A Piros Pöttyös az igazi

Bocsánat, csak egy gyors emlék, ami a Malackaraj tesztjét olvasva ugrott be, amikor tizenhét-nyolc éve, elsős voltam vagy másodikos, az általános iskolám (terézvárosikéttannyelvű-általánosiksolaésgimnázium, egylevegővel, aztán most már csak tűzraktér) egyik diákja – azóta sem tudom ki volt, de megáldja érte a Jóisten, azt tudom – a Három Kívánság című nagysikerű produkcióban nyert, méghozzá túrórudit, vagy 4-5 métereset, és csak hozták-hozták be az ebédlőbe, három asztalon fért csak el a gyönyörűség, és Dáviddal hordtuk szét az osztályokba, csak a csoki volt vagy 15-20 centi vastag (kétszer! ugyebár), és tálcán, hatalas csoki- és túrótömböket, és hülyére zabáltuk magunkat közben persze, és egy egész nap ette a nem tudom hány száz gyerek, és annyira szép volt, és azóta vágyom újra egy ilyenre.

Hüpp.

Image by eszter via Flickr