Egy kezdő könyvtáros élményei


Most már több mint fél éve van annak, hogy gyakorlatilag újra kezdtem a szakmámat. Meglehetősen érdekes ebbe belegondolnom, hiszen szinte még el sem kezdtem… Új munkahelyem (mint azt már valószínűleg amúgy is mindenki tudja) a Budapesti Ügyvédi Kamara Könyvtára, amely tökéletesen más, mint az előző. Az alábbi pár pontban megpróbálom összeszedni, hogy mik az adottságok, lehetőségek, hátrányok stb.

Adottságok:

  1. A névleges olvasószám nagyon sokszorosa, hiszen elvileg az összes budapesti ügyvéd használhatja, igénybe veheti a könyvtár szolgáltatásait. Konkrétan egy 4-5000 főt jelent (plusz nem sokkal kevesebb ügyvédjelölt), ami elmegy egy izmosabb városi könyvtárnak is. A helyzetet vidámítja, hogy ugyan szintén csak névleg, de a Magyar Ügyvédi Kamarát is hivatott vagyok kiszolgálni, „szerencsére” ez a pár fős stábon kívül nem sokat jelent, ugyanakkor eléggé messze mutató lehetőségek vannak benne. A gyakorlatban viszont ez a hatalmas tömeg nem igazán használja a könyvtárat, a havi felhasználószám 200-250 fő, a telefonos, emailon keresztül történő megkereséseket is beleértve (fizikailag úgy 200 ember fordul meg a könyvtárban havonta). Ebben természetesen az a feladat is benne van, hogy ezt a számot legalább háromszorozni kéne (illetve a virtuális látogatások számát kéne leginkább növelni, a következőkben leírom, miért).
  2. A fizikai tér egyértelműen múlt századi. A Kamara székháza még a 19. század végén épült (és kifejezetten a Kamara céljaira), ennek földszintjén kapott helyet a könyvtár, meglehetősen korszerűtlen térhasználattal és -beosztással. A bútorok legalább szépek (ugyanakkor pazarlóan kihasználhatatlanok), és a használt technológiák sem a legrosszabbak (van wifi, számítógép, halogén világítás stb.). Szintén csökkenti a megfelelő helykihasználást, hogy itt helyezték el az Ügyvédi Múzeum nagy részét is. A helynek magának viszont annyi előnye van, hogy télen meleg, nyáron hűvös, cserébe jó sötét. Ráadásul maga a fizikai tér az egyik fő érv a virtualizálás mellett: elég alacsony a kapacitása, mind a látogatók, mind az állomány szempontjából. A szabadpolcok mennyisége az előbb említettek miatt elég szűkös, a raktár cserébe a pirinyónál valamivel kisebb (két sorban rakva a könyveket a polcokra fér el benne nagyjából 3-4000 kötet), de az olvasók által használható helyek száma sem több húsznál, ami jelenleg ráadásul csak fele annyi a jelenlegi körülmények között.
  3. Az állományra leginkább a fantasztikus szó illik. Mennyiségében ugyan nem túl nagy (jelenleg olyan 15 000 kötetre becsülöm, mindjárt elmondom azt is, miért), viszont gyakorlatilag teljesen lefedi a kiegyezés és a 2. világháború közti időszakot, pont azt a periódust, amit annyira szerettek elfelejteni 50 évig, viszont létrehozott egy olyan államot, rendszert, ami működött (a könyvek tanulsága szerint messze hatékonyabban, mint jelenleg). A kötetek döntő része a régebbi időkből való, ezek kb. fele (még) feldolgozatlan hagyatékokból. Az öröm eddig tart, mert utána érkezik a fekete leves: nyilvántartás gyakorlatilag nem létezik. Illetve igen, de az elég furcsa: először is, könyv alakban évente-két évente adták ki a könyvtár katalgusát az 1870-es években, egészen az 1900-as évek elejéig. Ezekből elég sok megvan, de a jelenlegi állományra nehéz ebből vonatkoztatni. A 900-as évek közepétől van rendes leltárkönyv, amelynek írása abba maradt valamikor 2007-ben, azóta excelben vezetik. A szakrend hasonlóan változott: kezdetben volt egy elég részletes, ügyvédek által kidolgozott (legalábbis nincs hivatkozás benne külső forrásra, és ebben a könyvtárban mindig is legalábbis jogi végzettségű ember volt a könyvtáros) szakrend, majd valamikor ezt leváltotta az ETO. Az állomány jelentős része pedig szinte a tökéletes káosz állapotában van – értsd: hatalmas, áttekinthetetlen kupacok a földön (ez a pár éve végzett felújításnak, és az annak során leszűkített raktárnak köszönhető).
  4. A technikai felszerelést már említettem, azért még egy kör: nem csúcstechnológia, de van. Sajnos kicsit rosszabb a helyzet, mint mikor ideérkeztem (egy elég ócska fénymásoló van most itt), de nyílt wifi van, két számítógépet lehet használni, nyomtató, szkenner pipa. Természetesen vannak ötleteim, de a mindennapi forgalmat és munkát ennyi is (éppen hogy csak, de) kielégíti. A könyvtárnak sajnos nincs önálló honlapja, hanem egy, a Kamara honlapján belül kialakított (elvileg) csak jelszóval hozzáférhető részen van egy eldugott lapja. Szerkesztésébe nincs nagyon beleszólásom, így ezt most elfogadom adottságként, amin majd esetleg lehet változtatni. Katalógus szintén nincsen, ld. fentebb sorolt okok. Adatbázis egy van, a CompLex Jogtára, amiről most nem szeretnék hosszabban értekezni, mert elszabadulnának az indulatok (részemről). Lényeg az, hogy van, többé-kevésbé használható, így feladatot jelent ennek is a kezelése, tanítása.
  5. A könyvtárosok száma egy fő, azaz én vagyok. Van egy félállású asszisztens, aki viszont nem könyvtáros, de baromi gyorsan gépel, és szintén adottság. Ráadásul csak egy évig, így épp most van, de aztán nem tudom. Ez egyben azt jelenti, hogy ami feladat előfordulhat egy könyvtárban, az rajtam csapódik le – többek közt ezért is van nyitva a könyvtár csak 4 órát naponta, de még így is elég szoros a menetrend.

Ez a helyzet. Mélyvíznek érzem, de olyan mélyvíznek, amiben jó érzés úszni. Rengeteg feljesztési lehetőség, feladat van: az egyik legfontosabb az aktív felhasználók számának növelése, aminek egyik előfeltétele az állomány rendbe tétele, ehhez pedig a Koha és egy olyan masina fog segítséget nyújtani, ami (szerintem) lazán lehetne a „minden könyvtárosok álma és a felhasználók abszolút öröme” díj nyertese – már ha lenne. Ezzel lehetővé válik egy teljesen digitális könyvtár létrehozása, amelyből aztán annyi minden következik, hogy a teljes blogom kevés lenne ennek megénekléséhez, szerencsére Ádám pont erre szakosodott. A teljesség igénye nélkül:

  • A felhasználók számának akár több ezer százalékos növelése (ez ráadásul több szempontú dolog, hiszen egyrészt nagy hányadát teszi ki az ügyvédségnek a fiatal nők csoportja, másrészt a térbeli és időbeli korlátok elég erősek ahhoz, hogy nagyban rontsák a könyvtárba járás kedvét).
  • Olyan osztályozási, rendezési elv létrehozása, amely sokkal jobban igazodik a jelenlegi jogi környezethez (ennek alapjai már megvoltak a régi katalógusokban, amelyekre építkezve egyszerű és flexibilis rendszert lehetett létrehozni).
  • Egy nagy, közös – akár országos – jogi-államigazgatási katalógus-adatbázis létrehozása a társintézményekkel, egyetemekkel és oktatási intézményekkel, szakmai szervezetekkel, helyi ügyvédi kamarákkal.
  • A mobiltechnológia aktív adaptálása és alkalmazása a könyvtári állomány felhasználásában. Ez különösen fontos ennél a csoportnál, egyrészt mert sok helyről kell hozzáférniük a forrásokhoz, másrészt az általuk használt eszközök egyre nagyobb részét teszik ki ezek a kütyük, és főleg azoknál, akik eddig nem jártak könyvtárba (nem voltak rászorulva, hogy annyi energiát rászánjanak, amennyi a könyvtárba való eljutást jelenti).
  • A jelenlegi állományra támaszkodva – úgy érzem – a Kamara képes lenne belevágni a digitális könyvkiadásba is. A jogi könyvkiadók még nem nagyon léptek, ráadásul az ügyvédek jó része még ma is technofób – de könnyen elképzelhető, hogy egy belülről indított kezdeményezéssel ezen lehetne változtatni. Összességében gondolok itt a tagság részére biztosított e-könyv olvasókra, a publikációk minőségét biztosító szakmai háttérre, a szellemi munkát fellendítő régi állomány feltárására stb.

Hát így most hirtelen ennyi. Rengeteg apró munka van, amit nehezít-lassít a mindennapi rutin (amiben pedig semmi gyakorlatom nincsen, azt nem tanították az egyetemen, hogy például hogyan működik egy folyóirat-állomány teljes körű kezelése), viszont lassan de biztosan azért haladok. Az egyik legsürgetőbb, legfőbb feladat a régi állomány feltérképezése és „eltűntetése”, ami részben már megvalósult. A szabad polcokon már csak a kurrens állomány van, mivel a hely ahhoz kevés, hogy minden kint legyen, viszont szelektálni sem igen lehet, mert a maradék hely nagyon kevés. Eddig készült egy gyors leltár kb. 2500 kötetről, ami természetesen nagyon alap szintű feldolgozást jelent, de legalább ennyi megvan. Rengeteg takarítással, pakolással jár még mindig a munka, amit aztán majd digizálás és/vagy restaurálás fog követni, és csak utána következik a tisztességes tartalmi-formai feltárás (illetve a kurrens állomány esetében ez már akkor elkezdődhet, ha el kezd működni a katalógus-adatbázis).

A helyzetet csak az nehezíti meg nagy mértékben, hogy a könyvtár egyszemélyes. Eddig nem nagyon találkoztam olyan leírással, útmutatóval, segédlettel, hogy mit és hogyan érdemes ilyen helyzetben csinálni, milyen eszközök tudnak hasznára válni az embernek. Ebből okulva tervezem azt, hogy el kezdek ilyen témakörrel is foglalkozni itt, mert gondolom sokan járnak hasonló cipőben. Esetleg, ha olvassa valaki, akinek szintén ilyen típusú problémái vannak, keressen meg nyugodtan emailben, kommentben ötleteivel, kérdéseivel, megkeressük a választ rá.

Egy megjegyzés a végére: még Debrecenben hallottam először, hogy nem digitalizálás, mert az mérgezést jelent, és mennyire igaz. Úgyhogy maradok ezentúl a digizálás kifejezésnél.


4 hozzászólás a(z) “Egy kezdő könyvtáros élményei” bejegyzéshez

  1. Szia,

    Én dolgoztam külsősként a CompLexnek, ha gondolod szólhatok egy ottani fejlesztőnek, hogy keressenek meg, szerintem szívesen meghallgatnák a kritikádat.

  2. ó, köszönöm :) igazából nem kéne sokat magyarázni, nagyon szívesen megmutatnék nekik egy random adatbázist, illetve megemlíteném az online adatbázisok előményeit, valamint az IP alapú hozzáférést, meg ilyenek. de szerintem kapják a kamarától egyébként is az észrevételeket elég sűrűn.

Leave a Reply to Takács DánielCancel reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .