Omeka

Régen volt már tartalomkezelő rendszer (aka CMS) bemutatása, de most itt a kitűnő alkalom, amelyre az ürügyet az Omeka szolgáltatja.

A lényege, hogy a fontos és hasznos információhoz és tudáshoz hasznosan férhessünk hozzá. Dan Cohen hozott két képernyőképet, hasonlítsuk össze:

Na, erre (is) jó az Omeka. Áthúztam az egész About lapot, elég lelkesítő.

Az Omeka, mint az itt szereplő CMS-ek általában, ingyenes, nyílt forráskódú, és amivel már kicsit egyedül van (bár ebben a WordPresst nem tudom mennyire veri), két mozdulattal telepíthető, így kb. 5 perc alatt összerakható egy online kiállítás. A célközönség főként a kutatók, múzeológusok, könyvtárosok, oktatók köréből kerül ki.

“Érdekes lehet” fícsörök: témák tervezése, kiállítás készítése, címkézés, dropbox, iPaper, kiállításépítő, MyOmeka, blogger, együttműködő és geolocation pluginek, Dublin Core, W3C és 508 szabványoknak megfelel, adathordozó eszközök, kiterjeszthető és testreszabható mezők, RSS/Atom megosztás.

Példák: Digital Worcester, Euclid Cooridor, Experiencing Medieval Places, Object of History, Catawba River Docs, Gulag: Many Days, Many Lives

Működtetéséhez Apache szerver, PHP5 és MySQL5 kell, semmi több. Jelenleg 6 témát és 10 plugint lehet telepíteni hozzá (többek közt a Zoterohoz szükséges COinS plugint is…).

Telepítése 7 egyszerű lépésből áll:

  1. Le kell tölteni és ki kell csomagolni az Omekát.
  2. Nekünk tetsző nevű mappába fel kell rakni a szerveren.
  3. Az archives mappát és tartalmát írhatóvá kell tenni.
  4. Be kell állítani a MySQL adatbázist a megfelelő hozzáférésű jogokkal.
  5. A db.ini fájlban az X-eket írjuk át az adatbázisunk megfelelő adataival.
  6. Nyissuk meg az URL-t, ahova az Omekát raktuk, és nyomjuk meg az install gombot.
  7. Töltsük ki a formot, aztán hajrá neki!

Viszont mielőtt nekiállunk, ki lehet próbálni egy demót is (valaki épp átálította a jelszót), lehet vele játszani. Ha pedig elakadunk, akkor egy elég alapos dokumentáció segíthet (természetesen angol nyelven).

Az egészért pedig a Center for Media and New Media felelős.

Saját katalógus készítése Zoteroval

Figyelem!!! Az itt következő leírás jelenleg – az OSZK-n kívül – Magyarországon nem működik. További részletekért keresse könyvtárosát vagy integrált könyvtári rendszer-forgalmazóját!

Trevor Owens nevét mint a Zoterot fejlesztő csapat főnökét ismertem meg, és a most is egy ilyen témájú írást szeretnék ajánlani minden csináldmagad-lelkületű könyvtárosnak.

A megoldandó küldetés a meglévő könyveinek a Library of Congress osztályozási rendszerének megfelelő katalogizálása volt. Ezt a LibraryThing is tudja, de pénzes felállásban, ami érthető módon nem vonzó, mikor ott van a Zotero.

  1. Könyvek begyűjtése a Library of Congress katalógusából.
  2. LC szám és cím kimentése (ehhez magunknak kell reszelni a hivatkozási sablont, de ez nem nagy ügy…).
  3. Egy tetszetős sablonban a katalógus kinyomtatása.

Ennyi. És hogy mindez miért jó? Mert a Zotero segítségével olyan dolgokat lehetett megjeleníteni (és úgy), amiket egyébként nehezen, pl. súlyozott címkefelhő, de ezen kívül is sokkal szebb megoldást szállít a Zotero, mint egy szimpla szövegszerkesztő.

Nemsokára én is kipróbálom, és akkor megmondom az őszintét.

Trabanttal szállni élvezet

Totalcart valószínűleg azért olvasok, mert én is férfiból vagyok. De szerintem nemtől teljesen függetlenül lehet élvezni azt, ahogy a magyarországi Brit Nagykövetség második embere vall a négyütemű British Racing Green színű Trabantjáról. Engem megvett a srác kilóra.

Kedvenc történet a kétoldalas interjúból:

Egyszer a nagykövet urat is hazavittem, mert az ő autója éppen szervizben volt, és elég közel lakunk egymáshoz. Mondtam, hogy a Trabant van nálam. Neki is van humorérzéke, válaszolta, annál jobb. Már a Margit hídon jártunk, óriási volt a dugó, olyan negyven fok lehetett. A Trabi motorja szokás szerint melegedni kezdett, feltekertem a fűtést, hadd hűljön. Majd elolvadtunk a halszálkás öltönyeinkben. Egyszer csak kigyulladt a piros lámpa – mindjárt forr a víz. Összefoglaltam a helyzetet a nagykövet úrnak:

1. Felforr a víz, akkor a nagykövet úrnak ki kell szállnia, és letolni a Trabantot a hídról. És akkor sok kép jelenik majd meg a lapokban a halszálkás öltönyben zöld Trabantot toló brit nagykövetről, ami kétségkívül eredeti, de nem elegáns módja a címlapokra kerülésnek.

2. A másik: a szabályokat egy pillanatra áthágva egy rövid szakaszon ráhajtunk a sínekre, hogy lehűljön a motor.

Valami olyasféle választ kaptam: tegyek, ahogy tetszik. Soha nem szabálytalankodok szándékosan, de ha akkor lerobbanunk, megállítottuk volna a fél város forgalmát. Kicsit mentünk a síneken, a piros lámpa elaludt. A nagykövet úr azóta nem kérte, hogy hazavigyem.

Naná, hogy a végén szavaztam: zseniális.

Mikuláscsomag (frissítve)

Tegnap részt vettem a Corvina “Mikulás-buliján” (a különböző pályázati határidők miatt volt a csúszás, de nem ez a lényeg). Úgy érzem, megint olyan félreértések derültek ki, amiket nem árt, ha tisztázunk, bár őszintén szólva most már lassan két év után kezd unalmas lenni, de hát ismétlés a tudás anyja. Ráadásul el is kellett mennem, úgyhogy a beszélgetős részén már nem tudtam ott lenni, meg bár én már nem úgy szocializálódtam, de az Omertá-faktor volt annyira erős, hogy ne nagyon merjem kinyitni a szám. (És arról nem is beszélek, hogy már megint én voltam a legfiatalabb.)

Nem szokták kiírni, de nagyon nagy a dilemma, hogy hogyan ne legyek beszólós, kioktatós és túl finom sem. Baromi nehéz ebben a kultúrkörben nálam kétszer idősebb embereknek elmondani valamit bármit, ami nyomja a lelkem. Megpróbálom.

Annyit elöljáróban, hogy én úgy vettem észre, az egész dolog leginkább a fenntartók és néhány könyvtáros számára lett kitalálva. Az ott eltöltött három óra alatt gyakorlatilag egy kezem meg tudnám számolni, hányszor hangzott el a felhasználó olvasó szó (sarkítok). Lehet, hogy hitbeli kérdés, de szerintem bármiről van szó, akkor először a felhasználóról, utána a könyvtárosról, és legeslegvégül a fenntartóról kell, hogy szó legyen. Persze mit ugrálok, fiatal beosztottként – erre csak annyit tudok mondani, hogy a szent statisztika szinte magától pattanna elő, ha végre nem az lenne az elsődleges szempont. De tényleg. Kismillió statisztikakészítő cucc van, ingyen és fizetősen, ennek igazán nem kéne főszerepelnie.

Legelőször akkor döbbentem meg, amikor ki lett jelentve, hogy egy országos közös katalógus felesleges dolog, legalábbis öncélú minden dokumentum lelőhelyének egy rendszerben való nyilvántartása. Miért? Mégis, mekkora ország vagyunk, mennyi dokumentummal? Szerintem nem lehet valami egetverő mennyiség, ha azt nézzük, hogy az OSZK teljes könyvállománya 2 millió – és ugye ez a legnagyobb magyar könyvtár. Még ha tízszer ennyi könyv van még ezen kívül a többi könyvtárban (és szerintem már ez is elég erős túlzás), még akkor is, messze nem érjük el a Library of Congress 32 milliós állományát. Szóval szerintem egyáltalán nem lenne túlzás akár az összes könyvtárnak egyetlen egy darab rendszert használnia. Ehelyett meg van ugye minimum 19 23 (köszönöm) integrált könyvtári rendszer kereskedelmi forgalomban. És mindezt adófizetők pénzéből. És különben is: ha 50 milliós állomány lenne az országban, akkor is kell ilyen, mert meg lehet(ne) csinálni. Ez nem vitakérdés, hanem tény. Tessék lemenni az utcára (vagy be egy könyvtárba), és megkérdezni az embereket.

De nem csak pénzügyi szempontból szerencsétlen ez a rendszer. A TIOP és TÁMOP miatt alakulnak egymás után a konzorciumok (nem csak meg, hanem át is). Azt most hagyjuk, hogy a minden mindegy, csak nyerjünk valamit szemlélet uralja a csatateret, mert erről nem is feltétlenül maguk a könyvtárvezetők tehetnek, hanem a (bocsánat) idióta pályázatkiírás, amely olyan torzszülöttek létrehozását hagyja, mint egy MOME – Országgyűlési Könyvtár – ZMNE – stb. egyesülés. Ennek mi értelme van? Már persze azon kívül, hogy így lesz valami pénz. De a többi is kb. ennyit ér.

Így az lesz az eredménye, hogy leosztják a pénzt egyenként, de közös dolog, amiből a felhasználók sokszorosan többet profitálhatnának, nem. És nem csak a különböző könyvtárprofilok miatt (mert van olyan, ahol annyit azért rá lehet húzni a dolgora, hogy felsőoktatási könyvtárak – na de onnan meg hiányzik egy csomó mindenki): gyakorlatilag mindenki másféle IKR-t használ, így még ha eszébe is jutna valakinek, akkor sem működne egy egységes valami szolgáltatása. (Az ugye még mindig él, hogy köszönő viszonyban sincs a könyvtár állománya és a webes megjelenés, illetve webes szolgáltatói felület, így bőven elég lenne egyelőre, ha csak az OPAC-ok tudnának egy felületen összedolgozni.)

Mindegy, ha ebből le tud valaki valamilyen következtetést vonni, és ez vagy mint elhivatott könyvtárost, vagy mint adófizető állampolgárt zavarja, akkor átment amit mondani akartam.

A következő kérdőjel akkor jelent meg bennem, amikor az ODR-ről és a MOKKA-ról volt szó. Két külön rendszerként működik most is, és úgy is van a jövőben elképzelve. Nem vagyok informatikus, nem értek hozzá, de nekem ez furcsa. Egymást kiegészítő adatokról van szó (MOKKA: szolgáltatói lelőhely-adatbázis, ODR: szolgáltatás közvetítése), miért kell őket szétbontani?

Aztán én nagyon kívánics lettem volna a nyílt forráskódú API-eszközökre, amik voltak emlegetve, valamint a Corvina fejlesztési elveire, még ha nem is érdekesek. Naná, hogy érdekesek, azért az fontos, hogy mi lesz ebből 5-10 év múlva, nem?

És a végére hagytam a másik dolgot, amin ott helyben kicsit kiakadtam. Ez a Corvina Lib2.0 modulja volt (mint elhangzott: ez egy divatos dolog mostanában, szeretik a fiatalok). Amikor megláttam, nem hittem a szememnek, mi az hogy modul? Itt valami nagyon félre lett értve, ezt már az elején éreztem, aztán amikor el lett magyarázva, hogy mit is tartalmas, akkor fogtam padlót úgy igazából: gyakorlatilag könyvespolcok összeállítását jelenti, annyi plusszal, hogy akár azt is jelezhetem vele, hogy ez nekem megvan (ez nem tudom, hogy lesz, nyilván létrehozok egy “Dani tankönyvei” polcot vagy mit, ami aztán megjelenik a keresésekben, hogy ez a könyv pl. Dani tankönyvei között szerepel), és bejelölhetem, ha el akarom adni. Hát, ha ez a Lib2.0 a könyvtárasoknak és a fejlesztőknek úgy általában, akkor azt hiszem elpasszolom a klogot, bezárom az éket, és elmegyek utcaseprőnek Norvégiába.

Megpróbálok nyugodt maradni: nem ez a könyvtár 2.0. Megjelent tavaly nyáron egy hosszabb írás a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosban, amit Ádámmal és Gáborral hoztunk össze, ott elolvasható hosszabban is, de a lényege az, hogy a könyvtár 2.0 szemléletmód, technológia és rendszer együttesen. És nem pár fiatalnak tetszik, meg divatos dolog, hanem ennek (illetve az alapját jelentő web 2.0-nak) köszönhetően is nyert amerikai elnök választást.

Szóval eléggé elkeserítő a kép egy 23 éves könyvtáros számára: egyrészt a könyvtárpolitikai teszetoszaság és pénzhajhászás miatt, másrészt pedig amiatt a nemtörődöm lesajnálás miatt, ami egy potenciális menekülőutat illet. Nem mondom, csak gondolom, hogy ez így szánalmas. Nincs rá jobb szó.

Photo by neilalderney123

Kiegészítés: tegnap volt egy jó hangulatú telefonbeszélgetésem Czoboly Miklóssal, amivel tisztáztunk egyet s mást. Abban tökéletesen igazat adok neki, hogy sajnos sokszor a fejlesztőknek nincs túl sok választásuk, ők azt készítik, amire igény van. Ilyen szempontból a szakma és a szakmai vezetés a sáros. Másodsorban pedig egy kicsit sikerült összemosni az IKR-szolgáltatókat és az aktuális TÁMOP-TIOP őrületet. Előbbiek nem nagyon tehetnek arról, hogy a minisztérium és az EU milyen kondíciókkal ír ki pályázatokat, bár azért fent tartom továbbra is, hogy egy egészséges légkörben én még azt is el tudnám képzelni, hogy akár a fejlesztők összefognak (persze megfelelő szakmai-könyvtárosi támogatással), és úgy próbálnak hatni a szakmai életre – lehet, hogy még azt sem bánnám, hogy ennek esetleg egy teljes monopólium az ára… (Viszont jelenleg egyik IKR-t sem tartom alkalmasnak arra, hogy egy egész országot lefedő hálózat jöjjön létre belőle – ez a saját véleményem, lehet vele vitatkozni.) Meg lett beszélve a MOKKA vs. ODR probléma is, azzal sajnos nehéz mit kezdeni, ha két országos intézmény marakodik két szolgáltatáson. Ezen remélem az idő segít.

Sikerült tisztázni azt is, hogy a Lib2.0 csak marketing-fogás volt (meg azt is, hogy ez nem feltétlenül szerencsés húzás ma Magyarországon). Szerencsére a Corvinánál sem csak ennyit jelent a közösségi tartalomelőállítás és tudásmegosztás, hát kíváncsian várom a következő lépéseket. Végül pedig még annyit, úgy érzem, sikeresen érveltem egy országos katalógus és egy központi és teljes lelőhely-adatbázis létrehozása mellett. Nagyon remélem, nem hatástalanul :)

Ezek voltak a fő szempontok, és úgy érzem, hogy érdemes lenne folytatni ezt a beszélgetést, akár FITT-szinten is. Kéne szervezni egy könyvtáros – IKR-fejlesztők randit, randisorozatot – ötletbörze-szerűen (mármint a FITT részéről). Na majd meglátjuk.

Viszont. Ugyanúgy ki van a tö mindenem az egész szituból, és igazából örülök, hogy sikerült indulatokat gerjesztenem (most nem a Corvinára gondoltam, könyvtárosokra). Gáz van, fel kéne ébredni.

Jaj, ez az egész most jólmegmondós lett, ugye? Mindegy, nem baj…

Káosz

Például: Mozart Varázsfuvola című operáját, mint önálló zenei alkotást, ISWC azonosíthatja. A nyomtatott kotta ISMN-t, a librettó ISTC-t (de a belőle készült kiadvány ISBN-t), az opera előadásáról készült videofelvétel ISAN-t, a televíziós sorozat V-ISAN-t, a hangfelvétel pedig ISRC-t kaphat.

Hasznos apróságok papírból (frissítve)

A poszt a MOME Könyvtár honlapján már egyszer szerepelt, de ez van annyira szeretem-kategóriás, hogy ide is kikerüljön.

Az itt következő dolgokhoz nem lesz másra szükséged, csak papírra, egy nyomtatóra (az sem baj, ha fekete-fehér, de jobb a színes), egy ollóra és némi türelemre. Az eredmény pedig nem csak szép lesz, hanem hasznos is, úgyhogy megéri az időt és fáradtságot.

  • A Printable Paper lapjáról egyszerű papírsablonokat lehet letölteni, több százat, vonalasat, négyzetrácsosat, kottásat, amilyet csak tetszik – keresni kategóriák alapján és szabadszavasan is lehet. Egy hibája van: csak előre megadott papírméretek közül válogathatunk, de ezen segít a Print Free Graph Paper, ahol ugyan csak 8 mintájú papírt lehet választani, viszont a méretet, hogy A4 vagy Letter legyen, illetve a papíron szereplő háló mértékegységét (inch vagy milliméter) már mi adhatjuk meg. Végül pedig szintén nagyon hasznos lehet egy bármikor zsebből előrántható papírvonalzó (az sem baj, ha rántás közben elszakad, nyomtatunk újat, ugyebár) – van köztük centiméter és inch vonalzó egyaránt.
  • Ha papírok, akkor hasznos lehet ez a gyűjtemény is, ahonnan különböző rácsozású lapokat lehet beszerezni. Vázlatkészítéshez, tervezéshez kiváló lehet, főleg, ha épp nincs nyitva az Ápisz.
  • A BookletCreator egy feltöltött PDF lapjait rendezi úgy, hogy az eredmény kinyomtatása után egy könyvet kapjunk, amelynek lapjait már csak össze kell hajtani egymásba ügyesen. Opcionálisan lehet jobbról balra is rendezni a lapokat, ha valaki héberül vagy arabul akar olvasni, sőt, azt is be lehet állítani, hogy hány oldal szerepeljen egy füzetecskében, azaz egy PDF doksit hány részre szedjen szét.
  • Karácsonyi ajándéknak sem utolsó az az ügyesség, aminek segítségével egy A4-es (vagy hasonló nagyságú) papírból néhány mozdulattal CD/DVD borítót kreálhatunk. A dekoráció pedig ránk van bízva, lehet kreatívkodni, vagy ha zenei CD-ről van szó a paper cd case segítségével egyszerűen tudunk nyomtatni számlistát is hozzá (itt is meg lehet adni elég sok paramétert, többek közt hogy csak sima papír- vagy műanyag tokot szeretnénk csinálni, mekkora papírra – A4 vagy letter -, illetve a betűtípust – ez csak akkor lényeg, ha nem európai, azaz japán, kínai vagy koreai tokot óhajtunk készíteni).
  • Megfelelően erős papírból állati olcsó pénztárcát néhány órás munkával lehet készíteni, és ha találunk hozzá mintát, a legkúlabb tárcából varázsolhatjuk elő a bérletet vagy az aprót a kávéra. Ráadásul egy kis finesszel még vízállóvá is tehetjük.
  • Amióta kint van az asztalomon, az egyik legnépszerűbb cucc (az origami khm… kutya mellett) a 12 oldalú naptár, hatoldalú oldalakkal (matematikaiul dodekaéder a neve). Ezt is saját beállítások alapján lehet nyomtatni, a forma (van “normális” 12 oldalú és rombikus dodekaéder is) az év, a nyelv (magyar is van!), a kezdőnap és a formátum (PDF, ill. PostScript) kiválasztása után már csak ki kell nyomtatni és össze kell szenvedni. A normális naptár összeszereléséhez itt, a rombikuséhoz pedig a generátor oldalán legördítve van leírás.
  • Másik megoldás a naptárkérdésre a David Seah által kreált Compact Calendar, amihez szükség van sajnos egy táblázatkezelőre is. Cserébe egy nagyon szép és használható naptárat kapunk, amelyben jelölhetjük a számunkra fontos napokat is. A 2008-as magyar verziót Till Zoltán készítette el, remélem, hamarosan elkészül a 2009-es is…
  • Jegyzetelni művészet, ezt szerintem mindenki tapasztalhatta már, aki ült előadáson. Ehhez számtalan ötlet, módszer van (az egyik legkényelemesebb a szomszédét lefénymásolni), de az biztos, hogyha a papír adja a formát, akkor hibázni már nem lehet nagyot. Ez pedig a Cornell-módszer, ami kb. abból áll, hogy balra egy oszlopba írjuk a fő gondolatokat, szempontokat, kérdéseket, jobbra a fő részbe jegyzetelünk, alulra pedig az összefoglaló jön. Ehhez a módszerhez lehet sablont készíteni szövegszerkesztőben (itt speciel Word, de nem kunszt mással sem megcsinálni…), vagy akár nyomtatható PDF-et is.
  • Ha nincsen főnök aki ostorral hajt, akkor nyomtathatsz magadnak is. Persze ez sokkal barátságosabb, meg jobban is néz ki, de talán segít elvégezni a napi teendőket. Egy listát kell összeállítanod, azon pedig a feladataidat kell összeszedni, mindegyiket pontozva, majd pedig azt számolni, hogy egy nap hány pontot tudsz összegyűjteni az egyes feladatok elvégzésével. Így már csupa móka s kacagás, akár még a vizsgaidőszak is.
  • A PocketMod apró jegyzetfüzet, hasonló a Booklethez, csak itt a tartalmat is nekünk kell bele előállítani. Rakhatunk bele naptárat, jegyzeteket, tippeket, puskát ilyenre még csak nem is gondolunk, akármit. Az oldalról le lehet tölteni egy kis segédprogramot, ami tetszés szerinti PDF-fájlt átalakít nekünk PocketMod-kompatibilissé, így még egyszerűbb a dolgunk. Itt vannak további tippek, hogyan hasznosíthatjuk ezt az eszközt: általános összefoglaló, PocketMod kölyköknek, térképek és PocketMod.
  • Végül pedig, ha már tervezünk, akkor csináljuk azt elegánsan: ez a letölthető tervező-sablon számtalan célra elérhető – naptár, kreatív ötletek, jegyzetelés, egészség, GTD- (Getting This Done) összefoglaló, receptek, valamint ezekhez különböző, nagyon szép fedők.

A második körben pedig pár ötletes, jófej plakát:

A bejegyzés összeállításához a Lifehacker Top 10 Printable Paper Productivity Tools című bejegyzését vettem alapul.

Update: elkészült a 2009-es “Dávid naptár” (David Seah: Compact Calendar) magyar verziója is, letölteni továbbra is Till Zoltánnál lehet.

Blogajánló: orvosságosság

Régóta figyelem Meskó Berci blogját, a MedIQ-t, szerintem minimum egy könyvtáros veszett el benne, de lehet hogy kettő. Hatodéves orvostanhallgató Debrecenben, és a magyar blogja mellett (ami egyelőre egyedülálló itthon), vezet angol nyelven is egyet (Scienceroll címen), amely alig egy-két hónap alatt el is nyerte 2006-ban a Medgadget Weblog Awards különdíját (ez az orvosi blogok világversenye) – és mellette 2007-ben Goldenblog az Újblog kategória győztese is lett.

A blog egyik témája a web2.0 és az orvoslás kapcsolata, ezért aztán rengeteg, könyvtárosi szempontból is kihagyhatatlan dolog, hírforrás szerepel rajta. Úgy általában pedig az jön le róla, hogy az orvosoknak legalább annyira szükségük van a frissítésre, mint a könyvtárosoknak (kórház/rendelő2.0?).

Juteszembe, érdekesség: ma reggel hallottam kávézás közben a Kossuthon (valahol itt van – figyelem, direkt link! -, nem emlékszem pontosan mikor), hogy Zala megyében az orvosok interneten kérhetnek időpontot a betegüknek a megyei kórházban, és hogy ezt a rendszert mindenféle EU-s támogatás és állami különjuttatás nélkül csinálják meg. A probléma csak annyi, hogy bár mindenhol van számítógép és internet, ahány orvos, annyi féle szoftver van használatban. Ennek csiszolásán dolgoznak jelenleg, a rendszer majd valamikor később lesz éles. Részletekért érdemes meghallgatni a riportot.

Van egy gyógyszerész haverom, akivel már beszélgettem arról, hogy van egy másik területe az orvosi rendszereknek, ami tiszta aranybánya, a patikai rendszerek. Itt is ugyanaz a helyzet, mint orvoséknál, ahány ház, annyi szopás szokás. Arra meg még a gyógyszerészek – ill. a gyógyszertárak tulajai – nem jöttek rá kis hazánkban (állítólag), hogy mekkora lehetőség van itt is az OSS-ekben. Ja, ha képesek több százezret, akár milliót is kidobni egy vacak honlapért… Tisztára, mint a könyvtárak ;)

Tanulság: az egészségügyben kb. ugyanakkora a digitális analfabetizmus, mint bárhol máshol a közszférában. De van javuló tendencia.

Lényeg: sok szeretettel ajánlom minden könyvtárosnak ezt a blogot.