Az FSZEK új digitális könyvtáráról

Pár kérdés merült fel bennem a Szonda (MR1 Kossuth Rádió) riportját hallgatva:

  • Miért nem érzik még mindig, mennyire ciki a “Tudásdepó Expressz” elnevezés?
  • Mik a döntési mechanizmusok, miért a digitális dokumentumkérés beérkezésekor indulnak el? (Miért akkor kell elindulniuk, miért nincsenek meg előre?)
  • Mennyi a viszonylag rövid időn belül?
  • Mi jogosítja fel a könyvtárat, mint olyat (illetve az ott ülő könyvtárost), hogy eldöntse, mit kaphat meg az olvasó és mit nem? (Széljegyzet: erre miért nincsen egy MKE Etikai Kódex-jellegű nyilatkozat a könyvtáraknak?)
  • Miért még mindig könyvközpontú az információszolgáltatás alapszemlélete?
  • Miért kell a Google könyvdigitalizáló projektjét állandó jelleggel kicsit fentről megítélni?
  • Miért hisszük azt, hogy a könyvtár katalógusa integrált rendszer?
  • Ha már 10-15 éve zajlik a könyvtári tevékenységek, állományok integrálása, miért ott tartunk vele, ahol?

Utána nagyon érdekes (és nyúlfarknyi) beszélgetés jön a társadalmi nemi nyelvhasználatról, ajánlom azt is. Visszahallgatni gondolom 15.00-tól lehet a Hangtárban.

Megjegyzés: ezek a kérdések a riport hallgatása közben bukkantak fel, ezért csípőből válaszolás helyett próbáljuk a kérdéseket a mai internet és szolgáltatási elvárások azon kontextusába helyezni, amelyeket most nem írtam le (mert már megtettem számtalanszor, mert nincs időm stb.). Köszönöm.

Egy éven belüli célok

Volt már arról szó, hogy a klog elérte célját, a magyar könyvtárosok és a könyvtárak (jellemzően iskolai könyvtárak, ennek érdekes lenne utánanézni, hogy hogy’s’mint, szerintem a KTE – meg az idei fiatal könyvtárosunk – keze könyékig benne van, hogy ilyen gyönyörű képpel élhessek) most már nem idegenkednek a web2.0-tól és attól a szótól, hogy Ni! blog. Sőt, egyre többen vannak, akik megosztják tudásukat, tapasztalataikat. És ez így jó.

Viszont: az iskolai, intézményi könyvtáraknak úgy vélem, lassan helyet kell harcolniuk maguknak az iskola, egyetem stb. szerverén belül. Ez kicsit olyan, mintha a könyvtár az épülettől 3 saroknyira lenne található, kicsit nem kitáblázva, kicsit eldugva, hogy azért aki nagyon keresi, megtalálja, de ne olyan könnyedén.

Egy könyvtár jellemzően nem önálló, így ahogy szervezetileg, fizikailag és pénzügyileg csatlakozik az anyaintézményhez, ugyanúgy kell virtuálisan is – nem hinném, hogy ezt sokat kéne ragoznom, pedig nyilván érdemes lenne.

Mindennek pedig az a vége, hogy egy év múlva, a klog 5. 4. születésnapját többek közt valószínűleg azzal fogom ünnepelni, hogy “kirúgom” az összes ilyen jellegű blogot – ha már addig nem teszem meg.

Félre ne értsen senki: nem azt akarom, hogy a könyvtárak ezentúl elessenek ettől a lehetőségtől. De harcoljanak meg a rendszergazdával, igazgatóval, rektorral, dékánnal, IT-managementtel azért, hogy virtuálisan is megkapják azt a helyet, amit fizikailag stb.

Éppen ezért, azzal párhuzamosan, hogy leépítem az intézményi blogokat, ígérem, létre fogok hozni egy tudástár-jellegű dolgot, amiben az önálló munkához szükséges információkat fogom gyűjteni, közzétenni (wiki, blog, ki tudja). És így emellett létrejöhet a klogon az általam már olyannyira és oly rég áhított szellemi műhely (amihez a tagok már réges-rég megvannak, olyannyira is, hogy kezdenek elszivárogni, de közben azért hálistennek jönnek az újabb kollégák is), mert egy virtuális, de valódi személlyel azért könnyebb közösen gondolkodni, mint egy könyvtárral – akár még ha csak egy fő alkotja az egészet (most éppen eléggé testközelinek mondható ez a helyzet részemről).

Budapest Link Bar

Jön a BKV új honlapja, ami kicsit tetszik, kicsit nem, lényeg hogy lesz, meg új, meg olcsóbb.

Ami érdekesebb, hogy a fejlécben vagy helyette megjelent az a csík, ami a minisztériumoknál, magyarország.hu-n az OKM honlapján is, mégpedig a budapesti helyi hivatalok, intézmények, szolgáltatások oldalival. Csekkoltam, ott az FSZEK, de a jelek szerint őket még nem vette elő a demszkytitkárnője, hogy tessék kirakni a dobozt (tudom, nyilván nem a demszkytitkárnője, nyilván hivatalos formában, nyilván nem az FSZEK fogja eldönteni, hogy mikor, hogy).

bpfejlec2

Igazából csak annyiban érdekes az egész, hogy milyen jó ötlet, és hogy a könyvtárak ilyet miért nem. A könyvtár.info simán csinálhatna egy ilyen vidzsetet. Andris?

Rendhagyó kereső

A Magnify névre keresztelt eszköz nem kisebb dologra lett hivatva, mint hogy teljesen megváltoztassa a könyvtári keresést – már ha konkrét kötetre vagyunk kíváncsiak.

LibraryProcess1-32

Első lépésben egy térképen látjuk a könyv elhelyezkedését a könyvtárban, majd ha megvan a polc, szemünk elé emelve kiemeli, hogy melyik is az a sok közül. Az egész belefér a zsebbe, könnyű, és egyszerűen használható.

libraryprocess1-11

Kár, hogy mire esetleg valóság válik belőle, nem lesz egy papír alapú dokumentum sem egy átlag “könyvtárban”…

LibraryProcess1-31

A tervező Ben Peters, a kütyüt (mint szinte mindig) a Yanko Design-on keresztül találtam.

Lassan pedig nagyon érik egy felhasználói (és/vagy kommunikációs stb.) interfészek a könyvtárban című hosszú valami…

Meglepődve

I also had some time to go to the local public library. I’m often surprised that the local libraries don’t do much to acknowledge that there is a huge library conference in town. Most of the time when I go to the local public library when I’m visiting a new city, there isn’t even a “welcome librarians!” sign out.

Jessamyn West

Ugye milyen súlyos problémáik vannak? Pedig, de, ez is probléma.

ScanRobot útibeszámoló

buchwiege_scanrobot_sr301

Múlt hét szerdán végül is nagyon hajnalban összeszedtük magunkat, és a Kamara adminisztrátorával, Ferivel kipróbáltuk, milyen az, amikor Magyarország legüberluxusabb vonatja késik nagyon sokat (odafelé azt hittük, hogy persze, magyar pálya, magyar MÁV, de este hazafelé még többet késett, pedig Münchenből jött egyenesen). Aztán rövid bóklászás és majdnem-eltévedés után Bécs legkevésbé reprezentatív környékén rátaláltunk a Treventus nevű cég műhelyére, ott ahol eladják a ScanRobotot.

Pár szóval a készülék történetéről: a bécsi BME, a Technische Universität egy csoportja dolgozott hátrányos helyzetű embereknek készülő eszközökön, többek közt egy lapozógépen. Valamikor 2004 környékén jöttek rá arra, hogy ebben jóval több lehetőség van puszta lapozáson kívül, így nekiálltak a fejlesztésnek, és a képrögzítő eszköztől a lapozómechanikáig kifejlesztettek minden kelléket, pár eszközt pedig a német ipar által használtak közül válogattak be. Ennek eredményeképpen jött létre 2008-ra a gép, amelyből mára 31 darabot adtak el.

Rövid fejtágítás után személyesen is megtapogathattuk a gépet, lehetett próbálgatni, nyúlkálni, próbaszkennelni. A gép elvileg képes óránként 2500 oldalt beszkennelni, de ez nagyban függ a könyv vastagságától (minél vastagabb, annál kevesebbszer kell cserélni, ami plusz idő), a lap szélességétől (a lapokat széltében pásztázza) és természetesen a felbontástól.

A lapozás egy roppant egyszerű elven alapul – a két lapot középen vákuum húzza össze, kívülről pedig két kis fúvóka tolja rá az üvegprizmára, amely felett helyezkednek el a képrögzítő panelek és az ezredmásodpercekre felvillanó, hideg fényű LED-ek. Ennek köszönhetően lesz teljesen sík a kép, tisztasága pedig csak a (cserélhető) üvegprizmán múlik.

scanrobot_sr301_1

Sokat segít a munkán, hogy előre beállított profilok vannak, amelyekben mindent (de tényleg mindent, a vákuum és a fúvókák erősségétől a megvilágító fény erősségén át a fej sebességéig akár menet közben is) meg lehet adni, így egy betanított segédmunkás is játszva elboldogulhat vele. A konkrét szkennelés után a géphez adott szoftver segít a további munkában és a logisztikában, így minden egyes munkamenet (karakterfelismerés, korrektúra, nyomdai előkészítés, interneten való megjelenítés, kiadóhoz való juttatás, katalógusba feltöltés stb.) felügyelhető és irányítható. A karakterfelismerő programot a Recognita szállítja, 170 nyelven, köztük magyarul is tud. A próbaképpen beszkennelt könyveket gond nélkül megette.

Rövid udvariassági körök után le is léptünk, sokkal többet nem tudhattunk volna már meg. De egy dolog miatt mindenképpen nagyon fontos és hasznos látogatás volt: bebizonyosodott a gyakorlatban is, ami papíron már rég, hogy ez a gép messze a legjobb a többi, hasonló közül. Ahányat eddig végig néztem, mindegyiknek van egy-két olyan hátránya, ami hosszú távon sokat jelenthet:

  • a kezelőfelület egyszerűsége (ilyen munkára felesleges egyetemi végzettségű embert ráállítani, márpedig nem egy konkurencia felületére tekintve még én is elbizonytalanodom, nemhogy egy nyugdíjas néni-bácsi vagy egy 8 osztályt (érettségizett stb.) végzett hölgy-férfi,
  • a teljesen egyedi képrögzítő módszer, amelynek eredménye a (szerintem ma lehetséges) legjobb minőség – van olyan megoldás is, ahol két Canon EOS kamera fényképez két oldalról (nem tudom, ez esetben milyen bűvészkedéssel lehet megoldani a teljesen sík és valósághű arányokkal rendelkező képet),
  • ugyancsak a mechanika előnye a papírral való kíméletesség (sok eszköznél egy üveglappal kell leszorítani-szétfeszíteni a könyv lapjait) és az automatizmus (sehol máshol nem láttam visszaköszönni az önműködő lapozást),
  • végül pedig nem elhanyagolható az a környezet, amelyet akár szolgáltatásaiban, akár szoftvereiben nyújt a készülék (sok helyen, ahol használják, kijelentették a könyvtárosok, hogy ők nem akarnak és tudnak foglalkozni a készülék használatának elsajátításával, így többek közt ilyen szempontok is beépültek a fejlesztésbe).

Amikor pedig hazaértem, vettem egy nagy levegőt, és kitaláltam, hogy hívjuk meg egy előadás, termékbemutatás erejéig a cég képviselőjét, ugyanis decemberben jönnek Budapestre, nyilván piacfelmérés céljával. (Ennek lebonyolítására úgy vélem, a legalkalmasabb a FITT, úgyhogy ennek híradásait lehet figyelemmel kísérni.) Pár szóban kifejteném, hogy miért is gondoltam azt, hogy ezt a lépést meg kéne tenni.

Természetesen a készülék drága. Nemcsak nekem, hanem egyáltalán, a magyar könyvtárügynek (persze mi számít annak, mert ennél sokkal, de sokkal többet elszórnak – már bocsánat – de hülyeségre, ld. TÁMOP). Viszont eddig olcsó megoldásról sem volt nagyon szó a szakmában (legalábbis mióta ismerem, a Katalisten nem), nemhogy jóról. Nem azért gondoltam meghívni a képviselőket, mert egyből meg is kéne venni a gépet. Hanem legfőképpen azért, amit már mondtam egy-kétszer talán, hogy mivel a könyvtárak jövőbeli helyzetét, feladatait ugyanannyira fogják meghatározni a digitális dokumentumok, mint eddig a papír alapúak, ezért először digitális dokumentumok kellenének, meg országos program az előállításukhoz, meg össz-szakmai lobbi a jogi környezet kompatibilissé válásához. Az első kettőn tudna segíteni egy ilyen bemutató.

yes-we-scan-buttonÉs nyilván, van más készülék is, olcsóbb is meg másabb is, garmadával. De meggyőződésem, hogy elméleti szinten nem szabad olcsójánoskodni, hanem fel kell tenni a lécet, és figyelni, ki tudja megugrani. A kompromisszumkészséget nem tartom hibának, csak akkor, ha már a jövőt eleve ezen az alapon tervezzük, ami úgy veszem észre, elég erős jellemzője a szakmának (természetesen annak fenntartásával, hogy a tojáshéj még azért rajtam van, így nem vagyok belefásulva a fenntartóval vívott napi harcba – szerencsére -, így jóval könnyebben jutnak erős kifejezések az eszembe).

És hát ugye a FITT az egyelőre nem a megvalósításokról szól, hanem az iránymutatásokról. És mi az emerging technology, ha nem ez?

Kiegészítés: félre ne értsen senki, nem magához a géphez ragaszkodom, hanem a lehetőséghez és a minőséghez. Nem kaptam semmit senkitől, hogy ezt a bejegyzést megírjam. A második rész motivációja a FITT levelezőlistán érkezett hozzászólások voltak, ennyi.