Mit NE?

Újabb lapát a honlapdizájnos kérdéskörhöz: a PositiveSpace blogon szerepel az a 10 pont, amit ezentúl szintén fel fogok írni, ha nekiállok honlapot reszelni – bár ha őszinte vagyok, nagyrészt elég triviális dolgok ezek. (Eddigi részek: Hunlap, hun nem lap, Teszteld a weboldalad: 57 szempont a használhatóságért.)

  1. Likvid tartalomdobozok – azaz nem fix, hanem monitorfüggő szélesség megadása a tartalmat (szöveget) tartalmazó elemnek, amely aztán frankón ronda és olvashatatlan egy széles monitor esetében.
  2. A lapok újralistázása a láblécben – ezzel ugyan annyira nem értek egyet, mert láttam már erre is szép megoldást, de a blog szerzője szerint ezt inkább sitemap-pel/oldaltérképpel érdemes kiváltani. Ehelyett én inkább kiválasztanék pár fontos dolgot (felhasználási feltételek, kapcsolat, copyright stb.), amit odaraknék, a többi tényleg nem kéne.
  3. Navigációs elemek ismétlése – inkább szánjunk rá akár egy-két napot is, és tervezzük meg a lapunk felépítését, a végtelen al- és felmenük teljesen összezavarják a látogatót.
  4. Formázatlan form (űrlap) elemek – ez az egyik legnehezebb része (állítólag) az egységes megjelenés kialakításának, főleg úgy, hogy az böngészőfüggetlen is legyen. Ráadásul kevés rondább dolog van, mint egy alapértelmezett beküldő gomb… (Ennek a pontnak külön örülök, mert tegnap egy jó pár órát tötyörésztem ilyennel.)
  5. Nagymennyiségű szöveg megjelenítése képként – sajnos-nem sajnos a web elég alaposan leszűkíti a betűtípusok használatának körét, így sokszor szoktak egy-két rövidebb részt képpel helyettesíteni (cím, címaláírás stb.). De ha hosszabb szövegeket akarunk így kitenni, az rosszat fog tenni a lapunknak, nekünk és a látogatóknak, mivel így pl. a kereső motorok, felolvasó szoftverek nem fognak tudni mit kezdeni vele.
  6. “Egyszerűsíthetetlen” navigáció (egy hozzáértő segítsen ki légyszi) – nagyon szép a JavaScripttel és flash-sel megoldott navigáció (csúszkáló, lenyíló menük stb.), de azért kell egy sima HTML-es megjelenítési lehetőség is, hogy ezeknek a technológiáknak a használata nékül is működjön az oldal (plusz keresőmotorok ésatöbbi, csakúgy mint fentebb).
  7. Értelmetlen flash intró – egyszerűen nincs szükség 2008-ban külön intróra, bevezetésre, üdvözlésre stb., és végképp nem flash-ben. Ha más már nem számít, hát a keresők sem szokták szeretni.
  8. Gyenge kontraszt a háttér és a szöveg (tartalom) közt – mivel az eltérő monitorok eltérő paraméterekkel bírnak, ezért előfordulhat, hogy a hajszálfinoman belőtt kontraszt olvashatatlanná olvad össze egy gyengébb monitoron.
  9. A vertikális kiterjedés figyelmen kívül hagyása – alapvető szempont a weben való tervezésnél, hogy fentről lefelé, vertikálisan következnek a tartalmak. Ez adottság, ami alól ki lehet bújni, de akkor nagyot kell alkotni.
  10. Rossz tipográfia – huhh, hát ettől én is ki tudok akadni. Annyira meghatározó és annyira meghatározott része ez a designak, hogy a meggondolatlan hozzányúlkálás nagyon-nagyon sokat tud rajta rontani. Rengeteg dolgot érdemes figyelembe venni, mielőtt hozzáfognánk, legalább egy keresést futtassunk le.

Foto by SantaRosa OLD SKOOL

Guide után Site

Az tegnap lelkesen mutogatott oldal után jöjjön egy olyan lap, ami kifejezetten a könyvtárosoknak jó: a LibSite könyvtári és könyvtárakkal kapcsolatos oldalak ajánló oldala (tavasszal már egy éves volt, erről eddig csúnyán lemaradtam…). A múltkorival ellentétben ez teljesen nyílt és ingyenes, azaz bárki tud regisztrálni a Drupal alapú oldalon, kitölteni egy formot, ezzel küldve be az általa favorizált oldalt, majd a sajátját és másokét véleményezni, csillagozni. Ennyi az egész, egyszerű és finom, mint a túrórudi. Eszköztárába pedig beletartozik a címkézes, csillagozás, galéria (az oldalakról készült képernyőképekkel), Google Maps integráció (a Norvégia-Olaszország vonal itt is elég erős választóvonal), LibSite widget, sok-sok RSS-csatorna (külön teljes lapra, címkére és keresésre is) és a wiki.

LibSite
LibSite

Kicsit olyan mint a LII.org, csak még inkább tőlünk-nekünk érzéssel.

Kiegészítés: ja igen, nemcsak a tegnapi, hanem az azt megelőző hosszabb témához, a könyvtári honlapokhoz is kapcsolódik – kincsesbánya a pozitív példák gyűjtögetéséhez. Én pl. totálbelezúgtam a Howe Library oldalába.

Wiki? Pfff…

Kb. másfél hete van megnyitva egy tabon, de ma reggel volt úgy és annyira sérült a tudatom, hogy felfogjam: egy akár jónak is mondható szolgáltatást sikerült megtalálnom a Twitteren (most nem Csirip…) keresztül.

LibGuides Communities
LibGuides közösség

Csekélynek mondható 16775 könyvtárhasználati leírás (LibGuide) található 13 ország (USA, Örményország(!), Ausztrália, Kanada, Egyiptom(!), Írország, Új Zéland, Katar, Szerbia(!), Szingapúr, Dél-Afrika, Svédország, UK – felkiáltójellel az “ez azért ciki, hogy…” országokat emeltem ki) 357 könyvtár 6228 könyvtárosától a LibGuides közösségi oldalon. Ezt a leírást aztán nehéz bárhogyan folytatni, egyszerűen elegendő elképzelni ennyi könyvtárost (Magyarországon 2007-ben 4077 könyvtáros dolgozott a Könyvtári Intézet statisztikája szerint…).

Az üzemeltető a springshare, amely web2-es eszközöket fejleszt könyvtárak és oktatási intézmények számára. Sajnos ezzel együtt nem ingyenes a szolgáltatás, de azt hiszem megéri az évi 900-tól 3000 dollárig (havi 12 ezer forinttól kezdődik) terjedő előfizetési díjat (csak szolgáltatás, ergo nem lehet letölteni és telepíteni, de 60 dollár/év díjért lehet saját domainnel is használni). Természetesen van ingyen demója, lehet vele játszani (mailben kell felhasználót kérni), és a felhasználás is ingyenes. Ha pedig lemondjuk az előfizetést, minden addigi adatunkat megkapjuk természetesen XML-ben.

Maga az ötlet igazából egyáltalán nem eredeti, arról szól, hogy milyen lehetőségeket lehet beépíteni egy ilyen közösségi tudásgyűjtő/megosztó izébe, ami már mind-mind létezik a weben. Aztán pedig jól eladni a dolgot a többieknek. Ha pedig valaki ezentúl meg akarja itthon is valósítani pénzért, kérem e jutalékomat ;) Egyébként meg ajánlom Andrisnak, valami ilyesmi tuti nagyot ütne a Könyvtárportálon…

LibGuides tartalmak
LibGuides tartalmak

És akkor lássuk mit tud: a regisztrált könyvtáros létrehozhat profilt, amely közvetlenül a felhasználóknak fog szólni (könyvtárosok és “mezei” – alias alsóbbrendű – emberek). Ennek a profilnak a keretében tud közzétenni leírásokat, segítségeket, útmutatókat. Eddig semmi extra, erre egy blog is képes. Na de (persze nem fontossági sorrendben fogom közölni, hanem ahogy a lapon van, úgyhogy nem ér a “hát ez nem is…” közbevetés, majd a végén, ha minden összeállt, meg különben is, mondom majd én):

  • LibGuides opciók
    LibGuides opciók

    “Post to LibGuides” gomb a böngészőbe, hogy azt megnyomva, bármilyen tartalom linkjét hozzáadhassunk a leírásunkhoz.

  • Emailértesítő, amely adott címke, témakör vagy könyvtáros szerint figyelmeztet, ha új tartalom kerül ki a rendszerbe.
  • Sablonok, együttműködés, tartalom újra felhasználása – bármilyen már meglévő tartalmat fel lehet újra használni sablonként, ha új leírást készítünk, akár kollégáinkkal együtt.
  • Címkézés és kategorizálás témakör szerint, de persze ez azért eléggé evidens egy tartalomkezelő rendszer esetében…
  • Delicious és más közösségi könyvjelzőző rendszerek integrálása, ami azt jelenti, hogy be lehet rakni delicious címkefelhőt a leírásba, illetve az adott leírást meg lehet osztani pl. delicious-ön, Facebook-on, Digg-en stb. (Azért ez sem akkora durranás.)
  • Twitter (Csirip) integráció, azaz ha publikál valaki egy leírást, az rögtön megy ki Twitterre is, címmel, URL-lel.
  • RSS- és podcast-szórás, videók beillesztése a leírásokba, de csak hogy teljes legyen a tartalomszolgáltatás köre.
  • Szavazások, felhasználói értékelés (cuki csillagok), kommentek és beküldhető tartalmak, hogy ne csak a felhasználónak, hanem a könyvtárosnak is jó legyen, így lehet tesztelni egy-egy új szolgáltatást, további tippeket, linkeket beszerezni.
  • Felhasználói statisztika – mindenre kiterjedően, ami itt ebben a listában fel van sorolva.
  • Minden könyvtárosnak jár egy teljes profil, valamint minden leírás mellett ott szerepel kicsiben is. Emellett van embeddelve cset is, tehát ha éppen ott van a könyvtáros is, meg az érdeklődő felhasználó, akkor létrejön a boldogság.
  • Facebook App-ok (3 is van belőle) és más widgetek, amelyeket be lehet rakni blogba, közösségi oldalra, weblapra stb.
    LibGuide widget
    LibGuide widget
  • Teljes személyreszabhatóság, azaz olyan betűtípust és színt állatíhatunk be magunknak, amilyent csak jólesik.
  • És hát a közösség. Fent már említettem számokat.

LibGuides Intro from Springshare on Vimeo.

Szerencsére van blogjuk is, ahol érdekes dolgokat írnak, többek közt olyant is, hogy a HowStuffWorks.com-mal együttműködve egy csomó témában indítottak lapot (állatok, földtudományok, geográfia és térképek, USA történelem, fizikai, biológia, gazdaság, dinoszauruszok, politika és választások, zöld életmód, technológia és mindennapi tudomány és a többi, amik még majd fognak az ősszel indulni).

Hát kb. ennyi. Tényleg nem nagy cucc, de a jelek szerint nagyon használható és népszerű. Remélem, lesz majd nekünk is ilyen, vagy hát ha nem, lesznek ennek a rendszernek előfizetői itthon is. Nekem speciel lenne egy-két felraknivalóm már most is…

Egyébként meg kíváncsi vagyok, ez mennyire fog alternatívát nyújtani a wiki mellett… Az tény, hogy a bizalmat könnyebben felébresztheti a térítéses rendszer, valamint hogy intézményi, szakértői feltételek vannak hozzá (tehát pont azok vannak kiküszöbölve, amiket a Wikipédia ellen fel szoktak hozni). Nem mellesleg pedig az eszközparkja jóval nagyobb, mint egy szimpla wikinek.

Reggeli spanyolviasz

Mennyibe kerülne a kölcsönzés meghosszabbításához odarakni egy Add to Google Calendar gombot? Lehetne egyből hozzáadni a lejárathoz SMS, email figyelmeztetést. (Azt hiszem, ilyesmiről volt szó az Utcánál is… de néha jó újra rájönni dolgokra.)

Majd kiderül, írtam a mi IKR-forgalmazóinknak.

Napi “lusta vagyok utána nézni, de jó lenne tudni” kérdés: hogy néz ki ez iCal-lal, Outlook-kal stb?

Special thnx @livililli.

Új SZTAKKER

Két hónapja már reklámoztam, azóta viszont megjelent a SZTAKKER 0.5-ös verziója. Aki csak most csatlakozott műsorunkhoz: ez egy apró alkalmazás Ubuntuhoz, amely a Sztaki szótárai Van neki egy csomó új fícsöre, amiknek örülünk (loptam a honlapról szó szerint, de a helyesírásba belenyúltam):

A felületen:

  • Menü sáv (menüből és beállításokban ki/be kapcsolható)
  • Kisebb fejléc grafika (menüből ki/be kikapcsolható)
  • Előzmények oldalsáv (menüből ki/be kapcsolható): az aktuális munkamenetben megjegyzi a korábbi kereséseket
  • Online/offline állapot jelzése a tálca ikonon

Új funkciók:

  • Single instance detection: a program csak egyszer indul el és ül a tálcára, újbóli -véletlen- indításkor nem indul új példány, csak a futó példány ablaka ugrik elő
  • Fülek összevonása: a fülek összevonhatók egy szószedet fülre
  • Aktuális fül mentése HTML szószedetbe
  • Összes fül mentése -összevonva- HTML szószedetbe
  • Felolvasás: az Ubuntun alapértelmezetten telepített espeak program segítségével fel lehet olvastatni a kijelölt szavakat (egész jó a kiejtése :)

Billentyű kombinációk:

  • Fülek összevonása: Ctrl+M
  • Aktív fül tartalmának mentése HTML-be: Ctrl+S
  • Összes fül mentése egy HTML szószedetbe: Ctrl+Alt+S
  • Aktív fül bezárása: Ctrl+W (utolsó fül utáni Ctrl+W-re az ablak záródik)
  • Összes fül bezárása: Ctrl+Alt+W
  • Előzmények: Ctrl+H
  • kijelölt szöveg felolvasása: Ctrl+R

Ezenkívül van:

  • .deb csomag
  • Gedit és Gnome-Do plugin
  • lokalizálhatóság (a csomag az angol és a magyar felületet tartalmazza, de bárki csinálhat hozzá mást)
  • bash szkriptek, amelyek segítségével parancssorból is lehet keresni (sztakker-dbus-show, sztakker-dbus-search)

Amiért sírtam első alkalommal májusban, az szinte mind benne van. Kitűnő :)

Hunlap, hun nem lap [updated]

Vigyázat, ez hosszú lesz.

Tegnapelőtt Márkus Emília villájában volt szerencsém továbbképzés-szerűséget tartani, ami egyrészt a környezet miatt volt nagyon jó érzés, másrészt pedig a kollégák érdeklődése és számtalan kérdése (meg az utána tartott rövid beszélgetés) miatt volt élvezet. Sok mindenről volt szó, de most számomra az egyik legfontosabbat és legérdekesebbet emelném ki.

Sok szó esett a könyvtári honlapokról. Abban nagyrészt megegyeztünk (és a New York Public Library honlapjának segítségével bizonyítást is nyert), hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárának webes megjelenése, hát mondjuk hagy maga után némi kívánni valót. És hogy ez nem elszigetelt probléma, hanem általános.

 

Tudom, hogy volt számtalan kísérlet arra, hogy a könyvtár és honlapja viszonyát meghatározzák, és ennek megfelelően alakítsák ki az utóbbit. Mára nekem kb. az a véleményem alakult ki, hogy olyan a kettő közt a viszony, mint a könyvtár és pl. az enteriőrje között. Alapvetően meghatározza a felhasználó véleményét és képét a könyvtárról. Tehát hiába van széleskörű szolgáltatási rendszere és fantasztikus személyzete egy könyvtárnak (erre szerencsére rengeteg példa van), ha a weben oda látogató azt látja, amit.

Az derült ki a NYPL példájából (is), hogy a kevesebb az bizony több. Általános problémának érzem azt, hogy rengeteg olyan információ van a könyvtárban, amit természetesen meg kell jeleníteni, de egyáltalán nem egyszerre, és főleg nem úgy, ahogy az manapság szokás. Nagyon szeretem nézegetni az újabb és újabb dizájnokat, valamint ha találok valami usability-s vagy hasonló cikket, általában el szoktam fogyasztani (főleg ha magyar). Van hozzá egy olyan-amilyen ízlésem, és ennek eredményeképpen általában sírni valónak találom ezeket a lapokat használhatóság és úgy általában kinézet tekintetében.

Ekkor jött a jogos kérdés, ami állandóan ott lebeg amúgy is a szemem előtt: na és akkor mi van a sajátunkkal, ha már ennyire okos vagyok? Érdekes kérdés, a válasz nem túl egyszerű, ugyanis próbálok a magam szabta követelményeknek megfelelni, ugyanakkor nagyon elégedetlen vagyok az eredménnyel. Egyelőre ott tartok hogy…

MOMEK

Mielőtt belevágok élve a lehetőséggel, egy kicsit hadd magyarázzam a bizonyítványt, ami nagyrészt az alább felvázolt pontok után válik nagyrészt érthetővé.

Jelenleg a MOME Könyvtár honlapja blogmotoron fut. Ez így is fog maradni, míg én felelek érte, azt hiszem, a blogom ismeretében ezt nem kell részletezni. Ami a megjelenést illeti, az holtbiztos fog változni. Egyébként az utóbbi egy évben (amióta megvan ez a lap), azóta változott is, hol így, hol úgy, néha kényszerűségből (a WordPress frissítés ledobta a témát, az pedig a megtervezett előlapot, ami a blogot portálként jelenítette meg), néha kedvtelésből (sajnos/szerencsére szeretek ilyenen dolgozni), de legtöbbször igyekeztem a saját szempontrendszeremet megvalósítani.

  1. Fontos a portálszerű megjelenés. De érdemes lenne tanulni azoktól a webhelyektől, amelyek a könyvtárral ellentétben, iszonyatos tömegű információt jelenítenek meg, akár percről percre. Sokkal fontosabb az áttekinthető, jól strukturált, letisztult megjelenés, mint az, hogy minél több információt zsúfoljunk egy helyre. Ami szerintem lényeges: a szolgáltatások, katalóguskereső, hírek, RSS. Ennyi. A többi pedig elérhető máshogy.
    És ha már iszonyatos tömegű információ: szerintem kutya kötelessége lenne a könyvtár állományának, hogy a honlapban szervesen megjelenjen. És ha már blogmotornál tartunk, akkor itt van hozzá a Scriblio. Sokkal értékesebb tartalom tud lenni, mint mondjuk az Események pont.
  2. A zöld-barna-rozsdaszín legjobb esetben is ’90-es évek közepe. Nem mondom, hogy a mostani irányzatok időtállóbbak, de egyrészt lehet válogatni az irányzatok közt (grunge, minimál, retro stb.), másrészt a mai eszközökkel (CMS témák, CSS, minták, gallériák, tervezési segédeszközök stb.) sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet vizuálisan is megvalósítani az elképzeléseinket.
  3. Ne féljünk sok-sok képet kitenni a lapra, de azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a képek illusztrációk, nem pedig témák, még ha a könyvtárosokról vagy az épületről/állományról is készültek. Egy-egy jól elhelyezett (és jól megcsinált – kompozíció, kivágás) kép nagyot dobhat a lapon. Ehhez mindenképpen érdemes segítséget kérni profi szakembertől, biztos, hogy előbb-utóbb talál az ember segítőkész, fotózni tudó embert a környezetében. (Én persze a MOME fotószakosaival könnyen vagyok…) És még egy fontos dolog: ne megás képeket tegyünk ki. Erre két módszer van: vagy egy Irfanview-típusú képnézegetővel megnyitjuk, és ott a Kép/Szerkesztés pontban az Átméretezés paranccsal oldjuk meg a dolgot, vagy feltöltjük egy tárhelyre (Flickr/Picasa), ott pedig már kapunk olyan linket, amelyet akár egy az egyben beilleszthetünk a kívánt helyre, és így nem fog órák hosszat töltődni a könyvtár lapja – legalábbis nem a képek miatt.
  4. A megfogalmazásnál nagyon-nagyon kerüljük a hivatalos formákat. Lehet, hogy a könyvtárunk az egyik legfontosabb közintézmény a városban/legnagyobb szakkönyvtár/legkomolyabb kutatóknak van, de ez nem számít. Tényleg. Nem kellenek a bürokratikus, hivatalos stílus kitekert körmondatai, lehetetlen megfogalmazásai, rövid, lényegretörő szövegek kellenek, közvetlen, könnyen olvasható és éretelmezhető megfogalmazásban. Lehet, hogy ez előszörre nehezen fog menni, de aztán belelendül az ember, és előbb-utóbb meg fog látszódni ez a visszajelzéseken is. Pl. kevesebb kérdés fog előfordulni olyan dolgokkal kapcsolatban, amit pedig leírtunk. A másik lényeges dolog, hogy ha hosszabb szöveget írunk, akkor tagoljuk. Bekezdésekre, felsorolásokra, emeljünk ki félkövérrel és dőlttel (de soha ne aláhúzással, ezt hagyjuk meg a linkeknek).

Mount Prospect Public Library

Az én okoskodásomból kb. ennyire telt. Szerencsére van nálam egy csomó okosabb ember, akik le is írják, hogy ők erről mit gondolnak. Többek közt a Smashing Magazine, amihez egyébként is gyakran fordulok, ha valamire szükségem van webes témakörben. Így többek közt egy 10 pontos szempontrendszert is közzétettek, amit csak felsorolás szinten közölnék:

  1. Ne gondolkoztassuk a felhasználót – azaz ne azon kelljen agyalnia, hogy hogyan kell használni egy adott weblapot (hiszen az csak egy eszköz), az legyen magától értetődő, intuitív – hadd összpontosítson a látogató a feladatára.
  2. Ne játsszunk a felhasználó türelmével – minél kevesebbet kell aktívan tenni egy szolgáltatás használatához (kérdések megválaszolása, adatok szolgáltatása, ide-oda kattintgatás, olvasás stb.), annál többen fogják igénybe venni ezt a szolgáltatást. Ez leginkább azért van, mert egy szolgáltatást először általában csak ki akarnak próbálni (“játszani“), és utána használni. Ha pedig már a kipróbálása is ilyen követelményeket támaszt, nem lesz túl sok elszánt jelentkező, ebben biztosak lehetünk.
  3. A felhasználó figyelmének irányítása – vannak tiszta szabályok (szemmozgás iránya, szöveg és kép figyelemirányító szerepe és viszonya), amelyek be nem tartása “büntetve” lesz, ebben biztosak lehetünk. Az, hogy tekintet nem lineárisan fogja be a képernyőt, hogy a kiemelt dolgok előbb és hosszabban tartják fogva a figyelmet, mind szempont kell, hogy legyen a tervezésnél.
  4. Szolgáltatások bemutatása – a modern webdizájnnak hatalmas előnye a szolgáltatásokat, elérhető lehetőségeket bemutató rövid leírások megoldása. Ezek megoldásának formája igazából teljesen lényegtelen, csak annyi a fontos, hogy könnyen érthetőek legyenek és jól észrevehető helyen, hogy a felhasználó komfortérzetét növeljék.
  5. Hatékony stílus kialakítása – nagyrészt a fenti 4-es pontban már leírtam, ezt annyiban egészíteném ki, hogy érdemes az üzleti élet frappáns megoldásait átvenni. Ilyenek az egy szavas vagy rövid mondatos megfogalmazások, amelyek csak a mondanivaló lényegét közlik. A rizsa aztán jöhet, csak máshol, nem fogva el a teret az egyéb közlendőktől.
  6. Egyszerűségre való törekvés – az lenne a jó, ha az ún. “KIS-elv” (keep it simple) lenne minden közérdekű honlap alapvető tervezési szempontja. Az az általános tapasztalat, hogy egy egyszerűre tervezett lapon több információhoz jutnak hozzá a felhasználók, mint egy komplexen tervezett szájton.
  7. Ne féljünk az üres helyektől (aka white space) – nem csak az információ túláradását tudja enyhíteni (“cognitive load-ra” tud valaki jó kifejezést…?), de könnyebben észre lehet venni azt. Elsőre furcsán hangzik, de nem biztos, hogy egy összevissza zsúfolt lapon észrevesszük, hogy hol van a minket érdeklő információ. Az egyszerűséggel való összekapcsolást segítheti továbbá a megjelenő tartalom hierarchikus rendezése (dátum, kategória, cím, szerző különböző szempontú kiemelései stb.).
  8. Hatékony kommunikáció vizuális nyelv segítségével – Aaron Marcus fogalmazta meg annak a “látható nyelvnek” három alapvető összetevőjét, amely gyakorlatilag azt a módot jelenti, ahogyan a felhasználó befogadja a tartalmat a képernyőről: ez a rendezettség, a gazdaságosság (további négy oszloppal: egyszerűség, átláthatóság, elkülöníthatőség és hangsúlyosság) és a kommunikáció.
  9. Konvencionális elemek használata – minél több közismert (és akár elvárt) elemet használunk fel a tervezéskor, annál kevesebb időre van szüksége a felhasználónak, hogy elsajátítsa a honlap használatát és a navigációt. Ez ugyanakkor természetesen nem jelenti azt, hogyha van egy jó ötletünk, akkor ne újítsunk. De tényleg csak akkor, ha jó.
  10. Tesztelés bevezetés előtt, azután pedig rendszeresen – ehhez pedig néhány dolgot nem árt szem előtt tartani:
    • egy tesztelő is több mint a semmi
    • a tesztelés állandóan ismétlődő és folyamatos tevékenység
    • a usability (használhatósági) teszt mindig hasznos eredménnyel végződik
    • a fejlesztő alkalmatlan a tesztelésre – ez olyan, mint a lektorálás és a korrektúra, azt hiszem ezt nem nehéz belátni…

Hát ennyi lett volna. Remélem, tudtam némi használható alapot adni a továbbiakhoz. Ha bármi kiegészítenivalótok van, ne tartsátok vissza! Ja, és a Smashing Magazine cikkében vannak példák is, azokat nem akartam most áthúzni, átkattintás után meg lehet nézni, hogy hogyan is néz ki az, amit leírtak a 10 pontban.

A címért meg elnézést kérek, nem tudom mi jött rám, de már marad, vállalom.

Update: az építészeknél is aktuális a kérdés, tegnap jelent meg a Hogyan (ne) fejlesszünk kamarai honlapot? bejegyzéssorozat első része a Koós Miklós blogján. Ezenkívül Gica kérdésfelvetésére (Miért nem becsülik a [könyvtár]szakot?) is merült fel ilyen válasz (nem tőlem)…

A teknősbékalevesről

először a “Rüstig Zsigmond, a brémai kormányos” című kedves ifjúsági iratból értesültem, mely gyermekkorom első olvasmányai közé tartozott. Rüstigék robinzonos kalandjaik közben a tengeren és a puszta szigeten gyakorta főztek és ettek teknősbékalevest, már amikor sikerült egy-egy hatalmas tengeri teknőcöt elfogniok.

Olyan étvágygerjesztően beszélt a könyvben az öreg Rüstig ez exotikus eledelről, hogy már akkor igen lelkes híve lettem a teknősbékalevesnek.

Kissé sokáig tartott ugyan, míg a gyakorlatban is megismerkedhettünk, akkoriban erre mifelénk még az előkelő vendéglők étlapjain sem szerepelt a “turtle soup”, de mikor először eljutottam Bécsbe, ott is a Sacher-szálló nagyhírű éttermébe, még a 8, mondd nyolcforintos ár se riasztott vissza attól, hogy megrendeljem életem első teknősbékalevesét.

Nyolc forint igen tetemes, sőt megdöbbentő összeg volt egy tányér levesért, s most már bevallhatom, hogy miatta bizony kissé meg kellett rövidítenem bécsi tartózkodásomat, de elmondhatom azt is, hogy nem sajnáltam sem akkor, sem azóta. Ez a tányér leves valóban nagy élvezetet jelentett számomra és magamban forró köszönetet mondtam Rüstig kormányos úrnak, amiért annakidején felhívta figyelmemet e kitűnő különlegességre.

A teknősbékaleves sűrű, mint az olaj, kocsonyásságát előmozdítja, hogy borjúfejhús is fől benne, tartalmasságát, ízét, arómáját emeli a finom marhafartő, mely zöldségfélék kíséretében szintén benne főtt, hangsúlyozza a madeira bor, a francia konyak, a cayennei bors, melyek mind belé adatnak. Valamint beléje adatik a teknőcnek nem csak a kockára vágott húsa, hanem a vére is, mely kicsordul akkor, amikor a szakács bárdja lecsapja a fejét. Apró húsgombóckák (persze a teknősbéka húsából) és kemény-, meg nyerstojás sárgájából készült másféle parányi gombóckák is pihennek a sűrű lében, hogy szinte minden kanál új szenzációt jelentsen a vérbeli gourmet számára.

Teknősbékaleves.

A teknősbékát tüzes vaslemezre tesszük és mikor fejét kidugja, éles késsel egy metszéssel levágjuk. Kicsurgott vérét felfogjuk. Forró sósvízben addig főzzük a megölt, megmosott állatot, míg teknője leválik a testéről. Ha ez megtörtént, fölvágjuk és jól megmossuk, kitisztítjuk a teknősbékát és kisebb kockákra vagdaljuk. Ezalatt másik fazékban egy borjúfejet, 1/2 kiló marhafartővel főzünk zöldséges vízben. Ha a borjúfej megfőtt, kivesszük és lefejtjük róla a húst, amit szintén kockákra vagdalunk. Végül, mikor a marhahús is megpuhult, azt is hasonlóképpen összevágjuk s a háromféle összekevert hús megdarált felerészéből, 2-3 tojássárgájával, borssal, sóval gombóckákat formálunk, vagy galuskákat szaggatunk s belefőzzük a teknősbéka átszűrt levébe. 10 deka vajból világos rántást csinálunk, föleresztjük az áttört, zöldséges húslével, melyben a borjúfej főtt, 2 deci madeira borral, 1 deci konyakkal ízesítjük, borssal, rozmarinnal, kakukkfűvel, babérlevéllel – ha kell sóval – fűszerezzük, összevegyítjük a teknősbéka felfogott vérével s azzal a levével – melybe már belefőztük a húsgaluskákat, belekeverjük a kockára vágott háromféle húst és mégegyszer fölforraljuk az egészet. Ha túlságosan sűrű volna, erős húslével higítjuk.

[Az ínyesmester szakácskönyve. Budapest, Athaeneum 1932. 34-35. o.]

Ez a költészet. Jó hétvégét.

Foto by tarotastic