A jövőről

Az idei vándorgyűlésre a FITT igyekszik megint kicsit kimozdulni az eddigi keretekből, és egy olyan rendezvényt szervezünk, ami remélhetőleg továbbra is kifelé mutat a szarból. A témát tulajdonképpen csak az utcáról kellett felvenni, azaz olyan, a weben túl- könyvtároséknál meg igencsak alulhájpolt témáról van szó, ami bár megjelent pár helyen, de még mindig hipster-téma, legalábbis MKE-szinten. Persze mindig van néhány szó arról, hogy ki mit gondol erről, de konkrét témák kifejtése, végigrágása a K2 szakmai műhelyen kívül nem igazán történik.

A FITT idei témája a könyvkiadók és a könyvtárak kapcsolata lesz. Ez a téma első látásra eléggé lerágott csont már, de ha aktuális kontextusba tesszük, akkor azért lehet még mi újat mondani róla. Az új típusú problémák mondjuk idén év elején kezdődtek (ha a Kiss Gábor-féle minősíthetetlen megnyilvánulásokat nem számoljuk), méghozzá a Harper-Collins üggyel, amelyben egyébként pont hétfőn nyilatkozott az ALA: egyelőre különösebb sikerek nélkül, de perspektivikusan folynak a tárgyalások. (Megyek államtitkárnak, látom, a szókincsem megvan már hozzá…)

A második lökést Bodó Balázs A szerzői jog kalózai című műve adta, és rengeteg olyan gondolatot tartalmaz, amely a jövő tervezésekor nélkülözhetetlenek lesznek, mindenképpen kötelező olvasmánnyá tenném legalább könyvtár szakon, de inkább még középsuliban, valami társadalomismeret jellegű órán.

A harmadik probléma, hogy még mindig nem igazán lehet tudni, hogy mit is akar a könyvtáros szakma magával csinálni 10 év múlva, és ennek érdekében mit is óhajt tenni. Az MKE-nél ugye nyilvánosan semmi nem jelenik meg, a Könyvtári Intézet és az OSZK hallgat, és úgy általában csönd van.

Ezt a hármat, ha összerakjuk, akkor pont kijön belőle egy (remélhetőleg) kellemes sörözős beszélgetés a pécsi Minaret étterem kerthelyiségében (ez nem reklám, hanem információ) a vándorgyűlés első estéjén, csütörtökön. A cél, hogy a kiadók és a könyvtárosok legalább meglássák egymás platformját a digitális kultúra területén, még ha közös nézőpontot nem is találnak majd. (Sajnos, erős a félelmem, hogy semmi nem lesz, mert az aggresszív hajtépés vagy a kedélyes mellébeszélgetés fog menni, de adjunk egy esélyt a gyereknek.)

A beszélgetéshez viszont nem árt egy kis előzetes gondolkodás, ami alapján el lehet indulni. Mivel elég kevés az együtt töltött idő, ezért nagyon jó lenne, ha nem az alapvetésekkel menne el az este (ki mit csinált eddig, mit csinál most – ezt azért kb. tudjuk), hanem érdemi problémákról beszélnénk – a jövőt illetően.

Mint minden (jövőbeni) résztvevő, én is igyekeztem végiggondolni, hogy mit is tartok erről, és a következő dolgokra jutottam (elnézést kérek, ha ismétlem a korábbi bejegyzéseim bizonyos részeit):

  1. A könyvtár alapvető feladata volt és lesz a felhasználó és az információ, a tudás közötti távolság lerövidítése és ha lehet, megszüntetése (ergo, nem mi vagyunk a Szent Grál őrzői). Minden, ami ezen túl van (adatkezelés, informatikai és információelméleti megoldások, kiegészítő szolgáltatások, infrastruktúra, fizikai környezet, szervezeti felépítés, jogszabályi környezet), ennek a szempontnak a szolgálatában kell, hogy álljon.
  2. Amikor megjelent az internet és a digitális kultúra, ez a lecsökkentendő távolság potenciálisan nullára csökkent. Azaz, az esetek – most már – döntő hányadában nem kell könyvtár, hogy valaki megfelelő minőségű tartalomhoz, tudáshoz jusson. A maradék eseteket pedig a művek, információk jogi tulajdonosai – jellemzően a kiadók – nehezítik meg, tiltva a másolatkészítést, a digitális tartalomszolgáltatást etc. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy ha a tartalomszolgáltatás en bloc átáll a digitális pályára – és ez nem hogy reális veszély, hanem maga a valóság -, akkor egy szereplő biztos potyog a történetből, és az a könyvtár lesz, ha nem tudja megtalálni az új szerepét az új világban.

Tehát a jövőben olyan típusú átalakításokat kell elvégezni, hogy:

  1. Csatlakozási felületet nyújtsunk a tartalomelőállítóknak (szerzők, kiadók) – ehhez egy LibraryThing-féle központi rendszer nagyon is alkalmas lenne.
  2. Digitalizáljuk a teljes magyar nyomtatott kultúrátez, szerény számítások szerint is kisebb összeget igényelne, mint a TÁMOP/TIOP pályázatra szánt éves összeg.
  3. Erős összefogásokat kell elindítani, ne adj’ Isten, központosítani, méghozzá egyetlen szempont szerint: a szolgáltatási hatékonyság növelése érdekében. Valami eszementen jó válságmenedzser kéne, akinek teljhatalma van a szakma felett, és bár véres kézzel, de átsegíti a szakmát ezen a holtponton. (Ez a legesélytelenebb része a történetnek, és mielőtt bárki belémkötne, igen, vállalnám, hogy esetleg én is potyogok – miért ne, ha 10 év múlva egy prosperáló szakmába térhetek vissza?)

Érdekesség: 2006-ban (majdnem pont 5 éve) ment körbe egy kérdés, hogy milyen lesz a kultúra 2015-ben. Izgalmas visszaolvasni.

Tessék figyelembe venni, hogy ez egy (végtelenül szubjektív) vélemény, úgyhogy vitatkozni lehet, bunkózni nem. Mindenki, aki érdeklődik a téma iránt, és szeretne jönni, meg van hívva egy közös virtuális beszélgetésre. Ennek keretében lehet kommentelni vagy saját bejegyzést írni, a kérés csupán annyi, hogy linkeljetek vissza erre a bejegyzésre, hogy lehessen egy helyen követni a párbeszédet.

(Kép: Safegrowth)

7

Végül csak összejött. Köszönöm mindenkinek, aki segített és vitt előre. Tanulságos volt az egész meg hosszú út is, de megérte. Amiket kitaláltam magamnak gimnáziumba, hiánytalanul sikerültek (család, diploma, állás), most kíváncsi vagyok, hogy a következő etaphoz mennyi időre van szükség. Na de mi is volt, lássuk csak:

  • 2004: felvételi az egyetemre
  • 2005: az első cikk és az élet és könyvtár indítása
  • 2006: a klog indítása
  • 2007: MOME
  • 2008: FITT, iGlue
  • 2009: BÜK
  • 2010: szakmailag nulla, de volt egy esküvő, asszem, ez ér
  • 2011: diploma

Közben meg sok-sok utazgatás, előadások, tanfolyamok, vélemények.

Nemsokára felrakom a két dolgozatot is. Nem mintha annyira sikerültnek érezném bármelyiket is (erről Kelttől kaptam egy nagyon jó linket, de elhagytam valamelyik sarkán az internetnek), de kordokumentumnak jó lesz. Magyarból Enyedi György antitrinitárius püspök hát prédikációját, és rajtuk keresztül a korai unitárius krisztológiát igyekeztem kielemezni, könyvtárból pedig a BÜK Könyvtár stratégiai tervét szedtem össze. És most akkor kis pihi. De tényleg csak kicsit.

A nagy visszatérés

Hát úgy néz ki, sikerült végre rászánnom magamat a majdnem lehetetlenre, és mégis seggbe rúgtam magamat és a klogot. Egyelőre még messze vagyunk a tökéletestől, de továbbra is megvannak az irányok és a célok, így mind projekt biztos fennmarad a víz színén. Ugyanakkor nagyon szépen köszönöm a sok bíztatást és drukkolást, sokat segítettek tényleg.

Pár szóval, hogy mi történik és merre:

  1. Az abszolút győztes az események sorában, hogy leadtam a szakdolgozatomat. Mind a kettőt. Nincs mit hozzáfűzni, végre. Lesz bővebb beszámoló, de azzal várok, mert…
  2. Csütörtökön és jövő kedden lesznek a szakzáróvizsgák, az izgulósabbak drukkolhatnak, az mindig jól jön.
  3. Úgy néz ki, hogy talán összejön egy pótfelvételi a könyvtáros doktori képzésre (mert lekéstem a jelentkezési határidőt, de ezen gondolom már senki nem lepődik meg), ugyanakkor felvetették, hogy ugyan magyar irodalomból ha esetleg, de azért az durva lenne. Mindenesetre Enyedi Györggyel a továbbiakban is nagyon szívesen fogok foglalkozni.
  4. Megyünk Vándorgyűlésre, nekem rögtön két szempontból is fontos lett. A Jogi Szekcióban a jogtudomány és a könyvtárak kapcsolatáról (és remélem, még egy kicsit többről is) lesz szó, a FITT kocsmában pedig kitaláljuk a kiadók és a könyvtárak közös jövőjét. Mindkettő olyan lesz, hogy érdemes. (Személyes kudarc, hogy nem sikerült összehozni dr. Zlinszky János előadását, de azért a körülményekre elég nyugodt szívvel rá lehetne kenni – csak ez nem így megy. Viszont ezt ellensúlyozza a Bodó Balázzsal kötött megismerkedés, a nagyon szuper könyve ürügyén.)
  5. Van két világmegváltó magánprojekt is, de azokról csak akkor, ha lesz belőlük valami. Mindenesetre mindkettőből nagyon jól el lehetne élni, így megint egy fokkal nyugodtabban várom a könyvtári világvégét.
  6. Hamarosan kész a zsírúj gép, szép lesz nagyon. Majd lesz róla fotó is.
  7. Végül pedig rájöttem, mennyire jó dolog a tumbli.

Hát egyelőre ennyi. Folytköv.