Egy visszalépés margójára


Érdekes eseménynek voltam tanúja az interneten. Olyan eseményén, ami mindenképpen üzenetértékkel bírt.

Azoknak, akik (szerencséjükre) nem, vagy csak távolabbról követik a könyvtáros élet bulvárvilágát, röviden összefoglalnám. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének (MKE) alapszabálya (PDF) kimondja, hogy vezető tisztséget csak két cikluson át lehet betölteni, utána köteles lemondani az ebben a megtiszteltetésben részesült ember. Ez egészen fél évvel ezelőttig volt így, amikor az MKE közgyűlése demokratikus keretek közt megszavazta a két ciklus háromra való kibővítést, amelynek hivatalos indoklása azt volt, hogy az Egyesületen belül sok olyan kis, tizenegynéhány fős szervezet van, amely nehezen tudná megoldani a vezetőség cseréjét (ennek egyéb, izgalmas vonatkozásairól most tekintsünk el). Természetesen felmerült a gyanú, hogy az elnökség, illetve Bakos Klára elnökasszony érzi befejezetlennek a művét, és szeretné a felhatalmazását meghosszabbítani. Ezt azonban hivatalosan és nem hivatalosan is tagadták, mondván, hogy tényleg csak a szekciók miatt történt mindez. Ezek után nyilván meglepődtünk, amikor megjelent a jelöltek listája, ahol bizony az elnöki tisztre egyetlen név volt beírva, méghozzá ugyanazé, akié eddig.

Miután feltettem a kérdést, hogy bár tényleg őszintén tisztelem és nagyra becsülöm az eddigi vezetőséget, azon belül Klárát, akivel személyesen csakis rendkívül pozitív élményeim voltak, vajon miért is kellett ezt így kommunikálni, amikor el lehetett volna fogadni azt az érvelést is, hogy vannak olyan befejezetlen feladatok, ügyek, amelyekre pontot kíván tenni az eddigi vezetőség, jobbára kitérő és közvetett válaszokat (képernyőkép) kaptam Nagy Anikótól, az MKE titkárától (amelyeknek értelmezésében is eltér a véleményünk, de hát sajnos valóban nem hangzott el válasz a kérdésemre). Persze a szokásos körök után (udvariaskodás, dicséretek özöne) megkaptam, hogy csak kekeckedem. Nem tudom mennyire számít egy válasz megkapásához való ragaszkodás kekeckedésnek, mindenesetre ki-ki megítélheti magának az imént linkelt beszélgetés alapján. Ha van véleményetek, sok szeretettel várom.

A végső válasz azonban tegnap született meg, méghozzá Nagy Anikó visszalépésének formájában. Ezt pedig nem lehet – szerintem – máshogy értelmezni, hogy a kérdésemre nincsen válasz. Illetve olyan válasz van, aminek a nyilvános leírása helyett inkább lemondanak az eddigi vezetők, mintsem vállalják azt. Ez pedig nagyon szomorú.

A tanulság? Hogy a „nagy” MKE életében közvetlenül továbbra sem kívánok részt venni. Ha igazak azok, amiket hallottam, illetve az ilyesfajta kommunikáció során tapasztalok, valamint az egész egyesület életében látok, akkor rögtön elfog a vágy, hogy a világ másik oldalán, valami teljesen más szakmában folytassam az életemet. (Az viszont már nem az én bajom, hogy nehezen adom fel, így maradok itthon és könyvtáros.) De azt azért le szeretném szögezni az olyan kérdésekre, hogy miért nem mi (illetve én), ha már ekkora a szám: kezicsókolom, nem vagyok még 26 sem, fenekemen a tojáshéj, se tudásom, se tapasztalatom, se érettségem nincs egy ekkora szervezetnek akár az elnökségi tagságához sem. És ha lenne is, nem szeretném, hogy engem is tönkre tegyenek, mint tették azt több fiatal kollégámmal is, akiknek nevét azért nem akarom leírni, mert nekik többet ártanék velük, mint amennyit használnék vele az ügynek.

De tessenek megnyugodni, nem hagyjuk magunkat. Felgyújtani, felszántani, felsózni szerintem nem fogunk, de rendet tenni igen. Ha új szervezet alapításával, akkor úgy, ha nem, akkor meg úgy. De megalkuvás, egyezkedés, egymás kicsinálása, korrupció, kamuzás stb. nem lesz. Nem mintha most lennének, ilyent nem is állítottam sose, de a jövőben is tartózkodni fogunk tőlük, az biztos.

Ami pedig a legjobban fáj: tudom, hogy még egy ilyen szolid véleménynyilvánítás is bántást, sértődést, esetleg dühöt fog gerjeszteni (még ha egy szemöldök-felhúzós „engem ez nem érint” félmondat is lesz rá a reakció, az biztos, hogy a mélyben fortyognak az indulatok). Viszont valakinek meg ki kell mondania, hogy mi van. És ez van.

És akkor jöjjön hát az ár…


2 hozzászólás a(z) “Egy visszalépés margójára” bejegyzéshez

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .