Mi a baj a jövő könyvével?

Azt hiszem, utolsók közt voltam, akik megnézték a mellékelt videót. Mindig szembejött, aztán valahogy sosem jutott rá időm, de most csak azért is. És a 4 és fél perces film közepén beugrott, hogy mi az, ami nem ok ebben a koncepcióban, és mi az, ami miatt szerintem nem nagyon fog elterjedni a multifunkciós, millió és egy lehetőséget nyújtó olvasókészülékek. Figyelem, szubjektív észrevételek következnek.

The Future of the Book. from IDEO on Vimeo.

Lehet, sőt biztos, hogy konzervatív vagyok, de az olvasás élménye az nálam mindig valami olyasmi volt, hogy csak és kizárólag a szövegre összpontosítva haladok előre, megértve, feldolgozva és újjá gyúrva a benne található gondolatokat. Egy-egy jobb könyv (és itt most nem feltétlen csak az irodalmi értékeire gondolok, lásd például John Lukács könyveit, akit nem rég fedeztem fel magamnak, és nagyon inspiráló, elgondolkoztató dolgokat ír le) nagyot tud lökni rajtam, akár a munkámról, akár tanulmányaimről, akár a személyes életemről legyen szó.

Ha már itt tartunk, akkor az öt szavas játékra gyors reflexió:

  • olvasás: gondolat, kaland, fal, élmény, biztonság
  • kortárs magyar irodalom: nehézség, bizalmatlanság, póz, néhavanegyjó, drága
  • e-könyv: tanulás, tudás, munka, hasznos, sok
  • könyves blogok: unalom, spoiler, nemérdekel, közösség, lehethogytöbbidőtkéneráfordítanom
  • könyvtár: munka, kreatív, menő, zug, prájd

Én nem dobom tovább, mert már nagyrészt kifogytak az emberek, de aki kedvet érez rá, az hajrá, és linkeljen visza, hogy ne szakadjon meg a lánc.

De. Ha állandóan azzal foglalkozom, hogy az adott szöveget (esetenként más) kontextusba rakjam, ábrázoljam, keressem, böngésszem, akkor lehet, hogy magát a szöveget fel tudom térképezni, de hogy a benne lévő koherens gondolatmenet nem lesz az enyém, az fix. Ha az a baj, hogy nem értem a szöveget, illetve nem tudom követni a tartalmát, akkor nem biztos, hogy a szöveggel vana a baj, tehát nem feltétlenül az fog segíteni, ha minden második fogalomnak utána nézek a Wikipédián, YouTube-on stb., hanem megpróbálok hozzá nőni a témához, megalapozni egy olyan tudást, elérni egy olyan érettséget, amellyel már magamévá tudom tenni a művet. Szépirodalmi a példa, ezért könnyen bele lehet kötni: 14-5 éves koromban megpróbálkoztam a József és testvéreivel, hát mit is mondjak, lepattantam róla, mint egy betonfalról. De 3 évvel később újra megpróbáltam, és azóta az egyik kedvencem. A könyvet olvasni akarom, aztán magát a könyvet akarom polcra, adatbázisba rakni, a könyvről akarok beszélni stb., nem pedig a könyvben, az olvasás során akarom mindezt elvégezni. Tudom, vékony a határ, kicsi a különbség, de ott van, higyjétek el nekem (szmájli). Összefoglalva: a jövő könyvével már mindent lehet csinálni, de olvasni a legkevésbé. Valahol olyan ez, mint a telefonálásra alkalmas mobiltelefon, a szövegírásra alkalmas minimalista szövegszerkesztő ésatöbbi. Szerintem nem kell hozzá sok idő, és újra felfedezzük, hogy az ilyesfajta alapvető emberi tevékenységek nem igényelnek akkora apparátust, mint a gyártók, forgalmazók szeretnék. Majd meglátjuk.

Google Naptár és a WordPress

Egyik munkámhoz kerestem egy normális megoldást a Google Naptár beépítéséhez WordPressbe, és bár a találat, a Google Calendar Events messze van a tökéletes integrációtól, de még messze az egyik legjobb a mezőnyből. A pluginba a nyilvánosan megosztott naptár csatornáját kell bekötni, csomó paramétert megadva (ID, cím, idő formátuma, kezdő dátum, cache, lekérdezendő napok száma stb.), majd a megjelenést beállítva máris rakhatjuk, oldalsávba dobozba, oldalra vagy bejegyzésbe, AJAX vagy HTML táblában vagy akár sima listaként, megjelenítve helyet, időtartamot, leírást.

A végén még jól le is fordítottam, így most már a nyelvi akadály sem létezik. A fejlesztő ígérete szerint hamarosan szerepelni fog a letölthető csomagban is, de amíg nincs benne, innen lehet letölteni a .zip-be csomagolt nyelvi fájlt, kitömöríteni, majd pedig FTP-n keresztül a blogom-konyvtara/wp-plugins/google-calendar-events/languages mappába kell másolni. A lényeg, hogy ugyanaz legyen a neve, mint az általános beállításoknál (wp-config.php) a nyelvfájlnak (általában hu_HU, bővebben lásd a hivatalos leírást), plusz előtte a plugin slugja (google-calendar-events, tehát az egész fájlnévnek így kell kinéznie: google-calendar-events-hu_HU.mo).

Image by Joe Lanman

Ex Libris mánia

Az jó dolog, ha az embernek esküvője van, na meg olyan elborult barátja, aki Ex Librist terveztet neki nászajándékba. Az egész történet annyira hirtelen jött (na nem az esküvő), hogy nagyon lövésünk sem volt, hogy milyet is szeretnénk, de egy nagyjából két napos gondolkodás, és kb. 20 csípőből megküldött minta után jött az isteni szikra.

Az alap koncepció egy szecessziós minta négyzetekbe foglalt betűkből, amik közé el vannak “bújtatva” az infók, úgy mint az “Ex Libris”, az “AD” (az már csak spontán jött, hogy az Anno Domini kezdőbetűiből úgyanúgy ki lehet hozni az Alinka és Dani neveket is), a beszerzés évszáma, valamint a vezetéknevek. Végül a slusszpoén az egészben az, hogy mintha szándékosan így tervezte volna a grafikus, a jobb alsó sarokba nem betű került, hanem csak egy szimpla négyzetekből álló díszítés, amiből következett az egészen a hab: a helyére rá lett szerkesztve az adott kötet LibraryThing-es URL-je QR-kódban. Ez nem dobja szét az egész egységét, ráadásul überkúl, és még előtanulmány is lehet a kamarai könyvtárban bevezetendő rendszerhez.

Miért is jó ez? Persze azon kívül, hogy az Ex Libris, ráadásul a szép Ex Libris alapvető dolog az ember életében – ennek felismerése csupán idő kérdése szerintem (aztán van, akinek egy élet nem elég hozzá, de nem csunyálkodok). De az, hogy olyan plusz információk kerüljenek a könyvespolcomra, amit több száz ember hordott össze az adott műről (kivonatok, összefoglalók, kritikák, kapcsolódó tanulmányok, jegyzetek stb.), az fantasztikus dolog. És itt jön a képbe az, hogy miért is kéne a könyvtáraknak a katalógusaikat kinyitni a közösségek felé: elsőként össze kéne gyűjteni egy LT-formájú adatbázist, feldobni egy moly-jellegű szolgáltatáscsomaggal, majd pedig felkínálni az azonosítókat a felhasználóknak az otthoni állomány felturbózására. Na majd egyszer…

A QR- (kétdimenziós) vonalkódról röviden: a hagyományos, egy dimenziós (“csíkos”) vonalkódhoz képest sokkal több, akár 7089 numerikus, illetve 4296 alfanumerikus karaktert tud tárolni (tehát kis túlzással akár az egész könyvet bele lehet rakni). Olvasásához nem kell speciális eszköz, elég egy szimpla web- vagy mobilkamera, amelynek a végén egy ingyenesen letölthető szoftver van, ami aztán vissza alakítja a négyzeteket betűkké-számokká. Készítése pofonegyszerű, ráadásul külön jó benne, hogy elég rugalmasan lehet méretezni, így még viszonylag apró méretben is olvasható marad az információ (persze megfelelő felbontással nyomtatva – akik nem RSS-ben, hanem a blogon közvetlenül olvasnak, azok látják a bal felső sarokban a kis képet, na azt a monitorom felbontása mellett már nem olvassa a telefonom, de a nagy kép gond nélkül megy).