Lépj ki a régi öltönyből

Endre tette közzé, TED-videó a gondolkodásmódbeli különbözőségekről.

Miután megállt a videó, az villant át az agyamon, hogy mi a fenének majmoljuk mi az USA-t az információelméletekkel, mikor a magyarok általában tudtak újat hozzá tenni a világ tudásához a saját gondolkodásmódjukkal.

Pl. el lehetne kezdeni egy magyar nyelv logikáján alapuló információ-leíró nyelvet kitalálni (szinte érzem a dobáláshoz előkapott záptojások szagát… :) ).

Támogasd a klog.hu-t!

Újra lehet egy kattintás fáradtság árán adományokkal támogatni a klog.hu működését, amelyet vagy a támogatás című oldalon (ahol további információk is találhatóak az átutalással kapcsolatban – mielőtt valaki kérdez, kattintson oda, és olvassa el a tájékoztatót!), vagy lent az “oldalsávban”, a keresőmező alatt lehet megtenni.

A hozzájárulásokat mindenki nevében köszönöm.

Featured picture by czbalazs.

Kiborult (már megint) a bili (frissítve)

Andris (nagyon helyesen) belekezdett az UTCA és a könyvtár.hu-kampányba, igazán rendes, olvasható és kielégítő írásokkal. Sajnos egyúttal olyan levesbe sikerült belecsinálnia, ami már sokszor visszafröcskölt.

Most is így lett (korábban hasonló helyzet volt a könyvkiadókkal, bár nem ilyen indítékokból): a bejegyzéssorozat ki lett kiáltva lejárató kampánynak. Ezért gondoltam csak annyit megírni, hogy Andris hajrá, és vigyázz, itt olyan asztal van, amin baromi nagy pénzek cserélnek gazdát, ráadásul jellemzően állami zsebből kerül magánba, ami mint tudjuk mindig kényes kérdés. (Bár ezt te úgyis tudod, így szinte fölösleges is mondani.)

Az e-Corvina Kft. által alkotott Corvina integrált könyvtári rendszerről (és társairól) meg továbbra is az a véleményem, hogy ennyi pénzből legalább sokszor ilyen jót kéne nyújtani (érdekes lenne visszaszámolni, hogy hány könyvtár használ milyen rendszert, mennyi volt a vételi ár, és mennyi az azóta fizetett éves követési díj, amibe mint pár éve megtudtam egy másik fejlesztő cégnél, azért nem sok minden gyakorlatilag semmi nem fér bele – ja, hogy az üzleti meg államvédelmi titok, elnézést). Ha lejárató kampány, miért tartunk ott, ahol (egy működésképtelen MOKKA-val, egy teljesen értelmetlen ODR-rel stb.), és miért igaz minden szava annak, amit Andris leírt?

A TÁMOP környékén elég sok minden kiderült, és persze ezt meg simán le lehet tagadni, mert az árajánlatokat és pontos tartalmukat úgysem fogja senki sem nyilvánosságra hozni… És ott voltam egy ún. fejlesztő-könyvtáros párbeszéden is, amin értelmes párbeszéd helyett (illetve annak elenyésző mennyisége mellett) a többség elmondta, hogy az ő rendszere miért olyan jó. Ezek után nehéz elhinni, hogy bárki bármilyen együtt működést komolyan gondolt. És azt sem árt kifelejteni a történetből, hogy ő az egyetlen a társaságból, aki nem a saját zsebére dolgozik.

És eszem ágában sincs ezt a fejlesztőkre kenni: mint már sokszor elmondtam, a könyvtárosok nemtörődömsége, fásultsága, hozzá nem értése, megalkuvása, önmagukat helyzetbe hozása ugyanúgy felelős ezért a helyzetért mint bárki más.

Eh, nagyon felhúztam magam ezen az arrogáns válaszon… (Alázat, az.)

Ui1: érdemes elolvasni ezt a levélváltást. Csak én érzem furcsának a hirtelen hangnemváltást? Hiába, a tények…

Ui2: most nem lesz komment és kész. Elfüstöltem a mérgem, egy jó ideig nem akarok újra foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Ui3: a kérdés margójára fel lehet vésni (és mindenkinek megnézni), hogy egy angol fagyigép/hókotró mire képes (azért ez elég szerencsétlen hasonlatra sikerült, főleg az abból következő eszmefuttatások miatt – ennyire nem tűnik fel, hogy hol van itt a hatalmas nagy baj?). Let me introduce the Copac, íme a statisztika és a fejlesztői blog. Ez pedig nem fagyi és hólapát ellentéte, hanem maszatolós semmitmondás és a teljes nyitottságé.

Ettől a találattól pedig annyira megnyugodtam, hogy megnyitom a hozzászólásokat (Twitteren és Readeren úgyis megoldotta az, aki akarta). Nosza.

Ui4: lehet véleményt nyilvánítani, kirakom ide is.

Loading…

A Budapesti Ügyvédi Egylet házi szabályzatának részlete (1870)

Az egylet könyvtára s hirlapjai a tagok és vendégek által helyben szabadon használhatók, kivinni egy személynek egyszerre csak egy munkát s legfölebb egy hétre, a könyvtárnok engedelme s annak adandó kötelező téritvény mellett szabad.

A könyvtárnok bizonyos előre meghatározandó órákban mindenkor a helyiségben tartózkodik, saját felelőssége mellett intézkedik a könyveknek távollétében leendő kézhez adásáról.

A könyvtárhelyiségben, mely egyszersmind tulajdonképeni olvasóterem, legalább egy asztal a tagok használatára irókészülékkel teljesen föl van szerelve.

Júzer interfész

Elég kritikus pont a könyvtárban, hogy az olvasó hogyan találkozik az információval a könyvtárban, és amióta nem a papírdokumentum az elsődleges (illetve mihelyt nem az lesz az), nem is annyira egyértelmű ez a dolog. Egyrészt a digitális világgal való kommunikációs eszközeink fejlődnek hihetetlen mértékben, másrészt az eszközök által megjelenített információk formája, csomagolása kezd egyre használhatóbb lenni.

A bejegyzés apropója a Swissmiss soha meg nem unható repertoárjából az egyik legújabb darab, a fav4.org, ami 4 ikont rak ki nekünk egy lapra, amit aztán beállíthatunk a kezdőlapnak. Természetesen iÉrzés, tapogatós képernyőkre kívánkozik, de nyilván új utat mutat a könyvtárban található digitális eszközök fejlesztésében is. Itt nem csak az érintőképernyőkkel felszerelt terminálokra gondolok (ez nyilván pénzkérdés első sorban), hanem az azokon megjelenő alkalmazásokra, felületekre (honlap, katalógus, operációs rendszer stb.) – és ez már messze nem az anyagiakról, hanem csak és kizárólag a hozzáállásról szól (a fejlesztők részéről is természetesen).

Az operációs rendszert elég könnyen meg lehet oldani, fogj egy tetszőleges linuxot, szabd testre és kész. Google, Wikipedia, Ádám vagy a gyerek, vacsora után.

A honlapról és a katalógusról már rengeteget beszéltünk, de azt hiszem itt megint kell váltani, kicsit hasonló módon, mint a fav4.org nyitóképe. Félre ne értsen senki, nem buta alkalmazásokra vágyom, hanem egyszerűekre. Egy gomb, egy beviteli mező és kész. Valami ilyesmit hoztam hirtelen össze kb. 5 perc alatt:

Kell ennél több? Természetesen igen, de valahol ennek kéne minden könyvtári interfésznek kezdődnie, akár a felhasználó gépéről, akár a honlapról, akár a katalógusról van szó. Innen már lehetne fejlődni, de először el kéne játszani a “vissza a google-hoz” történetet. Ha én választhatnék, ezt a felületet fejleszteném tovább, illetve a fenti keresőmező köré építenék fel mindent. Mondjuk ilyesmit:

A lényeg tehát az lenne, hogy minél egyszerűbben, minél több lehetőséget kapva kéne a felhasználónak belépni a könyvtár virtuális terébe. Ez nem zárja ki azt, hogy irányítsuk a rosszul tájékozódókat, de innen még mindig egyszerűbb bonyolódni, mint viszont.

Itt viszont abba is hagyom, ennél tovább jelenleg nem merek menni, ahhoz még kéne ezt-azt tanulni… Majd legközelebb.

A bejegyzés illusztrálásához a Gliffy-t, a Smashing Retro és az Aquaticus Social ikonkészleteket használtam fel.

Rajzolok: Gliffy

Tegnap nagyon meg kellett akartam rajzolni egy folyamatábrát, amihez hirtelen nem találtam semmi elfogadható szinten használható és kinéző eszközt. Fél óra gúglizás és keresgélés után viszont ölembe pottyant a megoldás: a neve Gliffy. Ingyenesen használható webes alkalmazás, amivel tudunk rajzolni alaprajzot, folyamatábrát, BPMN-t (Business Processing Modelling Notation), UML-t, entitások kapcsolati rendszerét, (számítógépes) hálózati rajzot, felhasználói interfészt – akár egyetlen ábrán belül is.

Mindemellé bele van építve egy elég ügyes Yahoo! képkereső is, úgyhogy nem kell szemléltető ábrák után messzire menni, de a saját képeinket is fel lehet tölteni. Természetesen alkalmas a csoportmunkára is, egy accounthoz akár ezer felhasználót is hozzá lehet rendelni, így egy OSZK-méretű intézmény is kényelmesen el tud lenni vele.

Gombnyomással lehet a kész ábrát publikálni az interneten, de van hozzá külön WordPress plugin is. A kész ábrát ezen kívül le lehet menteni JPG, PNG vagy a Microsoft (fizetős) alkalmazásához, a Visio-hoz SVG formátumban is. Rendszeres backuphoz külön alkalmazás is van.

A kipróbáláshoz még regisztrálni sem kell, nyugodtan lehet nézelődni, próbálgatni. Sajnos Flash kell hozzá, de talán ez nem fog kizáró tényezőt jelenteni a nagy többségnél.

Technológiák, amik fontosak lehetnek még egyszer

Avagy válogatás egyik fő kedvencem, a Yankodesign legutóbbi pár hetes design-terméséből:

  • Kicsit régebbi, de engem nagyon megkapott az az elgondolás, ami a szabadpolcos könyvtári terek kinézetét, használatát tudná alapvetően megváltoztatni, leginkább mobil állványokkal kombinálva. Képzeljünk el egy olyan termet, szobát, amely egy gombnyomásra egy “arctalan” térré tud változni, helyszínt adva kiállításnak, vetítésnek, előadásnak. Kúl.
  • A következő kettőt együtt említeném meg. Mindkettő a – szerintem – kipusztíthatatlan papíron való reprodukciót (aka nyomtatást) közelíti meg, kicsit más szemszögből. Az első a tintát cseréli le egy jóval olcsóbb és könnyebben hozzáférhető alapanyagra, méghozzá egyszerű grafitceruzára – és radírra. Az elv egyszerű: az egyik oldalán bedugod, nyomtat, másikon, töröl (mivel nem égeti rá, ezért le is lehet radírozni a papírt). A másik nem a tintával, hanem a mérettel és az egyszerűséggel operál: vékony csík, amin áthaladva a papír megtelik tartalommal. Persze nem ezzel érdemes kinyomni a háború és békét, és a mérnöki tervekhez sem a legjobb választás, de hirtelen kinyomtatandó szerződésekkel, űrlapokkal, igazolásokkal egész jól elboldogulhat.
  • A negyedik főleg az iPad miatt vált gondolom aktuálissá és a MacView névre hallgat. Hasonlít Steve Jobs legújabb tökfölösleges vackához világmegváltó ötletéhez, azonban kicsit tovább van gondolva: a nagyméretű kijelző alól egy feleakkora touchscreent lehet kihúzni, ami tetszés szerint tudja szolgálni a kommunikációt a kütyüvel – lehet billentyűzet, tartalomjegyzék vagy akár keresőfelület.