EBSCO otthonról

logo_fszekAz, ami az ELTE Egyetemi Könyvtárnak nem sikerült, megvalósult a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban: mától(?) bármelyik beiratkozott felhasználó akár otthonról is elérheti az EBSCO Host adatbázis által kínált csomagokat, ehhez csak a vonalkódját kell bepötyögni. Ennek örülés, csak kis kérdés motoszkál a fejemben: miért csak most…? (Jó, persze nálunk sem lehet otthonról, de ennek tudom az okát.)

via Németh Marci

Kete digitális gyűjteménykezelő

keteHadd mutassam a tisztelt hallgatóságnak a Koha vér szerinti testvérét, a Ketét. Igen, ez is Új-Zélandon készül 2006 óta, a Horowhenua Könyvtári Szövetségben. Kicsit olyan, mintha a Flickr és a Wikipédia lenne összeépítve egy bárki által telepíthető alkalmazásban. Gyakorlatilag bármilyen típusú dokumentomot el lehet benne helyezni, legyen az kép, hang, videó, szöveg vagy link. Jelenleg az 1.2-es verziónál tartanak (pár újdonság a friss verzióból: saját mezők – pl. helymegjelölés Google Maps segítségével, elemek közti relációk megadása stb. -, saját “kosár” – azaz felhasználók egyéni gyűjteményének létrehozása a már meglévő anyagból -, felhasználók könnyebb azonosítása avatár segítségével, képekkel való segítség a kapcsolódó tartalom, utolsó szerkesztő és az RSS hírcsatornában való megjelenés esetén, finomhangolható jogvédelmi beállítások, RSS hírcsatorna bekötése külső forrásokból – pl. a Koha katalógusából). Lehetővé teszi az eddig nehezen hozzáférhető gyűjtemények online elérését, a közösségi alapú tartalomfeltárást és annotálást, valamint a meglévő tudásanyag kiegészítését ezen kívül pedig virtuális kiállítások keretében lehet közzétenni a gyűjtemény részleteit. A rendszerben lehetőség van a tematikus rendezésre, a tartalom megjelenítésének egyénre szabására, tartalmak feltöltésére és tárolására, a tartalomhoz kapcsolódó linkgyűjtemény építésére, valamint a feltöltött tartalom utólagos közösségi ellenőrzésére (tartalmilag elfogadhatatlan, dupla és nem releváns informáxiók jelölésére). Ezen kívül pedig a közeljövőben integrálódik a Kohával is.

Eddig 11 ismert alkalmazási helye van a rendszernek, de ez a szám állandóan növekszik.  A támogatást a könyvtáros közösségen és a teljes körű dokumentáción kívül pedig a LibLime is biztosítja, utóbbi térítéses szolgáltatás keretében.

(Sajnos demo nincs belőle.)

Könyvtárépítészet reloaded

A könyvtárépítészet mindig kicsit mostohagyerek volt, no nem mintha nem érdekelne a téma, vagy nem szeretném azt a blogot – de valahogy sosem ment egyszerre két felületen publikálni. Viszont most megint bepörögtem, úgyanis kicsit nézegettem a statisztikáit, és arra kellett rájöjjek, hogy külföldön valószínűleg jobban ismerik, mint itthon. És tudjátok, mi a helyzet? Hogy ez sokkal, de sokkal jobban inspirál, mintha azt látnám, hogy itthonról nézik ugyanannyian, mint most teszik a világ különböző országaiból. Lehet, hogy hiúság, de nyilván van benne némi megvetés a magyar ugar iránt is.

Mindegy, a lényeg hogy újra dörren a szekér, indul a blog, igyekszem megint rendszeresen frissülni.

Ctrl + Alt + Backspace engedélyezése Jaunty-n

Ubuntus társaim tudják, milyen bűvös billentyűkombináció a fenti (ezzel lehet ugyanis újraindítani az X ablakezelő rendszert). Az új kiadáson ez le volt tiltva, de megvan a megoldás. Fel kell rakni egy dontzap nevű csomagot, a leggyorsabban pedig ezt így lehet csinálni:

sudo apt-get install dontzap

Ez után pedig parancssorban lehet kapcsolgatni ki/be.

sudo dontzap --enable (be)

sudo dontzap --disable (ki)

Via Ubuntugeek

Update:

Kommentek közt van még egy megoldás, amivel nem kell csomagot telepíteni, cserébe a Xorg.conf fájlban lehet turkálni. Tehát:

sudo gedit /etc/X11/xorg.conf

Ez után pedig illesszük be a következő részt (macskakörmökre vigyázni):

Section "Server Flags"
Option "DontZap" "false"
EndSection

Mentés, zárás, örülés.

Zotero 2.0

Mindenki örömére pár napja megjelent a Zotero 2.0 beta 3, egy csomó olyan funkcióval, ami már nem csak az egyéni, de a közös munkát is tudja nagymértékben segíteni. Ezek közül az első a Csoportok kezelése, amelyeken keresztül jegyzeteket, bibliográfiákat lehet megosztani kollégáinkkal, évfolyamtársainkkal. Csoport létrehozásához regisztrálni kell, majd ezután lehet létrehozni a sajátunkat, ami lehet publikus, nyitott, esetleg publikus de zárt, vagy privát. Később pedig a csoportunkat a saját URL-en lehet elérni.

Csináltam egy klog csoportot is, aki hivatást érez arra, hogy segítsen egy frankó cikkadatbázist létrehozni, az csatlakozzon, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. (De ha FITT lenne a jobb ötlet, az elől sem zárkózom el…) Engem meg itt lehet megtalálni.

Kedvcsinálónak pedig szerpeljen 10 ok, amiért érdemes használni a Zoterot:

  1. Tényleg egyszerű a használata. Van egy rövid videó, amit ha megnéz az ember (és megvan a kellő angol nyelvtudása hozzá), akkor semmi problémát nem jelenthet a kezelés.
  2. Ingyenes. Van erre a kérdésre (bibliográfiagyártás) fizetős válasz is, de elég erős versenyt csinál a Zotero. Bármi gondunk, bajunk van, ott van a teljes körű dokumentáció, és ha valakinek olyan viszketése van, hogy meg akarja bütykölni, hát nem áll semmi az útjába.
  3. Már intézmények százai ajánlják ezt az alkalmazást a hallgatóiknak (köztük olyanok, mint az MIT, a Standford vagy a Yale), tehát már jelentős tudás van benne és áll mögötte.
  4. Bárkinek, bármikor könnyen használható. Bármilyen operációs rendszeren elfut (természetesen – és sajnos – csak Firefox kell hozzá), ráadásul köszönhetően a központi szerveren tárolódó és szinkronizálódó adatoknak, még csak a saját gépünkhöz sem vagyunk kötve. A Portable Apps segítségével pedig még csak az sem kell, hogy a használt gépen telepítve legyen a böngésző, erről pár bekezdéssel korábban már írtam egyet. És hát ugye ott van a webes hozzáférés a gyűjteményhez, ez már csak hab a tortán.
  5. Még díjat is nyert. Van, akinek számít, hogy megnyert egy csomó címet. 2007: Best Instructional Softwar, PC Magzine – “Best Free Software”; 2008:  PC Magzine – “Best Free Software”, CiteFest 2008 – legjobb hivatkozáskezelő eszköz.
  6. Lehetőség az intézmény számára, hogy kihasználja a Zoterot. Mivel nyitott az egész projekt, semmi az ég egy adta világon nem gátolja meg az intézményeket, hogy kiaknázzák a lehetőségeit, és a maguk céljaira átalakítsák, továbbfejlesszék. Többek közt így indult a University of Michigan’s School of Information játéka, a Bibliobouts, Zotero-alapokon. De ugyanígy meg lehet említeni a Concordia University Digital History Lab-jét, amely egy videó-annotáló (figyelem!) plugint (Vertov) készített a Zoterohoz.*
  7. A Zotero semmi adatot nem tart meg magának. Cél a nyitottság és a felhasználókiszolgálása, így semmilyen apróbetűs rész nem köti magához a felhasználó által gyártott hivatkozásokat és jegyzeteket.
  8. A suli végével nem zár be a szolgálatás. Sok hasonló, zárt alkalmazás licensze (vagy licenszkedvezménye) véget ér a diploma készhez kapásával, így az általuk kínált szolgáltatások (sőt, néha a bennük tárolt adatok) is.
  9. Következetes szabványhasználat, ennek köszönhetően pedig rugalmasság. A létező nyitott szabványok között pofonegyszerűen tudjuk ide-oda szállítgatni a gyűjteményünket (és nem vagyunk bezárva egy senkimás által nem használt formátumba), akár a többi alkalmazásból vagy alkalmazásba.
  10. A felhasználók a saját nyelvükön használhatják. Mivel a Zotero már 30 nyelven elérhető (köztük magyarul is), ezért szinte nemzetiségtől és nyelvtől függetlenül bárki használhatja. És ha mégis sikerül kifogni egy nem támogatott nyelvű olvasót, hallgatót vagy felhasználót, egyszerűen lehet fordítani a BabelZilla segítségével.

Ha valaki ezen felbuzdult, akkor sok szeretettel ajánlom a még régebben készült magyar nyelvű leírást az első pár lépésről, esetleg korábbi bejegyzéseimet, vagy Gazs lelkendezését. Ésha végképp elakadt vele valaki (ez azért már nehéz), akkor dobjon egy kommentet vagy mélt, megnézzük, mit tudok segíteni.

*Egy nagyon csúnya hibája még van a Vertovnak: nem szereti a Linuxot, illetve mindenképpen kell hozzá QuickTime és Java Runtime Enviroment.

Pingback IKR-ben

2418283360_447c00b02c_mJust for the record: nagyon hiányzik egy nyilvános pingback-szolgáltatás az IKR-ekből (pingback-címek manuális és automatikus hozzáadása az egyes rendszerekhez, központi pingback-szerver aka aggregátor működtetése – MOKKA light, könyvtár.hu2).

Példákért lehet nézelődni Scribliot, ugyanis az WordPress lévén tud ilyet. Ha azt használnám OPAC-nak, simán meg tudnám csinálni, hogy ráküldöm az új könyvtári könyveket pl. minerre, és onnan kiszedem mondjuk RSS-ben a saját szempontjaim szerint. (Tudom, kicsit erőltetett a példa, de ilyet is lehetne csinálni.) Őszintén szólva ilyennek nyomát még az olyan sokszor istenített Kohában sem találtam, lehet, hogy ez ennyire triviális?

Végül az egésznek annyi lenne az értelme, hogy egyrészt sokkal jobban be lehetne osztani az erőforrásokat egy közös adatbázis építésénél (csak akkor kérdezi le a katalógust, ha az szól neki), nem kéne annyit szöszölni a különböző Z39.50 és környéke megoldásokkal, másrészt pedig bárki hozzá tudna férni az ily módon gyártott automata kontenthez, és csinálni belőle magának mondjuk témafigyelést. (Bigáp for masáp.)

A nap második fele a könyvtár.hu, az OPAC-ok, a Zotero és az ötletelés jegyében telt, ahelyett, hogy végre végeztem volna az átkozott Normann Hollanddal, bármilyen okosakat is írt az az úr a(z irodalmi) szövegek egységének és a befogadó én identitásának összefüggéseiről (de tényleg).

Photo by mackz