A közölt üzenet

Ádám bejegyzését olvastam újra az előző írás kapcsán, és azóta csak egy dolog forog a fejemben: tényleg, mi lehet az az üzenet, amit a könyvtáros szakma ma a magyar nép felé kommunikálni tud?

Nem arra gondolok, hogy Ildikó, 53 éves könyvtáros, vagy Dániel, 24 éves könyvtáros mit tud kommunikálni, mert ezen a szinten szerintem nagyszerűen működnek a dolgok, legalábbis nekem az a benyomásom, hogy 10-ből 8 felhasználó biztos nem távozik csalódottan a könyvtárból, a telefontól vagy a számítógépétől.

Inkább a társadalmi szintű párbeszédre gondolok. Olyan típusú üzenetre, ami jelenleg a politikai pártokon kívül elég kevés szervezetnek van. Talán egy-két nagyobb vállalatnak (vagy ha a reklámot, mint médiát ide értem, akkor gyakorlatilag az egész üzleti szférának), de a civil szervezeteket lámpással kell keresni (kivéve az adó 1%-ának begyűjtése kapcsán, mert ott aztán mindenki tud nyomulni). Nem csak az explicit reklámokat értem, hanem a brandet, a küldetést, a lehetőséget. Mint mondjuk a Magyar Rádió utóbbi pár évben folytatott kommunikációja.

És ha megvan, hogy miről beszélek, akkor rátérhetünk arra, hogy mit is keresek, ez pedig az üzenet. A küldetés, a hivatás, a szolgáltatás, ami egyet jelent a könyvtárral, mint intézménnyel. Ehhez pedig két dolgot tudok példaképpen elővenni: a múltat és a jelent (a jövőt meg keressük ugye). Az elég világosan látszik, hogy a múltból, a hagyományokból megélni nem nagyon lehet (figyelem, még mindig össz-könyvtári szintről beszélek, nem pedig az egyes intézményekről). Ott, ahol ez sikeres, mindig valami korszerű szolgáltatással egészül ki, amely fent tudja tartani a presztízs-funkciókat, mint kiállítások, különleges online és fizikai gyűjtemények stb., lásd Library of Congress, British Library, New York Public Library. Mit mondanak helyette az amerikai könyvtárak? Azt, hogy segítünk az üzletedben, a tanulásodban, bárhol, bármikor megkapod azt az információt, amire szükséged van @ your library. Ja, és van mellé még mindenhol kultúrprogram, fanklub, író-olvasó találkozó, helytörténet és a többi.

A jelen meg… Nem jön a Katalist a postaládámba, csak feedből olvasom. Természetesen nem lenne helyes egyetlen levelezőlistából messze menő következtetéseket levonni, de mivel állítólag ez a lista éri el a legtöbb szakembert az országban, mégiscsak számíthat valamennyire az egész szakma manifesztálódásának. És ha ennek alapján próbálnám megfogalmazni azt, hogy mit közöl a mi hivatásunk a társadalommal, akkor nem igazán jutnék semmire. Sőt, ha azt próbálnám megmondani, hogy mi az ott zajló kommunikáció tartalma, akkor is gondban lennék. Villámgyors témaváltások, nagyrészt támadásokkal, védekezésekkel fűszerezve, mindezt pedig a szakma elenyésző töredéke által. De annál vaskosabban. Egy szóval, a jelenlegi üzenet gyakorlatilag nulla értékű.

Tehát tegyük fel, hogy üres a papírlap, lehet rá bármit írni. Kérdezem az olvasóközönséget (nem muszáj névvel vállalni, lehet kamuemail, kamunickkel), hogy ti mit írnátok Ádám pontjaira: “ha ……….., akkor könyvtár”?

Az én tippeim:

  • tanulás
  • vállalkozás
  • szórakozás
  • kutatás

A hogyanról meg már született nem egy ötlet, lásd Ádám fentebb linkelt bejegyzése, vagy az én 3+ éves írásom.

Arról, meg hogy mi a probléma azzal, hogyha nincsen az üzenet mögött valós szolgáltatás, majd máskor fogok foglalkozni.

Nem önigazolásképpen, de bejegyzés megírása után találtam ezt a blogot, abban is ezt a szöveget:

“Miről szól a határtologatás? Arról, hogy kitűzöl egy hihető célt, a lehető legnagyobb önbizalommal nekiugrasz – és nem félsz pofára esni.”

Ami a lényeg: nem halálugrásokat kell motorral csinálni, csak vállalni a hibákat, és tanulni. Menni fog. Olvassátok hozzá az Elmeeke-t.

Könyvtárépítészet @ [bauenblog]

[bauenblog]Már jó egy hónapja, hogy katalán (pontosabban tarragonai) druszám, Daniel Gil meghívott, hogy részt vegyek a [bauenblog] szerkesztésében. Tegnap végre el is jutottam oda, hogy kiraktam az első bejegyzést a magyar könyvtárakról (méghozzá a Szegedi Tudományegyetem könyvtáráról), amiket végigvéve aztán én is a nemzetközi porondról fogom gyűjtögetni az anyagot. A nyelv nagyrészt magyar lesz, egyszer-kétszer bepróbálkozom talán az angollal is, de Daniel nagyon bízik a webes fordítókban. Hát, reméljük jól lesz.

A Könyvtárépítészettel meg nem tudom, mi lesz. Lehet hogy megmarad mint képgaléria, lehet, hogy végképp hamvába hal, de az is lehet, hogy a [bauenblog]-on szerzett lendülettel az is bepörög. Majd figyeljétek.

USA könyvtárak számokban

OCLC felmérésAzért a porosodó cikk után nem ártott volna legalább egy ilyesmi. Az OCLC jelentése a legfrissebb, 2010-es adatokat foglalja össze szépen megrajzolva. Pár adat:

  • naponta 300 000 amerikai használja munkakeresése közben a közkönyvtárakat,
  • 12 000 ingyenes wifipontot szolgáltatnak a könyvtárak, ezzel leelőzve a Starbucks egész világot lefedő 11 000 pontját,
  • havonta 2,8 millió állampolgár veszi igénybe az üzleti életéhez a könyvtárak szolgáltatásait,
  • a 181 millió bankkártya mellett 151 millió könyvtári tagkártya van forgalomban az USA-ban,
  • naponta 2,1 millió DVD-t kölcsönöznek könyvtárból,
  • kb. ugyanakkora a napi kölcsönzési forgalma a könyvtáraknak (7,9 millió könyv, 22 millió USA dollár értékben), mint a FedExnek az egész világon (8 millió).

Azt természetesen nem kell magyarázni, hogy miért fontos az ilyen jellegű felmérések közlése (ilyen csomagolásban). De az sokkal izgalmasabb lehet, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtanak a könyvtárak a tengeren túlon, amivel sikeresen vehetik fel a versenyt a piaci szolgáltatókkal. Ezek:

  • munkakeresés,
  • segítség a mindennapi üzleti életben,
  • wifipontok,
  • DVD-kölcsönzés,
  • könyvkölcsönzés,
  • konferenciaterem-szolgáltatás.

Nyilván ezek mind megvannak itthon is, legalábbis többé-kevésbé (mindegyikre lehet hozni magyar példát is). De a fő különbség egyrészt ennek a kommunikációjában van, mert ha nem tud senki egy szolgáltatásról, akkor az kvázi nem is létezik (és itt a tudás nem azt jelenti, hogy harmadik próbálkozásnál az eszébe jut az állampolgárnak a könyvtár, hanem hogy a vérében van, ha úgy tetszik, belé van sulykolva, hogy a könyvtár az elsődleges információgyűjtő hely), a másik pedig ennek fontosságának a felismerésében. Gyakorlatba átültetve ez szerintem azt jelenti, hogy egy könyvtár nem zárhat ki senkit és semmit sem a szolgáltatásai köréből. A tervezés során pedig tisztázni kell a korlátokat, majd azokat kreativitással és rugalmassággal szétfeszíteni. Ez pedig sajnos csakis vezetői szinten működik hazánkban, legalábbis jelenleg – ez az utóbbi pár év kicsit keserű tapasztalata számomra.

A dokumentum letölthető színesben és nyomtatóbarát fekete-fehérben is (PDF mindkettő), és csak két oldal, úgyhogy letöltésre fel!

via Stephen’s Lighthouse

Hát, szervusztok

Április 1-je van, azt ugye mindenki tudja?

Na most az a nagy helyzet, hogy meghívást kaptam a British Library vezetőségétől, hogy május 1-től fél éves próbaidővel felvennének a fejlesztési-technológiai részlegükbe (Development Office), osztályvezető-helyettesnek (legalábbis magyarul ez lenne a legmegfelelőbb elnevezés rá).

Ennek két következménye van: itt kell hagynom Magyarországot (ami azért nem olyan nagy baj így első pillantásra, kényelmesen megvárni hogy mi lesz itt pár év alatt, aztán a szerint dönteni a visszajövetelről, hogy mi van itt), másrészt felkínálták, hogy megveszik a klogot is, mint ötletet, így az ottani, llog-elnevezésű szolgáltatással kell majd foglalkoznom.

Most így hirtelen nem tudok többet írni, elég izgatott vagyok, meg fura érzés is, de mindenképpen be fogok számolni a további fejleményekről. (Meg hát a munkaügy itthon és kint, családi és személyes dolgok… szóval sűrű hetek jönnek, az biztos.)

Drukkoljatok!