Karácsony

Rendhagyó bejegyzés, ez a blogból inkább az élet. Nem tudományos igazságok, inkább vélemény, személyes, tudjátok.

Furcsa ünnep ez a karácsony, mert bár egy katolikus (tudom, ezer ősi vallásban megvan a gyökere, de egyszerűsítsünk) ünnepből indult ki, most már az egyik legnagyobb globális és nemzetközi ünnep. Nyilván a kereskedelem és a fogyasztói társadalom számára az egyik legjobb lehetőség a felesleges vackok elsózására fogyasztás gerjesztésére, lepd meg szeretteidet, mutatsd ki a szeretetedet stb. Az ember aztán vagy megunja, vagy megutálja, de azért muszáj, mert elvárják, meg mégis hogy néz az ki, meghát szegény gyerek, kicsúfolják az iskolában.

A másik jó téma a gyerekek felvilágosítása, hogy mégis, azért legyen meg a varázs, majdhozajézuska, különben esetleg megunnák, vagy rájönnének, hogy ez egy kötelező kör, le kell tudni azt kész. Kívácsni lennék annak a generációnak a véleményére a Karácsonyról, amelyik most nő fel, hogy októberben már megy a White Christmas a teszkóósanspárban.

Közben egy dolgot feljetenek el marhára az emberek. Hogy ezt az egészet nem igazán arra találták ki, hogy mindenki nyakig bejlgiben és csomagolópapírban ússzon, hanem hogy örüljön. Az pedig nem öröm, ha állandóan utáljuk a világot, mert rohadtlista, mérnemvettedmeg, jajittolcsóbblettvolna, hámámennyienvannak, elvittedazutolsótteköcsög, vegyükmeghitelremajdleszvalahogy. Persze, a gyerek nyilván úgy tud a legkönnyebben örülni, ha kap valami csomagot, amit kibonthat, aminek örül – de most őszintén: 12 éves kor felett ez nem ciki? Hogy azzal kell boldogsághormont csiholnunk ki a másikból, hogy veszünk neki egy nagy drágát vagy sok kicsi olcsót?

Meg hát ez az egész ajándékozósdi is onnan indult ki, hogy kisgyereknek úgy a legkönnyebb elmagyarázni ennek az ünnepnek a lényegét, hogy kap egy csokit. Sálat. Xboxot. Repülőgépet. Aztán jön hozzá a mese is, hogy a Jézuska, de szilárd meggyőződésem, hogy már egy 4-5 éves gyerek is simán megérti, hogy ez egy jelkép. Nem az a fontos, hogy mi az, hanem, hogy mit jelent, hogy kaptunk egy hatalmas ajándékot, és ezt megünnepeljük. Kicsit olyan, mint a régi asztali áldás: “…amelyeket a Te bőségedből vszünk magunkhoz…”

A hívő ember amellett, hogy tudatában van annak, hogy vannak bizonyos képességei és tehetsége, amit kutya kötelessége kamatoztatni és felhasználni (ugye azok a bizonyos talentumok), rengeteg mindent kap a Gondviseléstől (Élettől, Allahtól, Sorstól, Ufóktól, Istentől, a csíből, nevezzük, ahogy tetszik). Vannak persze nagyon magabiztos emberek, akik meg vannak győződve róla, hogy saját maguktól kapnak mindent, de aztán annál nagyobb a fejreállás, ha valami mégsem sikerül (Pál Feri alapján elég jól meg lehet érteni ennek a pszichológiáját, és hát lehet hozzá olvasgatni Jób könyvét, tanulságos).

Szóval a lényeg: rengeteg mindent kapunk, amiért köszönetet lehet mondani, aminek örülni lehet. Ne próbáljuk meg lecsökkenteni ezek értékét vacak pár (tíz/száz)ezer forintos biszbaszokkal, mert annak a vége úgyis olyasmi, amit nehezen lehet örömnek nevezni.

Valahogy ez jutott eszembe ezt olvasva. (Ne kérdezzétek, miért és hogy, nem tudom.)

Kép forrása: CreStock

“Karácsony” bejegyzéshez ozzászólás

Hozzászólás