(No) comment on FSZEK

Pedig megígértem, hogy próbálom a jó oldalát is megtalálni az intézménynek, de emellett nem mehettem el szó nélkül:

o) A könyvtárhasználó által keresett, de kölcsönzésben lévő dokumentum – a két hétnél rövidebb kölcsönzési idejű dokumentumok kivételével – értesítési és eljárási díj megfizetésével eljegyezhető. (A díjtételt a 2. sz. függelék III. fejezetének Q. pontja tartalmazza.). Az előjegyzett dokumentumot a könyvtárhasználó által kért időpontig, de legfeljebb négy hónapig figyeli a tagkönyvtár. Ha az előjegyzett dokumentum beérkezik, akkor erről a könyvtár a könyvtárhasználót – kérésének megfelelően levélben, e-mailben, telefonon, sms-ben – értesíti. A dokumentumot az értesítés után a könyvtár 8 napig őrzi, ezt követően az előjegyzés elévül. A könyvtár az előjegyzéseket az igénylések sorrendjében elégíti ki.

(A 2. számú függelék az nem melléklet, mert olyan is van, az egyszerűség kedvéért, de persze nekem kell megkeresni, nem lehet linkelni, mert az bonyi… Egyébként ha megvan a Q pont, akkor jön az arcmegnyúlás, 400 forint könyvenként. Balkán.)

Egyébként meg előjegyeztetni nem is lehet ugyebár, csak előjegyezni – érezzük a különbséget, ugye?:

Update: és telefonon természetesen nem lehet előjegyeztetni…

Update2: teljesen felesleges bemenni, mert

  1. csak egy papírt kell kitölteni, még csak alá sem kell írni, pénzt is csak utólag kell fizetni (legalább)
  2. ha véletlenül rossz helyre állsz, és előtted egy külföldi diák áll, aki épp beiratkozik, akkor még véletlenül se gondolj arra, hogy te addig kitöltenéd a papírt, mert alig szólalsz meg, egy erőteljes NEM lesz a válasz (de tényleg), aztán ki lesz jelentve, hogy ő már ezzel nem tud foglalkozni, majd hétfőn a kollegina
  3. aztán ha átállsz a “jó” helyre, ahol egy barátságos fiatal hölgy fogad, akkor kiderül, hogy SMS-értesítésről (ld. fent) még nem is hallott, de egyébként sem lehetséges
  4. egyébként meg természetesen azonnal megy az email, ha megérkezik a ma lejáró könyv

Helló 21. század, helló ügyfélközpontúság, helló FSZEK. Gratulálok.

A lány lelkére kötöttem, hogy ha lesz meeting vagy bármi más, akkor vesse fel, hogy ezért baromi felelseges bemenni a könyvtárba, ha a Corvina amúgy is úgy fejlődik, ahogy ők tapsolnak, akkor ezt a fícsört igazán beletehetnék. Vagy csak egy sima emailcímet tegyenek ki. Vagy csak egy telefonszámot. Bármit. Úgy nézett rám, mint egy félbolondra, de mondani nem mondott semmit. Lehet tippelni, hogy eddig hányszor lett meghallgatva (továbbmegyek: megbeszélésre hívva) stb.

Ajánlás-terv

Ezerrel pörög az agyam a múlt hét pénteki rendezvényen, főleg, hogy egyre mélyebb betekintést nyerek ebbe a TÁMOP-nak nevezett moslékosvödörbe.

Néhány javaslat, kiindulási pontnak:

  • Legyen egy egységes, összefoglaló ajánlás, hogy milyen modulokat (és azok milyen funkciókat) tartalmazzon egy könyvtári rendszer, abból mi az, amit alapból kell tudnia (alapcsomag), és mi az opcionális.
  • A könyvtár honlapja legyen ugyanolyan modul, mint mondjuk a kölcsönzőmodul, és legyen teljesen összeépítve az OPAC-kal, nevezzük a kettőt együtt web-modulnak – ehhez pedig használjanak ingyenes és nyílt forráskódú CMS-t, amelyet a helyi könyvtáros, szakember már szabadon tud módosítani. Opcionálisan az OPAC is bátran lehetne nyílt forráskódú, erre az egész modellre gyönyörű példa a Scriblio – tökéletesen fölösleges ilyenek külön fejlesztésébe időt, energiát és pénzt ölni. Ráadásul ha teljesedik ez a feltétel, akkor a külső webes eszközök illesztése és felhasználása is sokkal egyszerűbbé válik.
  • API-ba nem folynék bele külön, Andris azzal sokkal régebb óta és sokkal magasabb szinten foglalkozik.
  • Legyen egységes jogi szabályozás fejlesztő és könyvtáros között. Legyen meghatározva a bibliográfiai adatok és a szofvterek tulajdonjoga, és ez szerződésben legyen rögzítve. Ehhez jó lenne két-háromféle szerződés-sablon kidolgozása.
  • Dolgozzunk ki sablonokat adatvédelemre és a felhaszálási feltételekhez. Utóbbi szinte mindenhol van, de csak az offline világra vonatkozóan, előbbinek viszont még nyoma sincs. Szerencsés lenne a webes jelenlét erősödésével a könyvtár-felhasználó-információ viszonyokat tisztázni.
  • Jó lenne folyamatosan szkennelni a webet új és hasznos alkalmazások felderítése céljából (pl. Twitter, Zotero stb.), illetve ennek a tevékenységnek egy kezelőfelületet kialakítani (delicious-féle központi címkézhető, véleményezhető gyűjtőoldalra gondolok). Az összegyűjtött alkalmazásokat pár szűrőn átengedni (néhányan végignéznék, véleményeznék), és az arra alkalmasakat lehetne ajánlani az integrált könyvtári rendeszerek fejlesztőinek, hogy építsék meg.
  • És végül én még valami dizájn-ajánlást is készítenék (példakódokkal), gondolva itt usability-re, CSS/XHTML alkalmazási módjaira stb., szintén inkább kollégáknak, mint a fejlesztőknek.

Valami olyasmi az egész, hogy a jövő a kezünkben van, csak észre kéne venni, és ki kéne nyitni a szánkat.

Ha van Twitter

A Todd Library használja a Twittert. Nem is kicsit. Az az egyik, hogy a stuff oldalára mindenki csiripcsatornája be van kötve.

Az a másik, hogy a katalógusban tetszőleges rekordot meg lehet osztani Twitteren keresztül. És ha egyszer megosztottad, rögtön rád is cuppan a könyvtár madara.

Na, ez már valami. Közben meg megy az iszonyatos szőrszálhasogatás, de tényleg durván. Őrjítő az, ami itt most megy… Kartell, hazudozás, mosolygás. Vigyorogva tapicskolunk egy vödör szarban. A vérnyomásom kb. 230, érzem. Ha most nem publikálom ezt a bejegyzést most, akkor anyázás is lesz. Úgyhogy háj.

A bejegyzést Michael Stephensnek köszönöm.

Must-have alkalmazások linuxra

Indítsuk a listát a magyar fejlesztésű LiveDosGames nevű linux-disztribúcióval, ami kifejezetten régi DOS játékok futtatására lett kitalálva. Szokásos a recept: Live CD letölt, kiír, berak (vagy virtuális gépet csinál neki). Sok duma nincs hozzá, nem is kell… A játéklista állati nagy, egyből bele lettem zúgva, alig várom, hogy lejöjjön (2 és fél perc…). Ja, és az mekkora, hogy az én legkevésbé kocka menyasszonyom pont tegnap mondta, hogy milyen jó lenne újra a régi játékokkal tolni egy menetet? HP-nak jár érte a kredit.

A következő szintén elég vicces dolog, zenerendező és nyilvántartó program, a Zina, de nem ám úgy, ahogy azt Marci kitalálta, mert ez a weben fut. Kell hozzá egy WordPress, Joomla, Drupal, bármi, amihez felrakunk egy plugint, modult stb., aztán indulhat a menet. Szinte minden nyelven beszél, tud twitterül és last.fm-ül, de integrálni lehet szinte bármilyen CMS-be. Kezdő webrádiósok, zenei könyvtárak, eddig zenéjükkel nem igazán mit kezdeni tudók, kalandra fel! A konkrét működése még nem egészen tiszta a számomra, de arra alkalmas időben ki lesz alaposan próbálva… A tipp a Linux.com-on volt, példákat a The Music Shoppe és a készítő saját oldalán lehet látni.

És ha már játékok, a Full Circle Magazin friss, 19. száma új sorozatot indított, amely az Ubuntu játékokat járja körbe, tessenek letölteni.

Azon meg jót derültem, hogy egy Greasemonkey script segítségével a Firefoxban az Amazonon meg lehet jeleníteni az adott tételhez kapcsolódó Pirate Bay torrent-linkeket. Az már kevésbé vicces hír, hogy gyakorlatilag csak a véletlenen múlt, hogy nem egy könyvtári katalógushoz készült el egy ilyen cucc. És akkor aztán vége a játéknak, talán a bibliográfiai adatokért még hasznos lesz könyvtárba benézni, de onnantól sanyi. Ja, hogy nincs meg digitálisan még a magyar könyvtárak tartalma? Meglesz, ígérem.

Péntek hajnalban pedig jön a WordPress 2.7. Én tuti nem leszek gép mellett, de ha valaki nem akarja megvárni a magyarítást, hanem rögtön kell neki, akkor dobjon egy mélt, délben felrakom.

LTR – Nyílt Forráskódú Integrált Könyvtári Rendszerek

A Library Technology Reports új, 44/9 száma a nyílt forráskódú IKR-alternatívákkal foglalkozik. Idézet az összefoglalóból:

“In the past, our options were differentiated on the basis of features, functionality, price, and performance of the software and the perceived ability for a given company to develop its products into the future and provide adequate support. Do these factors differ with open source ILS products?”

Azaz (elég szabadon):

Régebben a szoftver lehetőségei, funkciói, ára és megjelenése alapján választhattunk, valamint annak alapján, hogy mennyire látszott életerősnek az adott cég (mennyire fogják fejleszteni és adnak a termékhez kielégítő támogatást). És különböznek ezek a tényezők egy nyílt forráskódú IKR-nél?

Ezt a kérdést válaszolják meg, többek közt részletesen bemutatva az Evegreent és a Kohát is. Főbb pontok:

  • A nyílt forráskód meghatározása, valamint a hagyományos és nyílt forráskódú licensz összehasonlítása.
  • “A kereskedelmi szempont,” beleértve a tulajdonlás teljes költségét, szállítótól/terméktől való függőséget, és a közös, valamint szponzorált fejlesztést.
  • Áttekintés, beleértve a nagyobb IKR-ek történetét és hátterét, információkkal a Koharól, Evergreenről, OPALS-ról és a NewGenLib-ről.
  • Trendek a nyílt forráskódú IKR-ek befogadásában, földrajzi, licensz és szolgáltatási tényezőkkel kiegészítve.
  • A kereskedelmi célú, de nyílt forráskódú IKR-eket támogató szervezetek áttekintése (pl. LibLime, Equinox Software, Media Flex, Versus Solutions, és Index Data).
  • Egy ilyen rendszer technológiai összetevőinek specifikációi, kezdve a szerveren futó operációs rendszertől az adatbázis motorokon át a programozói és kliens környezetekig.
  • A nyílt forráskódú rendszerek szabványai, lehetőségei és funkciói, beleértve alkalmazási területét, a konzorciumok támogatását (!!!négy!4!!), az online katalógusát, és a kölcsönzések és folyóirat-kezelését.

Ha végre eljutok a munkahelyemre, megszerzem, elolvasom, és ha úgy jönnek a dolgok, akkor írok róla összefoglalót, mert érdekel engem nagyon.

Első 10 oldal szokás szerint letölthető, a többi adatbázisban vagy megvásárolható.

Portátlanul

Az Európai Unió kiírt egy Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) és egy Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) nevű vastag pénzforrást. Az elsőről nem igazán tudok nyilatkozni, mivel csak vidéki könyvtárak vehettek részt benne, de ha csak kicsit is hasonlít a TÁMOP-hoz, akkor semmi jót nem várok attól sem.

A hiba ott lett elkövetve, hogy az egyes országokra lett rábízva a pénz szórása az országban. Kecskére a káposztát, ráadásul ez egy nagyon balfék kecske lett, mert még a látszatát sem sikerült megőrizni a kertészeti kultúrának, csak a csámcsogás zaja és a szerteszét szálló levélfoszlányok töltik be a képernyőt.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy van a csillió forintnak jelentős hányada, amit lenyel keresztbe kedvenc nemzeti könyvtárunk (mondhatni, fél fogára sem elég). A maradékot pedig feldobjuk a levegőbe, és megmondjuk a játékosoknak, hogy 10-en kapaszkodjanak össze (az tök mindegy, hogy melyik tíz, minél kevesebb közük van egymáshoz, annál mókásabb lesz az összkép), és úgy ugráljanak, hátha jut nekik is valami. Egy feltétele van még a részvételnek: azt a varázsszót kell közben kiabálni, hogy póóóóóóóórtááááál, így nem csak a játékos érzi magát jól, de az is aki csak nézőként téved be.

Komolyra fordítva a szót: az, hogy ez a történet igazából kinek nem jó, az eléggé egyértelmű. Nekünk, könyvtárosoknak. És kinek jó? A szoftverfejlesztőknek (általánosan mindegyiknek, nem szeretnék neveket mondani, úgy érzem, hogy aki már egyszer is kimondta a portál szót könyvtári kontextusban, az benne van már a buliban) természetesen. Újra lehet csinálni egy rendszert, azt sokért eladni, ami pénzt ráadásul az EU adja.

Mi lesz az eredmény? Megint lesz egy rakat portál (azért kevesebb, ahány IKR), újabb szekértáborokat felépítve. És mi lesz a portálokon? Semmi. De tényleg. Még ha a könyvtári tartalmakat húznák be, talán-talán. De úgy, hogy a portálnak magának gyakorlatilag csak annyi köze lesz a könyvtárhoz, hogy az OPAC-jának információit átrántja, a többit pedig lesz szíves a könyvtáros felrakni – na ebből nem lesz semmi. Fogadhatunk is nyugodtan, van rá egy túrórudim. A másik baj, hogy ha még könyvtári tartalmakat is húznának át, még akkor is elég gyér lenne a tartalom, igaz egyre több könyvtár állít elő tartalmat, de az még mindig nulla egy indexhez képest.

Szekértáborhoz apró csavar: minden portált egy fejlesztőcsapat fog kiadni. És melyik OPAC-kal fog az a portál jóban lenni? Csak nem az általa forgalmazottal? Csak de. És nem hiszem el, hogy meg fogják tökéletesen oldani a többi rendszerrel a párbeszédet, mert eddig sem tudták.

Alapvetően két helyen látom elhibázva a koncepciót: az egyik (de nem az első!!!) a kiírás maga. Azt hiszem nincsen olyan kollégám, akivel ne értenék egyet, hogy a kulturális kormányzat újabb idióta és teljességgel értelmezhetetlen döntését kaptuk a nyakunkba, bármit fognak mondani erről holnap, két hónap vagy egy év múlva. Ezt a sarat nyalogathatják, de lemosni nem fogják magukról soha. A könyvtárigazgatói szint fölött eléggé terheli a felelősség az összes minisztériumi … ööö … embert.

A másik pedig a kiindulási helyzet a könyvtárakban. Jelenleg egy könyvtári rendszer (és arra ma jöttem rá úgy istenigazából, hogy az “integrált” jelző a legnagyobb vicc ebben a szakmában) annyi integrálatlan részből áll, amennyit csak szeretnénk. Most van egy OPAC, egy honlap, és ha szerencsések leszünk, sok-sok millióért lesz egy portálunk (megjegyzem, az első kettőt sem ingyen vágták hozzánk). És a három köszönőviszonyban sem lesz egymással. Mert az nem truváj, ha egy adott rendszer fejlesztői csinálnak egy másik, közös OPAC felületet a felhasználóiknak, így nem számolom ezt a lehetőséget. És hogy mi lenne a jó? Ha lenne egy tényleg integrált könyvtári rendszer, amely egyben kezel mindent (honlap, OPAC, egyéb tartalmak, hírek, anyagok stb.) egy ún. portálban (de akkor már nevezzük CMS-nek, mert hárombetűs, és még van hitele, legfőképpen pedig tartalom mögötte), és az egyes portálokból épülne fel a nagy közös, így valami alapra húzhatnánk rá az épületet.

Ami most van, lesz, az össze fog esni, mint egy kártyavár, ha jön egy szellő. Mondjuk egy választás. Vagy egy újabb válság. Esetleg felgyújtják az OSZK-t, mert úgy beálltak a focidrukkerek, hogy nem tudják megkülönböztetni a Dísz teret a Szabadság tértől, meg különben is, a papír jobban ég, mint a film. Vagy mit tudom én.

És a legjobb: mindezt, amiért most úgy ácsingózunk, már rég csinálják. Úgy hívják, hogy Könyvtárportál, van neki demója, fejlesztik, ráadásul pont a Könyvtári Intézetben. Csak hát amikor tavalyelőtt az első apró jelek, bemutatók készültek, mindenki gúnyosan húzta a száját, hogy ugyan Andriskám… Most meg nem tud elaludni a nép, ha nem matrázza el ötvenszer, hogy “mindennapi portálunkat add meg nekünk ma.”

Igazán tökös lépés az lenne, ha a teljes szakma tüntetően távol tartaná magát az egésztől.