A fájlcserélés meg nem a sátán találmánya

Ahogy azt két kutatás is kimutatta, pusztán a jó modell hiányzik, nem a felhasználói hozzáállás meg a pénz. Ha reális értéken, jó helyre (nem szerzői jogvédő gittegyleteknek és lehúzós kiadóknak, terjesztőknek) menne a pénz, sokkal sikeresebben működne a világ. Dehát ezt mondom, mondjuk már régóta: ha nem az idióta Artisjus meg a hiéna kiadók nyúlnák le a pénzem (ld. Márai projekt), mennyivel boldogabbak lennénk mindnyájan.

Felvetés: miért nem dolgozunk ki egy olyan (akár elméleti) modellt a könyvtárakban, amely képes ennek a megoldására?

Hétvégi ötletbörzénket olvasták.

Magyar-görög-latin meccs, bizonytalan végkimenetel

Orbán Viktor fél mondatát felkapva (“Vincit voluntas tua”) némi elmélkedés a latin-görög nyelv rejtelmeiről, majd a végén sunyiban durr, egy pofon a szakmának. Tényleg, mikor kapjuk már meg az ETO-t is?

De ha bemegyünk egy könyvtárba, és Plutarkhoszt keresünk (ritka esemény, de megtörténhet), akkor nem fogjuk megtalálni. Megtaláljuk ellentétben mondjukPloutarhos és Ploutarchos név alatt. Amelyik mindkettő rossz, természetesen. És akkor még nem is említettük meg az átírási szabványokat összeállító könyvtáros “szakemberek” egyik legnagyobb leleményét: Sapfō. Ez így bizonyára nagyon tudományos, és rendszeres, kár, hogy az életben senki nem fogja megtalálni Szapphót. Nem baj, tudjuk, hogy a könyvtár és a levéltár legnagyobb ellensége az olvasó, mivel használja, tehát tönkreteszi a könyvet. Állományvédelmi szempontból Sapfō teljesen érthető.

(Az esetleges hibákat nem javítottam.)

Nagy igazság. Néha előbújik belőlem is még a véreskezű forradalmár.

The L!brary Book

Megjött az új könyvem, amit Jessamyn West ajánlott, lehet irigyelni, 175 oldal tömény könyvtárépítészet és -dizájn, rivjú később. Most egyelőre örülés, holnap azért elviszem az OSZK-ba is megvillantani.

Ja, és pontosan egy hét alatt itt volt a ködös Albionból, úgy, hogy a címzés valahogy így nézett ki: Takács Dániel ésatöbbi. Persze rögtön jött a para rendelés után (a visszaigazolás során is így jött a név, cím), hogy úristen, a Magyar Posta ilyen kódolással soha nem fogja kihozni, így rövid, borzasztóan udvarias levélváltást követően biztosítottak róla, hogy kijavították a rendelést ékezetmentesre. Hát persze.  Viszont a Magyar Posta beírhat magának egy piros pontot. Meg Kelt, aki ajánlotta a The Book Repostory-t.