KI versus MKE

Úgy látom, megint darázsfészekbe nyúltam. Kaptam ugyanis jó pár levelet a címben jelzett témakörben, hogy mégis hogyan gondolom az előző bejegyzésben írtakat:

Meg kéne szűntetni a kismillió párhuzamosságot (hogy a legevidensebbet mondjam, a KI – MKE kettősséget kéne első körben robbantani, az utóbbi javára, de az első előnyeinek átemelésével…).

Egyszer leírtam, de aztán gondoltam egyszerűbb, ha ide is kiteszem, mert így ismét mindenki olvashatja (egyébként ott a hozzászólási lehetőség a bejegyzés alján, ajánlom mindenki szíves figyelmébe ;)

Szóval: KI az itt igen, a Könyvtári Intézet volt (az MKE meg a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, de ezt azoknak írom, akik bár nem szakmabéliek, mégis olvasgatják, hogy mi történik itt).

Kezdem az elején egy alapvetéssel: én nem személyek ellen írtam. Tehát ha azt írom, hogy felesleges az MKE-KI kettősség, akkor nem a KI-nél dolgozó szakemberekre gondoltam, hanem az intézményre.

Megmondom őszintén, mit látok gyakorló könyvtárosként a KI-ből (most nem mint Takács Dani írok, hanem mint a MOME könyvtárosa). Ebben lesz szubjektív, de néhány olyan tény is, amit szerintem nehéz letagadni, még ha részigazságok is – és úgy vélem nem feltétlenül én tehetek róla, ha nincs elég infóm – azokat a csatornákat használom (Katalist, kollégák stb.), amikhez bármelyik másik könyvtáros (vagy szakmán kívüli!) is hozzáférne.

Egy olyan valamit, ami hetente küld egy levelet a Katalistre, amit igazából halvány lila gőzöm sincs, hogy mire használhatnék. Van egy portál, amiről legfeljebb a statisztikai adatokat szoktam leszedni, ha kell a sajátunké. És néha olvashatok olyan katasztrofális összeállításokat, mint múltkor volt az a webes irodalom-összeállítás (honlapszerkesztés, na). De nem többet. Tényleg.

Hiányolom többek közt a folyamatos kommunikációt (és most nem a portálról beszélek, mert az bőven nem elég, és a Katalistes leveleket is hagyhatjuk nyugodtan, mert az is nulla), az olyan fórumok szervezését, amit próbáltam csinálni az MKE FITT nevében – mert úgy érzem, az pl. kifejezetten a KI dolga lenne, nem az enyém -, problémafelvető és -megoldó találkozókat stb.

És mellette itt van az MKE, aminek most már legalább 10 rendezvényén vettem részt, tartottam előadást, hallottam érdekes dolgokat, találkoztam egy csomó emberrel, sőt, részese lehettem egy egyelőre elég erőtlen szerveződésnek is – ld. FITT. (Azzal a megszorítással természetesen, hogy itt is elviselhetetlen a bürokrácia – emiatt érzem erőtlennek a FITT-et, pont azt a rugalmasságát veszíti el általa, ami a legnagyobb előnye lehetne -, a kismillió elnök, titkár, jegyző, gyűlés, jegyzőkönyv – jó, tudom, ez valamennyire állami dolog is, de hatékony szervezéssel ezt ki lehetne valahogy küszöbölni, legalábbis van valami ötletfélém, ami vagy működik, vagy nem.)

Én egy minisztériumi nyúlványnak látom a KI-t, kihelyezve a legmerevebb intézménybe, az OSZK-ba, amit valaha is láttam (na jó, azért máshol is vannak szép dolgok, ld. korábbi csörtémet az ELTE EK-val). Az szép dolog, hogy vannak pénzek, de ezt az MKE is megszerezheti (főleg KI hatókörrel), nem?

Önmagában nagyon jó dolognak tartom, ha van egy ilyen szervezet, mint ahogy elismerem, hogy rendkívül jó szakemberek vannak ott (tényleg, ez nem nyalás, hanem őszinteség). Főleg, hogy most az Ádámmal együtt bekerültem az oktatási részbe is, ahol szintén nagyon rokonszenves és jó szakembert ismertem meg. Nem ezzel van a bajom, hanem hogy emellett van egy olyan szervezetünk, aminek a részei mi vagyunk, amit mi tudunk csinálni, és sokkal közelebbinek érzem magunkhoz. Egyszerűen MKE taggal minden sarkon találkozhatom – és én is az vagyok.

Azt elismerem (és erre utaltam is a bejegyzésben, de aztán nem fejtegettem), hogy nagyon sok előnye is van a KI-nek. Az pl. hatalmas, hogy önálló állásként funkcionál a vezetői tisztje. Hogy szava van a minisztériumban. De ez önmagában még mindig kevés, én úgy érzem.

Amit én el tudnék képzelni (és ez egy nagyon-nagyon-nagyon utopisztikus kép, úgyhogy ha nem tetszik valakinek, szó nélkül elfogadom): a szakállamtitkár mellett van egy olyan ember, akit úgy választanak, mint az MKE elnököt, saját állása van stb. És onnantól lefelé pedig mehetne a hagyományos, választós, megbízós modell, dolgozó könyvtárosokkal. Esetleg még egy testület lehetne az, aki szintén ezért kapja a fizetését. És kőkemény feltételekhez lenne kötve a szakemberi gárda kinevezése, többek közt a szakma támogatása is kellene hozzá. Évenkénti beszámoló (az egész szakmának!!!! ami után nyílt szavazással vagy nem tudom mivel lehetne váltani vagy erősíteni, akár két éves periódusban – ezt úgy értem, hogy egy év szavazása még nem elegendő a megdöntéshez, hanem ha az elsőn megbukik, akkor a második évben valóban repül, ha ismét megbukik – nem tudom, érthető-e, mindegy, ez csak egy hirtelen ötlet volt), folyamatos nyilvánosság stb. – ezek szerintem nem teljesíthetetlen kérések 2009-ben, még Magyarországon sem.

Szívesen folytatom a beszélgetést.

“KI versus MKE” bejegyzéshez ozzászólás

  1. én voltam az egyik, aki magánban megkérdeztem Danit, hogy komolyan gondolja-e ezt.

    Most újra megkérdezhetném:))

    Sem a KI, sem az MKE tevékenységét nem értékelem, de a tények magukért beszélnek!

    A KI (leánykori nevén KMK) valójában a könyvtári szakma “kutatóintézete”, amely nagyon sok országos, jogszabályban előírt feladatot ellátó, valamint, ha a honlapon az osztályok feladatait elolvassa látható, hogy nagyon sok, a könyvtárosok napi munkáját segítő szolgáltatást nyújtó intézmény + képzések + SZAKKÖNYVTÁR.

    Az MKE egy civil, érdekvédelmi szervezet, amely minimális apparátussal, sajnos a taglétszámhoz viszonyítva nagyon kevés aktív tagja közreműködésével, csekély tagdíjból és pályázati forrásokból tevékenykedik. Mindkettőre szükség van! Ne keverjük össze a szezont a fazonnal!

  2. Bízzunk benne eről nem fog írni nyomtatott sajtó, mert a katalist szervere azt már nem fogja bírni.

    viccet félretéve, hatékonyabb kommunikáció mindkét szervezeten nagyon sokat segíthetne.

  3. Ibolya korrekten válaszolt. Amit hozzátennék, az néhány apróság:
    – az MKE civil szervezet, kvázi a szakmát reprezentálja. Ha részben összeházasodna az állammal, állami szervvel, akkor kvázi egy államtól függő szervvé válna, azaz elveszítené a civilségét. Amikor rendezvényeket szervez, akkor a tagjait kupálja, illetve a tagjait mutatja meg.
    – az MKE-ből legjobban az elnökség látszik és a titkárság, valójában az igazi ereje a szervezeteiben rejlik. Megyei szervezetek szintjén a szakmai kohézió és önképzés, szakterületi szekciók esetén a szakmai elmélyülés remek példái láthatók.
    – ami a Könyvtári Intézetet illeti, az OSZK-ba ágyazottság bizonyos védelmet jelent számára.
    – rengeteg szervezési, adatgyűjtési és háttér-kutatási munkát ellátnak, ugyanis nem csupán tudományos intézete a szakmának, hanem az ágazati irányítás háttér-szervezete. A néhány fős minisztériumi osztály ugyanis fizikailag képtelen lenne egy sor nyilvántartási, adatbázis-gondozási, szervezési kérdés lebonyolítására.
    – vitathatatlan, hogy az egyes tanszékeken kívül (akik azért mással vannak elfoglalva), a KI-ben koncentrálódik a szakmai tudás legtöményebb eszenciája.
    – igazándiból az OKM-től éppen annyira nem lehet elválasztani, mint ahogyan az MKE-vel összeboronálni.

    Ugyanakkor:
    1) az MKE igen szoros kapcsolatot ápol a KI-vel, és nagyon sok mindenben együttműködnek.
    2) a KI állami pénzből működik, és ma magyarországon az állami pénzből működők közül ténylegesen csak az Alkotmánybíróság és a bíróságok függetlenek az államtól, miután az AB fenékbe rugdalta az államot egy alkalommal, amikor csökkentette volna a bíróságok költségvetését.
    Megjegyzem, számos publicisztika és vélemény mondja manapság már azt, hogy a bíróságok nagy függetlensége egy sor diszfunkionális jelenséget is kitermel.

    Szóval, ezek bonyolult dolgok, arra azonban a blog-bejegyzés rávilágít, hogy mi, a “szakmába vénülők” sok mindent evidenciaként tekintünk, emiatt meg sem osztunk, és ezzel fiatal tehetségeket kiteszünk annak az energiapazarlásnak, hogy ott próbálnak jégtörőként funkcionálni, ami sehová se vezet.

    Mendler Ibolya véleményét osztva, hogy a szezont és a fazont nem lehet összevonni, megjegyzem még, hogy másfelől a fazonírozás lehetőségeiről sem szabad elfeledkeznünk.

  4. “de hatékony szervezéssel ezt ki lehetne valahogy küszöbölni, legalábbis van valami ötletfélém, ami vagy működik, vagy nem.)”
    Ezt kifejthetnéd :)

  5. Szerintem is mellékvágány egy a KI/MKE vonal, az egyébként jó irány mellett. Mint könyvtárszakos sorstársam egyébként több KI-feladatot kéne ismerned. Úgye ott a szakkönyvtár, adatbázisok (pl. közel 40000 könyvismertető, amit épp most integrálunk a Könyvtárportálba – nem keverendő a KI weboldalával, amit te “portál”-nak hívsz).

    Szerintem fontosabb lenne a szerepek, lehetőségek, jogkörök tisztázása – és a könyvtárak együttműködésének serkentése (a párhuzamosság…), az új “helyzetre” való felkészítés. Egyébként úgy tudom se KI-nak, se az MKE-nek nincs formális irányitási lehetősége, így csak alternatív módszerekkel lehet hatni – pl. az egy-egy ésszerűbb megoldás nyilvánvalóvá tételével.

  6. Szerintem sem lehet összevetni a kettőt. Szerintem egy erős szakmai civil szervezet (MKE) s egy erős kutató és menedzselő, szabályozói a mainál nagyobb hatáskörökkel bíró szakmai gazda KI tudna egymással jól együttműködni. Persze a mostani politikai környezetben ez igen nehezen vihető keresztül. A KI-nak három fő feladatköre lenne. 1.A napi országos szintű könyvtárügyi menedzselési feladatok (mint önálló szakmai háttérintézmény elláthatná a ami minisztériumi osztály tevékenységét is), 2. a kutatási és oktatási háttértevékenység, továbbképzés statisztikák készítése, országos könyvtári nyilvántartás vezetése (ahogyan ma is működik). 3. A kutatási tevékenység eredményeként, illetve az országból bárhonnan alulról jövő könyvtári pilot-projekt kezdeményezések menedzselése, helyi szintű kipróbálása, majd döntés a további formájukról,sorsukról.(Jó példa erre a könyvtárportál) Ezzel szoros összefüggésben nyílt diskurzusok kezdeményezése fontos szakmai témákban, összefogva az MKE-vel. Utóbbi egyrészt lehet ötletgyár, megjelenítheti a szakma erejét, innovativitását, folyamatos szakmai párbeszédet és társadalmi kontrollt gyakorol a szakmapolitikai irányítás vonatkozásában, érdekvédelmi tevékenységet láthat el. E két szereplő a saját maga területén igazán jól el tudna működni. Sőt mondjuk az ötmilliós fejlett civil öntudatú Dániában igen sok könyvtáros civil szervezet jelenít meg specifikus érdekeket, mely folyamatos diskurzusban áll a szabályozási és menedzselési szerepet betöltő Dán Könyvtári és Médiahatósággal. Sőt az is szóba kerülhetne hogy mondjuk norvég mint a alapján ez a szabályozói menedzselési tevékenység az egész közművelődési területre kiterjedjen. A lényeg, hogy a hatékonyság, a szakmai innovativitás és a kutatási potenciál együtt fejlődjön civil és állami részről egyaránt. S ez szint minden területen kívánalom ma Magyarországon nem csupán a sajátunkon.

  7. Alapvetően egyetértek az előttem szólókkal. Emellett: ha a célcsoport tagjai nem (eléggé) érzik a szolgáltató tevékenységét, akkor az figyelmeztető jel a szolgáltatónak. Egészséges az a szervezet, amely rendszeresen megkérdőjelezi saját tevékenységét, lehetne-e ezt-azt jobban máshogy, vagy kell-e egyáltalán. Így elkerülhető a zsírosodás, inkurrencia — akár saját cégem, akár másik, vagy az MKE, KI. A KI szakmai függetlensége a minisztériumtól, illetve munkáinak nyilvánossága (időben és teljességben, pl. kutatásnyilvántartás) pedig több mint kívánatos a szakmai szolgáltató szerephez.

  8. @Niki: olyasmire gondoltam, amit az Andris is mond: az MKE felvállalja a szekciók adminisztrációját, és ezzel segítit a gyorsabb, hatékonyabb működést.

    @all: nem az MKE-KI volt az előző gondolatmenetem fő vonala, ez csak egy mellékes dolog, amit példaként hoztam, és csak a levelekre reagálva fejtettem ki. Én ezt így látom, vállalom, most már írásban is.

    De ne értsetek félre, nem ez az életcélom, és nem ezt látom a legnagyobb problémának. Ennyi.

Hozzászólás