Az ekönyv-használók nyilatkozata

A nagy felhajtásból azt hiszem történelem születik, legalábbis ha ezt valahol kodifikálni fogják (és amennyire vehemensen vetették bele magukat a kollégák, még akár törvény is lehet belőle, adja az ég), akkor az nem kis tett lesz.

Az elektronikus könyvet használók emberi jogi nyilatkozata (Ádám, köszönöm a segítséget, ez így nagyon hülyén hangzik, kell majd valami rövidebb megnevezés – szabadságnyilatkozat?) arról szól, hogy mit nem tehet meg a kiadó azzal, aki megvett egy elektronikus terméket. Nemrég jól elvitatkoztunk itt egy kommentelővel, hogy mennyire hasonlít-nem hasonlít egy ekönyv meg egy szoftver, hát kicsit gondolkoztam rajta:

  • Az ekönyv nem eszköz, amivel elvégzünk feladatokat, hanem maga a feladat.
  • Az ekönyv mindig magában hozza az elsődleges értékét, nem az általa létrehozott mű képviseli a fő értékét (szakkönyvekre, játékprogramokra ez nem áll, az igaz).
  • Az ekönyvhöz sokkal inkább emocionális alapon viszonyulnak a tulajdonosaik, mint egy programhoz, legalábbis ha a hagyományos könyvekből indulunk ki.
  • Az ekönyv előállítása (általában) más jellegű, mint egy programé. (Keltnek megadom a kivétel jogát a detektívtörténetekhez és a szerepjátékokhoz.)
  • Az ekönyv sokkal inkább kíván meg céleszközt, mint egy program (általában véve). És a céleszközökben is jóval kisebb a választék (arányaiban nem is fog változni már szerintem).
  • Még ötlet?

Szóval, a nyilatkozat azt a pár szempontot fekteti le, hogy a könyvvásárlóként szerintem milyen jogok illetnek meg, legyek természetes vagy jogi személy. (Bocsánat, nem vagyok jó angol jogi terminusokban. Most úgy angolban sem éppen. Nem megy. Valaki majd mélben/kommentben javítson.)

Minden ekönyv használóját a következő jogok kell, hogy megillessék:

  1. Az ekönyv használati jogát olyan irányelvek alapján, amelyek biztosítják a hozzáférést a korlátozások helyett.
  2. Az ekönyv használata bármilyen hardver- vagy szoftver-környezetben, az olvasó saját szabad döntése alapján.
  3. Az ekönyv tartalmának szabad feldolgozása, idézése, nyomtatása és megosztása a fair use és a copyright elveinek alapján (ez kb. a jelenlegi szabályozást jelenti!)
  4. Az ekönyv tulajdonosa élhessen a first sale jogával a digitális tartalom esetében is (gondolom ennek a szagára is meghülyülnének a kiadók, úgyhogy el sem merem mondani, mi ez, mindenki olvassa el magának).

Hiszek az információk és az ötletek szabad piacában.

Hiszek abban, hogy a szerzők, az írók és a kiadók számára is hasznos, ha műveik a technikai eszközök lehető legszélesebb skáláján hozzáférhetőek. Hiszek abban, hogy a szerzők, írók, kiadók gyarapodnak azáltal, ha a lehető legnagyobb szabadságot adják meg olvasóiknak, hogy hozzáférhessenek, feldolgozhassák és megoszthassák a tartalmakat a többi olvasóval, segítve ezzel, hogy a tartalom újabb befogadókat és piacokat érjen el. Hiszek abban, hogy az ekönyvek vásárlóit megilletik a first sale jogai, mivel ezek a művek az irodalom, az oktatás és az információk hozzáférésének sarokkövei.

A Digital Rights Management (DRM, digitális jogkezelés), hasonlóan az illetékhez, gátolja a gondolatok, az irodalom és az információk szabad áramlását és cseréjét. Ez pedig, a jelenlegi licensz-szabályozáshoz hasonlóan, azt okozza, hogy az olvasók sosem fognak teljes tulajdonjogot szerezni az általuk vásárolt olvasókészülék felett. Ez pedig elfogadhatatlan az ekönyvek esetén.

Olvasó vagyok. Mint ügyfél, jogos elvárásom, hogy tisztelettel bánjanak velem, ne pedig mint egy bűnözővel. Mint fogyasztó, jogos elvárásom, hogy a saját döntéseim alapján cselekedhessek a vásárolt vagy kölcsönzött ekönyvvel.

Aggódom az információhoz és az irodalomhoz való hozzáférés jövője miatt. Arra kérek minden olvasót, szerzőt, kiadót, terjesztőt, könyvtárost, szoftverfejlesztőt és készülékgyártót, hogy támogassák az ekönyv használók szabadságnyilatkozatát.

A jogok téged illetnek meg. És most a te feladatod jön: terjeszd ezt a kiáltványt, másold át az egész bejegyzést, egészítsd ki a saját gondolataiddal, módosítsd, ahogy jónak látod. Aztán küldd tovább Facebookon, Twitteren (#ebookrights címkével), emailben.

Az írás a cc0 jog alá esik. Terjeszd!

Kép: Portland Public Library Blog

A könyvtáros, aki tükörbe tud nézni: A Harper Collins-akta (frissítve)

Hiszem, hogy létezik Isten. Csak ő robbanthatta ki az angolszász nyelvterületen gyűrűző Harper Collins botrányt, aminek hatására egyre-másra születnek a bejegyzések a különböző blogokon.

Ezeknek egy tanulsága van: hogy az a szakmabeli, akinek van minimális önbecsülése, az nem hagyja magát beledöngölni a földbe, ha egy bugris kiadó úgy dönt, hogy útban van. Akkor csinál egy fotót, felteszi a Flickr-re, blogbejegyzést ír (pl. Ausztráliában is), Photoshop-mémet indít. De nem hagyja annyiban, mert tudja, hogy miért csinálja azt, amit csinál. Nem azért, mert megmondták neki, hanem mert belülről jön.

Kedves kollégák, szeretnék látni egy hasonló képet, mondjuk először Kis Gábornak címezve (utána jöhet a többi is, itt a lista). Igaz, hogy ők még csak a fénymásolás ellen vannak, nyugaton meg pár dimenzióval több van a könyves szakmában is, de a lényeg ugyanaz. Meg a hallgatás is. Csak amíg kuss van, addig nekünk jár a középső ujj.

ENNYI.

Na meg egy videó, amin végignézték, hogy mit is jelentene valójában a korlátozás:

A hitelességről

Nem tudom már, hogy jutottam el a Terepnapló blogra múlt hét pénteken, vagy ki ajánlotta, de megadta az alaphangot a hetemnek az a TED-videó, amiben Simon Sinek meséli el felfedezését az arany háromszögről (van magyar felirat is, 18 perc az egész).

És te? Miben hiszel? És ebből mit adsz át az olvasóidnak? És a kollégáidnak?

A saját gyakorlatomról két dolgot tudok mondani:

  1. Azért ülök ott az asztal mögött, hogy segítsek. Ezt nem győzöm elégszer mondani az olvasóimnak, mert nehezen hiszik el (de tényleg!).
  2. Azért csinálom a klogot és a többi hőbörgős/lázadós/felforgató (nem kívánt törlendő) projekteket, mert hiszek abban, hogy a könyvtáros szakma többre hivatott, mint ahol most tart. És ehhez én ezt tudom hozzátenni a magam erejéből.

Ti jöttök.

Vajon mennyi papírt használunk?

Mint huszonévest, nagyon közelről érintőnek érzem a környezetvédelem kérdését. No nem a sínre való kikötözést meg a bálnák megmentését, hanem az ésszerű közlekedést (városon belüli napi közlekedéshez csakis BKV + bicikli), a hulladék szelektív gyűjtését (hatalmas csalódás volt, hogy a 7. kerület házankénti szelektív hulladékgyűjtése után a 12. kerületben majd kilométeres távot kell gyalogolnom, hogy egy már rég megtelt szelektív hulladékgyűjtő-pontot találjak – ez nem túl jó pont Pokorninak), a takarékos energiafelhasználást (LED) és társait preferálom. Ha ezekről van szó egy blogon, akkor az biztos megy a gyűjtőbe.

A legutóbbi ilyen egy rövid összefoglaló egy Fark Péter szakdolgozatából, amely már kisvállalkozások számára is megtérülő hulladékpapír-gazdálkodással foglalkozik: ez a papírbrikettálás, majd ennek eltüzelése, ezzel pedig energiaspórolás. Mielőtt bárki felróná nekem, hogy légből kapott számokkal dobálóznék, hogy a brikettálás és a kazán felszerelése drágább, mint a megtérülő költség mennyisége, gyorsan ajánlom is az eredeti szakdolgozatot a Debreceni Egyetem Műszaki Karának Vállalkozás és Menedzsment Tanszékén, majd egyszer remélem felkerült a DEA-ba is. Ja, meg április 29-től lehet keresni a Magyar Grafikában is. De benne van a cikkben is, lehet olvasni.

Tehát: hány mázsa/tonna papír keletkezik a te könyvtáradban és közvetlen környezetében (vállalkozások, önkormányzat, iskolák), és azzal mi történik? Kidobjátok, ugye? És ha a szénszünet kiküszöbölésére fordítanátok?

A rövid lényege az, hogy a papírnak kitűnő fűtőértéke van (15 MJ/kg), az egyik legkönnyebben (legkisebb energiabefektetéssel) brikettálható anyag, valamint irgalmatlan mennyiségben áll rendelkezésre a vállalkozások, közintézmények számára: a saját hulladékuk formájában. A beruházás pedig, ha mindent összeszámolunk, átmegyünk pesszimistába és nem hiszünk már semmiben, akkor is megtérül 10 év alatt, ami után hasznot termel. De ez a legrosszabb eset.

Ugyanez igaz a LED fényforrásokra is. Nem tudom, hány égő van egy átlag könyvtárban, az én miniatürizált zsebintézményemben olyan 100 db körül (polcvilágítás, asztali lámpák, mellékhelyiségek stb.). Ezek átlag fogyasztása, még a halogén izzókkal is átlag 30 Watt, hogy a féléves-éves élettartamot már ne is említsem. Ehhez képest egy LED-izzó fogyaszt 2-3 Wattot, és kibír 50 000 órát. Számoljunk? Nem hiszem, hogy kéne.

Te mit teszel a könyvtárad olcsóbb fenntartása és működése érdekében?

Előre menekülve (frissítve)

Olvasom, hogy Amerikában azt találták ki a kiadók, hogy az elektronikus könyvet kölcsönző könyvtár kapjon egy izmos tiltást X számú 26 kölcsönzés után. Hagyományos könyvekre lefordítva ez azt jelenti, hogy a Harry Pottert vegye meg újra a könyvtár, ha mondjuk ötvenen kikölcsönözték azt – és ugye egy elektronikus könyvet egyszerre többen is el tudnak vinni, ergo egy jobban menő orvosi tankönyvnél ez azt is jelentheti, hogy vizsgaidőszakban 5-10 percenként kb. 18 000 forintot fizethetünk a kiadónak. Nem rossz, ugye? Ugyanakkor kérik szépen az olvasók adatait is, hogy nehogy véletlenül átléphessék a földrajzi határokat szerzői jogilag, megtudhassák az olvasó viszonyát a könyvtárhoz stb.

Agyrém, bár a Kiss Gábor-féle, valóságtól elrugaszkodott alakok nyilván örömmel fogják üdvözölni ezt a gyakorlatot.

Mit tehetünk mi, mielőtt még beüt itthon is teljes erejével a digitális könyvkiadás? Hát pl. kezünkbe vesszük a könyvkiadás-üzletágat. Óriási potenciál van a könyvtári hálózatban, gyakorlatilag mindenkit elérhetünk az országban, aki terjesztésre érdemes tartalmat állít elő. Többségében közintézményekből áll ez a hálózat, tehát kevésbé vagyunk kitéve a piaci viszonyoknak, mint egy hagyományos könyvkiadó- és terjesztő. Jórészt bölcsész beállítottságú, az előítéletek alapján magas műveltséggel rendelkező szakemberek vagyunk, akik képesek a könyvkiadás mesterségére is, azaz képesek összeszervezni egy írót, egy tördelőt (ha ugyan nem tudnánk ezt mi is megtanulni, kedves Könyvtári Intézet, ugye indítasz megint ilyen tanfolyamot? megérné…), végül összelegózni egy ePub vagy akármilyen fájlt. A terjesztési hálózat ugye adott (ha egyáltalán kéne elektronikus könyvek esetén), a felhasználói tábor adott, a szakember-gárda adott. Egy srác nemrég nekiugrott egy ilyen projektnek, és működik. És higyjétek el a két szép szememnek, hogy ő nem ezerötszázan volt.

És ezzel nagyon sok legyet üthetnénk egy csapásra:

  • Bizonyíthatjuk a fenntartóknak, hogy igenis, van értelme és haszna könyvtárat működtetni.
  • Hozzá tudunk a saját erőnkből tenni a működésünkhöz, végre először a történelem folyamán. (Persze ha teljesen átlátszó a pénzek kezelése, mert ilyet nem gondolunk, de hátha ragad valakinek a keze, és nem egészen becsületes módon szeretne túlélni. Ugye. De hát mi ilyenekről nem tudunk, nem-nem, nekünk van etikai kódexünk (PDF) is, nyilván betartjuk, ugye.)
  • Nem lenne gondunk a digitális kiadványok jogaival, kezelhetné azt egy központi szerv, MKE, KI, nem fontos.
  • A technológiai fejlődésbe erősen beleszólhatnánk, olyan másolásvédelemet, szerzői jogi rendszert, eszközparkot alakíthatnánk ki, ami megfelel a könyvtári rendszernek (ráépülve a hálózatra, kihasználva a könyvtáros szakemberek mindenhol jelenlevőségét).
  • Csúnya szó a népművelés, de még azt is meg lehetne oldani vele, sokkal egyszerűbben, mint könyvtárbusszal (pedig az a menő, ugye).
  • Sokkal aktuálisabb, használhatóbb lehetne a könyvtár állománya, hiszen nem csak azt ússzuk meg, hogy kínkeservvel válasszuk ki azt a pár kötetet, amire fussa, hanem eleve tudjuk befolyásolni, hogy mi jelenjék meg (ld. népművelés, porosodás).
  • Olyan brandet lehetne fölépíteni, hogy három nyelven zenélne, ezt nem is részletezném, színvakoknak minek mesélni a pirosról.

Nincs még késő, de nagyon éppen hogy. Kedves Sajó Andrea, Fodor Péter, Bakos Klára, Bartos Éva (a teljesség igénye nélkül, itt jöhetne még az összes könyvtárigazgató és könyvtári/könyvtáros szervezet vezetője), meddig kell még várni egy előre mutató döntésre? Miért nem valósítjuk meg az ingyenes, de sok munkát igénylő ötleteket, amiknek még értelmük is lenne?

Az egész bejegyzés meg főleg azért is kapta az aktualitását, mert (egyébként rendkívül jellemző módon) egyszerre rendeltem egy Kindle-t (végre) és egy (teljesen hagyományos, papír) könyvtári szakkönyvet a kedvenc webkönyvesboltomból. És az a szomorú, hogy egyiknek sincs túl sok köze a magyar valósághoz: se a könyvolvasónak, se a digitális könyveknek úgy általában, se a használható webes könyvesboltnak, ami egész Európában ingyen küld, se a korszerű tudást tartalmazó libtech-könyvnek. Ennyi.

Frissítés:

Forró a téma nagyon, születnek az újabb és újabb bejegyzések, szerintem nem lesz olyan szereplője az amerikai liblogoszférának, aki ne mondaná el a véleményét. Akit érdekel, Sarah feltette a Librarian In Blackre, PDF-ben lehet tölteni. Figyeljük a különbségeket: van véleményük, le is írják nyilvánosan, és felhívnak mindenkit, a kiadókat is beleértve, hogy nem fogadják el ezt a megoldást.

További írások

“…bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.”

Most ez amolyan reakció-féleség lesz az eddigi üzenetekre. Nem csak a mostaniakra, hanem mindre, amit kaptam eddig a kloggal kapcsolatban. Indulatos leszek, de értetek haragszom, nem rátok. Tisztelet ugyanakkor a kivételeknek, akik akarnak és tesznek is. Remélem, ők tudják, hogy róluk beszélek.

Probléma No. 1. Nem hiszem el, hogy nem lenne pénzetek arra, hogy normális, tisztességes honlapot működtessetek, vagy hozzájáruljatok ahhoz, hogy ne valami szart használjatok. Hogy ne egy freemailes emailcímmel szenvedjetek, vagy egy blog.hu-s domainnel villogjatok. Saját weblap, értem? Domain, URL, szerver stb. Van pénzetek rá, mert évente százezres/milliós tételben fizettek olyan hányásokért, amit errefelé IKR-nek hívnak. Van pénzetek, mert nem tétel egy honlap fenntartása. Évi tizenpárezer forint. Évi.

Probléma No. 2. Tanuljátok meg már végre a web használatát. A klogosokra külön vonatkozik, állítólag progresszívek vagyunk. Vagy mi. Kísérletezzetek, próbálkozzatok, olvassatok, ez még pénzbe sem kerül, ráadásul még egy előadást-órát-kurzust nem mondtam le, mert nem adtak érte pénzt. A klogot nem egy kád takonynak szántam, ami meleg is, körül is ölel, meg még ragad is, hanem egy akksinak, ami feltölt, stimulál, előre visz. De köszönöm, hogy ti úgy en bloc azon vagytok, hogy ne így legyen.

Mi leszünk a felelősek a TÁMOP/TIOP pályázatokért, a könyvtár.hu-ért, a MOKKA-ért, az ODR-ért, az MKE-ért, a KI-ért, a folyóiratokért, a szakkönyvekért, a képzésért, az egész könyvtári szakma apokalipszisáért.

Probléma No. 3. Érvényesítsetek már valami érdeket. Nem igaz, hogy ennyire nyámnyila a szakma, hogy maga alá pisil az örömétől, ha rajta folyatnak keresztül egy rongyos milliárdot, arra sem adva esélyt, hogy legalább úgy tegyünk, mintha tényleg miattunk történne a dolog. Hogy nem vagyunk képesek beleszólni a digitális tartalmak magyarországi fejlődésébe, hogy a kiadók velünk pucolják fel a minisztérium előszobáját. Hogy a “szakmai kirándulásokon” és a vidéki városnézéseken kívül képtelenek vagyunk bármi önszervezésére, hogy a legnagyobb budapesti könyvtár képes letiltani a wifit, hogy nincs egy egységes olvasói nyilvántartás, hogy a katalógusról ne is beszéljek, hogy az emailes levelezőlista még mindig a bölcsek köve, hogy képtelenek vagyunk megszerkeszteni egy online tartalmat, hogy végre elértük a honlapjainkkal a 2000-es szintet stb. Mindenhez megvan az eszköz és a lehetőség. Az ablakon kidobott csilliók töredékének a milliomod részéből már királyság lehetne. És ezért ti lesztek a felelősek (meg én is, sajnos, vékony vigasz, hogy én ezt az írás lobogtathatom).

Persze, ez nem baj, de a langymeleg lábvíz az hadd maradjon, mert az jó. Hát nem fog maradni. Vagy megváltozik minden, vagy semmi nem lesz. És ezért nem vállalom a felelősséget helyettetek. Tudom, szar meg nehéz, de ez van. Sajnálom. Ember vagyok, tele jószándékkal és hibával, őszintén szeretem a szakmámat és titeket is, nagyon (tényleg), de hülye nem vagyok.

Kérjetek, és megkaphatjátok. De kérni és dolgozni kell érte. Nekem is, de helyettetek nem tudok. Mert akkor is kapás lesz a vége, csak nem meg-. Köszönöm.

Újdonságok a WordPress 3.1-ben

Mindent összevetve ezzel is közelebb került ahhoz a WordPress, hogy alkalmas legyen a teljes körű könyvtári használatra.

Tegnap este megjött az egyik kedvenc levelem, amiben Matt arról értesít, hogy megjelent a WordPress új, 3.1-es kiadása. Ez pár apró frissítést tartalmaz csak, mégis sokkal szerethetőbbé vált ezáltal is a kedvenc CMS-em.

frissitesAz egyik leglátványosabb változtatás az új admin-bar, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem (már meg is jelent az első cikk, hogy hogyan lehet eltüntetni). Ezen a sávon kapott helyet az új tartalmak létrehozása, meglévők kezelése, tehát kb. ugyanaz, mint amit a WordPress.com-on már meg lehetett szokni.

Frissítés: a legegyszerűbben a profiloldalon lehet ki- és bekapcsolni az admin-bart, ahol a megjelenést lehet korlátozni csak a front- vagy csak a back-endre (nyilvános- és adminfelületek).

A következő újdonság a belső linkelés, tehát ha egy linket szúrok be, akkor nem csak tetszőleges URL-t adhatok meg, de egyből válogathatok a régebbi tartalmaim közül is.

Óriási királyság a Post Formats (bejegyzés formátumok), aminek segítségével a saját tartalomtípusok definiálása és használata jóval egyszerűbbé válik. Az, aki a 3.0 megjelenése óta küszködik a millió megoldással, az biztos nagyon fogja tudni értékelni. Ugyancsak ennek jegyében módosították a lekérdezések függvényeit is, így nem kell fejen állni ahhoz, hogy a saját bejegyzéstípusokat valahogy megjelenítsük az oldalunkon.

A legeslegkiválóbb dolog a hálózati adminisztráció tisztességes megoldása. Eddig mintha nem tudtak volna ezzel mit csinálni, de végre megoldották, átlátható felületek, önálló dashboard, végre nem egy vegytiszta szívás, miközben abban sem lehetett biztos az ember, hogy az egész hálózatot, vagy csak a saját oldalát teszi tönkre. Végre.

Lehet végre rendezni a lista-jellegű oldalakat is (bejegyzések, oldalak, linkek), a bejegyzéseket pl. cím, szerző, közzététel dátuma szerint, növekvően és csökkenően is. Szűrni sajnos továbbra is csak dátum és kategória szerint lehet, de ez talán egyelőre elég is. A bulk edit (csoportos szerkesztés talán?) is javult, szebb lett.

Mindent összevetve ezzel is közelebb került ahhoz a WordPress, hogy alkalmas legyen a teljes körű könyvtári használatra. Az OPAC-ot eddig is ki tudta váltani, de nem kéne sok munka hozzá, hogy ennek segítségével valaki végre egy tisztességes IKR-t faragjon belőle. A Drupal már a spájzban van, jön fel a WordPress is, én meg örülök.

Az infografikának nevezett poszter pedig a wpmu.org-ról tölthető le különböző felbontásokban és formátumokban.