500 lap percenként?


Japánban megcsinálták: végigpörgeted és megvan. A részletekből nem derül ki sok minden, de maga a megoldás elég egyszerűnek tűnik: nagy felbontású, villámgyors kamera és egy alakzatfelismerő alkalmazás. Ha a lapozásra sikerülne egy biztos és jól működő automatikus rendszert ráhegeszteni, akkor azt hiszem a könyvek digitalizálása tényleg be fog lendülni. Bár talán az sem kell hozzá, mint a mellékelt ábra is mutatja.

Gondoljatok bele: 500 lap percenként, az 30 000, azaz harmincezer oldal óránként!!! Ha 500 oldalt veszünk egy könyvnek (ami sok), akkor hetente 2400 könyv kerülhetne digitális formába, ami havonta majd 10 000 kötet.  Irgalmatlan, ínhüvelygyulladás már a gondolata is.

Egyébként tényleg: miért ne lehetne egy ilyet megcsinálni itthon is? Van egy kara a PPKE-nek, ahol szerintem az ilyen szinte ujjgyakorlatnak sem számítana… Könyvtárosok, FITT-tagok, előre! Szerintem 5 könyvtáros meg 5 mérnök egy év alatt össze tudna egy ilyen rendszert rakni használható szinten (na jó, ez nagyon hasra ütős volt). És a haszonhoz képest ez mennyire nem számít már?

via LISNews, a teljesség kedvéért.


6 hozzászólás a(z) “500 lap percenként?” bejegyzéshez

  1. az baromi jó ötlet, hogy rávilágítja a rácsot, én amikor korábban erről gondolkodtam, akkor azt gondoltam, hogy valamilyen jellel a papír pontjainak távolságát kellene mérni, és úgy kiegyenesíteni. Az nem derült még ki, hogy mi van akkor, ha a fényképezés és a lapozás nincs szinkronban. Valószinűleg egy oldalról több felvétel lesz.

  2. Egyszer láttam valahol egy videót, amin egy srác egy síkágyas szkennert kapcsolt össze Lego Mindstrommal. A szkennert fejjel lefelé tette, a legóbol pedig egy lapozó-emelőt csinált. Egy radirgumit tett a könyvre, elhúzta a kart, a lapot vitte magával. Utánna a könyvet felemelte a szkenner síkjába és katt. Itt ez az emelés elmaradhatna, de a lapozókart szerintem meg lehetne oldani.

  3. Az a baj, hogy ilyen sebességhez valami nagyon precíz cucc kell, mert elég könnyen lehet hibázni. Én hirtelen a pénz-számlálógépekre gondoltam.

    A gumi szerintem azért nem jó, mert egyrészt pontatlan (a sima lézernyomtatónál is vannak néha gondok), másrészt meg nem vigyáz a papírra eléggé. Ilyen szempontból a ScanRobot állítható erejű vákuumos- és fújófejei az egyik legjobb megoldás szerintem.

  4. a pontatlanságot mindig be kell kalkulálni. Drótos Laciék a MEK-ben egyenként végignézik a Google-ös könyveket, és 90%-ban találnak valamilyen szkennelési hibát.
    ScanRobot: csak távolról láttam, onnan meg len látszott a fúvófej ;-)
    Pénzszámláló, nyomtató, lapadagoló stb. valahol itt kellene keresgélni, hogy milyen technikák vannak. Csak ugye ezek arra épülnek, hogy a lap ‘szabad’, oda teszem, ahova akarom, itt meg az egyik vége rögzített, nem elég meglökni és rátenni a görgősorra, hanem meg kell forgatni.

  5. A ScanRobot úgy néz ki, hogy két üvegprizma van, amik 45fokban elforgatják a képet (így a vízszintes olvasófej gyakorlatilag párhuzamosan tudja olvasni a lapot), köztük pedig vákuum szívja össze a két lapot a prizmák csúcsánál. Oldalról pedig két kis fuvóka segíti a lapozást és hogy még jobban rászoruljanak a lapok a prizmákra. Sajnos nem nagyon találtam olyan dokumentációt, amin ez látszik, talán ezen a videón az 50. másodperctől: http://www.youtube.com/user/bookscanner#p/c/14E09F2A975DB14F/0/gFRei6re_N0

    De a lényeg az, hogy nagyon jól ki van találva, és tényleg valami ilyesmi kéne, ha sokféle könyvet (vékony/vastag papír stb) kell kezelni egy géppel.

Leave a Reply to Takács DánielCancel reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .