Flash-mob katalogizálás

Van az, amikor sok ember egyszerre akar valamit csinálni. Nem biztos, hogy értelmes dolgot, lehet az csak egy párnacsata is – de azért történik valami. Ha pedig az a sok ember egyébként egy dolog körül forog szívesen, és az a dolog mondjuk a könyv, akkor azt fogják flashmob katalogizálásnak hívni. A LibraryThing körül tömörödő, nagyobbrészt könyvtár közeli ember (de van bőven programozó, sőt hétköznapi pórnép is) meglepetésszerűen szokott mostanában megszállni egy-egy könyvtárat, hogy katalogizáljanak több ezer kötetet egy hétvégi napon. Ezt hívják flash-mob katalogizálásnak.

…itt el tudom képzelni, milyen magasra futnak fel a kollégáim szemöldökei…

Az előnyt egyértelműen a New England-i könyvtárak élvezik, mert oda az önkénteseken kívül kivonul a LT csapata is, de végső sorban bárhol megvalósítható a dolog. A könyvek a LibraryThing rendszerébe kerülnek (ugye nem kell bemutatni a LibraryThing for Libraries szolgáltatást?),* a helyi osztályozási rendszernek megfelelő címkézéssel, és még egy rövid leírást is biggyesztenek a könyvekhez.

Eddig öt flash-mob katalogizálás volt, a legutóbbi pár napja Chicagoban, és a hétvégén is lesz egy.

További kommenteket nem írok, úgysincs értelme.

*Ha még nem mondtam volna, a legújabb, 3.2-es verziójú Koha már alapértelmezetten fogja támogatni az LT for Libraries-t is, így a katalógusban minden további nélkül meg lehet jeleníteni az ott nyilvántartott könyveket.

Dani teker #1

dsc_3775Új kategória: dani teker. Ezentúl röviden jelentek. Szóval ma egy Nagydiófa – Battyhány, baromira idegesít, hogy nincs megoldva a Lánchíd környéke se a pesti, se a budai oldalon, még kevésbé a hídon (tegnap majdnem elvittem egy turista kabátját a szélben állva dülöngélve). És ha leérek a bringaútra, szél, por, emberek, kátyúk, komolyan elgondolkoztam a zsírúj villamospálya használatán.

Battyányról fel OSZK-ba Moszkván keresztül, a Bécsi kapunál kidőltem, de aztán végigszenvedtem a vár rettenetes kockaköveit.

OSZK-ból volt egy fogadásom, és tényleg, gyorsabban leértem a Móriczra, mint a Moszkváról a 61-es. A gond csak hogy a Nemzeti Galériától lefelé menő szerpentint választottam, ahol gyökkető volt a max sebesség, kritikán aluli.

Aztán Móriczról két piros hetest nyomtam le az Eteléig, 8 perc, kicsit soknak éreztem, ezen még lesz mit javítani.

Aztán laza 20 perce hazacsorgás, a Szabadsághídon csábított a villamossín, de aztán mégis járdáztam. Kálvin környéke meg továbbra is elég vacak, életveszély az ott hagyott síndarab.

Este Gödörre lesz vágyás, sör, bor, lazítás. Holnap meg laza napra van kilátás (tekerésileg), csak eső ne essen.

Képek meg lesznek jobbak, szebbek, majd tudatosabban fogok készülni.

Gyerekkönyvtár, kicsit másképp

A szakdolgozati témámhoz is passzol némiképp, hiszen a most következő ötlet is kicsit más megvilágításba helyezné a könyvtárat mint olyat.

A háttértörténethez az tartozik, hogy a Műemléki Világnap alkalmával leutaztunk menyasszonyommal a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúrába, hogy ott okosodjunk az ICOMOS által rendezett konferencián és díjátadón (egyébként aztán tényleg nagyon érdekes dolgokat lehetet megtudni, volt szó iparművészet és építészet kapcsolatáról bőven, üveg-, fém- és kerámiaművészet ürügyén, de felírtam egy csomó későbbmindenképpenmegnézem-típusú webcímet, köztük a műemlékem.hu-t is, ahol a közösség erejével 11.000+ műemlék van lefényképezve, állapotleírva – mindezt csak azért, hogy mekkora a világ a könyvtárakon kívül). És ha már ott voltunk, akkor ott is maradtunk, ennek pedig az volt az eredménye, hogy rövid mászkálás után rá kellett bukkannunk a Brummogda nevű intézményre.

Brummogda, PécsAmikor másodszor mentünk el mellette, nem bírtuk ki, hogy ne nézzünk be, aztán elkeztünk beszélgetni az éppen ott macit varró nénivel. Elmesélte, hogy gyermekpszichológus, és mellette viszi ezt a műhely-szerűséget, ahol persze venni is lehet macit, de sokkal jobban jár az ember, ha leül, és megvarrja ő maga, mert egyrészt akkor tényleg az övé lesz, másrészt addig is tud beszélgetni vagy hallagatni minden gondjáról, bajáról. És állítólag nem csak gyerekek járnak, hanem elég sok felnőtt is (amit tökéletesen meg tudok érteni…).

Na szóval a hatalmas ötlet: kéne csinálni egy olyan gyerekkönyvtárat, ami egyben óvoda és ilyen fajta műhely is, ahol egyszerre dogoznak ovónők, gyermekpszichológusok és gyermekkönyvtárosok (vagy mindhárom egyszerre, szerintem nem lenne nehéz összerakni egy ilyen képzést). Ami kép előttem megjelent, az eléggé nyugatira sikerült (magyarán nyilván sokba kerülne), de ha már három az egyben szolgáltatást nyújt, akkor nyilván jobban megérné.

Nem tudom, hogy mennyi pszichológiát tanulnak az ovónők (nekem nem túl sok pozitív emlékem maradt, az egy Dadust kivéve, de ő már nagyon idős volt, ezért alig járt be) – azzal kb. tisztában vagyok, hogy a gyermekkönyvtárosok fantasztikusan empatikusak (bár, aki mondjuk az ELTE-ről megy gyermekkönyvtárba, az a gyerekek iránt vonzódásán és a tanárképzésen kívül nem támaszkodhat túl sok mindenre…) -, de abban teljesen biztos vagyok, hogy sem könyvtárosnak, sem ovónőnek nem árt meg egy rendes gyermekpszichológus képzés.

Sőt, akkor már simán lehetne integrálni egy olyan intézmény-komplexumba, aminek segítségével szerintem még a vidékbe is sikerülne kis életet lehelni (vagy legalábbis a felnövő generációnak lehetne perspektívát adni általa). Ez a komplexum olyasmi lehetne, mint a szent istváni Magyarországon a 10 falu, 1 templom, magyarán kisebb körzetekben létrehozni egy kultúrház-templom-szociális ellátó-sport-oktatási-közigazgatási stb. egységet, ami egyfajta szellemi és fizikai rekreációs helyként működhetne. Helyet kaphatna benne az óvóda, alapfokú (esetleg középfokú) iskola, egyház(ak) ima- és közösségi termei, uszoda, fürdő, sportpályák, könyvtár, információs pont, jegyző, vetítőterem, szórakozó hely (buli, koncert céljaira), szálloda stb., és ahova elég lenne két busz, ami reggel-délután a kölyköket viszi, este és hétvégén meg mindenkit fürödni, kulturálódni, és egy könyvtárbusz. Pénzbe sem kerülne annyiba, mintha minden falu, település külön kellene hogy létrehozza ezeket a (szerintem) létfontosságú helyeket (arról nem is beszélve, hogy így meg lehetne oldani pl. a könyvtáros-, tanár- és paphiányt is), vagy egy településen, de külön-külön építenék fel őket (egyébként nem ennyire komplex jelleggel, de pl. Káposztásmegyeren működik egy ilyen katolikus templom-kultúrház – sőt egy ideig a reformátusok is használták – a paneldzsungelben).

Ráadásul mekkora kihívás lehetne frissen végzett építészeknek, tájépítészeknek ezeket a helyeket rendesen megcsinálni, meg gondozott és szép környezetet, parkot tervezni hozzá.

(Marci most biztos tudna erre mondani dán példát, és ha van, akkor mondj is, mert csak engem igazolsz vele!)

Elég rendszeresen szoktam járni egy Tolna megyei kis faluban, Kalaznón. A második világháború előtti 1500 svábból ma maradt ott kb. 100 székely, felvidéki és cigány ember, szinte a teljes nyomorban. És nem csak az a baj, hogy nincs munka, mert az még egyszer-kétszer akad, sőt rendszeres is van néha, de egyszerűen motiváció nincs hozzá, főleg nem állandó jelleggel (tisztelet a kivételnek). És ha belegondolok, hogy nekem lenne-e egy olyan helyen, ahol legfeljebb a kocsmába találkozhatom valakivel, a legközelebbi település pedig 5 km-re van, de ott is csak a könyvtár nagyobb és több kocsma van, hát nem biztos, hogy bírnám idegekkel (még ha olyan jó képesítésekkel és háttérrel is rendelkezem, mint most). Viszont ha lenne egy olyan környezet, amilyen mondjuk most a Kopaszi gát vagy a Gödör (utóbbinál nem a szakadtság a szempont, hanem a pezsgő közösségi élet), akkor egyrészt nyugodt és jó körülmények közt lehetne feltöltődni, másrészt lenne egy olyan biztos szellemi-lelki háttér, ami tovább tudná “rugdosni” az embereket a hétköznapokon.

Ezzel pedig ünnepélyesen kihúzom kezemet a romantika bilijéből, és jó magyar módjára foglalkozom a saját kis individualista hülyeségeimmel a továbbiakban is. De a macivarrós-gyerekpszichológusos gyerekkönyvtárat tényleg meg kéne csinálni.

Nagy fehér papírlap

Megvan az érzés, amikor előttetek 20-30-50 fehér A4-es papír, egymáson, puha, fehér, sima (nem, nem “csíkos”, fűzött, ragasztott, spirálozott stb.), fogjátok a töltőtollat, ami szép, egyenletes, vastag és kék vonalat hagy, és elkezdtek írni, teljesen mindegy, hogy mit, jegyzetet, házi feladatot, levelet, esszét? Csak az írás öröméért, hogy szép, és ha még hülyeség is, megnyugtató az érzés, hogy az oda lett téve, és én csináltam.

(Na jó, elég lesz a nyálas csöpögésből, cserélhetem a billentyűzetet. És amit itt szépnek, esztétikainak írok, az kicsit intellektuális is, szóval a totális nárcizmust meghagyom másnak.)

Szóval valami ilyesmi kéne Ubuntu 9.04-re. Vagy web2-re. Vagy bármire, csak nyújtson minimális esztétikai örömöt is az, hogy valamit létrehozok a képernyőmön. És ez az öröm rugdosson át azokon a problémákon, amik útközben annyira szeretnek belevágni egy másfélnapos konga-révületbe.

A pehelysúlyú könyvtári segítőtárs

A libstats nem tartozik igazán a nagyágyú kategóriába, de mindenképpen érdemes megemlíteni. Egy olyan kis programocskáról van szó, amely az elektronikus tájékoztatást és ügyfélszolgálatot, helpdesket kezeli, méri, számlálja szorgalmasan, sőt, a válaszokból még egy egyszerűbb tudásbázist is össze tud hozni. Ráadásul még egy naptár-widgetet is hozzá lehet csapni, hogy valami minimális határidő-kezelés is legyen benne.

libstatadmin

Az igényei igazán nem nagyok: PHP kell neki és Pear:DB modul, a legegyszerűbben egy Apache-szerveren lehet összelegózni. Mivel pedig GNU licensz alatt van közzétéve, igazán nem okoz nehézséget beépíteni egy meglévő alkalmazásba, mondjuk egy integrált könyvtári rendszerbe. Vagy mégis?…

Aki rögtön bele akar vágni, az előbb nézze meg a demót (és tudja meg a választ), utána töltse le a fájlt, aztán hajrá!

Ubunchu, avagy a linux-manga

ubunchuAnnyira még nem kapott el a manga/anime-láz, bár egyszer-kétszer kóstolgattam én is (Cowboy Bebop örökre megmarad, Yoko Kanno a legtutibb). Ehhez képest maximális lelkesedéssel vetettem rá Bodzás Fanta találatára, az Ubunchura, ami manga stílusban örökíti meg a lehető legtöbb közhelyet, amit az operációs rendszerek fantaikusai el szoktak lőni egy-egy kiadósabb flamewar során. Ráadásul a humora is olyan, aminek az értékeléséhez nem kell semmiféle kockaság, bőven elég némi laza hozzáállás (tehát aki elegáns poénokra vágyik, az nézelődjön másfelé). A lényege úgyis az, hogy az Ubuntut hozza ki győztesnek.

Tessék nekiesni, van angolul, japánul, spanyolul, franciául, olaszul, portugálul, kinek mi fekszik. Kíváncsi vagyok, mikor lesz belőle magyar verzió (nekimennék én is, de szerintem belémkötnének, mint a betonba a linukszos megmondóemberkék, úgyhogy szívjon vele más). Mert pl. kitűnő ötlet lehetne ezzel osztani az igét akár könyvtárakban is.

És végül még egy kis ízelítő, hogy milyen az amikor nagyon jó egy anime:

Két és fél éves visszatekintés a klogra

2005 decembere óta írom az élet és könyvtár blogot. Kezdetben egy ingyenes szolgáltatón vezettem, de 2006 őszére eljutottam oda, hogy igényeim kinőtték a rendelkezésre álló lehetőségeket. Egy saját domain és tárhely vásárlásán gondolkoztam, de amikor körülnéztem a szolgáltatók közt, arra kellett rájönnöm, hogy a minimálisan kínált tárhely is bőven több, mint amit valaha is használni fogok. Innen már csak egy kis lépés volt a következő ötlet, hogy akkor több blog is futhasson egy olyan domain név alatt és szolgáltatási környezetben, amely csekély mértékben ugyan, de mégis többet kínál a mindenki számára elérhetőknél. Nem volt különösebben kidolgozott koncepcióm, nagy vonalakban ezt írtam október 9-én (ekkor született meg a klog elnevezés is):

A koncepció egy underground, szabadszellemű virtuális központ létrehozása (WP, azaz blogalapú), amely helyet ad a különféle területekről összeverbuválódott jelenlegi és majdani szakembereknek, hogy saját blogjukban oszthassák meg nézeteinket a nagyvilággal, egymással, és természetesen a szakemberek közösségével (amely egyelőre nem látszik tudomásul venni ezeket az új lehetőségeket). (…)

A megvalósulásban sokat segített, hogy két rendszeres olvasóm, Paszternák Ádám (aki akkor még Gyulán az Olvasónaplót írta) és Darvas Tóth Péter (ő pedig az ELTE Egyetemi Könyvtárban dolgozott) az ötlet gyakorlatba való átültetésénél bábáskodtak – azaz rögtön beköltöztek, és az elméleti alapok kialakításában is aktívan közreműködtek.

Sok szabályt, szabályozást nem hoztunk, de azokat igyekeztünk következetesen betartani, betartatni. Szankciót szerencsére még soha nem kellett alkalmazni, és figyelmeztetni is összesen talán két alkalommal.

  1. Az oldal célja, hogy szabad környezetben, a könyvtári élet különböző területein dolgozó könyvtárosok blog alapú kommunikációs felületet tudjanak kialakítani, amely segíti őket a tudományos és szakmai céljaik megvalósításában, ill. az eredmények közzétételében, megosztásában és megvitatásában.
  2. A tagok független szakmai csoportulást alkotnak, amely magában foglalja a politikai semlegességet, és az egyes intézményektől való függetlenséget is.
  3. A tagok a Creative Commons (a továbbiakban CC) Some Rights Reserved licenszét fogadják el, amely azt jelenti, hogy szabad felhasználást biztosítanak, azzal a feltétellel, hogy a feldolgozott anyag szintén hasonló licensz alá fog esni. A tagok ezt a blogjukon a CC logójával jelzik.
  4. Az oldal üzemeltetője vállalja a lehetőségek szerinti technikai támogatást, a tagok pedig becsületbeli ügyüknek tekintik az önképzést, hogy minél inkább önerőből tudják megvalósítani terveiket, ötleteiket.
  5. Az oldalakon szabad véleménynyilvánítás van biztosítva, a fent jelzett keretek betartásával. A szabályok be nem tartása egyszeri figyelmeztetés után kizárást von magával.

Ehhez még egy kiegészítő “szabály” született a legutóbbi költözésünkkor, amely tulajdonképpen inkább egyfajta szponzori megállapodás: ingyenes tárhelyünkért cserébe mindenoldalon kell szerepelnie egy miner.hu widgetnek, amit a tulajdonosok szabadon alakíthatnak a saját igényeik szerint.

Az indulás egy olcsó tárhelyen történt, amely sok technikai problémát okozott, de aztán belerázódtunk, és beindult a klogok szaporodása is. Rövidesen (őszinte meglepetésemre és nagy örömömre) fogalommá vált a név, és számunk folyamatosan hatványozódott (két év alatt több, mint 50 blog született, igaz ezek közül sok halva, vagy rövid időn belül az enyészetté lett). Jelenleg kb. 40 klog működik több-kevesebb rendszerességgel, köztük számtalan intézményi blog – nem egy közülük országos szakkönyvtár! – (a Berzsenyi Dániel Gimnázium Könyvtára, a Dési Huber István Általános Iskola könyvtára, az ELTE Egyetemi Könyvtár, a Györffy István Általános Iskola könyvtára, a Gothard Jenő Általános Iskola könyvtára, az egri Bródy Sándor Könyvtár zenei részlege, a Dr. Hetényi Géza Humán SZKI Könyvtára, a Kálváriaparti Általános Iskola és Sportiskola könyvtára, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Kollégium Könyvtára, a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola könyvtára, a Neumann János Általános Iskola könyvtára, az Országos Idegennyelvű Könyvtár, a Nyugat-magyarországi Egyetem Regionális Pedagógiai Szolgáltató Központ és a Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskola Könyvtára), de több szakmai szervezet is minket választott (a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesülete, az ELTE BTK informatikus könyvtáros szak Szakos Hallgatói Érdekképviselete, az MKE FITT szekció, a Magyar Olvasástársaság, a Könyvtárostanárok Egyesülete, a MIBE, az MKE Vas Megyei Szervezete, a Szombathelyi Könyvtáros Hallgatók Egyesülete) illetve sok a szakmai vagy egyéni, illetve a kettő egyvelegét képző oldal (702, Anima, Henrietta, FIKSZ, Jog, Kívül-belül irodalom, nnn, Polcológia) – a felsorolások nem a teljesség igényével készültek, és nagyrészt az URL-ek betűrendje szerint vannak rendezve.

Anyagi ráfordítást nem igényelt sokat eddig a program. A domainnév fenttartása, és az első évi tárhelyköltség saját forrásból volt biztosítva, a második “lakhelyünk” megvásárlásához és a (még nem megvalósult) kezdőlap arculatának tervezéséhez a közösség is hozzájárult, a mostani hoszt pedig a fent említett megegyezés szerint ingyenes. Összességében elmondható, hogy az eddigi költségek legfeljebb százezres nagyságrendben mérhetők, de a szükséges ráfordításoknak ez legfeljebb a fele-kétharmada. A ráfordított időre is inkább az jellemző, hogy a nagy munkálatok (költözések, telepítések) nem igényeltek túl sokat, inkább az egyes blogok személyre szabása, és az egyéni igények kielégítései voltak a hosszabb feladatok.

Mintegy háromnegyed év alatt jutottunk el a szakításig szolgáltatónkkal, és egy hosszabb költöztetési procedúra után Kardos Andris, az UTCA projekt vezetője lett a gazdánk, majd miután a Könyvtári Intézethez csatlakozott, immár a konyvtar.hu portál fejlesztésével, tovább költöztünk, s jelenleg a miner.hu-t is üzemeltető Bártházi András ad nekünk otthont (ennek a keresőmotornak van egy könyvtáros melléklete is, amely jószerével a klog által előállított tartalmakra épül).

Úgy vélem, mára a klog elsődleges küldetése megvalósult. A magyar könyvtáros társadalomban már nem megy káromkodásszámba a 2.0-ás tendenciák, eszközök emlegetése, és már senki sem értetlenkedik, ha blogról van szó. Sok, és egyre több könyvtár, iskola, egyetem stb. bír saját dinamikus honlappal, amelynek sokszor az alapja, vagy a fő kifejezési formája a blog lett. Így a következő lépésként talán a klog finomabb kidolgozását, szolgáltatás-jellegének kihangsúlyozását, és az egyes szakblogok, itt-ott még ingyenes szolgáltatókon felbukkanó blogok összegyűjtését, és egy nagyobb, átfogóbb terjeszkedést tudnék meghatározni. Ehhez terveim voltak, vannak, sajnos ezek nagy része idő- és anyagi forrás hiányában nem valósultak meg eddig, márpedig az internet gyorsan átlép a változásra képtelen projekteken. Remélem, hogy a klog esetében ez nem fog megtörténni.

Végezetül még annyit szeretnék hozzátenni az egészhez, hogy nem hiszem, hogy ezekhez az eredményekhez nekem túl sok közöm lenne. Azok a folyamatok, amelyeknek eredményének nagy része a klogon nyilvánult meg, tőlem teljesen függetlenek voltak, s ebből a szempontból én semmivel sem tudtam többet adni, mint egy átlag ingyenes szolgáltató. Az eredmény másik részét pedig az egyes emberek munkája adta meg, ami meg szintén nem az én érdemem. Úgyhogy köszönet mindazoknak, akiket illet.

Két plusz link:

A bejegyzés a KIT eheti kiadásába készült.