A teljes süni-sztori

Már régóta lógok @SuetiMuetinek a történettel, így jöjjön a hónapos pótlás.

Május közepén egy este sikerült egy késő esti bevásárlás után meglelnem Fülöpöt a 39-es megállójában, ahol eléggé leposzkulva keresett valami menedéket, amire elég kevés reménye volt – már ha nem feltétlenül valamelyik kocsi gumijára felkenődve pihenni az idők végezetéig. De szemmel láthatóan nem, ezért hazavittem, ahol SOS ment a fentebb említett hölgynek a privát meg aztán a talk, így szakszerű segítséggel bele lett rakva egy jó nagy kartondobozba, meg lett etetve egy kéttojásos rántottával (szigorúan minden további hozzáadott cucc nélkül, tehát no olaj meg só és fűszerek), el lett látva vízzel, meg ki lett neki alakítva egy perfekt és autómentes puha búvóhely, törülközőbe csavart forróvizes műanyagpalackkal. Szóval én jól éreztem volna magam (a süni is így tett), aztán a második éjszakára (mert azt meg mindenki vágja, hogy ezek az állatok ilyen partiarcok) annyira feltámadt, hogy ízekre rágta a doboz sarkát, amit aztán még négy másikkal is megtett. Így életbe lépett a görény-stratégia (mármint az az eljárás, amit öcsém vadászgörényével szemben alkalmaztam): éjjelre előszoba kiürít, minden ajtó becsuk, és fület szorosan behúny. Reggel pedig szart takarít.

De hogy szavamba ne vágjak, SuetiMueti volt olyan nagyonjófej, hogy még speckó sünkajákkal is megdobott, amiből az egyik, a konzerv jellegű el is fogyott, de a száraz és nagyon büdös bogarakkal megtöltött doboz fele még megmaradt. Csak ha valaki hasonló helyzetbe jutna. És annyira nem is büdös. Csak ha kinyitja az ember. Meg beleszagol. Nem kell félni, na.

Aztán közben el lett nevezve az állat I. Philípp Sünedlinek, így most már éjjelente volt kit szidni, ha felébredtem az irgalmatlan zajra.

Szóval nőtt-nődőgélt a kis süni, sokat evett (kartondobozt), szart (mindenfélét), csámcsogott (tojást és kutyakaját), elbújt (na ez volt a legjobb, a faltól kb. 5-8 centire lévő lapradiátor mögé kúszott fel a falra, majd olyan 15-20 centis magasságban töltötte el a napot, jól összekenve a falat, de szerencsére pont a radiátor miatt nem látszik), így aztán egy hét múlva vérző szívvel bepakoltam a kis pözsibe, és ki lett víve Érdre, ahol két zuhé közt elengedtük.

Ennyi. Képek:

“A teljes süni-sztori” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ez egész jó kis történet volt. :)
    Látom, a végére már egész jól kézhez szokott – az a kedvencem, amelyiken a kezedet szagolgatja, kesztyű nélkül.
    Remélhetőleg azért gond nélkül visszavadul az erdőben a civilizációs kis intermezzo után…

  2. Hát én is… Bár vannak olyan (rémisztő) jelek, hogy baj történt vele, de mivel most már csak hinni és bízni lehet abban, hogy minden ok, ezért részemről a történet letudva :)

Minden vélemény számít!