Semmi sem tökéletes

Főleg nem az angol-magyar-angol automata fordítás. Angol házi:

Kedves Péter!

Egy hete érkeztem meg repülőgéppel Londonba. Még elutazásom előtt foglaltam szobát a Royal Park szállodában. Ez London egyik legkényelmesebb szállodája. Jelenleg a szálloda teraszán teázgatok, és nézem a londoni utcák forgalmát. Sajnos eléggé el vagyok foglalva. A hivatalos program sokszor késő estig tart. Még alig volt időm városnézésre. Eddig még sem a British Museumban, sem a Nemzeti Galériában nem voltam. Most be kell fejeznem levelemet, mert fél háromra a Piccadillyn kell lennem, és Angliában az embernek nem szabad elkésnie.

Remélem, egy hét múlva találkozunk.

És az eredmény:

Péter is kind!

A week of his I arrived with an aeroplane into London. I reserved a room before my departure yet Royal Park in a hotel. This is one of London’s most comfortable hotel. Currently on the hotel’s terrace have tea, and I look at the London streets’ traffic. I am occupied sufficiently unfortunately. The official program lasts until an evening being late many times. I found the time for sightseeing hardly yet. Till now yet in British Museum, neither I was not in Nemzeti Galéria. I have to finish my letter, a drawn half now Piccadillyn is needed for three to be, and the man must not be late in England.

I hope for it, we meet after a week.

Vidámságnak jó volt.

Ingyen magazin előfizetés egy évig

A The Read Green Initiative nevű szervezet egy évig ingyen ad előfizetést tetszőleges magazinra (200 cím közül válogathatunk) elektronikus formában. Az akció arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy nem muszáj papíron előfizetni a folyóiratokra, eletronikusan ugyanazt a tartalmat kapjuk kézhez, olcsóbban, gyorsabban és környezetkímélőbben.

A kategóriák: művészet és fényképezés, autó, hajózás és horgászat, üzlet és hírek, divat és szépségápolás, otthon és kert, nemzetközi, életmód, sport és fitnessz, hobbi, sport, technológia, utazás és helyi.

Hasznosságok dél(előtt)re

Csak címszavakban, Lifehackerről.

Keresés kombinálása Google-ból, Wikipédiáról és YouTube-ról, aztán a találatok közti billentyűs navigáció. Ezt hívják keyboardr.com-nak.

Windows alá hasznos a FoxGLove, ami egy komplett Firefox-csomag, alaposan személyre szabva és krómosítva.

Egy gyönyőrűen megszerelt Windows-asztal, jó ez a sorozat.

Végül pedig egy viccnek is rossz levél a Katalisten.

Ja, persze, csináltam ilyet.

Milyen jó nekünk (frissítve)

De tényleg. Úgy érzem, a magyar webes közösség el van kényeztetve, ráadásul még csak nem is mainstream vonalon (azaz nem az inda- kezdetű és wiw-szerű szolgáltatásokra gondolok). Nem tudom, hány felhasználó tartozik az aktív táborba (max. négy számjeggyel írható le a mennyiség, ebben biztos vagyok), de arányaihoz képest nagyon rajta van a forró cuccokon. Lássuk őket sorban:

Turulcsirip: tothbenedek válasza a Twitter mikroblog szolgáltatásra. Erről már sok szó esett, röviden mégegyszer: legfeljebb 140 karakterben lehet üzenni, jelenteni, kérdezni, megmondani, mindezt közösségi keretekben, a lehető legnagyobb mobilitással (na jó, egyelőre gondolatátvitellel nem lehet csiripelni, de majd…). A Csirip ennek ugye a magyar felülete, automatikus nyelvfelismeréssel, nagyon jó közösséggel, Csiriprókával, barátkozással, egyedi témák feltöltésével, értesítő Firefox pluginnel.

[Én itt vagyok.]

Miner: Bártházi András blogkereső oldala, tematikus részekkel, így többek közt a már emlegetett Könyvtár melléklettel (mostanában a klog.hu fő támogatójaként is feltűnhetett oldalsávakban stb.). Emellett van még neki Video, Gasztro, Recept stb. rovata is úgyhogy lehet válogatni bátran, szinte magazinszerű tartalmat kaphat az ember, ha ügyesen kezeli az oldalt. Nem utolsósorban pedig kész és testreszabható widgeteket, keresőket lehet bedobálni az oldalunkba.

[Én itt vagyok.]

TurulMeme: Sera hegesztette össze Koronix ötletéből, Google Reader megosztásból és némi UTF karakterből azt az eszközt, amitől mostanában hangos a magyar web. A lényege, hogy a Reader használói folyamatosan osztják meg a tartalmakat, amelyeket az általuk olvasott oldalakról kapnak hírcsatornán, ezeket címkézik, kommentálják, aztán az ismerőseik ezt elolvasva vagy továbbadják vagy nem. Ezt a hatalmas mennyiségű, már megszűrt infót aggregálja ez az oldal, hogy még jobban lehessen követni, feldolgozni stb. És hogy még jobb legyen nekünk, lehet létrehozni további szűrőket is a szűrőgéppel, így pl. a klog.hu bejegyzéseihez adott másodlagos tartalom errefelé csordogál.

Update (11.24.): Gazsnak köszönhetően a TurulMeme hozzáadott értékei (hozzászólások, megosztások) többé nem vesznek el (így viszont elveszik a backchannel őszintesége): a Hozzáadott érték WordPress plugin segítségével vissza lehet húzni a kommentek közé a megosztásokat. Részletek túl az Óperencián.

Egyébként már tényleg csak az integráltság hiányzik, azaz megosztások és hozzászólások megjelenítése a kommentek számánál, értesítés, Dashboard, CSS stb. és kész a királyság.

[Én itt vagyok.]

És hogy mi a mese tanulsága? Hogy kezd létrejönni egy olyan platform, ami ugyan lenézendő, és nem hagyományos eszközökkel operál (web2.0, közösségi tartalomelőállítás, tudásmegosztás stb.), de mégis egy elég komplex és jól használható információs rendszert hoz létre. Eszközkészlete nem igazán nagy (Twitter, Google Reader), de hatalmas területeket képes átfogni (gyakorlatilag mindent bele lehet kötni, aminek van hírcsatornája, vagy legalább URL-je), ráadásul közvetlen és hosszabb távú kommunikációt is lehetővé tesznek a puszta megosztáson kívül – ld. Turulcsirip IM-szerű használata és a TurulMeme-n kialakuló, kommentekben zajló párbeszédek.

Jelenleg a könyvtárosok mindegyiken jelen vannak, de nagyon kis számban. A Csiriprókában saját kis ikonunk van már tapirnak köszönhetően, a Mineren saját mellékletünk van, és a TurulMeme harmadik legtöbbet megosztója Wildgica. Szerintem érdemes lenne azon elgondolkoznunk, hogy hogyan lehetne ezeket az eszközöket jobban felhasználni, egyik gyakorlati példa lehet Mariann megoldása a Hangtárnokon: egyszerűen közzétenni a megosztott híreket.

Az biztos, hogy a könyvtárosok közti információáramlásnak pl. nagyon nagy segítségére lehetne. Korábban már sírtam, hogy miért nem blogolnak többet, mert így nagyon esetleges és szűkös az az információ, ami kikerül az egyes kisebb körökből. Simán elképzelhetőnek tartanám, hogy saját információs halózatot hozzunk létre, amelynek alapja ugyanúgy a blog, a mikroblog és a hírcsatornák megosztása lehetne. Twitteren manapság nem kunszt belső hálózatot készíteni (vállalatoknál rendkívül népszerű belső kommunikációs csatorna), a klog mindenki előtt nyitva áll továbbra is, és ha ilyen iramban fejlődik tovább a TurulMeme, szerintem ott is pár hónapon belül lérte lehet hozni belső köröket (egyébként meg korlátozottan már így is működik ez a Google Readeren belül is, onnan jött az egész ötlet).

Akinek füle van, hallja meg!

Photo by anomalous4

Fujj Linuksz

Szerdán beszélgettem az egyik szemináriumom előtt az egyetlen csajjal, aki rajtam kívül hajlandó szerdán fél 10re bejárni órára. Előtte este küldte át a tanárunk, hogy mit kéne elolvasni vizsgára, ha mi nem kapnánk csak azért meg a jegyet, hogy bejártunk (az ország első számú bölcsészkara, csak tessék, csak tessék, világszenzációóóóóó!), és ezzel kapcsolatban valamit meg akartunk nézni, de azt csak gépen lehetett, úgyhogy előkaptam, és kerestünk wifit (természetesen nem találtunk, oda pont nem ér át sem a Könyvtár Klubé, sem a Gólyaváré). Aztán a lány megkérdezte, hogy ez mi, ami megy a gépemen (Ubuntu, ugyebár), aztán mondta, hogy neki a Vistával már ott elkezdődtek a gondok, hogy homokóra helyett kis kerek basz jelent meg, ami forog körbe. Huszonegy-két éves, és kb. azzal a szöveggel jött, mint egy 70 éves néni, hogy nem akarja, nem hajlandó stb. Csak néztem ki a fejemből, erre nem volt válaszom (nesze neked, Google-generáció, mi?). Egyébként meg teljesen rendben van, nagyon rendes, de ez…

Az ilyen és hasnoló esetek elkerülésére nagyon jó az XPGnome nevű csomag, ami Ubuntuból varázsol nekünk Windows XP felületet, így a nagyi és az unokája észre sem fogja venni azt, hogy rajta bizony spóroltak, nem is keveset (nem tudom, mennyiért vesztegetnek mostanában egy XP-licenszet egy átlag könyvtárnak, de biztos többért, mint a download gomb megnyomása). Kíváncsian várom az első kommentelőt, aki kipróbálta, és működik náluk!

Update: azt kifelejtettem, hogy természetesen elsősorban könyvtári gépekre gondolok (munkaállomások, katalógusgépek), így az nem ér, hogy nincs wifi meg szoftver. Kábel van meg wine, ha nem elég az Ubuntu által kínált paletta :) (A figyelemfelhívás Kelt érdeme volt.)

Update2: Vass Károly elkészítette a magyar leírást hozzá, így én ezt megúsztam. Elég a link. Kicsit azért linukszos, de hát nem azért vagyunk információs szakemberek, hogy némi gépelés kifogjon rajtunk, ugye? :)

via Lifehacker

Találkozzunk a B1-es első kijáratánál

A 7. kerületben egyre jobb hely. Kezdjük az előző bejegyzésben említett listával, aztán folytassuk az “ingyen” közwifivel, és fejezzük be a nagy rakás bringaparkolóval az utcákon. (És még meg lehetne említeni a pár éve kirakott külön csikkes dobozokat, amikhez jelenleg nem elég felnőtt a társadalom, legalábbis képtelen megéretni, hogy a papírzsepi, cigisdoboz, sörösüveg(!) elhelyezése szempontjából  nem igazán szerencsés választás, meg azért néha üríthetnék is őket…)

De szerencsére ezzel nem fújt ki a lendület. Random nyugat-európai városhoz hasonlóan januártól hivatalosan is be lehet hajtani biciklivel az egyirányú utcákba szemből, lesznek nagy és figyelemfelkeltő útburkolati jelek (én speciel nem csak ezt, de mindent rávésnék az aszfaltra: naaagy stopok és macisajtok, pirossal kiemelt gyalogátkelők, sárga sráfok a kereszteződésben… hihetetlenül hangzik, de ezek nélkül mintha nem lennének szabályok), előretolt bringás dokkok kialakítása, felvezetősávval – az RTL híreken van vastagon az anyag.

Ráadásul ezt 7 (mindjárt csak 6) év múlva akár egyenesen a bringasztrádáról lehajtva tehetjük meg, már ha bejön a budapesti polgármesterek (na jó, Erzsébetváros, Zugló és Óbuda) kezdeményezésére a biciklis sztrádahálózat.

Kép a Kerékagyról lopva
Kép a Kolbászból kerítést! stúdió lapjáról lopva

Egyébként az egészért a Kolbászból kerítést! stúdió is felelős, akinek már említettem a nyuszis-cicás lakatolóit, és nekik köszönhetjük a 7keres bringatárolókat és tájékoztatókat is (amiknek az elhelyezése azért sok esetben nagyon nincs átgondolva, és valami tető sem ártana föléjük, egyébként nagyon rendben vannak).

Már csak azt kéne elmagyarázni a bringás hölgyeknek/uraknak, hogy baromira nem szerencsés éjjel kivilágítatlanul sötét mellékutcában tekeregni. Mert akkor esetleg jön Dani autóval, és majdnem átmegy rajtuk, ami gondolom nem hiányzik nekik sem, mert nekem biztos hogy hátamra púp.

Ahhoz képest, hogy pár éve mekkora szenvedés ment az egész biciklis téma körül, nagyon be lett indulva a gépezet. Szerintetek a gazdasági válság vagy csak szimplán fejlődési folyamat okán tartunk itt?

Budapest szeret téged. Meg a bringádat is. De leginkább téged a bringádon. (Csúnya plágium.)

via Kerékagy

Könyvtáros-fejlesztő párbeszéd

Hétvégén az egyik levelezőlistán az előző, a Corvinás előadással foglalkozó bejegyzésem utóéletét vitatva került elő spontánul az ötlet, hogy mi lenne, ha végre leülnének a könyvtárosok és az integrált könyvtári fejlesztők, és elmesélnék, mi a helyzet, mit szeretnénk a jövőben ésatöbbi. A jelenlegi helyzettől sokat nem várok, de a távlatilag rengeteg lehetőség van a rendszerben.

Az egy jó kérdés, hogy tulajdonképpen hogyan is gondoltam ezt az egészet. Ennek tisztázására összeszedtem pár pontban, hogy pontosan mi is motivált a hétfői meghívó megírásában, és hogy aztán milyen parák törtek rám az elküldése után:

  • Nem érzem, hogy a könyvtárosok nagyon tudnák, hogy hosszú távon mit akarnak egy könyvtári szoftvertől. Aktuális igényeket persze mindenki meg tud fogalmazni, de ez kevés, ebből nem lehet építeni.
  • A következő gondom a csönd, a nyilvános kommunikáció teljes hiánya, azaz nekem gőzöm sincs arról, hogy pl. a szomszéd könyvtárban mit gondolnak szükségesnek. Nem tudom, miért, talán mert nem merik mondani, talán mert tényleg kínai nekik az internet mai formája. Én utóbbit veszem alapértelmezettnek, egészen addig, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője.
  • Nem látom, hogy az integrált könyvtári rendszerek fejlesztői nagyon noszogatnák a szakmát a helyes irányba, pedig nekik minimum tudni illik arról, hogy mi folyik manapság ezen a téren.
  • Ami párbeszéd eddig zajlott, az nagyrészt marketing bullshittel volt megtömve, és ez érthető, hiszen vastag állami pénzeket lehet megszerezni, ki az a hülye, aki nem vetíteni fog. A kommunikáció másik része pedig “zárt ajtók mögött”, emailben, telefonon zajlik, aminek legfeljeb az eredménye fog megmutatkozni. Eddig ahány közös bemutatón, megbeszélésen voltam, valahogy a beszélgetős részére mindig elfogyott a levegő. Katalisten pedig elvétve találkozni ilyen témájú levelekkel, legfeljebb egy-két folyóiratcikk az üdítő kivétel, de hát az meg minden, csak nem párbeszéd.

Hát valahogy így látom én a szituációt. Persze ez sarkítva van és elég könnyen bele is lehet kötni, de azt hiszem, hogy az az újabb érzelmi vihar, ami kitört a levelem után (ahogy én hallottam), eléggé árulkodó.

Azért van egy-két félelmem is:

  • A szakma nem veszi komolyan az egészet. (Igazából így sem számítok arra, hogy “komoly”, nagy könyvtárak fontos döntéshozói eljönnek, mint pl. FSZEK, OSZK stb. Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, de remélem érthető, amit akartam ezzel írni.) Vagy nem fogja érteni, hogy miről van szó, és mindenféle rendszer- és könyvtárspecifikus problémákkal fognak jönni (nekem jobban tetszene a barna szín, az a gomb rossz helyen van, nem tudok folyóiratot hosszabbítani).
  • A szoftverfejlesztők sem veszik komolyan a felhívást. Eddig egyetlen egy cég képviselője keresett meg csak, ő is azért, mert viszonylag szorosabb kapcsolatban vagyunk (nagyon viszonylag). A többiről nem hallottam még semmit, és az sem bíztató, hogy a nemrég a velük való kommunikációra létrehozott levlistára rá sem bagóztak, illetve Andris levelére egy, azaz 1 ember válaszolt. (Jelzem, ma itthon 23 rendszer van üzemben.) Annyi kényszerhatás talán lehet, hogy nyilvános volt a felhívás, és az esetleges távolmaradás, hallgatás jelentősen tud egy cég renoméján rontani.
  • A szoftverfejlesztők megijednek egymástól. Akárhogy is bizonygatják, pici piac vagyunk, állati erős a konkurenciaharc, gondolom alapjáraton megy a para, hát még mi lesz akkor, ha nyílt lapokkal kell játszani… Itt is az előző pontban felhozott érvemet tudnám csak említeni.
  • El fog menni megint a marketing irányába. Sajnos elég rossz időpontot sikerült kiválasztani (nem kellett volna elfogadnom az ilyen irányú tanácsot…), pont a nagy EU-s pályázati pénzek utolsó pályázási köre előtt. Bármennyire is hangsúlyoztam ennek a szempontnak a kizárását, nagyon tartok attól, hogy sokan ezt egy utolsó lehetőségnek fogják tartani, és rájuk jön a “kapuzárási pánik”.

Remélem, ezek a félelmek nem fognak bejönni, és hasznos beszélgetés lesz a vége. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hányan fognak jelentkezni beszédre a könyvtárosok közül. Az is állatira érdekel, hány fejlesztő veszi magának a fáradtságot, és állít össze dokumentációt.

Jövő hét pénteken meglátjuk. Addig viszont már nincs sok hátra, csak pl. ennek a wiki-oldalnak az átrágása és szerkesztése (mindenki hozzászólhat, ez szinte elvárás – csak regisztrálni kell, és máris mehet), valamint az eseményre való feliratkozás Facebookon vagy Google Calendarban:

Photo by The Tardigrade

Egymás közt

Jessamyn West összeszedte, hogy honnan értesülhet a kíváncsi könyvtáros az OCLC policy-jának változásairól.

A második számú probléma a változást követő és megelőző csönd volt. E körül forog a bejegyzés, de érdemes azt is megnézni, hogy miért van ez a nagy felhajtás: az OCLC a rekordjait Noncommercial CC licensz alá helyezte, azaz jópár könyvtári és egyéb szolgáltatástól vette el a pénzszerzési lehetőséget – gyakorlatilag amelyik szolgáltatás az OCLC rekordjain nyugszik, azt nem lehet pénzért adni (pl. a LibraryThing könyvtáraknak nyújtott szolgáltatása).

Egy idő múlva aztán kezdtek potyogni a hírek, kommentárok, riportok. Jelenleg lehet olvasni a régi és új szabályzat közti eltérések wiki-oldalát, Karen Calhoun bejegyzését az új policy védelmében, valamint meg lehet hallgatni Roy Tennant és Karen Calhoun beszélgetését a Talisnál dolgozó Richard Wallis-szal.

Persze nem mindenkinek tetszenek a módosítások, az Open Libray project-nek és a LibraryThing-nek konkrétan keresztbe tesz, születnek is egymás után a tiltakozó bejegyzések és petíciók. Ezenkívül pedig nagyban folyik a vita a MetaFilter, az Inside Higher Ed és a Slashdot fórumain, a code4lib pedig egyenesen egy egész wikit készített a történetnek. Tim Spalding a Thingology-n folyamatosan frissülő bejegyzést nyitott a történetnek, ott is lehet követni. Azt hiszem, ezt hívják kommunikációnak.

És hogy miért tartottam fontosnak ezt összeszedni? Nekem a tavalyi menet jutott rögtön eszembe, ami a könyvtári stratégia körül ment. Hatalmas, néma csönd, és ha volt is hang, azt gyorsan elhallgattatták. Ráadásul kicsit máshogy, de egyre inkább ugyanezt érzem egyrészt az IKR-fejlesztők részéről, valamint a TÁMOP-TIOP körül a valódi kérdésekkel kapcsolatban.

Utálom a konferenciákon és sajtótájékoztatókon közzétett vagy kiszivárogtatott híreket. Utálom a Katalistre nagy ritkán felrakott rövid összefoglalókat. Kötelezővé tenném minden vezető beosztásban dolgozó könyvtárosnak, hogy naponta vagy legalább hetente egy bejegyzést írjon a munkájáról. Van, aki erre képes. Nem lehetetlen.

Image by DailyPic