E-szakácskönyv

Íme A Készülék, Amely Férfiak Számára Is Könnyűvé Teszi A Rántotthús Készítését. A Demy kifejezetten konyhai célokra készült, így nem kell a laptopot is odazsúfolni a pultra (ahogy néhanapján magam is megteszem). Az Amazon Kindle-höz hasonlóan egy site, a keyingredient.com hozza forgalomba. Az oldal egyébként közösségi recept-portál, így eléggé evidensnek tűnik a döntésük.

A kütyü a recepteket az oldalon regisztrált felhasználónk receptjeivel szinkronizálja USB-n keresztül. Összesen 2500 recept fér rá, de emellett még sok apró hasznosság van a gépen: mennyiségkonvertáló, átfogó recept-könyvtár, 3 stopperóra, kedvencek listája (pl. a vasárnapi menüt össze lehet vele dobni), valamint rövid leírások az összetevőkről és azok alternatíváiról, így tuti nem lesz összekeverve a kelkáposzta a karalábéval, és az sem lesz gond, ha hirtelen nincs valami egzotikus szósz.

Színes érintőképernyős, cseppálló, gomb nélküli készülék, változtatható betűmérettel és kétféle, automatikusan beálló nézettel, de a hagyományostól eltérően nem hosszanti és széles képernyőt lehet használni, ugyanis a képernyő 180 fokkal fordul – ez a ferde talp miatt van, így fektetve és állítva is lehet használni a kütyüt. (Nekem ez vastag parasztvakításnak tűnik, de annak aki megveszi, nyilván ez kénylemesebb, mint mondjuk a talpat forgatni – arról nem is beszélve, hogy ha le lehetne szedni a talpát, akkor fel is lehetne akasztani hűtőre, falra.). Egyébként meg a ház nem túl szép, nem tudom, hogy a robusztusság miatt van-e, vagy csak szimplán így sikerült, de nekem túl vastag és elég igénytelennek néz ki az anyaga is. Legalábbis a rendelő oldalon, ahol rendesen rá lehet zoomolni.

Jelenleg még csak előrendelhető a cucc, elvileg októberben jött volna ki, 299 (ezt utálom, 300) dollárért (+34 a szállítás). Kicsit drága, de egyébként az ötlet tetszik.

Állásportál könyvtárosoknak

Már volt régebben terv rá, sőt, egy-két konkrét próbálkozás is, hogy a klogon legyen álláskereső lap. Sajnos aztán nem lett belőle semmi, de most újra belelkesedtem, ugyanis a tengeren túlon megújult a ’96 óta működő LISjobs.com, és nagyon szépre sikeredett (használhatónak is tűnik, de én nem próbálkoztam vele). Érdemes rajta böngészni, van európai állásajánlat is bőven.

Forrás: LibrarianInBlack

Elolvastam: BeBook

Már régóta vágytam, hogy kipróbálhassam azt a kütyüt, ami állítólag tényleg képes eltemetni a könyveket. Az elektronikus könyv éppen Frankfurtban tartott diadalmenetet, úgyhogy egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy 5 év múlva fél Európa már hasonló készülékekkel fogja a könyvek döntő többségét olvasni. Éppen ezért örültem meg nagyon, amikor lehetőséget kaptam egy BeBook pár napos próbálgatására.

Annak kicsit nem örültem, hogy ez az a készülék, amiről pont egy héttel korábban egy rondán lehúzós cikket olvastam az Indexen. Nem kicsit határozta meg az alap hozzáállásomat, de ez talán megbocsátható annak fényében, hogy eddig csak jót sikerült hallanom ezekről a kütyükről (Sony Reader, Amazon Kindle stb.), így elég nagy volt a kontraszt.

Annyi viszont mindenképpen megmaradt a lelkesedésből, hogy ott helyben ki akarjam próbálni, ami sajnos nem működött, mivel a kijelző e-papírból van, azaz pontosan ugyanolyan érzés olvasni, mint egy nyomtatott papírlapot. Nincs háttérvilágítás, a lassú frissítési idő miatt vibrálás, elmosódott betűk, ráadásul alig fogyaszt áramot, így tölteni sem kell túl gyakran. Emellett pedig gyönyörű, éles képet ad.

A készülék viszont tényleg hagy némi kívánni valót maga után. A legnagyobb és egyetlen erénye, hogy amire ki van találva, azaz elektronikus könyvek olvasását tényleg jól teljesíti (képekkel nem szeretnék próbálkoztam, olvasni szeretnék rajta, másrészt az indexes cikknek attól sikerült elvennie a kedvemet). Innentől kezdve viszont jön a feketeleves.

Kezdem a gombokkal. Van egy bekapcsoló/billentyűzároló gomb a tetején, van két lapozó gomb a bal szélén a képernyőnek, valamint a készülés másik oldalán két hangerőállító gomb. Eddig van rendben a dolog, innentől kezdődik az ámokfutás, ugyanis van egy 1-0-ig terjedő számsor (a 9 után még van egy 0 – a félreértések elkerülése végett…), valamint egy kerek, kettéosztott gombbal. Feketeöves gondolatolvasónak, vagy legalábbis állandó Linux-használónak (Gazs megállapítása) kell lennie annak, aki ezt kapásból tudja használni, nekem valószínűleg az utóbbi segített.

Igazából az sem segít sokat, ha valaki rájön a gombok használatára: vánszorgóan lassú a készülék szoftvere, egy-egy nem túl nagy szövegfájl hosszú másodpercekig tart, és a lapozásnál is láttam már gyorsabbat.

Ha pedig már lapozás: egy oldalt három nézetben tudunk nézni, az egyik a teljes A4-es oldalt (vagy amekkora formában digitalizálva lett) egy A5-ösnél jóval kisebb területre nyomorítja be, így a betűk – ennek megfelelően – szinte olvashatatlanul aprók lesznek. Ami viszont a vicc, hogy mégis inkább használtam ezt a nézetet (egyébként nem sokkal rosszabb, mint egy régi Olcsó Könyvtár kiadvány), mert a következő méretnél már lelóg az oldal alja. Ez önmagában nem lenne gond, de a szoftver nem görgeti le a lapot, hanem ugrik/lép, ami kb. 3 sornyi szövegkihagyást eredményez (kevesebb is lehetne, de az utolsó sort, sorokat következetesen egyre halványulva jeleníti meg – hogy miért, ez rejtély, szerintem az olvasó magától is rájön, hogy ahol vége a szövegnek, ott hajtani kell…). A harmadik méretnél pedig keresztben jelenik meg már a szöveg, így a legolvashatóbb megjelenésű, cserébe szinte másodpercenként lapozhatunk (itt felhívnám újra a figyelmet a lapozás sebességére), ráadásul valamiért nem kedveli az Amerikai isteneket, így nem hajlandó legördíteni, hanem csak a következő oldalra lapozni. Pedig esküszöm, ennyire azért nem rossz könyv. (Sőt, de ez magánvélemény.)

Egyébként az egykezes használat nekem nem jelentett problémát (special thanks to lapátkezek, haha), de néha kitört a frász, ahogy elkezdett kicsúszni a tokból a kütyü. A fekete bőr (? ehhez nem értek, nekem úgy tűnt, hogy az) tokban három kis textillel borított fémpánt tartja bent – nagyon vacak módon. Hajlítgatni kell, ha lazulás van, ez egyszerűen olyan dolog, amit nem tudok szeretni.

Természetesen tud zenét is lejátszani, de ettől a képernyővel veszik el a felhasználó kedvét, teljesen úgy néz ki, mint egy clip-art gyűjtemény a 90′-es évek közepéről. Rettenetes, ezért én tuti nem veszem ki a fülemből a telefonom fülhallgatóját (arról nem is beszélve, hogy rádió pl. nincs is benne).

És akkor beszéljünk egy kicsit a jó oldaláról is: van beleépítve 512 MB memória, amire könyvből tényleg nagyon sok fér rá, ráadásul ezt lehet bővíteni SD-kártyával is. A kártya mellett USB-csatlakozó is van benne, így gépről közvetlenül lehet rámásolni a dolgokat, akár mappákba rendezve is (egyébként ezt nem próbáltam, de ez is lassú, nagyon). Egy vagon fájlformátumot ismer, ráadásul tud kezelni tömörített (zip és rar) fájlokat is. Változtatni lehet a betűtípust is, ami talán nem is árt, mert az alapból hozzáadott viszonya az ő-vel kicsit furcsa, néha dőlten jeleníti meg, néha nem. Van benne beépített magyar nyelvű menü, így nem kell hozzá nyelvkurzus sem. És hát a kijelző, az ami a szép igazán.

Összességében arra jó, hogy az ember kipróbálja, megnézze, megszagolja (a frissen nyomott könyv szagát sajnos nem produkálja…), nyomkodja, és rákattanjon az elektronikus könyvolvasásra – utóbbira nagyon-nagyon. Hosszabb használatra viszont nem kéne. Tuti, hogy idegesítően jobb gépek is elérhetőek lesznek itthon, hasonló áron és rövid időn belül.

Képeket persze csináltam én is, de most még otthon pihennek gépen, így nem lesznek fönt.

Olvasták még: Index, Origo

Facebook chat Pidginben

Van egy kis aranyos Pidgin plugin, amivel a Facebook-kontaktokat is be lehet húzni a többi mellé. Ehhez csak kell szedni egy .deb csomagot (Windows alatt értelemszerűen az .exe-t) a projekt lapjáról, kétszer rákattintani, újraindítani a Pidgint, hozzáadni a Fb accountot, majd örülni, hogy milyen jó is ez. (Bár eddig szerintem életemben nem használtam a Facebook chatjét, de itt az idő azt is kipróbálni lassan…)

Forrás: Ubuntu Geek

Wikipédia DVD BitTorrentről

Hoppá, ehhez mit szólsz, kiadták a Wikipédiát. Persze ez így nagyon nem igaz, mindössze annyi, hogy egy egyébként árvákkal és más kiszolgáltatott gyerekeket támogató SOS Children’s Village nevezetű karitatív szervezet munkatársai nekiálltak, és összelapátoltak több mint 5500 cikket a Wikipédiáról, ami 20 millió szót és 34000 képet jelent (ez egy 20 kötetes enciklopédiával egyenlő, azt mondják az okosok), 2.9 GB terjedelemben – így érthetővé válik az is, hogy miért torrent.

A projekt a 2008/9 Wikipedia Selection for Schools nevet viseli, és a legnagyobb a hasonló projektek közül. Elsősorban harmadik világbeli iskolák segítségére készült (leginkább Dél-Afrikára és Indiára fókuszálva, de nem kizárva a többit sem persze), de annyira jól sikerült a válogatás, hogy a fejlett világbeli sulik is simán bevállalhatják. A korlátokat pusztán az jelentheti, hogy természetesen angol nyelvű, és főleg Nagy-Britannia-központú.

Az első verzió még két éve, 2006-ban készült, akkor 4000 szócikket tartalmazott, aztán 2007-től lett torrenten kersztül is elérhető. Erre a kezdeményezésre csapott aztán le a Wikimedia, hogy – ahogy nagyon szépen elmondják nekünk – a világon mindenkinek hozzáférhetővé tegyék a Wikipédiát. Erről aztán készítettek egy hosszú interjút Mary Cockcrofttal (a fenti karitatív szervezet jelenlegi elnöke), el lehet olvasni angolul eredetiben.

Aki pedig szeretné magának megszerezni, annak jöjjön a befejező mese, mi is az a BitTorrent, és hogyan lehet megszerezni az offline Wikipédiát. Advanced olvasóim gördítsenek lejjebb, ott lesz a link.

A BitTorrent (röveden: torrent) lényegében egy fájlcserélő protokoll (ami nem annyira evil, mint amilyennek hangzik, mert rengeteg legális adat forgalmát segíti – ld. linux disztrók, ez a projekt stb.). Bölcsészül úgy hangzik a működése, hogy egy fájlt feldarabolunk apró részekre, ezek adatait lementjük egy .torrent kiterjesztésű fájlban, majd ezt a fájlt feltöltjük egy szerverre. Ezek után a letöltés már csak annyiból áll, hogy a másik oldalon letöltik egy ezt a torrent fájlt, megnyitják egy erre speciálizálódott alkalmazással (Ubuntu alatt most már egész barátságos lett a Transmisson, Windows alatt ajánlom a µTorrent-et). Ez a program letölti a feldarabolt fájlt, de nem csak tőlem, hanem sok más embertől is, akik szintén torrenten keresztül osztanak meg.

Az egésznek az eredménye pedig az lesz, hogy sokkal gyorsabb lesz, mert nem egyszerre egy nagy fájlt töltök le, hanem párhuzamosan sok kis darabot, amit aztán összeilleszt a program, és így nem fogja annyira terhelni a sávszélességet, valamint ha meghal a szerver, akkor is megy a csere.

Ez most nagyon zanzásított volt, és legalább annyira zagyva is, de remélem a lényeg azért átjött. Annak meg akinek abszolút kínai még mindig az egész, a BitLet segítségével simán webről is letöltheti. Magát a torrent-fájlt pedig innen lehet letölteni.

Itt szeretném újra felhívni a figyelmet arra, hogy a BitTorrent protokollt mennyire jól lehetne könyvtárak közötti adatcseréhez használni (azt hiszem, pont egy éve említettem ezt HSD-nek). Egyébként meglepően kevés szó esik erről a klogon. Ejnye :P

Források: TorrentFreak, Wikinews

Őrző-védő

Általában azt szokták mondani a K2-re, hogy már csak azért sem jó, mert nem őrzi meg a hagyományokat, az emberi értékeket, a munkatársakat, a dokumentumokat, hanem mindent dob ki a szemétbe.

Első körben talán csak annyit, hogy remélem lejött annyi már a klogról és környékéről, hogy ez azért nem egészen így van. Szükség(ünk) van hagyományra, emberi munkára, dokumentumra, papírra (még ha ez nem is jött le mindenkinek), mert enélkül szart sem érünk. Már bocsánat.

Ám (ez egy jó szó, ezentúl többet kéne használni…) az már nagyon nem mindegy, hogy mit is őrzünk meg. Mert persze, a nemzeti könyvtár az csak gyűjtse szorgalmasan a könyveket, de egy szakkönyvtár vagy egy felsőoktatási könyvtár esetében nem vagyok erről annyira meggyőződve. Magyarán ott lazán bele kéne férjen a keretbe, hogy szinte kizárólagosan elektronikus dokumentumokat szolgáltassanak. Aki ezt nem érti, az nem volt egyetemi hallgató a 21. század küszöbén (jujj, micsoda áthallások… beküldöm az ÉS-be vagy Mancsba, tuti sikere lesz).

De most kivételesen nem is a formáról, hanem a tartalomról szeretnék kicsit értekezni, magyarán a gyűjtőkörről, ahogy azt könyvtármenedzsment órán hallottam volt (ott még olyan is volt ám, hogy magnókazetta és bakelitlemez, bizony! – utóbbi különben tényleg nem hülyeség, de most nem erről). Ezen belül pedig arról, amiről Kelttel és Gazzsal beszéltünk múlt héten sörike mellett, valamint most Caracallánál is kidobta a gép: kéne archiválni elektronikus dokumentumokat is. Mármint programokat, játékokat ésatöbbi. Konkrétan Gazs írása kapcsán bukkant elő a kérdés, miszerint manapság alig lehet hozzájutni olyan ’90-es évek eleji információhoz, amelynek nem jutott kiváltságul a nyomda, lemezkiadó stb. (Bár sokszor már azokhoz sem, de ez megint más kérdés.)

Abban megállapodtunk, hogy ma Magyarországon nincs olyan könyvtár, amely gyűjt számítógépes játékokat. Ezt én annak a tendenciának tudom be, aminek köszönhetően nem fogalkoznak erotikus (pornó) művekkel, képregénnyel és animációval stb. (Kivételek természetesen vannak, a Francia Intézetnek pl. tök jó képregénygyűjteménye van – bár ezt nem írják ki valamiért… -, a MOME-n előfordulnak kifejezetten pornó kategóriás albumok és képregények is, de ebből sajnos nem lehet semmiféle következtetést levonni.) Ezek mind alacsonyrendűnek tartott, egyáltalán kultúrának nem nagyon nevezhető alkotások, ezeket nem hivatott megőrizni a könyvtár.

Kiegészítések: anno volt szó a Katalisten egy kezdődő fanzine-gyűjteményről. Legutoljára február végén hallottam róla, sajnos azóta sem… Emellett nem is olyan régóta épül a kiberkultúra emlékműve, tessenek csak befelé, világszenzáció! És nehogy kifelejtsem a MEK projektjét, a MIA-t, a Magyar Internet Archívumot, ami aztán kalciumhiányban kifulladt (bár májusban még volt frissítve).

De ha nincs, attól még lehet. Szerencsére a számítógépes játék is az a műfaj, ahol nem hely kell, hanem vas (azaz nem fizikai tér kell hozzá, hanem sok tárhely egy szerveren), így első nekifutásra mondhatjuk azt, hogy elég a lelkesedés is hozzá. Ebből pedig van elég az esetek nagy többségében.

Ezért úgy döntöttem, hogy a klog mint olyan belép a “valódi” könyvtárak körébe, és elkezdünk építeni egy elektronikus könyvtárat – számítógépes játékokból (btw a MOME Könyvtár kompetenciájába is tartozhatna… ezt még meg kell rágni). Egyelőre most csak az elhatározás van, meg az hogy kb. kik lehetnek az érdekeltek, de szerintem ez lehet annyira közérdekű és unikum, hogy aki hallja, átadja. Úgyhogy nosza. Érdeklődő emaileket, kommenteket stb. várom ám!

És ha már könyvtár, nem tudok szó nélkül elmenni az újabb IgNobel-díjas ötlet mellett: ez a könyvtári kölcsönzések után fizetendő jogdíj. Sajnos az a bizonyos szó, ami kikívánkozik belőlem, az nem illik bele a blog profiljába, így nem lesz olvasható. Érdemes helyette Caracalla fent linkelt bejegyzését elolvasni, ő el tudja mesélni ezt jól. Én már csak ennyit tudok hozzátenni:

Update: az xkcd (már amennyire) vonatkozó képregényét kifelejtettem persze, annyira akartam embeddelni.