Kölcsönözheztő Kindle

Míg Amerikában a Gutenberg-galaxis visszanyeri az uralmat a sátáni digitális világ felett, addig van néhány lázadó könyvtár, amelyik szembepisál a széllel, és pl. Amazon Kindle-okat tesz kölcsönözhetővé. (Korábban már volt erről a cuccról szó, itt.)

A Howe Library-ba október közepén érkezik meg az a három darab, amit lehet használni. Kb. 200 címet tartalmaz mindegyik, de a könyvtár limitálja majd ezek számát, ugyanis az elsődleges cél a technológia megismertetése az emberekkel, így nem szempont, hogy a fél könyvtár rajta legyen egyből a gépen.

A háromból kettőt lehet majd kölcsönözni (illetve előjegyeztetni) egy hétre, egy pedig csak a könyvtárban fog rendelkezésére állni, úgy, mint a helyben használható kölcsön laptopok.

Persze az akció alapítványi támogatással jött létre, de épp ezért akár itthon is meg lehetne próbálni – tudom, tudom, balkán, de lesz biciklikölcsönző-hálózat is, szerintem adhatnánk egy esélyt a bennünk lakó européernek.

Idéznék

A napimádó

Vagy ahogy köznyelv hívja őket: a napimádó gecik.

Általában januárban kezdi mondani a hülyeségeit, hogy most neki azért nincs jó kedve, mert nem süt a nap. Mert miért nem süt mindig a nap, meg hogy miért nincs télen is kánikula. Miért, miért, egy zsák szarért! Ez a dolgok rendje: nyáron süt a nap, télen meg nem süt, ne tessék januárban a meleget hiányolni. Hogy lehet az, hogy nekem semmilyen hatással nincs az időjárás a közérzetemre. hogy lehet összefüggést keresni a jókedv és a napsütés, illetve a rosszkedv és a rossz időjárás közt? Mégis mit akartok? Floridát? Az ilyenek aztán nyavalyognak, hogy milyen drágák a gyümölcsök, hát persze, hogy drágák, mert nem volt eső bazmeg, azért drágák, mert ha rajtad múlna, nem lennének felhők sem, csak állandóan a napon sütetnétek a picsátokat.

Majd örülhettek az állandó napsütésnek, mikor a globális felmelegedés következtében megolvadnak a jégsapkák, és egyik reggel arra ébredtek, hogy egy jégtábla becsapódott a garázsba, a konyhát meg teleszarták a pingvinek.

Folytatás is van ám, errefelé. Köszönjük Balázsnak, aki megosztotta. Mostanában valahogy nem vagyok “hiperszociális majom“, ahogy a “amerikaibritkutatókszerint” ezt kisütötték az emberről. Pedig esküszöm, amióta ezt hallottam (és abba tudtam hagyni a röhögést), azóta ezt mantrázom. A jelek szerint hiába.

Foto by mape_s