12 válasz

1. Mióta dolgozik könyvtárban, vagy azzal kapcsolatos munkahelyen?

2007. február 1-je óta

2. Milyen pozícióban dolgozik jelenleg és milyen pozíciókat látott el eddig?

webkönyvtáros, ez is voltam a kezdetektől fogva

3. Mi lenne álmai könyvtártípusa, ahol szívesen dolgozna?

nagyobb könyvtár, ahol van külön kutatórészleg is

4. Mennyire tartja megbecsültnek magát a munkahelyén?

nagyon

5. Megbecsültnek érzi-e a szakmát a társadalomban?

nem igazán, bár szerintem javul. az ismeretségi körömben mindenképp.

6. Hogyan változtak az olvasók, a használók az elmúlt években?

az elmúlt 2 évben semmi jelentős változást nem tapasztaltam, bár ez a munkahelyem specialitása is lehet

7. Mire lenne szüksége a jobb munkához? (jobb technika, kellemesebb, ergonomikusabb munkakörnyezet, jobb munkakapcsolatok, több pénzbeli elismerés, több egyéb elismerés, több visszajelzés a munkájáról stb.)

nem mindennapos fizikai adottságaim miatt biztos, hogy jobb lenne a több ergonómia, jobb lenne, ha többen dolgozhatnánk itt

8. Milyen szakmai képzéseket tartana hasznosnak?

nyelvi, valamint más, kapcsolódó szakterületekről (szociológia, informatika, matematika, filozófia, munkahely szerinti szakterületi – nekem pl. művészettörténet, design, fotózás, építészet stb.)

9. Mire fordítható pályázatokat látna szívesen?

szakmai tanulmányút külföldön

10. Melyik a legjobb és melyik a legrosszabb munkakör a szakmában?

nem tudom, mindenkinek máshoz van adottsága és tehetsége.

11. Kedvenc könyvtáros története?

negatív van: az oszk előtt lelakatolt bringám kerekeit leeresztette a biztonsági őr, míg bent tanultam, azzal indokolva tettét, hogy rossz helyre raktam a gépet. de ettől függetlenül történt velem már sok jó is.

12. További gondolatai a könyvtárosságról:

én inkább szakmának érzem, mint tudománynak, viszont olyan szakmának, amely nélkül a tudományok elég nehezen működhetnének. ettől függetlenül hivatásomnak érzem, és teljes mértékben el vagyök kötelezve iránta.

A konyvtaros.com kérdéseire válaszoltam én is.

O tempora, o mores!

Pár link, kis magyar könyvtárügyünk horizontjáról. Pillanatkép indul:

No. 1. Kitzinger Dávid kirúgta Kovács András Bálintot a NAVA-ból, mert nem akart külsős önkénteseket alkalmazni az archiváláshoz s még más egyebek okán is (NOL, Index) – utóbbi profiloldalát már el is tüntették a NAVA oldaláról (sötétség… na mikor is?). No comment.

No 2. Szegeden beindult az anti-pornó kampány a Somogyi-könyvtárban. Az ám, de van egy kis bökkenő. Egy ismerősöm ismerősének az ismerőse a következőket derítette ki, én innentől csak idézek (nevet úgysem fogok mondani, egy mert nem tudnék, kettő meg nem is akarnék):

“Mivel még mindig havazik, ezért szerintem is érdemes feldobni kicsit ezt a napot, mondjuk egy kis nyomozással.

1. “Just the facts, maa’m”

Ha kicsit megnézzük közelebbről ezt a Biztonságos Böngészés Programot (továbbiakban: BB, de nem a Balatonboglári pezsgő és nem Ms. Bardot, ahhoz én már túl fiatal vagyok) akkor messze nem az lesz az egyetlen kérdés, hogy vajon miért csak windows-ra van meg a program (itt a szoftver értendő, a BBP gép nélkül is megy…)

Szóval, kezdjük a BBP honlapján. Szép, világos dizájn, bizalmat keltő zöld szín és fejléc grafika (bár a menükhöz kötelező Javascript egy kicsit ront az “annyira biztonságtudatos” image-n) és jó feltűnő helyen a “támogatók” logói, hogy egyből lásd, jó helyen jársz. A tartalom eléggé light, főleg a sajtócikkek, meg némi alapvető bemutatkozás, kinyomtatható szórólap.  Rögtön fel is lehet venni a kapcsolatot a program munkatársaival.  Közülük Schiroky Vilmos nevét jegyezzük meg, még találkozunk vele.

A lapon tényleg semmi feltűnő nyoma, hogy a szívjóságon, a gyermekeink sorsa felett érzett aggodalmon és persze a támogatók nagylelkűségén kívül miről szól még a program. Mindehol azt hangsúlyozzák, hogy ezt a milyen hú de jó kezdeményezést mindenki támogatja, meg, hogy végre valaki megsegíti a szegény iskolákat ingyen tanácsokkal meg eszközökkel, hogy megvédjék az ifjúságot attól a csúnya internettől. És még otthonra is be lehet szerezni ugyanazt a szoftvert, ingyér’. Tuti. A cikkeket kicsit komolyabban elolvasva aztán megakadhat a szemünk azon, hogy az iskolák csak az “ingyenes tesztverziót” kapják meg csatlakozáskor. Aha, ezek szerint van nem ingyenes nem teszt verzió is. (Félelmetesen bonyolult logikai gyakorlat volt, de majd lentebb látni fogjuk, hogy még újságíróból is van olyan, aki a “próbaverzió”-ra naívan azt hiszi, hogy az ugyanaz, mint a béta.) De ennek a lapon nincs nyoma. Az iskoláknak szóló csatlakozási oldalon (http://www.biztonsagosbongeszes.hu/hu/iskolaknak.php) is csak annyi van szemérmesen, hogy a jelentkezés után a munkatársak felveszik a kapcsolatot a további együttműködés megbeszélésére. Mmmm-kay.

Tovább nézegetve (http://www.biztonsagosbongeszes.hu/hu/dkc_faq.php) a telepítési segédleten akadhat meg a szemünk. Itt a szépen illusztrált PDF-ben a képernyő képeken a jobb szeműek észrevehetnek egy bizonyos Malach Enterprises Inc.-t, meg a program (megint, a szoftver, nem a BBP) is kap egy nevet: Dolpin Knight. What the hell, idő úgyis van, zúzzuk be a Kugliba, nézzük mit ad ki. Aha. http://www.dolphinknight.com/. Szóval ez az, amin az önkéntes programozók szabaidejükben ingyen bütykölnek.

http://www.dolphinknight.com/about.php

“Sajinsoft. A Malach Enterprises Inc. több, mint öt éve van jelen az IT biztonsági szoftverek piacán. Egyedi termékeivel több ezer elégedett felhasználó iglnyeit elégítette ki. A csapat az üzleti megfontolások mellett elérkezettnek látta az időt, hogy az üzleti megfontolások mellett tegyen valamit a felnövekvő generáció egészséges fejlődéséért.”

Itt már van neve is a gyereknek: http://www.dolphinknight.com/purchase.php

A “P” verzió (otthoni) 9 és fél kiló magyar konvertibilis valuta Paypallal, utánvéttel több. A “C” (hálózati) verzió esetén 1-5 licensz 119 rugó és még egy fél.(!) Természetesen megint Paypallal. Végülis tényleg, a könyvelő is simán beveszi bizonylatnak, hogy “Paypalon utaltam el az árat”, meg egy komoly cégnek nincs is bankszámlája, ld még készpénztilalmi jogszabály jogi személyek közötti fizetésnél. A licenszek számától függően innen még simán lehet gyalogolni felfelé, 21-25 licensznél már a szinte jutányos 447500 HUF-os ár szemez velünk, efelett pedig egyedi ajánlatot adnak.  Természetesen egy iskolában nem kell részleteznem, hogy mennyi licensz kellene. Tényleg tök ingyen van.

Persze bárki mondhatná, hogy nem is biztos, hogy ennek a delfinnek bármi köze van a BBP-hez. Vagy legalábbis, a kapcsolat nem biztos, hogy szoros. Nos, itt az ideje egy kis önálló munkának, nehogy elzsibbadjon a kezünk a tétlenségtől. Érdemes megnézni, hogy a www.biztonsagosbongeszes.hu, a www.biztonsagosbongeszes.org, valamint a www.dolphinknight.com és a www.sajinsoft.com ugyanarról a gépről fut, és mindegyik domain ismerősünk, Schiroky Vilmos nevén van bejegyezve. (Ha ez egy cég, akkor miért nem a cég nevén?) Ezzel fejlesztettük a manapság oly fontos informatikai készségeinket is.

Hm. Szóval akkor ezekről az árakról mesélhetnek a munkatársak, amikor a jelentkező iskolákkal felveszik a kapcsolatot “a további együttműködés lehetőségeit” megbeszélendő. Na de közismert, hogy az átlag magyar közoktatási intézménynek már régen kilóg a s***e a gatyából, honnan lenne félmisije szűrőszoftverre? Nézegessünk tovább az oldalon, egyszer csak meglesz a kulcsmondat:

“A szoftver megrendelése az intézmények számára nem jár költséggel, mert az beszerezhető az informatikai normatív támogatás terhére.”

Aha. Hogy mi ez a normatíva? Kutassunk egy kicsit lomtárban (vigyázat, a pókhálós sötétben a fejünkre eshet a lazán falnak támasztott szertári csontváz) és egyszer csak találunk valamit: http://hirek.prim.hu/cikk/40205/

Mai változatban: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1673&articleID=231869&ctag=articlelist&iid=1

Röviden: az intézmények igényelhetnek apanázst (többek közt) informatikai eszköz beszerzésre, óvodánál gyerekenként 1200, iskolában középsuli végéig 2400 pénz/koponya összegben évente. Természetesen az oktatási program megvalósítása érdekében, pedagógiai célra. Na most akkor képzeljük el a kisvárosi/falusi/kerületi iskola igazgatót + tantestületet, amint azon töprengenek, hogy milyen szép és/vagy hasznos dolgokat lehetne ebből a pénzből beszerezni. (Emlékezzünk azóta feledésbe merült miniszterünk szavára is, miszerint a normatíva azt célozná, hogy legyen miből pl a szükséges gépcseréket megcsinálni) És akkor a nagy tervezgetés közepébe belecsöppen a BBP. Jön, lát, és viszi a lét. Bomba ötlet? Az. Végülis tényleg nincs semmi másra szükség, mint szűrőszoftverre. Különösen aranyos, ha a fenntartó “hathatós támogatásával” érkezik a BBP, mert ugye akkor nem nagyon vannak hülye kérdések a tantestületből, az izgága és fiatal technofil biológia tanerő éppúgy le lesz halkítva, mint a fejét csóváló informatika tanár, aki már látott egyet s mást, s tudja, hogy a diákok is. Ld pl: “Újabb 130 iskola csatlakozik a Biztonságos Böngészés Programhoz.” Ja, biztos mindenkit totál meggyőzött, ha más nem, a pedintézet. http://www.biztonsagosbongeszes.org/?cikkid=200902111

Ezek után az, hogy a csomagban vannak (egyébként kétségkívül jószándékú, de máshonnan is beszerezhető) tanácsok is szülőknek, emellett már simán belefér. Hogyan robbantsunk egy igazi hazai ötlettel válság idején, közpénzből? Így. “Like Frankie said, I did it my way” (aki kitalálja az idézett forrást, kap egy dedikált radírgumit)

2. A programról

Nem, most nem a BBP-ről, hanem a szoftverről. Ugyebár a témával kicsit is ismerősebbek tudják, hogy szűrőszoftvert nagyon nehéz csinálni, mert (egyszerűsítve) vagy nagyon biztonságos, de akkor szinte semmit nem lehet vele megnézni, vagy megpróbál feketelista alapján szűrni, mely esetben a kikerülése válik túl egyszerűvé. Ez mindig igaz, de emellett a listás megoldásoknak szokott lenni még egy dilemma pontja: ha a gyártó adja a listát (vagy a megbízottja) akkor az ugyan kényelmes, de cserébe gyakran nem árulja el, hogy mi van a kiszűrt körben, és miért. Ebben az a klassz, hogy még a szülő/tanár sem tudja, hogy miért nem nézheti meg Pistike a kérdéses oldalt. Nagyon hiteles nevelői szerep ez ilyenkor, amikor mégis megpróbálod megmagyarázni. Meg persze a gyártó listája jó eséllyel lesz olyan, mint az 501-es farmer: mindenkire rámegy, de passzolni nem igazán fog. Túl sokféle kultúra, szokás, nevelési elv lehetséges. A másik lehetőség, hogy a listát a szülőnek/tanárnak kellene adni. Ez elvileg rugalmasabb lehet, de iszonyat munka karbantartani. Ja, és a gyerek mindig gyorsabban találja meg a tuti helyeket, mint te. Végülis neki nem sok dolga van ezen kívül. A delfin lovag kombinált megközelítéssel kísérletezik (plusz meg lehet neki adni, hogy milyen programokat engedjen általában véve futni, és mikor)

Természetesen a feketelista alkalmazása miatt a dolog közel nem 100%-os, és tényleg jól gerjed az angol szavakra, ahogy Lali tippelte. Kiiktatni nem triviális, viszont megkerülni nem lehetetlen. Ld pl: http://www.hirszerzo.hu/cikkprint.86724

(Innen értesülhetünk a “támgatóival” mindig szívesen dicsekvő Schiroky Vilmos távlatibb terveiről is: “bizonyos jogszabályi változások esetén” a program alkalmas lenne rá, hogy a chat programokban (?) feltűnő zaklatók (tudod, a bemondó néni is a dobozban van) ellen bizonyítékként rögzítse a beszélgetések tartalmát. Izgatna, milyen változtatásokra gondol, de lehet, hogy jobb, ha nem tudom.)

3. Test. Nevelés.

Hogy az ilyesmi mire jó otthon? Már ez is vitatható. A nagyon kis gyerekek valóban védelemre szorulnak, de nekik semmi szükségük arra, hogy internetezzenek, pláne nem egyedül. A nagyobbakat pedig inkább arra kell megtanítani, hogy a világ bizony nem csupa szép dologból áll, de sem megijedni nem kell tőle, sem direkt keresni az utca másik oldalát. A még nagyobbaknál pedig tudni kell, hogy akkor is keresni fogják.

Egy iskolában viszont az élet még érdekesebb lesz. Itt ugyanis egy épületben nyüzsizik a hatéves és a 14 (esetleg 16, 18) éves. Úgy elsőre is látszik, hogy a szükséges védelmi szint nem azonos az elsős Julcsi esetében, aki még csak azt tudja biztosan, hogy a karácsonyfát tényleg nem a húsvéti nyúl hozza, és pl a 17 éves Józsika esetében, aki sutyiban az osztály bombázóját, a Szilvit lovagoltatja a koleszban vagy suli után otthon, és nem a térdén.

Az is triviális, hogy ha a suliban tényleg megjelenik egy ilyen szoftver, akkor legfeljebb azt lehet majd látni, hogy tényleg csak azok járnak a gépterembe óra után, akiknek nem telik saját lanpartyra, mindenki más – nagyon dicséretes módon – az osztálytársakkal építi a közösségi kapcsolatokat otthon a “nem filterezett” gép előtt. És ilyen mindig lesz valahol a szomszédságban.  Ahhoz képest, hogy anno a mi generációnkban még volt, ahol a TV-t is bezárták a szekrénybe (a videóval együtt) és mégsem okozott gondot a “Tomboló ököl” c. döbbenetesen unalmas ám tilalmas örökbecsű megtekintése a suli és a munkaidő vége közötti vákuumban, ez triviális feladat lesz a jól felkszült ifjúságunk számára…

Cserébe az ilyen szűrőszoftverek egész érdekes “mellékfunkciókat” növesztenek, amikre a BBP oldal is utal.  Segíthetnek pl a szoftver licensz gazdálkodásban (csak semmi letöltögetés és telepítgetés) és a szerzői jogok védelmében (majd adok neked zeneletöltést). Végülis ez is ifjúságvédelem. És az sem baj, ha a stréber Esztike nem tudja megírni a háziját, mert a megfelelő kulcsszavak éppen tiltólistán vannak, véletlen egyezés folytán. Amikor pedig a legfelkészültebb égetnivalók kitalálják/sniffelik a tanári jelszót, akkor valóban eljő a forradalom. Egy biztos, unalom nem lesz, tehát minden rendben.

4. Outro

Hiába, szép dolog is az ilyen Public-Private Partnership. Jól passzol a mostanában divatos “csináljon már valaki valamit, de azonnal!” típusú közhangulatba és az ezt szorosan követő demonstratív izom ugráltatásba. Emellett a “gazdaságfejlesztés közpénzből” szép példája is.  Mindenki egyért, egy mindenkiért. Dicséretet érdemel. De mi ez? A “summa cum laude”-re azt írja ki, hogy ilyen disznó kifejezéseket igazán nem szabadna nézegetni, és süllyedjek el a föld alá? Hm….

A többi csendes hóesés.”

Ment ki Katalistre is, legalább hétfő reggelre lesz min vitatkozni, flémelni, csámcsogni, Ádámnak meg posztolni.

Két keréken

Na az van, hogy végül vettem bringát (meg is lettem ünnepelve) a szomszédban nyílt új boltban. No nem valami haj de extrát, csak egy kicsit régebbit, használtan. A felírások és matricák szerint Svájcban készült, és elég szép. Nem egy gyors gép, meg nem is terepre való, olyan pont városi – kicsit kopott, kicsit rozsdás, hiányzik róla ez-az, de elég nagy, és alapvetően azért masszívnak néz ki. Lássuk a pozitív-negativ listát:

  • jó, hogy nagy
  • jó, hogy szép
  • jó, hogy masszív(nak néz ki)
  • jó, hogy működik rajta a dinamó és az első lámpa
  • jó, hogy van rajta sárvédő, csomagtartó és hátsó lámpa
  • jó, hogy van rajta váltó
  • rossz, hogy tele van matricával, amik baromi nehezen jönnek le
  • rossz, hogy állati sok rozsdafolt van rajta
  • rossz, hogy az első kereket valószínúleg rövid távon ki kell cserélni, mert az extra centírozás sem űzte ki belőle teljesen a gonoszt
  • rossz, hogy hiányzik róla a láncvédő, és hogy el van törve az első sárvédő mindkét pálcája
  • rossz, hogy a hajtókar már az első napon megszenvedte a taposást, az ideiglenesen berakott cserének a menetét pedig kapásból szétszedte a pedál (vagy nem is volt benne)

Viszont ami a legjobb benne: egy öreg csotrogány, amit lehet szeretni, meg állandóan törődni vele. Tuti, hogy munkát fog adni mindig (pl. hátsó lámpatestbe villogó bevarázslása, újrafestés stb.), és ez a jó (meg a túrórudi). Úgyhogy beálltam kolléga mellé, guruljatok, könyvtárosok!

‡biblios

bibliosorg-screenshot2Újabb, Kohával is kapcsolatos könyvtári alkalmazást szeretnék ajánlani, ez pedig a ‡biblios. Egy nyílt forráskódú katalógusról van szó, amelyet természetesen ingyen le lehet tölteni és használni, de emellet ingyen kínálnak tárhelyen előre telepített rendszert is.

A programot 2007-ben kezdték el fejleszteni a Google Summer of Code-ra, és 2008-ban már be is mutatta Chris Catalfo, a fejlesztés vezetője a Code4Lib konferencián. A projektet jelenleg a LibLime futtatja és szervezi köré a közösséget.

A ‡biblios lényegében egy böngészőben futtatható katalógus. Különböző JavaScript könyvtárak mellett használ Google Gearst is, így a bibliográfiai adatokat tárolhatjuk a gépünkön. Támogatja a Z39.50 szabványt, így beépíthető bármely ilyen szabvánnyal működő adatbázis keresése is.

Jelenleg MARC21/MARCXML szabványt támogat, de pluginnel megoldható, hogy szeresse a Dublin Core-t, MODS-ot stb.

Van neki élesben működő demója, egybe lehet legózni a Kohával, szóval még csak korábbi lelkesedésemet sem fúrom meg vele. Összességében egy kicsi, egyszerű és erősen gyurmázható webkatalógus a ‡biblios. Érdemes egy kört futni vele, nekem tetszik.

Itt be akartam fejezni a posztot, de nem hagy nyugodni. Belegondoltatok, mit jelent ez a magyar piacon? Egy kattintás, egy regisztráció, és megvan a katalógus. A weben. Ingyen. És fejlesztik folyamatosan. Jó, nem egy integrált könyvtári rendszer, de sok mindenkinek nem is az kell, ráadásul pofonegyszerű integrálni abba is (már ha megvan a Koha). Kíváncsi vagyok, mikor jutunk el odáig, hogy valaki úgy dönt itthon a fejlesztők között, hogy átnyergel a gyorsabb lóra. Nekünk, könyvtárosoknak és felhasználóknak nagyon jó lenne, az biztos.

Útmutató kezdő szabadúszó könyvtárosoknak

137576411_256e69172e_mSzabadúszó könyvtáros ugyebár itthon nincsen. Ha mégis, azt információbrókernek hívják, de személyes tapasztalatok alapján az ilyen vagy működik, vagy nem, de az biztos hogy nem életbiztosítás (eddig még nem találkoztam olyan vállalatvezetővel – egészen kicsitől kezdve egészen nagyig -, aki ebben sok fantáziát látott volna). De ha az ember fia van olyan szerencsés, hogy elegendő mozgásteret kap a munkahelyén, akkor bizonyos esetekben jól jöhet, ha nem csak szimplán kicsit lúzer közalkalmazott, hanem számlaképes is, szép magyarul nagyon lúzer (egyéni) vállalkozó (kicsit és nagyon tetszés szerint felcserélhető, hirtelen nem tudom eldönteni, melyik az igazán nagy szívás).

Ehhez azonban elég rögös út vezet. Én leírom az enyémet, hátha segítséget jelent másnak is. Természetesen kihagyom a zsákutcákat és a nagyobb égéseket, hogy ne vonják el a felesleges vidámkodások a lényegről a figyelmet.

  1. Első körben döntsük el, milyen formában szeretnénk feltűnni az APEH-nyilvántartásban. Egyéni vállalkozóként (továbbiakban EV), vagy bété, káefté stb. formában. Én hosszasabb hezitálás után döntöttem az EV mellett, ugyanis annyira nem szándékozom sok-sok alkalmazottat tartani, és tuti, hogy munka mellett annyi (és főleg olyan volumenű) külső melót nem fogok végezni, hogy kelljen.
  2. Másodsorra döntsük el, hogy mivel szeretnénk foglalkozni. Ehhez keressünk egy tetszőleges TEÁOR-szám adatbázist (pl. a meglepően kreatív című teaorszamok.hu oldalt), ahonnan írjuk össze a tervezett tevékenységi körökhöz tartozó számokat, hat számjegyig. (Ez fontos. De tényleg.) Ha összeszedtük (minél több, annál jobb lesz nekünk aztán majd, mert a későbbi bővítés már plusz pénzbe fog kerülni), akkor ellenőrizzük le, hogy nincs-e olyan feltétele a tevékenységnek, ami minket kizár a körből (elég ciki, ha az ügyfélszolgálatos fogja kihúzogatni szépen sorban…). Ehhez van egy nagyon jó és nehezen megtalálható adatbázis, úgyhogy be is linkelem: Hatósági engedélyhez kötött gazdasági tevékenységek katalógusa, 2008.
  3. Zarándokoljunk el a lakhely (tervezett székhely) szerinti önkormányzat okmányirodájába. Itt fognak adni egy stóc kitöltendő papírt, ezeket jól őrizzük meg, mert csodák csodája, később még szükségünk lesz rá. Sőt, őrizgetés közben tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a szükségleteinknek megfelelően ki is legyen töltve. Ehhez nagyon hasznos tud lenni a kettővel lejjebb szereplő könyvelő is.
  4. Szerezzük be a többi papírt. Ezek jellemzően: erkölcsi bizonyítvány (ehhez bármelyik postán tudunk igénylőpakkot kérni), munkáltatói igazolás, iskolalátogatási (ha még valahol hallgatói jogviszonyban vagyunk), ha nem a mienk az ingatlan, ahol székelni szeretnénk, akkor egy befogadó nyilatkozat (ezt is adják elvileg az okmányirodában), viszont a Földhivataltól mindenképpen kell egy tulajdoni lap a helyről, akárkié is.
  5. Ezzel párhuzamosan indítsunk el egy ügyfélkapu-regisztrációt a magyarorszag.hu-n és keressünk egy könyvelőt (ha mákunk van, akkor kifogunk egy nagyon jót, és egy csomó gondot levesz a vállunkról – nem csak az adóbevallásnál, hanem ezeknek a lépéseknek a kipipálásánál is).
  6. A kitöltött és beszerzett beszerzett és kitöltött papírokkal és a megindított regsztrációval menjünk vissza az okmányirodába, ahol a megfelelő összeg lepengetése mellett elveszik tőlünk a papírokat, és azt mondják (helytől függően), hogy majd telefonálnak, levelet írnak, füstjeleznek. Ugyanakkor élesítsük az ügyfélkapunkat is.
  7. Ha kész a papír, akkor fáradjunk el érte, majd az igazolvánnyal és a velekapott APEH- és önkormányzati reglapokkal mennyünk vissza a könyvelőhöz, akivel elintézhetjük a maradék kitölteni- és megbeszélnivalót.
  8. Útközben benézhetünk akár egy papírboltba is, ahol a friss igazolványunk birtokában megvehetjük életünk első számlatömbjét és sokadik pecsétjét (már ha volt gyerekszobánk). Előtte vagy utána azért nézzünk be egy számunkra rokonszenves bankba is, ahol nyissünk valami alap üzleti számlát (nekem a könyvelőm külön kérte, nem szeret turkálni az ügyfél folyószámlájában, és ezt meg is értem – ráadásul kedvenc bankomban most a számlanyitás és az első éves kártyadíj 0 forint volt, úgyhogy elég simán úsztam meg).
  9. És ennyi.

Ha ügyesen csinálja az ember, akkor nem tart túl sokáig. Megfelelően rá kell gyúrni (papírokat előre beszerezni, könyvelőt keresni, lelkileg rákészülni), és akár egy hét alatt meglehet úszni a történetet. Még pár szót a költségekről:

  • erkölcsi igazolvány: 2.200 forint
  • tulajdoni lap: 2.000 forint (nem kell hitelesíteni)
  • EV: 10.000 forint
  • számlatömb: 3-400 forint
  • bélyegző (aka pecsét): kb. 5.000 forint
  • összesen: kb. 20.000 forint

Ezen kívül pedig a könyvelő havonta alaphangon cirka ötösbe fog fájni, de ha sok számlát viszünk, lesz az több is (adja az ég). Remélem, nektek ezek alapján már gyorsabb és könnyebb dolgotok lesz…

A bejegyzéshez készítettem egy nyomtatható checklistet is (PDF, 44 KB), töltsd le nyugodtan, használd fel belátásod szerint, és ha szerinted érdemes valamit módosítani rajta, jelezd nekem!

ev