Ex Libris mánia


Az jó dolog, ha az embernek esküvője van, na meg olyan elborult barátja, aki Ex Librist terveztet neki nászajándékba. Az egész történet annyira hirtelen jött (na nem az esküvő), hogy nagyon lövésünk sem volt, hogy milyet is szeretnénk, de egy nagyjából két napos gondolkodás, és kb. 20 csípőből megküldött minta után jött az isteni szikra.

Az alap koncepció egy szecessziós minta négyzetekbe foglalt betűkből, amik közé el vannak „bújtatva” az infók, úgy mint az „Ex Libris”, az „AD” (az már csak spontán jött, hogy az Anno Domini kezdőbetűiből úgyanúgy ki lehet hozni az Alinka és Dani neveket is), a beszerzés évszáma, valamint a vezetéknevek. Végül a slusszpoén az egészben az, hogy mintha szándékosan így tervezte volna a grafikus, a jobb alsó sarokba nem betű került, hanem csak egy szimpla négyzetekből álló díszítés, amiből következett az egészen a hab: a helyére rá lett szerkesztve az adott kötet LibraryThing-es URL-je QR-kódban. Ez nem dobja szét az egész egységét, ráadásul überkúl, és még előtanulmány is lehet a kamarai könyvtárban bevezetendő rendszerhez.

Miért is jó ez? Persze azon kívül, hogy az Ex Libris, ráadásul a szép Ex Libris alapvető dolog az ember életében – ennek felismerése csupán idő kérdése szerintem (aztán van, akinek egy élet nem elég hozzá, de nem csunyálkodok). De az, hogy olyan plusz információk kerüljenek a könyvespolcomra, amit több száz ember hordott össze az adott műről (kivonatok, összefoglalók, kritikák, kapcsolódó tanulmányok, jegyzetek stb.), az fantasztikus dolog. És itt jön a képbe az, hogy miért is kéne a könyvtáraknak a katalógusaikat kinyitni a közösségek felé: elsőként össze kéne gyűjteni egy LT-formájú adatbázist, feldobni egy moly-jellegű szolgáltatáscsomaggal, majd pedig felkínálni az azonosítókat a felhasználóknak az otthoni állomány felturbózására. Na majd egyszer…

A QR- (kétdimenziós) vonalkódról röviden: a hagyományos, egy dimenziós („csíkos”) vonalkódhoz képest sokkal több, akár 7089 numerikus, illetve 4296 alfanumerikus karaktert tud tárolni (tehát kis túlzással akár az egész könyvet bele lehet rakni). Olvasásához nem kell speciális eszköz, elég egy szimpla web- vagy mobilkamera, amelynek a végén egy ingyenesen letölthető szoftver van, ami aztán vissza alakítja a négyzeteket betűkké-számokká. Készítése pofonegyszerű, ráadásul külön jó benne, hogy elég rugalmasan lehet méretezni, így még viszonylag apró méretben is olvasható marad az információ (persze megfelelő felbontással nyomtatva – akik nem RSS-ben, hanem a blogon közvetlenül olvasnak, azok látják a bal felső sarokban a kis képet, na azt a monitorom felbontása mellett már nem olvassa a telefonom, de a nagy kép gond nélkül megy).


Egy hozzászólás a(z) “Ex Libris mánia” bejegyzéshez

  1. Nagyon szép az ex librised!
    Az alkalomhoz meg szívből gratulálok!

    (A QR-t nem egészen értem – illetve a leírást igen, de a könyvtárban való használatát föl nem foghatom.)

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .