Kete digitális gyűjteménykezelő


keteHadd mutassam a tisztelt hallgatóságnak a Koha vér szerinti testvérét, a Ketét. Igen, ez is Új-Zélandon készül 2006 óta, a Horowhenua Könyvtári Szövetségben. Kicsit olyan, mintha a Flickr és a Wikipédia lenne összeépítve egy bárki által telepíthető alkalmazásban. Gyakorlatilag bármilyen típusú dokumentomot el lehet benne helyezni, legyen az kép, hang, videó, szöveg vagy link. Jelenleg az 1.2-es verziónál tartanak (pár újdonság a friss verzióból: saját mezők – pl. helymegjelölés Google Maps segítségével, elemek közti relációk megadása stb. -, saját „kosár” – azaz felhasználók egyéni gyűjteményének létrehozása a már meglévő anyagból -, felhasználók könnyebb azonosítása avatár segítségével, képekkel való segítség a kapcsolódó tartalom, utolsó szerkesztő és az RSS hírcsatornában való megjelenés esetén, finomhangolható jogvédelmi beállítások, RSS hírcsatorna bekötése külső forrásokból – pl. a Koha katalógusából). Lehetővé teszi az eddig nehezen hozzáférhető gyűjtemények online elérését, a közösségi alapú tartalomfeltárást és annotálást, valamint a meglévő tudásanyag kiegészítését ezen kívül pedig virtuális kiállítások keretében lehet közzétenni a gyűjtemény részleteit. A rendszerben lehetőség van a tematikus rendezésre, a tartalom megjelenítésének egyénre szabására, tartalmak feltöltésére és tárolására, a tartalomhoz kapcsolódó linkgyűjtemény építésére, valamint a feltöltött tartalom utólagos közösségi ellenőrzésére (tartalmilag elfogadhatatlan, dupla és nem releváns informáxiók jelölésére). Ezen kívül pedig a közeljövőben integrálódik a Kohával is.

Eddig 11 ismert alkalmazási helye van a rendszernek, de ez a szám állandóan növekszik.  A támogatást a könyvtáros közösségen és a teljes körű dokumentáción kívül pedig a LibLime is biztosítja, utóbbi térítéses szolgáltatás keretében.

(Sajnos demo nincs belőle.)


11 hozzászólás a(z) “Kete digitális gyűjteménykezelő” bejegyzéshez

  1. Személyes nyűgöm csak,- Függetlenül, attól, hogy ki és milyen szemléletben csinálta, amivel maximálisan egyet is értek és csakis ünnepelni tudom szívem csücske sarjadzását és minden ilyen kezdeményezést – de…
    Az én agyam általában arra jár, hogy egy kis könyvtár mit tud magyarországi körülmények között megvalósítani. (Na meg minek is van egyáltalán értelme.)

    Ezt nem tudja megcsinálni.

    Pedig nagyon ott van a szeren és nagyon ütős, és nagyon trendi és innovatív is, de alig látom esélyét, hogy ilyet bárki is magvalósítson a kisebb könyvtárak közül.

    Annak ellenére, hogy általában nekik nincs pénzük hasonló rendszerre, így elméletileg kapnának is egy ilyen rendszeren. De ezt nem lehet olyan könnyen elintézni, mint egy WP vagy Joomla telepítést. Ide már egy picivel több kell. (Lásd: Technical Requirements.)
    Ahol meg netalán van megfelelő szakértelem, az miért járjon más úton, mikor ott sárgállik előtte pályázati pénzek által kikövezve a magyar út. Hisz ha akarta volna akkor azt már eddig is megtehette volna. Ha nem is pont ilyenben, de
    Free and open-source repository software-ből több mint egy tucat van a világban. (Mellesleg a Dspace-t is csak a nagyok tudják igazán kihasználni.)
    Ráadásul amíg a kisebbik fejletlen világ nem beszéli a többségi magyar nyelvet és nem általnak angol nyelvű programot írni, addig akár előtelepített SUN szerveken házhoz vihetnek, akkor sem fogják használni.
    Bocsánat a lelombozó pesszimzmusért, de ezek a dolgok általában a könyvtárosi vérrel megfertőzött kreatív és öntörvényű rendszergazdák játszóterei maradnak kísérletező és újítókedvük kiélésére.

    Arról már nem is beszélve, tovább nyomasztva a könyvtárosok kedélyét, hogy a szabad jelző nem azt jelenti, hogy a könyvtárosnak szabad csak könyvtári szoftvert használni, hanem azt hogy bárkinek. Ergo mi akadálya van, teszem azt a fentebbi rendszert valami lokálpatriótának üzembe helyezni?
    Elárulom, azok kedvéért, aki azt gondolják, hogy az információ feltárása és megosztása könyvtári privilégium, netalán egy bibliográfiai rekord leírása szerzői jogot sért, a digitalizálás, pedig súlyos államellenes cselekmény.

    Semmi.

    Pusztán csak az amatőr helytörténészek internetes járatlanságán múlik, hogy eddig még nem csinált senki semmi hasonlót.
    Pontosítok. Kíváncsian várom, hogy ki lesz a második….

  2. Mindezt tudom, és hidd el, hogy megküzdök minden ilyen bejegyzésért magammal is. Igazán az az esély érdekes, amit utoljára említesz, hogy mi lesz, ha az amatőrök nekiesnek a témának. Mert ami volt az MLS-en múltkor az pl. teljesen a „civil” szférában valósult meg (ld. moly és tsai).

  3. Mindaz szimpatikus, amit a Koháról írtok (mármint régebben is), de hadd kérdezzem: nagyobb könyvtárban el tudjátok képzelni, hogy egy most működő integrált rendszerről áttérnének erre? Mennyi idő alatt, és mennyi energia- ráfordítással? Azzal a feltétellel is, hogy működne továbbra is a más katalógusból (-ba) a rekordáttöltés lehetősége? Van már kis hazánkban (akár valamelyik szomszédnál) erre példa?

  4. Nem.
    Illetve el… Tudathasadás, de hagy szemléltessem. Tegnap jártak nálunk egy másik könyvtárból „szakmai úton”.
    10-12 év után most értek el odáig, hogy elkezdhetik a kölcsönzést. Eddig az állomány rögzítése történt.
    A használt rendszer még DOS alapú.
    2009-et írunk.

    Persze működik, meg legalább van, de… Talán csak én gondolom úgy, hogy 10 év alatt ennél kicsit előrébb kellene járni? Térjen akkor vissza mindenki a win95-re, meg legyen olyan az Internet, mint 10 évvel ezelőtt. Csak itt Dani és Ádám vigasztalhatatlanul zokogna.
    Arról már nem is beszélve, hogy van ahol nincs semmiféle rendszer sem.
    Itt nem feltétlen a könyvtárnak róvom fel, de valahol azért lehet őket hibáztatni.
    Ha másért nem, hát azért, mert egy információs intézmény nézzen körül a piacon, hogy mi a felhozatal. Arról már nem is beszélve, hogyha közpénzből gazdálkodik, akkor legyen némi felelőség, hogy mire költi el. Annak a könyvtárnak, akinek semmilyen rendszere sincs elég nagy luxus (Lustaság) arra várni, hogy majdcsak lesz egy pályázat és akkor lesz rendszer. Különösen azok után, hogy már legalább két éve próbáljuk elhinteni a magvakat.
    Nem én mondom, hanem valamelyik fejlesztő szájából hangzott el, „ha már egyszer adatbázisban vannak a rekordok, akkor azt lehet velük csinálni amit akarnak, úgy konvertálják ahogy akarják.”
    És azért mondjuk 10 éven adatfeltöltésre használni, egy milliós nagyságrendű rendszert mind az öt moduljával egyetemben, hogy a végén kényszerből lehet le kell majd cserélni. Azért az nagy felelőtlenség. Szerintem.
    Megelőzve a kérdést… Miért kell lecserélni? Mert nincs benne z39.50 és nem támogatja az OAI-t sem és nem MARC alapú és digitális gyűjtemények kezelésére még véletlenül sem alkalmas.

    Másrészt.
    A könyvtári képzésben olyan hevesen dorgálják meg az embert, ha akár csak egy sóhajtásnyira is eltér a szabványtól, ám ennek némileg éppen, hogy ellentmond a gyakorlati tapasztalatom. Azzal, hogy nem tudok átemelni egy rekordot olyan formátumban ahogy azt leírták, nem tudok mit csinálni. Ilyen a rendszerem. Upgradelni kellene, de arra már nincs keret. Ergo van egy vásárolt rendszerem, de nem jó, nem megfelelő. És nem tudom javítani sem, mert hiába vettem meg, ha igazából mégsem. Pedig még egy kiflit is megkenhetek vajjal hogy jobb íze legyen, a ruhát is átszabahatom és nem rohan le a Levi’s, hogy sértettem a jogait, mert az 517-es szárából levágattam, mert hosszú, a kocsit is tunigolhatom, a házat is átalakíthatom, de milliós szoftverekhez nem nyúlhatok. Mégy olyan szinten sem, hogy legalább az OPAC felületét barátságosabbra tervezzem.
    A könyvtár megvette, de semmi joga sincs gyakorolni a tulajdonosi jogokat.

    Az energiaráfordításról pedig, úgy általában véve is a következő a véleményem. Kicsit Free Sofvare irányból szemlélódve…

    1.) Az iskolákban kizárólag a MS termékeit tanítják. Nem a céggel van baj, hanem azzal, hogy csak azt. Nem is az elvet, hanem a Win-ban ez így van, ez úgy van. Ezután az átállás egy más rendszerre mindjárt energiaráfordítással jár. Ha az élet minden területén így cselekednénk, akkor még mindig a fák alatt kergetnénk egymást. Vagy melyik anyuka örülne, ha az iskolában csakis kizárólag a meki kajáit árulnák, mindenféle variációban, de az összetételét szigorúan bizalmasan kezelnék? Otthon a gyerkőc, meg hisztizne, ha nem kapna a vasárnapi ebédnél happy meal menüt. Vagy az anyuka úgy gondolja, hogy jó a mekis kaja és hétvégente is ott esznek, mert az kevesebb energiaráfordítással jár? (Persze a reklám szerint is az a szuper jól főző anyuka, aki levesporból főzi az ebédet… naja… öregszem.)

    2. Minden energiaráfordítással jár. Akárhol is beszéltem a webkettőről mindenhol elmondtam. Nem fenékig tejfel a dolog. Dolgozni, tenni kell az Internetes megjelenésért. Sokat, sokfélét. Rengeteget tanulni, elsajátítani dolgokat. Mindezt folyamatosan. Ha a rendszerünk jobb lesz ezáltal, és ezért tenni is kell valamit, akkor azt meg kell tenni. Ha a szomszéd irigykedik az udvarunkra, akkor szimplán csak hülye és lusta, mert otthon sem azért néz ki úgy a kert ahogy, mert éjszaka kismanókkal gályáztatok.

    3.) Példával kezdeném. A helyi könyvkötő vállalkozó vett két vágószerszámot, mellyel dobozmeghívókat tud készíteni. Hetekig töprengett rajta, mert 30.000 ezer volt a két kés. Azóta visszahozta az árát és fülig ér a szája. Most már hasznot termel. Egy vállalkozás azért vesz fel hitelt, hogy beruházzon valamibe, amiről úgy sejti hogy szükséges a talpon maradáshoz, szükséges ahhoz hogy megelőzze a versenytársakat és ami által olyan profitra tesz szert, ami bőven visszahozza a hitellel járó összes költséget.
    Ergo ha van egy olyan integrált könyvtári rendszer, ami nemcsak arra jó, hogy gépen legyen az állomány, hanem ténylegesen is segíti a munkát, könnyebbé teszi az életemet és más helyre tudom átcsoportosítani az energiákat. Ami által Hatékonyabb lehetek és a könyvtár olvasókkal fenntartott kapcsolatán is sokat lendít. – pl. igazán barátságos OPAC – és netalán még a forgalom növelésében is segít… nos akkor egy egyszeri nagyobb energia ráfordításról sajnálkozni szerintem nem feltétlenül jó döntés.
    Ám ha negatívnak bizonyulna az energiamérleg, akkor is el lehet gondolkozni a finaniciális oldalon. Láttam én már olyan árajánlatot, mely könyvtár teljes költségvetésének negyede volt. Annyi pénzből 10 évig lehetne fűteni a könyvtárunkat. A mostani 100 milliókat osztó tiop- és támopos bőségszarut elnézve pedig nem is morfondírozott senki azon, hogy mi mennyibe kerül. vagy éppen még kevesellte is a pénzt.

    És a példa… a helyi gimi. Bár kicsi, meg a térképen sem vagyunk, de épp az a helyzet, hogy nincs más, de legalább gépre kerül az állomány. Ráadásul az igazgató is támogatja az egészet… messze nem tökéletes még, de legalább egy fecske.

  5. Sanyi, idézet Tőled: „Miért kell lecserélni? Mert nincs benne z39.50 és nem támogatja az OAI-t sem és nem MARC alapú …. ” Azaz a KOHA mindezekre alkalmas? Mert a meglevő is, de a továbbfejlesztés nem biztosított (nincs rá pénz).
    És a kérdés újból, ezek után: érdemes-e, s mennyi idő alatt lehetséges.

  6. kedves polcológia, természetesen tudja :) itt van egy viszonylag teljes körű felsorolás tavalyról (azóta tehát bővült): http://ek.klog.hu/2008/04/koha-ficsorok

    átállás: nyilván macerás. de pl. nekünk az egy éves követési díjunk több, mint kifizetni egy független szakembert az átálláshoz (és nem vagyok hajlandó ennél a pontnál leállni vitetkozni). egy konkrét átállási tapasztalat (jó, persze ez tuti nem ilyen sima történet…): http://ek.klog.hu/2006/12/nyitas-nem-csak-a-vilagra

    egyébként meg a library technology reports (ltr) 44/9-es száma foglalkozott behatóan ezzel a kérdéskörrel: http://ek.klog.hu/2008/12/ltr-nyilt-forraskodu-integralt-konyvtari-rendszerek (már fent van ebscoban is simán)

  7. Hú, most lelepleződtem, milyen felületesen olvasok. Mentségemül: eddig nem volt húsbavágó a probléma.
    Dani, köszönöm az ajánlott irodalmat, hát persze, hogy emlékszem a 2008-as bejegyzésedre (csak most igazán rendesen el is olvastam )! Lépni fogunk!

  8. Azért óvatosan azzal a lépéssel. Egy Szabad szoftverrel általában más jellegű problémák adódnak, mint egy üzleti szoftver esetében.

    Ragadjunk le a Koha ILS vs. HUN ILS-nél.

    1.) Nyelv.
    Azért nagy előny, ha a rendszer beszél magyarul. Bár cinikusan lehetne felemlegetni, hogy ha 100 évvel ezelőtt a könyvtáros beszélt 3-4 nyelven akkor azért a szakmai és internet angolját is illik tudnia. De azért mi büszkék vagyunk arra, hogy a miénk a legnehezebb és legszebb nyelv, még a sörreklám is erről szól.
    Bár biztató, hogy a fordítás, folyamatban van, de elég régóta folyik, és ha nem cuppan rá egy honosításban jártas és könyvtári nyelvezetet ismerő csapat, akkor soha nem lesz igazán használható. Arról már nem is beszélve, hogy ott az OPAC is.

    2.) Support.
    Lehet, hogy a követési díj néha elképesztő összegekbe kerül, és nagy naívan, tudatlanul azt mondanám, hogy annyi pénzből már nulláról lehetne írni egy programot, és ezért valószínűleg leharapnák a fejemet, de ennek ellenére mégis csak hasznos dolog, hogy a fejlesztő eljön, ha telefonálunk neki és javít meg foldoz. Persze hallani rémtörténeteket, amikor 5 év alatt egyszer sem látták a fejlesztőt, miközben hűségesen fizettek. Vagy épp ennyi idő alatt alig történt változás, amiért megérte volna fizetni. Esetleg minden apróságért térden csúszva kell könyörögni és lelkesen fogadni a kiállított számlát vagy hogy az adatbázishoz nem férek hozzá, mert nem fizettem. De ezek biztos csak rémtörténetek. Ellenben a Koha esetében csak angol nyelvű aktív levelezés, levelezőlistákon való kutakodás, + google segít megoldani a problémát. Erre fel kell készülni.

    3.)Nincs aki elmondja, mi hogyan működik. Mit hogyan kell csinálni benne. Bár van leírás, de úgy sejtem – pl. a hétfői nap kapcsán is, meg úgy egyébként – hogy mindenki azt szereti, ha valaki elmegy, elmondja, hogy ide kell kattintani, oda meg azt kell beírni, és így működik a rendszer, meg úgy. És lehet feltenni kérdéseket és választ kapni rá azonnal, majd újra kérdezni… Erre jelen pillanatban kevés esély van.

    Mindezek figyelembevételével én azt javaslom, hogy egyenlőre ki kell próbálni! Ez legyen az első lépés. Fel kell telepíteni valahova. Létrehozni egy minta adatbázist néhány tucat, vagy száz dokumentummal és nyúzni kell. Jó, nem jó, mit lehet vele csinálni, használható e a hazai, vagy az adott könyvtár viszonyai között, (PL. mit csinál a z39 és jól csinálja e?) megvan-e az üzemeltetéshez a technikai és személyi feltétel, az adatbázis átalakítható e adatvesztés nélkül… stb. Ez nehéz, mert mindezt saját erőből kell megcsinálni. (Nem mellesleg néhányan azért már próbálkoznak, próbálkoztak vele de nem tudom milyen eredménnyel. A HUP-on még állás is volt erre a feladatra meghirdetve.)
    Továbbá azért meg kell nézni, hogy mi lesz a hozadéka, mert ha a régi rendszer MARC-ot használ és van z39.50, meg OAI és úgy alapjában véve jól működik, akkor max. az OPAC lehet a legfőbb érv a váltásra. De ehhez meg tudni kell mindenféle statisztikai adatot, arról már nem is beszélve, hogy az olvasó esetleg mit szeretne vagy elég neki úgy ahogy van a mostani is.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .