtárosok felvonulnának), hanem mint szakmai testület. Pl. a szokás szerint hallgató MKE hallathatná végre a szavát, bár ehhez valami háttérmunka sem ártana, mert a jelek szerint ez nem igazán téma, legalábbis a Katalisten összesen egy kérdésre futotta a témában.
    2. Lobbizni. Ha már mindenáron be akarják vezetni ezt az adónemet (és hála a dicsőséges kétharmadnak, gyakorlatilag szinte csak ezen múlik a dolog), akkor el kell érnünk, hogy a közművelődést, tanulást, kutatást támogató szolgáltatások mentesüljenek az adó alól, hogy a szolgáltatások díjaiba ezt ne kelljen beépíteni, mert az biztos, hogy a fenntartók nem fogják kompenzálni az adót.
    3. Optimalizálni (bár ez független az aktuális kérdéstől). Gyakorlatilag minden folyamat, felület, tartalom, szolgáltatás optimalizálható a végtelenségig, hiszen nem csak nekünk, de a felhasználónak is pénzébe fog kerülni. Példának okáért érdemes megnézni, mennyi adatforgalma volt az elmúlt egy évben a MEK-nek: 84 292 GB, ami 12 643 919 forint többletköltséget jelentene a felhasználóknak! Ha ezt le lehet csökkenteni a tizedére-századára (nagy felbontású PDF helyett plain HTML), a forintosítva is jelentős. (Tudom, hogy pont a MEK-nél nem túl szép dolog a PDF-eket számon kérni, és örülni kell, hogy egyáltalán van tartalom, de ez egy nagyon jól mérhető és számszerűsíthető példa.)

Kép: Daniel Broche

Könyvtárépítészet 2014

Lobo1tomia találta, az American Librarian Association (ALA) magazinjának őszi száma a 2014-es könyvtárépítészeti trendekkel foglalkozik.

Online is lapozgatható, letölthető a magazin oldalán.

Ja, és időközben a könyvtárépítészet blog ismét mutálódott, új otthona a Pinterest, ami direkt erre lett kitalálva.

Kép forrása: ALA.