EBSCO otthonról

logo_fszekAz, ami az ELTE Egyetemi Könyvtárnak nem sikerült, megvalósult a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban: mától(?) bármelyik beiratkozott felhasználó akár otthonról is elérheti az EBSCO Host adatbázis által kínált csomagokat, ehhez csak a vonalkódját kell bepötyögni. Ennek örülés, csak kis kérdés motoszkál a fejemben: miért csak most…? (Jó, persze nálunk sem lehet otthonról, de ennek tudom az okát.)

via Németh Marci

Kete digitális gyűjteménykezelő

keteHadd mutassam a tisztelt hallgatóságnak a Koha vér szerinti testvérét, a Ketét. Igen, ez is Új-Zélandon készül 2006 óta, a Horowhenua Könyvtári Szövetségben. Kicsit olyan, mintha a Flickr és a Wikipédia lenne összeépítve egy bárki által telepíthető alkalmazásban. Gyakorlatilag bármilyen típusú dokumentomot el lehet benne helyezni, legyen az kép, hang, videó, szöveg vagy link. Jelenleg az 1.2-es verziónál tartanak (pár újdonság a friss verzióból: saját mezők – pl. helymegjelölés Google Maps segítségével, elemek közti relációk megadása stb. -, saját “kosár” – azaz felhasználók egyéni gyűjteményének létrehozása a már meglévő anyagból -, felhasználók könnyebb azonosítása avatár segítségével, képekkel való segítség a kapcsolódó tartalom, utolsó szerkesztő és az RSS hírcsatornában való megjelenés esetén, finomhangolható jogvédelmi beállítások, RSS hírcsatorna bekötése külső forrásokból – pl. a Koha katalógusából). Lehetővé teszi az eddig nehezen hozzáférhető gyűjtemények online elérését, a közösségi alapú tartalomfeltárást és annotálást, valamint a meglévő tudásanyag kiegészítését ezen kívül pedig virtuális kiállítások keretében lehet közzétenni a gyűjtemény részleteit. A rendszerben lehetőség van a tematikus rendezésre, a tartalom megjelenítésének egyénre szabására, tartalmak feltöltésére és tárolására, a tartalomhoz kapcsolódó linkgyűjtemény építésére, valamint a feltöltött tartalom utólagos közösségi ellenőrzésére (tartalmilag elfogadhatatlan, dupla és nem releváns informáxiók jelölésére). Ezen kívül pedig a közeljövőben integrálódik a Kohával is.

Eddig 11 ismert alkalmazási helye van a rendszernek, de ez a szám állandóan növekszik.  A támogatást a könyvtáros közösségen és a teljes körű dokumentáción kívül pedig a LibLime is biztosítja, utóbbi térítéses szolgáltatás keretében.

(Sajnos demo nincs belőle.)

Könyvtárépítészet reloaded

A könyvtárépítészet mindig kicsit mostohagyerek volt, no nem mintha nem érdekelne a téma, vagy nem szeretném azt a blogot – de valahogy sosem ment egyszerre két felületen publikálni. Viszont most megint bepörögtem, úgyanis kicsit nézegettem a statisztikáit, és arra kellett rájöjjek, hogy külföldön valószínűleg jobban ismerik, mint itthon. És tudjátok, mi a helyzet? Hogy ez sokkal, de sokkal jobban inspirál, mintha azt látnám, hogy itthonról nézik ugyanannyian, mint most teszik a világ különböző országaiból. Lehet, hogy hiúság, de nyilván van benne némi megvetés a magyar ugar iránt is.

Mindegy, a lényeg hogy újra dörren a szekér, indul a blog, igyekszem megint rendszeresen frissülni.

Ctrl + Alt + Backspace engedélyezése Jaunty-n

Ubuntus társaim tudják, milyen bűvös billentyűkombináció a fenti (ezzel lehet ugyanis újraindítani az X ablakezelő rendszert). Az új kiadáson ez le volt tiltva, de megvan a megoldás. Fel kell rakni egy dontzap nevű csomagot, a leggyorsabban pedig ezt így lehet csinálni:

sudo apt-get install dontzap

Ez után pedig parancssorban lehet kapcsolgatni ki/be.

sudo dontzap --enable (be)

sudo dontzap --disable (ki)

Via Ubuntugeek

Update:

Kommentek közt van még egy megoldás, amivel nem kell csomagot telepíteni, cserébe a Xorg.conf fájlban lehet turkálni. Tehát:

sudo gedit /etc/X11/xorg.conf

Ez után pedig illesszük be a következő részt (macskakörmökre vigyázni):

Section "Server Flags"
Option "DontZap" "false"
EndSection

Mentés, zárás, örülés.

Zotero 2.0

Mindenki örömére pár napja megjelent a Zotero 2.0 beta 3, egy csomó olyan funkcióval, ami már nem csak az egyéni, de a közös munkát is tudja nagymértékben segíteni. Ezek közül az első a Csoportok kezelése, amelyeken keresztül jegyzeteket, bibliográfiákat lehet megosztani kollégáinkkal, évfolyamtársainkkal. Csoport létrehozásához regisztrálni kell, majd ezután lehet létrehozni a sajátunkat, ami lehet publikus, nyitott, esetleg publikus de zárt, vagy privát. Később pedig a csoportunkat a saját URL-en lehet elérni.

Csináltam egy klog csoportot is, aki hivatást érez arra, hogy segítsen egy frankó cikkadatbázist létrehozni, az csatlakozzon, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. (De ha FITT lenne a jobb ötlet, az elől sem zárkózom el…) Engem meg itt lehet megtalálni.

Kedvcsinálónak pedig szerpeljen 10 ok, amiért érdemes használni a Zoterot:

  1. Tényleg egyszerű a használata. Van egy rövid videó, amit ha megnéz az ember (és megvan a kellő angol nyelvtudása hozzá), akkor semmi problémát nem jelenthet a kezelés.
  2. Ingyenes. Van erre a kérdésre (bibliográfiagyártás) fizetős válasz is, de elég erős versenyt csinál a Zotero. Bármi gondunk, bajunk van, ott van a teljes körű dokumentáció, és ha valakinek olyan viszketése van, hogy meg akarja bütykölni, hát nem áll semmi az útjába.
  3. Már intézmények százai ajánlják ezt az alkalmazást a hallgatóiknak (köztük olyanok, mint az MIT, a Standford vagy a Yale), tehát már jelentős tudás van benne és áll mögötte.
  4. Bárkinek, bármikor könnyen használható. Bármilyen operációs rendszeren elfut (természetesen – és sajnos – csak Firefox kell hozzá), ráadásul köszönhetően a központi szerveren tárolódó és szinkronizálódó adatoknak, még csak a saját gépünkhöz sem vagyunk kötve. A Portable Apps segítségével pedig még csak az sem kell, hogy a használt gépen telepítve legyen a böngésző, erről pár bekezdéssel korábban már írtam egyet. És hát ugye ott van a webes hozzáférés a gyűjteményhez, ez már csak hab a tortán.
  5. Még díjat is nyert. Van, akinek számít, hogy megnyert egy csomó címet. 2007: Best Instructional Softwar, PC Magzine – “Best Free Software”; 2008:  PC Magzine – “Best Free Software”, CiteFest 2008 – legjobb hivatkozáskezelő eszköz.
  6. Lehetőség az intézmény számára, hogy kihasználja a Zoterot. Mivel nyitott az egész projekt, semmi az ég egy adta világon nem gátolja meg az intézményeket, hogy kiaknázzák a lehetőségeit, és a maguk céljaira átalakítsák, továbbfejlesszék. Többek közt így indult a University of Michigan’s School of Information játéka, a Bibliobouts, Zotero-alapokon. De ugyanígy meg lehet említeni a Concordia University Digital History Lab-jét, amely egy videó-annotáló (figyelem!) plugint (Vertov) készített a Zoterohoz.*
  7. A Zotero semmi adatot nem tart meg magának. Cél a nyitottság és a felhasználókiszolgálása, így semmilyen apróbetűs rész nem köti magához a felhasználó által gyártott hivatkozásokat és jegyzeteket.
  8. A suli végével nem zár be a szolgálatás. Sok hasonló, zárt alkalmazás licensze (vagy licenszkedvezménye) véget ér a diploma készhez kapásával, így az általuk kínált szolgáltatások (sőt, néha a bennük tárolt adatok) is.
  9. Következetes szabványhasználat, ennek köszönhetően pedig rugalmasság. A létező nyitott szabványok között pofonegyszerűen tudjuk ide-oda szállítgatni a gyűjteményünket (és nem vagyunk bezárva egy senkimás által nem használt formátumba), akár a többi alkalmazásból vagy alkalmazásba.
  10. A felhasználók a saját nyelvükön használhatják. Mivel a Zotero már 30 nyelven elérhető (köztük magyarul is), ezért szinte nemzetiségtől és nyelvtől függetlenül bárki használhatja. És ha mégis sikerül kifogni egy nem támogatott nyelvű olvasót, hallgatót vagy felhasználót, egyszerűen lehet fordítani a BabelZilla segítségével.

Ha valaki ezen felbuzdult, akkor sok szeretettel ajánlom a még régebben készült magyar nyelvű leírást az első pár lépésről, esetleg korábbi bejegyzéseimet, vagy Gazs lelkendezését. Ésha végképp elakadt vele valaki (ez azért már nehéz), akkor dobjon egy kommentet vagy mélt, megnézzük, mit tudok segíteni.

*Egy nagyon csúnya hibája még van a Vertovnak: nem szereti a Linuxot, illetve mindenképpen kell hozzá QuickTime és Java Runtime Enviroment.

Pingback IKR-ben

2418283360_447c00b02c_mJust for the record: nagyon hiányzik egy nyilvános pingback-szolgáltatás az IKR-ekből (pingback-címek manuális és automatikus hozzáadása az egyes rendszerekhez, központi pingback-szerver aka aggregátor működtetése – MOKKA light, könyvtár.hu2).

Példákért lehet nézelődni Scribliot, ugyanis az WordPress lévén tud ilyet. Ha azt használnám OPAC-nak, simán meg tudnám csinálni, hogy ráküldöm az új könyvtári könyveket pl. minerre, és onnan kiszedem mondjuk RSS-ben a saját szempontjaim szerint. (Tudom, kicsit erőltetett a példa, de ilyet is lehetne csinálni.) Őszintén szólva ilyennek nyomát még az olyan sokszor istenített Kohában sem találtam, lehet, hogy ez ennyire triviális?

Végül az egésznek annyi lenne az értelme, hogy egyrészt sokkal jobban be lehetne osztani az erőforrásokat egy közös adatbázis építésénél (csak akkor kérdezi le a katalógust, ha az szól neki), nem kéne annyit szöszölni a különböző Z39.50 és környéke megoldásokkal, másrészt pedig bárki hozzá tudna férni az ily módon gyártott automata kontenthez, és csinálni belőle magának mondjuk témafigyelést. (Bigáp for masáp.)

A nap második fele a könyvtár.hu, az OPAC-ok, a Zotero és az ötletelés jegyében telt, ahelyett, hogy végre végeztem volna az átkozott Normann Hollanddal, bármilyen okosakat is írt az az úr a(z irodalmi) szövegek egységének és a befogadó én identitásának összefüggéseiről (de tényleg).

Photo by mackz

Quo vadis, klog.hu?

A klog kérdés állandóan elő és előbukkan, írok és beszélek róla, néha örömmel, sokszor fáradtan, de azt hiszem sosem lehet elégszer. Kb. tavaly ősz óta kezd világos lenni a számomra, hogy részemről ennyi volt az, amit bele tudtam tenni, ha nem is pénzben, de időben mindenképp. Teljesen más volt egy egyetemi bölcsészhallgató hobbiprojektjeként (még ha az a bölcsész posztmodern [copyright Doransky] is – köszönet Gazsnak a linkért, nekem tetszik, jönnek a címkék, libpunk, klogger, posztmodern bölcsész) működtetni ezt a vállalkozást – noname kis senki, örömből, pacsiból, és más kismillió munka mellett, “nagyban”, külső és belső elvárásoktól hajtva (és már az sem teljesen mindegy, hogy mit hallok vissza a szakmából – néha jót, de van negatívum is, és őszintén szólva annyira nem vagyok punk, hogy ekkora közönség előtt olyan lazán anyázzak, mint régebben). Közben az is látszik, hogy kezdünk belefáradni, a kezdeti lendület eltűnik, na nem feltétlenül mert rossz a közösség, vagy szívat a szerver és/vagy a WordPress, hanem inkább a szakmai közeg az, ami megfojtja szépen lassan egymás után a legjobb blogokat (és most kb. el is árultam, melyek a kedvencek). Ennek az egyik megoldása a vérfrissítés lehetne, azaz új arcokat, ötleteket, gondolatokat behozni a közösségbe, valamint valami plusz motiváció (verseny, jutalom, elismerés) nyújtása – sajnos a külső okokat megszüntetni nem tudom, bár tudnám! Nagyon rossz látni, hogy teszi tönkre a könyvtárosszakma azokat az embereket, akik 5-10-20 év múlva méltón tudnák folytatni a rájuk hagyott örökséget. (Ezek nagyon nagy és szép szavak, de tényleg valami ilyesmiről van szó – és tisztelet a kivételnek.)

Vacilláltam, hogy ezt a bejegyzést közzé tegyem-e, mert a hitelemből (nem tudom, erre van-e speciális szakszó, de valami olyasmi, hogyha az ember sokat kér, akkor egy idő múlva megunják, és becsukják az ajtót) már úgy érzem, így is sokat vesztettem (szervervásárlás, kezdőlap dizájnja stb.). Viszont egy pár nappal korábban lefolytatott hosszú beszélgetés után mostanra jutottam el oda, hogy mégis. Nem mostaniak sem a kérdések, sem a válaszok, úgyhogy kérem a t. olvasót, ezt vegye figyelembe majd a véleményalkotásnál és a hozzászólásnál. Na meg azt is, hogy honnan jöttünk, ki vagyunk, mert önmagában elég nevetséges kérdések és problémák ezek, főleg ha valami nagyobb rendszerhez hasonlítjuk a képet.

Azt írtam múltkor, hogy az egyik kivezető út a fejlesztés lenne (a másik véglet a bezárás, illetve a kettő közt a status quo fenttartása – egyik sem túl vonzó jövőkép). Ennek egy nagyon nagy akadálya van (illetve kettő, ha szétbontom): a pénz és amit meg lehet venni belőle, a szakértelem. Ötletem lenne, de a megvalósításhoz kicsi vagyok, ez a két évnyi próbálkozás- és kudarcsorozat után egyértelmű. A gondolkodás eredménye két választás lett, de először megpróbálom gyorsan felvázolni, hogy milyen az a klog, amiről én álmodom.

Egy közösségi-hálószerű rendszer, amely azon kívül, hogy blogok és bloggerek összefüggő hálózata belül (ezáltal erősödhetne a szakmai kommunikáció, a szolgáltatások és a munkalehetőségek könnyebben célba találhatnának stb.), kifelé egy nagy magazin-szerűség, rovatokkal, wikiszerű tartalomjegyzékkel (tudásbázissal), fizetős és ingyenes hír- és cikkszolgáltatásokkal, integrált megoldásokkal, együttműködésekkel más szolgáltatásokkal (keresők, könyves közösségi terek, wikik, videó- és könyvjelzőmegosztók stb.), “külső” (külső domainen futó) helyek, lapok hosztolásával stb. Sőt, régi vágyam kiterjeszteni a közösséget határainkon kívülre is (természetesen itt nem a magyarokra gondolok, előttük állandóan nyitva áll a hely, sok szeretettel vannak várva), bevonva a szomszédainkat is, mert hiszek abban, hogy a helyi politikai homokvárépítéseken túl (közép)európai szinten kellene szembenézni az új kor kihívásaival.

És akkor a választások. Az egyik az, hogy ezentúl fizetős lesz a szolgáltatás, nem drágán, de sok kicsi sokra megy. Persze nem rögtön, hanem bizonyos átfutás után, ami alatt lenne ingyenes és fizetős verzió is. Ez sok szempontból lehet veszélyes. Az egyik, hogy amíg van ingyenes verzió, addig az megöli a fizetőset. Ez tök egyértelmű, nincs mit ragozni, nem tudom, tudnék-e olyan pluszt nyújtani, ami egyértelműen megérne még egy kisebb összeget is. A másik, hogy lehetne bármilyen kis összegű a szolgáltatás ára, az intézmények 99%-a elvesztené az érdeklődését, mert nem fogják tudni elmagyarázni a fenttartónak, miért kell fizetniük egy ilyenért, ennyire már ismerem a rendszert. És ez valószínűleg nem azt fogja eredményezni, hogy integrálják a “blogot” (lásd pl. az Egyetemi Könyvtárat, amely 2 és fél év alatt nem volt képes erre), hanem el fognak menni ingyenes helyre, freeblogra, bloghura, blogterre, ez pedig az egész eddigi munkát fogja zárójelbe tenni. A harmadik, hogy nekem meg nincs annyi időm, hogy egy rendes szerződés keretében pénzért adjak megfelelő színvonalú támogatást, és csapatot sem tudnék összeszedni, ez a FITT “tunyaságán” pontosan mérhető.

A másik lehetőség ha lehet, még gyengébb. Ez pedig egy támogatási rendszer bevezetése, azaz ha valaki akar, adhat hozzájárulást, mellette pedig lehet, hogy mégis engedélyezni kéne a reklámokat (ezzel az a probléma, hogy központilag nem tudom biztosítani az elhelyezésüket, az meg hosszú távon szerintem a jó kapcsolatok megromlását eredményezné, ha önbevallással kérnék százalékot). Ennek az a veszélye, hogy lassan gyűlik össze annyi pénz, hogy érdemleges változások történjenek, inkább kisebb-nagyobb reszelgetéseket tudok belőle rövid távon elképzelni. A radikális újítások megtörténtét nem látom biztosítottnak ezzel a módszerrel, de aztán ki tudja. Az biztos, hogy ez inkább tűnik megvalósítható verziónak.

Kíváncsi lennék a ti véleményeitekre, mind a klogon belülről, mind kívülről. Jó lenne ha erre a kérdésre közösen tudnánk választ találni, mert úgy érzem, hogy ez az egész már nem csak az enyém, hanem legalább annyira a tiétek és a szakmáé is. (Könnycseppet szemsarokból kitörli, fátyolos tekintettel mered a lenyugvó napba, miközben átöleli a szakadék szélén álló évszázados fenyő törzsét, melynek lombját szelíd esti szellő hullámoztatja.)

Asztal pimpelése Ubuntun

conky090508Már régóta szemezek a Conky nevű alkalmazással, ami pusztán annyit tesz, hogy az asztalon szabadon konfigurálható módon mindenféle figyelő szkripteket futtathatunk (memória-, cpu-, lemezhasználat, időjárás, emailok, tennivalók, zene stb.). Eddig bevallom kicsit fáztam tőle, mert nem egyszerű a telepítése, beállítása – első blikkre. Aztán utána úgy belefeledkezik az ember, hogy ki sem lát többet belőle. Ezért is furcsa kicsit a teljesítmény- vagy hatékonyság-növelő jelző mellette (legalábbis nagyon szeretik így aposztrofálni a készítői és a rajongói) – cserébe, hogy egy nagyon helyre felületet kapsz munkád megkönnyítéséhez, elpepecselhetsz vele akár napokat is. Pár napos reszelgetés után én most a jobbra látható kis kép által mutatott ábra szerint állok (kattra nő).

Az elsőre bonyolultan kinéző műveletsor természetesen pofonegyszerű (szmájli). Ubunturól fogok beszélni: a Synaptic csomagkezelőben (a root jelszó beírása után) keressük ki a conky csomagot (és még azokat, amiket szeretnénk hasznáni – Rhythmbox, Pidgin, email, időjárás stb. figyelők), és telepítsük. Ekkor a felhasználói mappánkba fog kerülni egy rejtett, conkyrc nevű fájl, ez nálam úgy szerkeszthető, hogy

sudo gedit /home/dani/.conkyrc

Ezt bemásolva, bepötyögve kapjuk meg magát a fájlt, amit aztán kedvünkre módosítgathatunk, ehhez a változók és a beállítások leírása elérhető a Conky dokumentációjában. Ahho, hogy új funkciókat tudjunk hozzáadni, a

${execi 900 a-világuralom-megszerzése}

parancsot kell beírni, amiben a dollárjel ($) a parancsot jelzi, a kapcsos zárójel ({}) fogja össze a több elemű, paraméterezett parancsot (azaz nem kell mindig kitenni), az execi 900 azt mondja meg, hogy 900 másodpercenként újra végre kell hajtani a műveletet (tehát én pl. a zene figyelőjét 1 másodperces frissítésre állítottam, annak az a jó, ha gyakran frissül, és simán bírja is a gépem), a-világuralom-megszerzése meg a parancs, amivel el szeretnék érni valamit. Ez a sor tehát negyedóránként biztosítja számomra a totális hatalmat, és ez nekem jó.

Ezek után után már csak annyit kell tenni, hogy megtaláljuk a nekünk kedves hátteret, amelyhez hozzá tudjuk igazítani a Conkyt, és nem fogjuk megunni két nap múlva (ez nálam komoly veszély).  Ehhez ajánlom a Vladstudio műveit, hagyományos (nem szélesvásznú) felbontásban ingyen is le lehet tölteni a képeket, ráadásul egy csomó könyvtárosos témája van, nekem örök kedvenc (és ha nem elég, lehet laptopra, pólóra is rendelni a képekből). Már csak annyi marad,hogy válasszunk hozzáillő betűtípust (ez sem rossz móka, nem egyszerű teljes kiosztású készletet találni…), és lehet beleásni magunkat a módosításba. Eltart egy-két napig, hétig. Ha segít, van pár Conky linkem begyűjtve gyűjteménybe, így nem kell kiválogatni a kellőt.

Ha pedig készen van, érdemes betenni az automatikusan induló programok közé, de nem egyből a conky parancsot, mert ennek az lesz az eredménye, hogy elindítja, majd utána ráhúzza az asztalt, így nem fogjuk látni. Érdemes egy rövid szkriptet összedobni, ami annyit tesz csak, hogy pár másodpercig altatja a Conkyt, amíg betöltődik az asztal, és csak utána indítja el.

#!/bin/bash
sleep 60 conky;

Ezt mentsük el a /home/felhasználónév/ könyvtárba .conky_start.sh néven, és ezt indíttassuk az Rendszer > Adminisztráció > Indítópult menüben.

És hogy ez a könyvtáraknak is jó lehet, mi sem bizonyítja jobban, hogy lehet vele kiíratni információkat az adatbázisokról, legújabb könyveket a katalógusból, friss híreket a könyvtár honlapjáról stb. az asztalra, ami elé aztán leül a felhasználó…

Egyébként úgy érzem, ez messze nem elég leírás, úgyhogy érdemes kicsit körülnézni, pl. charlie-nak van egy nagyon részletes és jó leírása (bevallom, engem a Lifehacker inspirált, nem ő, de van annyira jó, sőt magyar nyelvű…), de egy miner kereséssel is biztos, hogy kifogunk egy-két hasznos linket még. Inspirációnak meg szintén a Lifehacker Featured Desktop címkéjét ajánlom sok szeretettel. Ha meg elkészült, töltéstek fel valahova, és linkeljétek be a hozzászólásokhoz!

Nemlinukszosok próbálkozhatnak Enigmával, de arról most dafkéból sem írok, használjatok Linuxot.

Az én témám részletei:

Tégy az IE ellen!

explorerA statisztikáimat nézegetve állandóan belebotlok az Internet Explorerbe. Azoknak a boldogabb embereknek, akik nem tudják: ez a Windows nevezetű, Microsoft által gyártott operációs rendszerhez szállított böngésző program. Ez pedig nagyon-nagyon csúnya dolog. Mert a szegény alkalmazott, aki otthon megszokhatta a teljesen egyénivé tett tűzrókáját, Operáját vagy a Google Chrome-ját, az alaposan meg van lőve, és kénytelen a rendszergazda által telepített izével igénybe venni az internet szolgáltatásait, többek közt az én blogomat is olvasni.

És hogy ez miért rossz nekik? Mert egyrészt rettenetesen ronda a blogom Internet Explorerben (sőt, megfordítom: azok, akik eddig csak abban nézték, el sem tudják képzelni, milyen szép a blogom (és a világ) egy olyan böngészőn keresztül nézve, ami támogatja a webes megjelenítési és egyéb szabványokat). Másrészt pedig ha elmennek az oldalamról, és kíváncsiak másra is (ezért nem tudok haragudni, én szoktam a leghamarabb megunni magamat), akkor bizony előfordul annak veszélye, hogy először mindenféle felugráló ablakok teremnek az orra előtt, finoman szólva hiányos öltözetű, és nem, vagy nagyon is természetes testtartásban pózoló urakkal és hölgyekkel (állítólag az igazán udvarias felsorolás sorrendje ez, de azóta is keresem ennek a kijelentésnek a forrását, amióta hallottam), aztán előbb-utóbb olyan programok is fognak futni a számítógépén, amelyekre ő nem igazán tartana igényt (ezeket hívják a gonosz hekkerek meg a hónaljszagú informatikusok vírusoknak). Az már csak a harmadik állomás, hogy az emiatt a nemkívánt vírusok miatt méltán dühös rendszergazda a szerencsétlen könyvtároson fogja levezetni dühét, ahelyett, hogy kicsit gondolkodna, de mint tudjuk, ez azért keveseknek szokott menni. Úgy általában.

Na már most, mit tehet ilyenkor a mindig talpára eső könyvtáros? Hát pl. megpróbálhat beszerezni egy 512 megás pendrájvot az egyik áruházláncban, ahol nem nézik hülyének, és még csak fukarok sem járnak, majd amikor az egész áruház hangos kacajra fakad, felemeli igényeit, és végül egy 1 gigásat vásárol, kb. 2 ezer forintért. Vagy kimegy egy sörtúrára Szlovákiába (tetszés szerint helyettesíthető az országnév, csak Magyarországon ne), és azzal a lendülettel beszerez egyet majdnem fele annyiért, mert hát ugye értelmes ember nem fizet azért, amit megtehetne (én sem ülök liliomtiprásért), így megoldja okosban, az Artisjus meg megint néz majd bután, és aztán gondolom a csíkos füzetre és papírszalvétára is fognak hologrammos matricát rakni, hátha leírom a dalszöveget.

De nézzük, mi van, ha megvan a kincs. Ezt a csekély méretű dolgot bele kell helyeznie a szerencsés kiválasztottnak (ugyan már fiam, nem tudnád nekem fölrakni, amit ez a srác ír itten a blogjában?) egy otthoni/rokoni/baráti számítógépbe (előtte azért kérdezzük meg a tulajt, mit szól a dologhoz, már ha nem mi vagyunk az), majd látogasson el a PortableApps.com nevű jól álcázott földi kánaán édenkert (mint tudjuk, ezek eleve a földön voltak) paradicsomba (ez is, de most ez részletkérdés, mert már nem ott van és kész), és klikkoljon bőszen mindenfelé Download feliratokra, mindaddig, míg nem nem kérdezi, hogy na jó, akkor hova mentsem. Vigyázat: nem lesz egyszerű a feladat, útközben kell majd három csomag közül választani. Jól fontoljuk meg, sokszor egész bonyolult választani az OpenOffice és az AbiWord irodai csomagjai közül.

Ha megvan, még nem dőlhetünk hátra, most jön a java. Vegyük az ideális megoldást: letöltődött minden gond nélkül, a kölyök, a cica, a takarítónéni nem húzta ki a falból a zsinórt, és nem is raktuk véletlenül körbe ólomlemezekkel a wifiantennánkat. Ekkor keressük meg, hova töltődött le a fájl. Ez sokszor nem kis fáradtságot igenyel, de minden esetben megéri az árát, ugyanis jutalomból ráklikkelhetünk az .exe kiterjesztésű fájlra, és most az egyszer attól sem kell félnünk, hogy a fentebb emlegetett szörnyű vírusok megtámadják gépünket (úgyis rajta vannak már rossz esetben).

Ekkor meg fogja kérdezni a gép, hogy hova telepítődjön a csomag. Ekkor, ha még nem illesztettük hordozható háttértárunkat az univerzális soros busz csatlakozóhoz, sürgősen tegyük meg, különben hiába olvastuk el (illetve írtuk meg) az eddigieket. Érdemes megtenni, ugyanis páratlan élményt kapunk cserébe: ha kiadjuk az utasítást, hogy oda települjön a csomag, akkor egy hordozható programcsomagot fogunk kapni, amelyet már nem kell telepíteni a munkahelyi gépünkre. Azaz elég abba (vagy bármelyik másik) gépbe bedugni, amit éppen vagy állandóan használunk, és máris mienk a kedvenc böngészőnk anélkül, hogy szigorú, megrovó pillantásokat kapnánk rendszergazdánktól.

Köszönöm a figyelmet, ennyit szerettem volna mondani.

De most komolyan: egy olyan országban, ahol elsőként előzte be a Firefox az Explorert, egy olyan blogon, amit elvileg az ország információtudománnyal foglalkozó elitje (értsd: könyvtáros) látogat és olvas, elképzelhető, hogy a látogatások 50.7%-a IE6-ról jön, ehhez még az IE 7 és 5 összesen 15%, de még olyan is előfordul, hogy valaki IE 4-gyel vagy 3-mal internetezik? Gyászos… Igaz, annak sem örülök, hogy 95+% Windows felhasználó, az Ubuntu csak az XP, a 2000(!), a Vista és az NT után jön, de ez ügyben még messze sokat van fejlődnünk.