…blogot is írnak.


Szerintem utoljára futok neki a témának, és ha legközelebb valaki megint ilyesmit fog mondani, csak a kezébe nyomok egy fecnire nyomtatott linket.

Pénteken megint szekcióalapítás zajlott, most kicsit más jellegű, mint három éve, de a cél így is eléggé izgalmas (is lehet akár). Sok jó dolog elhangzott, meg olyanok is, ami miatt kicsit aggódom, de ezek közül most csak egyet emelnék ki, és ez most inkább világnézeti kérdés lesz első körben, aztán meg talán más is. Nem emlékszem pontosan, mi volt a pontos fél mondat, de valami olyasmi zalán, hogy szép-szép, hogy egy könyvtár blogot ír, de remélhetőleg csinálunk valami fontosat is (nem így hangzott, de ez volt a lényege).

A legfontosabb tétel (és ezt nem győzöm hangsúlyozni, ha erről van szó): a blog nem tartalom, hanem forma. Ezt illetően nem csak a könyvtárosok, de gyakorlatilag az egész magyar közélet el van tévedve, nem is kicsit, legalábbis ez derült ki a médiatörvény körül hőbörgésekből. Forma. Azaz egy olyan tartalomközlő és -kezelő rendszer (CMS), ami a közlőnek és befogadónak is leegyszerűsíti a dolgát. Tehát a könyvtár nem blogol, hanem tartalmat közöl, és mivel a blog forma fekszik a legjobban ahhoz az információtípushoz, amit a könyvtár szolgáltat, ezért ezt használják a legtöbben. Ezt lehet RSS-ben, emailben behúzni, ezt lehet a legkönnyebben formázni, hozzászólni, bővíteni stb. A blog az egy eszköz, ami struktúráltan (adatbázisban) tárolt adathalmazt jelenít meg, bizonyos szempontoknak megfelelően (azaz dinamikusan): időrendi sorrendben oda vagy vissza, kategóriák, címkék szerint stb.

Ebből pedig sajnos az következik, hogyha a fenti véleményt képviseljük (és annak tudatában, amit itt leírtam), akkor azzal gyakorlatilag a felhasználókkal való kommunikációt becsüljük le. És ebben benne van az általános és a szaktájékoztatás, az állományinformációk szolgáltatása, a könyvtárközi szakmai információcsere, a továbbképzés, és úgy általában a könyvtár, mint intézményen kívüli világhoz fordulás. Nagyon szép elvek, hogy mi a felhasználó kandallója elé szeretnénk tenni az információt, de akkor közben nem kéne ilyeneket mondani.

Tehát a könyvtár nem blogol, hanem információt szolgáltat, ennek egyik formai megjelenése a blog, aminek pedig semmi köze az exhibicionizmushoz. Amíg ez nem megy át az „információtudománnyal foglalkozó szakembereknek,” addig valóban indokolt az az általános nézet, miszerint Mici a könyvtárakat a közeli pusztulás fenyegeti.

Nagyon felhúz és egyben letör mindig, amikor ilyen véleményeket hallok, ezért az indulatos hangvétel, de remélem, nem bántottam meg vele senkit.


4 hozzászólás a(z) “…blogot is írnak.” bejegyzéshez

  1. A blogról írt definíciódat beleveszem a mai órám anyagába, szerintem a hallgatóknak is tetszeni fog a megfogalmazásod. :)

  2. „szép-szép, hogy egy könyvtár blogot ír, de remélhetőleg csinálunk valami fontosat is (nem így hangzott, de ez volt a lényege)”

    Mondtam fél mondatot a találkozón a blogról, amit félreértettél, a lényeg – szándékom szerint – nem az volt, amit idéztél. Nem beszéltem a blogról, mint tartalomról, éppen ellenkezőleg, mondanivalóm éppen utalt, hogy eszköznek tekintem. Összefoglalva, amit állítok ezzel kapcsolatban:
    Minden könyvtárnak a rendelkezésére álló információs technológiák közül ki kell tudni válogatni azokat, amelyek a feladatának, küldetésének megfelelnek – szem előtt tartva, hogy a tartalom és a forma szorosan összefügg. Nem hiszek abban, hogy minden könyvtártípusnak azonosak a feladatai, ebből fakadóan nem lehetnek azonosak további feltételek nélkül az eszközei sem. A bírósági könyvtárakról állítottam azt, hogy „nem feltétlenül kell blogot vezetniük csak azért, mert az van”.

    Ettől még lehetséges, hogy egy feladatkör igényli majd ezt az eszközt, akkor majd megalapozottan be kell vezetni.

    Fentiekből következik, hogy blog léte egy könyvtár internetes megjelenésében mint teljesítménymérő, korszerűségi fokmérő sem jöhet szóba. Lehet korszerű a könyvtár blog nélkül, és feladatát nem megfelelően teljesítő bloggal is. Az „és még blogot is írunk” kijelentés semmit nem mond a színvonalról – szerintem. Nagyon szívesen látnám azokat a szakmai útmutatókat, amelyek segítenének a körültekintő és megalapozott bevezetésben. Felhívhatnák például a figyelmet arra, hogy akkor vezessünk be egy szolgáltatást, ha az fenntartható. Szólhatnának arról, hogy miképpen teremtsük meg a blog (és minden más szolgáltatás) hitelességét, mekkora ráfordítást igényel a folyamatosság biztosítása, stb.
    Példaként ezekre a kérdésekre:
    http://forrester.typepad.com/groundswell/2004/11/blogging_policy.html
    http://blogs.law.harvard.edu/terms-of-use/

    Kérdés: Van-e ilyen, az idézett helyeken található útmutató, házi szabályzat a blogot használó magyar könyvtárakban? Ha nincsen, akkor még határozottabb az állításom, megalapozottan és ne divatot követve, hanem megfontoltan használjuk a blogot (és bármilyen más technikát), mint eszközt.

    • Kedves Gábor, köszönöm a kimerítő reakciót! Attól tartok, hogy kicsit elbeszéltünk egymás mellett: te továbbra is mint tartalmi fogalomról beszélsz (szerintem). A bejegyzésben is leírt definícióm szerint viszont vajmi kevés köze van ma már a blognak mint formának a bloghoz mint tartalomhoz.7

      A könyvtárak számára csakis a blog mint forma jöhet szerintem elsődlegesen szóba (hol vagyunk még egy NYPL Blogs-tól vagy valami hasonlótól!). Ebben az esetben (és én erről beszéltem a bejegyzésben is, meg úgy általában ezért vagyok „harcos” képviselője ennek az egésznek) a blog csak annyit jelent, hogy adatbázisba viszem fel az általam kommunikált tartalmakat, amik aztán dinamikusan jelennek meg (ennyi erővel OPAC-nak is hívhatnánk tudom, de annak célja nem a kommunikáció, legalábbis nem elsődlegesen).

      (Most csak ennyit, késő van, de ezt érdemes lenne jobban átrágni.)

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .