Mi lesz a digitalizálással?


Mostanában ismét folyamatosan foglalkoztat a digitalizálás problémája (remélem, hamarosan arról is tudok nyilatkozni, hogy miért).

Az alapvető probléma ugye az, hogy a hatályos szerzői jogi törvény szerint mindenféle másolás, többszörözés tilos. Ebbe természetesen beleértendő a könyvtári digitalizálás is, és most hagyjuk a kivételeket. Erre számtalan megoldási javaslat született, használhatóbb és kevésbe az, de közös jellemzőjük, hogy egy olyan helyzetre próbál megoldást találni, ami egyelőre teoretikus, hiszen a könyvtárak hivatalosan vajmi kevéssé végeznek ilyen munkát, illetve ha mégis, akkor sincs ugye erről semmiféle nyilvántartás vagy követés. És ha mégis végeznének, akkor villámgyorsan jön a kivégzés (l. Nagykanizsa), és megoldás helyett statuálás, kivégzés stb. (de szerencsére mindig voltak és vannak józan gondolkodású emberek, akik tudják ilyen esetben is kezelni a dolgokat).

Mi ebből a tanulság? Ebben a helyzetben biztosan nem vagyunk olyan helyzetben, hogy akár tárgyalóképesek legyünk (és lehet játszani bizottságosdit, van rá egy huszasom, hogy mi lesz belőle akár még közép távon is). A megoldáshoz előbb kicsit le kéne ülni gondolkodni.

Mi a jelenlegi pozíciónk?

Tévesen sokan úgy értelmezik ezt a szituációt, hogy van A intézmény, a kiadó, és van B intézmény, a könyvtár, akik C intézménynél (kormány) harcolnak a fennmaradásukért, a jogszabályi környezet vagy támogatási rendszer befolyásolásával. Pedig nem.

Sokkal inkább van A intézmény, kiadó, és B intézmény, olvasó. Utóbbiak közösen létrehoznak egy közös intézményt, amit éppen könyvtárnak hívnak. Tehát amikor a könyvtár arról beszél, hogy digitalizál, azt nem a maga, hanem az olvasói nevében teszi! A kiadóknak mindig is rossz üzlet volt a könyvtár, de hosszú távon nem fogja tudni senki sem megakadályozni, sem technikailag, sem társadalmilag, hogy emberek összeálljanak, és közösen vegyenek valamit, vagy legalábbis egy platformot hozzanak létre adott dologhoz való hozzáféréshez. Ezt szerencsére nem mint könyvtáros kell mondjam, hanem inkább mint olvasó, és ez nagyon nagy megelégedettséggel tölt el.

Észre kell venni, hogy ha könyvtárosként tárgyalok a kiadókkal vagy a minisztériummal, önkormányzattal, akkor azt nem egy nyomorult állami intézmény nevében teszem, hanem az olvasóiméban. Ha ezt hitelesen és megfelelő intenzitással tudom kommunikálni, akkor sikert lehet elérni vele. De ehhez valódi hitelesség kell, nem csak egy gagyi portál vagy a huszonötödik konferencia (már bocsánat, ez konkrétan senki ellen nem szólt, csak úgy általánosságban jegyzem meg).

Mi kell a tárgyaláshoz?

Először is: alap. Ha feltételesen beszélgetünk arról, hogy majd ki, hogyan fog viselkedni egy új területen, akkor nem lesz sosem vége, mert mindig lesz új és új elvi szempont. Ráadásul a tökölődés kitűnő alkalmat nyújt arra az olvasóknak, hogy elunják a várást, és megcsinálják maguknak a tutit – ez nem rossz dolog, de a saját bénaságunkonk nem bizonyítunk vele semmit.

Digitalizált anyag kell. Sok. Ha sutyiban kell megcsinálni, csináljuk sutyiban, de csináljuk. Ha nincsen mögöttem mit képviseljek, akkor nem vesz senki sem komolyan, és ez el sem várható.

De ha már itt tartunk, akkor összefogás és képviselet kell. Eleve a könyvtár is az, persze, olvasók összefogása és képviselete, de kell egy olyan tekintélyes intézmény, amelyik be meri vállalni, hogy igen, digitalizáltam, amit láttam, most van több terrányi cuccom, mond, mit tudsz te mutatni. Egy kis, pár tízezres könyvtárat újfent sosem fognak komolyan venni, ugyanígy egy olyan „szakmai” szervezetet sem, amelyiknek prominens tagjai nem tudják a különbséget xdocx és rtf között, vagy hogy az RSS-t azt eszik-e vagy isszák. Ez igazánól szakmától független, de ilyen problémakörhöz érve kéne lenni annyi rugalmasság egy ilyen szervezetben, hogy tudjon olyan szakértőket delegálni a vezetésbe, akik tudják ezt menedzselni (nagyon jó példa a volt gimnáziumom esete: az 1996-os nagy felújításhoz azt a szerzetes atyát nevezték ki igazgatónak, aki profin le tudta vezetni, és nem várták meg azt, hogy a munkások szétlopják a sulit – egyébként hozzá köthető a bencés pincészet és minden más sikeres üzleti vállalkozás a Pannonhalmi Bencés Apátságban).

Mit kell elérni a tárgyaláson?

Elsősorban persze egy olyan kompromisszumot, ahol egyetlen nyertes van, aki csak kívülről figyel: az olvasó. Itt sajnos nem nyerhet két fél, így olyan környezetet kell kialakítani, ami annak jó, aki az egész rendszert működteti, és bízni abban, hogy megfelelő szintű szolgáltatással túl lehet élni.

Ehhez teljesen egyértelműen egy út vezet: létre kell hozni egy magyar Amazont, amelyhez az infrastruktúrát a könyvtárak (végülis: állambácsi) adja, a tartalmat meg a gyártók.

Lehet pfújolni a modellre, de én hiszek benne, hogy az állam tud(na) jó gazda is lenni, és nem eleve rossz, amit csinál. Ez mindig csak attól függ, hogy az éppen az adott munkát végző szakemberek mennyire alkalmasak, motiváltak, széles látókörűek stb. A kontraszelekció persze nem tesz jót, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne jót csinálni (politikai pártállástól függetlenül: jelenleg egyik félen sincsen olyan ismert politikus, amelyiktől elhinném, hogy hitelesen és jót akar és tud csinálni – úgyhogy senki ne jöjjön a Fidesz/MSZP/Jobbik/LMP/SZDSZ kultúrarombolásával, mindegyik társaság pont eleget tett).

Erre vonatkozóan elég konkrét elképzeléseim vannak, és a jó hír, hogy egyáltalán nem reménytelen – meglátjuk, mi lesz belőle.

Tehát mit csináljunk?

Digitalizáljunk. Szkenneljünk. Mindent. Aztán a többit meglátjuk. De csak utána.

Az meg hogy nincsen egy közös adatbázis erről az egészről, kész röhej. Egy Google táblázatot kéne csak nyitni hozzá, ha már egyszer nem bírunk közös OPAC-ot építeni, és kész. De ha valaki ráér, igazán csinálhatna rá valami basic PHP/MYSQL cuccot, aztán egyszer csak marad pár millió valamelyik TÁMOP-ból erre is, ha már befejeztük ezeknek a csodálatos portáloknak a fejlesztését.

Kép forrása: Flavorwire


6 hozzászólás a(z) “Mi lesz a digitalizálással?” bejegyzéshez

  1. A cikkel részben egyetértek, szükséges a digitalizálás, tényleg, hiszen igény is lenne rá, sőt gyakorlatilag egy bizonyos korosztály már csak digitalizált anyagokra emeli fel a fejét, de azért a „Digitalizáljunk. Szkenneljünk. Mindent. Aztán a többit meglátjuk. De csak utána.” kijelentést (vagy akár motiválást, felhívást, nevezzük bárhogyan…) nem találom helyesnek.

    Gondolkodás, tervezés nélkül, gyakorlatilag olyan, mintha az egész egy katyvasz lenne, legyen amögött Google táblázat, vagy más adatbázis vezetve. Rengeteg idő, energia és fölösleges munka, ha nincs konkrét elképzelés. És mi az, hogy mindent? Biztos, hogy szükség van minden digitalizálására? És akkor a kérdés, hogy ki szabja meg, hogy mit lehet és mit nem? És ki vállalja a felelőséget ezért?

    Ugyanakkor csinálni kell, igen, az ötlet nyerő és már nagyon kikivánkozik, de ne „majd lesz valami…” alapon.

  2. Az a baj, hogy már most katyvasz van és hatékonysághiány. Ergo ez az állapot nem a felvázolt képből származik, hanem adottság. Ennél pedig bármi jobb.

    Mindent: azt jelenti, amit leírtam. Mindent :)

    Szükségesség: tuti. Aki ebben nem hisz, szerintem ne is menjen könyvtárosnak (elvi kérdés, tudom, de nekem meggyőződésem).

    Ki szabja meg: senki. Ha valaki meg akarja szabni, akkor esik kútba az egész, mert nincs olyan szempontrendszer, ami a két szereplőnek jó, meg még az olvasónak is. Az olvasónak egy jó: mindent digitalizálni.

    Felelősség: jó kérdés, erre vonatkozott az első kérdés fejtegetése.

  3. Nem én vagyok az az egy őrült, aki forgalommal szemben megy az autópályán, hanem mindenki más!
    Vagy tévedek,
    Ám akkor bizonyára valamit nagyon félreértek.

    1.) http://konyvtarkataszter.eu
    Értelme van, vagy legalábbis lenne, de egy olyan alkalmon kívül amikor bemutatták, hogy mire is való semmit sem tudok róla. Az akkor beígért digitalizálási szabályzatokról, vagy legalább iránymutatásról semmit sem hallottam. Így marad a nyomozás, hogy mit hogyan csináljak, hogy az szabványos legyen. Gáz. De legalább szakértővé válok benne.

    2.) „De ha valaki ráér, igazán csinálhatna rá valami basic PHP/MYSQL cuccot” Már bocs Dani, de tudod, hogy ez duplán baromság. Egyrészt mert minek, ha van jó OSS cucc, nem is egy. Az más kérdés, hogy nagyívben lecsinálja ezt a tényt majdnem mindenki. Nagy szerencse, hogy a DSpace az egyetlen ezen a téren ami legalább verhetetlen.
    Másrészt, ha azt nem használjuk – miközben már legalább öt éve dumálunk, posztolunk róla – akkor gondolod, hogy majd bárki nekiül csak úgy lelkesedésből vagy a felső szakmai irányításával?

    3.) F451.
    Amióta ez van http://www.diybookscanner.org/ azóta csak röhögök a több 10 milliós pályázatos robotszkennereken.meg a könyvtárakon akik forráshiányra panaszkodnak, miközben . párhuzamosan meg szintén 10 millás tételek mennek el elavult IKR-re meg könyvtárportálokra. Csak némi kreativitás kellene, (Innovációt említeni sem merek) hogy azt a két sok megapixeles fényképezőgépet elrejtsék a pályázatba, meg egy ügyes kezű ember, aki összerakja. De az meg gáz, mert akkor mire tapsolnának el EU-s pénzeket..
    És amíg a könyvtárak töketlenkednek,addig a felhasználó szép csendben kivágja pl. rétegelt lemezből a cuccot, és a haver fényképezőgépével egy nap alatt beszkenneli a legtöbb magyar író teljes életművét. Mi az ami meggátolja? Mi az ami meggátolja abban, hogy közzétegye, megossza?
    Talán a TEK lerohanja, hogy illegálisan szkennel?

    4.) A szerzői jogi szabályozás rossz. Gátol mindenfajta fejlődést. Ne mondja már nekem senki, hogy van értelme a halála után 70 évig foggal körömmel védeni mindent. Egy 40 éve halott író munkái majd csak újabb 30 év után lesznek szabadok? Komolyan gondolja ezt mindenki 2012-ben. Hol volt az Internet, a számítástechnika, e-könyv olvasók!!! és plusz a társadalom.40 éve? Ennyi erővel akár halott nagyapáim nyugdíjára is igényt tarthatnék.

    5.) A kishalak mellett még ott vannak a nagy cápák is. Nehogy már a Google leáll szarakodni majd, mert „uramisten valami magyarország nevű helyen mérgesek lesznek a kiadók és a könyvtárak” Mert ha Kína lennénk. Talán.
    Pont azt csinálják amit leírtál.
    Digitalizálnak. Szkennelnek. Mindent. Aztán a többit meglátják. De csak utána.
    És mivel van elég erejük hozzá jól is teszik.

    6.) „Digitalizáljunk. Szkenneljünk. Mindent. Aztán a többit meglátjuk. De csak utána.”
    A fentebbiek miatt egyetértek. Sőt.
    Még annál is többet digitalizáljunk. Az is ami nincs a könyvtárakban, de máshol megvan.
    Csakhogy ezt nem fogjuk megtenni.
    Az én 9 évnyi tapasztalatom ez mondatja velem. De úgy örülnék, ha valaki megcáfolna. Olyan jó lenne észérveket hallani, hogy teszem azt 200 millió ablakon való kiszórása miért hasznosabb, mint a józan paraszti ész.

    • 1. Erről pl. eddig nem is nagyon hallottam, köszi!

      2. Nem így értettem :) Arra vonatkozik ez a tétel, hogy feleslegesen túl van bonyolítva, misztifikálva ez az egész kérdés, holott tényleg Google táblázat-szintű, faék cuccal megoldható lenne az egész. És hát sajnos, kénytelen vagyok hinni abban, hogy valaki ebben tud lépni – én nem tudok programozni, ez van. Ha olyan helyzetben leszek, hidd el, hogy azon leszek, hogy valami rendes cuccot használjunk.

      3. Hát mondjuk az a baj, hogy a TEK-es verzió nem is valószínűtlen :) BTW most pont ilyen kurzust akarok csinálni valamikor, hogy csináljunk DIY könyvszkennert. De ettől még nagyon is van értelme a 10+ millás szkennereknek is. (Magyarán lehet lovasszekérrel is szállítani, de egy korszerű furgonnal kicsit jobb a történet…)

      4. Pontosan.

      A többi: +1

  4. Én tudom, hogy a könyvtárak digitalizálnak. Azért idéztem be a posztot a Katalistre, hogy lelkesítsem őket. Csak szolgáltatni nem mernek az ismert okok miatt. Már írtam egyszer a katalisten a kolléganőről, aki reszketve mondta az előadásában (Networkshop), hogy nem merik kitenni a 1960-as Népsportokat sem, mert jaj.

    Mindent? Igen, mindent. Kellene nyilvántartás? Igen, kellene! Én azt javasoltam, hogy a Mokkás rekordok mögé kéne tenni a teljesszöveget, de ez persze ábránd.

    Szóval egyetértek a poszt alapgondolatával, ha lesz valami változás a könyvtáraknak ugrásra készen kell állnia. Talán az első lépés ez az árva művek téma lesz:
    (http://www.sg.hu/cikkek/90291/felhasznalhatoak_lesznek_az_arva_muvek), de persze ez még kevés…

    B.

  5. Azért a digitalizálási szándék sem olyan egyértelmű. Sokkal inkább „adjanak pénzt központi nyilvántartásra, adatbázisra”. Majd én leszek a központ, majd én összefoglalom, szolgáltatom az adatokat – valaki más meg remélhetőleg elvégzi az effektív munkát… Olvasnék egy felmérést arról, hogy csak ez elmúlt 10 évben mennyit költöttek ‘házakra’ ‘alapprogramokra’ ilyen-olyan betűszavas projektekre s ezekből mi valósult meg ténylegesen, s milyen hatékonysággal…

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .