Könyvtári trendek 2008-ban


Június végén Karen Coombs és Sarah Houghton-Jan virtuális előadást tartottak a LITA (Library and Information Technology Association) Annual Top Technology Trends paneljén. Mindketten összeszedtek egy listát a jósolható, illetve már a házban lévő könyvtártechnológiai trendekről. Sarah egy öt pontos listát állított össze, Karen 3-at szedett össze.

Íme először az 5 pontos lista:

  1. Sávszélesség. Lassan ott tartunk (itthon is), hogy otthon az embereknek nagyobb a sávszélessége, mint a könyvtárban, főként ott, ahol sokan látogatnak egyszerre webes videómegosztó oldalakat, töltenek le, dolgoznak kollaboratívan, hallgatnak streamelt rádiót, játszanak stb, és ez még nagyobb gondot okoz, ha a könyvtár munkatársainak nincs elkülönített sávja a munkához. Szerencsére(?) ez viszont inkább globális probléma, így nem a könyvtárosoknak egyedül kell vele megküzdeni.
  2. Fenntarthatóság. Nagyon szép és jó dolog a web(2.0), de nagyobb a füstje, mint a lángja. Nyugaton legalábbis tele van a web halott könyvtári/könyvtáros blogokkal (és a Klogon is van egypár… némelyikben még hiszek, hogy feltámad), a szósöl netvörkök nem frissülő, halott könyvtári profilokkal (mea culpa, a MOME Könyvtár profilját teljesen elhanyagoltam az iWiW-en – nem mert utálom, hanem mert egyáltalán az iWiW-et állati ritkán használom). El kellene kezdeni felmérni, hogy hány ember mennyi időt tölt a könyvtár webes megjelenésének alakításával (hírek, cikkek írása, dizájn, állomány feltárása, interakció a felhasználókkal stb.) – saját tapasztalat, hogy ezen a téren itthon még hatalmas hátrányokat kell behozni, mástól is tudom, hogy ha csak egy ember foglalkozik ezekkel, az egyszerűen reménytelen -, mert az legalább olyan fontos lehet, mint a fizikai.
  3. A csilli-villi dolgok helyett figyeljünk saját magunkra. Melyik mondat hangzik ismerősen?
    Meg szeretnénk csinálni, de a vezetőség nem lát benne fantáziát, és nem szeretne emberi és anyagi erősforrást fordítani erre.
    vagy
    Át kell vernünk hat bizottságon és át kell írni vagy négy pontot a könyvtári szabályzatban, így hát még egy évgi biztos eltart, mire elindíthatjuk a blogot.
    vagy
    A web- és IT-csapatunknak már egy évre előre meg van az ütemterve, így az új ötletek várólistára kerülnek.

    A könyvtár, mint szervezet, eléggé lassan működik, éppen ezért nagyon érdemes egy hosszú távú stratégiát kidolgozni a gyorsa döntések és a változtatások bevezetése érdekében. Általában az a jellemző, hogy inkább az innováció ellen van a szervezeti struktúra és a gyakorlat, ehhez pedig még hozzáadódik az inkább az idősebb korosztályra jellemző félelem a hibázástól. Mindezen felül a bürokrácia embertpróbáló rendszere az, ami képes csírájában elfojtani bármiféle újítást. Egyrészt magának a rendszernek az őrületes komplexitása, másrészt a kisember-érzés (főleg az új munkatársakra jellemző ez), harmadrészt pedig az időhiány, ami eleve lehetetlenné teszi, hogy a munka mellett az adminisztrációval szórakozzon az ember. Azok, akik le tudták rombolni az emberek valamint a könyvtárak és az innováció közt lévő falakat, azok az LJ vagy a Computers in Libraries folyóiratok ajánlóiban szerepelnek. Ezekre egytől egyig jellemző, hogy a szervezeti struktúrájuk a lehető legegyszerűbb – egyértelműen ez a járható út hosszú távon.

  4. Katalógusok. A jövő katalógusainak globálisan kell megvalósítaniuk, amit jelenleg csak egy-két előre mutató fejlesztés tesz lehetővé: a felhasználókat segíteni kell a címkézés, bírálat írásának, a megosztás, a követés stb. lehetővé tételével. Nem lenne szabad korlátozni a felhasználók által létrehozott plusz tartalmat, ráadásul ezeket könyvtárak közt kéne tudni kezelni, azaz egy másik könyvtárban létrehozott plusz tartalom jelenjen meg a saját katalógusunkban is. Sőt: nem csak a katalógusok, hanem a „közösségi” (nagyon nagy idézőjel!!!) oldalak (Amazon, Facebook) és a katalógusok közt is meg kéne ennek valósulnia.
  5. Nyílt hozzáférésű tartalmak. (Én úgy érzem, ez a kérdés itthon még jó ideig nyitott marad – legalábbis addig, amíg nem éri el egy erős lobbi a szerzői jogi törvények normalizálást – a jelenlegi rendszerre nálam az idióta a legenyhébb jelző.) A könyvtárak nemsokára át fognak állni a teljes digitális tartalomszolgáltatásra – fizetés ellenében. Ez így lesz a hangoskönyvek, enciklopédiák, folyóiratok esetében, de emellett nagy hangsúlyt fognak kapni a nyíltan (értsd: ingyenesen) hozzáférhető anyagok, ld. a már ma is létező Project Gutenberg, Directory of Open Access Journals stb.

És akkor nézzük Karen 3 pontját:

  1. API-k. Az egyik legburjánzóbb területe a webnek az API-k világa. A könyvtárak egy részének talán eddig sem volt idegen ez a dolog, de az az igazság, hogy az eddig hozzáférhető bibliográfiai adatoknál azért jóval több lehetőség van a könyvtári adatállományban. És miközben a felhasználóink élete válik ettől jobbá, addig sokkal nagyobb lesz az esélye eleve digitálisan létrejött tartalmak és gyűjtemények felfedezésének. Ideje lenne a könyvtári szoftverek fejlesztőinek felébredni, és észrevenni, hogy a könyvtárak nyitni szeretnének a felhasználók felé (néhány szolgáltató már megtette ezt, és ez nekünk jó). Ugyanakkor nem ártana, hogy szabványos API-k készüljenek, nem szerencsés huszonötféle API-t készíteni, ugyanis arra huszonötször kell átírni ugyanazt a kódot. Végül pár API, amire érdemes figyelni fejlesztés közben: Open Library API, WorldCat API, Google Book Search API, LibraryThing API, közös keresők (MetaFind, LibraryFind) API-jai, OpenURL resolver API-k (SFX, Serial Solutions), megosztó oldalak (pl. Flickr).
  2. Virtuális, valós idejű részvétel az oktatásban és a konferenciákon. A web tele van virtuális osztálytermekkel és oktatással, ezekben mind részt vehetnek a könyvtárak, könyvtárosok.
  3. Mobil eszközök és technológiák. Az iPhone második generációjával és a Google mobil fejlesztéseivel egy új szintre léptek a mobil eszközök (ezt a kijelentést azért nem árt némi szkepticizmussal fogadni, bár ugye kérdés, hogy mi az új szint…). Ehhez pedig nem csak megjelenésben, hanem szolgáltatások terén is igazodni kell.

Szóval ez most az aktuális kép a két könyvtáros szemszögéből. Sajnos én nem érzem magam akkorának, hogy bármit is jósoljak, szerencsére nálam sokkal avatottabbak megtették helyettem: Berényi Konrád (online marketing) és Gina (webdesign) 2008-as előjelzése (és emellett még vannak az ún. megmondóemberek, ld. pl. Doransky és Márk).

  • Talán annyit megkockáztatnék, hogy egy-két éven belül elindul egy kis nyitás a FOSS felé, valamint egyre általánosabbá válnak a „portálok”, blogok. Lassan kezdődik a valódi web2 felfedezése (avagy élet az iWiW-en túl), kezdődnek képzések, nő az érdeklődés.
  • A magyar könyvtári szoftverek szempontjából nem sok újat várok, ha olyan ütemben fejlődnek tovább, ahogyan eddig, akkor két-három éven belül nem lesz gyökeres változás. Szájtépés, de jó lenne nyitni a web felé (API, közösségi funkciók) és megoldani a mobilos megjelenést is. És akkor még egy csomó olyan alapvető funkcióról nem beszéltem, mint az online beiratkozás, díjfizetés, emailes értesítések, kilométeres listát tudnék írni…
  • Szerintem a szerzői jogi cirkusz is marad úgy ahogy van, itt minimum egy olyan meteor kéne, ami kipusztította a dinoszauruszokat (persze van rá esély, miért is ne).
  • Őszintén bevallom azt is, hogy nem sokat várok a jövőtől sem. Legalábbis nagyon nem látom az „utánpótlást”.

Nem akarok rózsaszín ködben élni: sehol sem vagyunk, állati sok feladat van, ráadásul ez mind ránk szakadt a FITT-ben (erről szeretnék írni egy hosszabbat, de egyrészt írtam, másrészt meg nem biztos hogy pontosan le tudnám írni, amit szeretnék – na majd ősszel, addi sok víz fog lefolyni a Dunán). Jippí.

Egyébként a LITA blogon durván félévenként jelennek meg trend-előrejelzések, érdemes a régebbieket is átböngészni – az első 2005 június 16-án született, 3 éves távlatból már elég jól meg lehet ítélni a dolgokat.


2 hozzászólás a(z) “Könyvtári trendek 2008-ban” bejegyzéshez

  1. A fenntarthatósághoz:

    Először is… Bármilyen webes megjelenése is van egy könyvtárnak, az szembe megy az évszázados (évezredes) hagyományokkal. Márcsak azért is mert a könyvek papír alapúak és polcon vannak és az „Olvasni csak könyvből lehet.” dogma nagyon mélyen van kódolva, legfőképpen a könyvtáros fejében.

    Másodszor… Legyen az blog vagy portáloldal, óriási kérdés, hogy mi szerepeljen rajta. Az alapinformációkhoz elég néhány html oldal, amit félévente frissítünk. Ehhez nem kell különösebb nagy tehetség és nagyon-nagyon szépet lehet így is csinálni. Ha már viszont CMS kezelésébe vágta a fejszét a könyvtáros, nagyon hamar rá jön, hogy nincs mivel feltölteni. Nincs annyi esemény, rendezvény amivel érdekessé / fontossá lehetne tenni az oldalt. Ha pedig hosszú távon nem frissül, akkor érdektelenné válik. A könyvajánlók pedig nem igazán kötik le az olvasót… pontosabban szolva nagyon-nagyon népszerűnek kell lenni a könyvtárosnak, hogy legyen hatása.
    Az is igaz viszont, hogy meg kell találni azt pontot, ahonnét, ha nem is kifordítani a világot, de az olvasókat meg lehet fogni. Én úgy látom, hogy ez a katalógus. A JÓ katalógus.
    Nemcsak egész egyszerűen arról van szó, hogy webkettes és egyéb kutyafüle. A legkevésbé sem fogja díjazni a hozzászólást, vagy értékelést, ha egész egyszerűen az olvasó nem találja meg amit akar.
    (És akkor vegyem figyelembe, hogy a youtube favoritvideójához 2 ezrelék szólt hozzá és 4 ezrelék értékelte, pedig a 91 millió majd tízezerszer (százezerszer?) több, mint ahányan kivülről a katalógust használják.)
    Ugyanakkor – helyi szinten legalábis mutatkoznak jelek – hogy a kisebb könyvtárak esetén a helyismeret, helytörténet és általában minden ami a településsel foglalkozó, kapcsolódó hír, arhív dokumentum… stb. a legérdekesebb az olvasók és a lakosok számára. Erre lehet és kell is igazán nagy hangsúly fektetni.
    Épülhetnek a helyi NAVA-k,(http://www.lmvk.hu/index.php?option=com_xevgfx&Itemid=67) wiki-k (http://balmazwiki.lmvk.hu), elektronikus könyvtárak (http://bek.lmvk.hu), képgalériák, (http://galeria.lmvk.hu). Lehet együttműködésre buzdítani és nemcsak feltárással foglalkozni, hanem új tartalmakat létrehozni, akár közösen, akár egyénileg.
    Ráadásul nincs „konkurencia” sem, másrészről úgysem fogja senki megcsináláni a könyvtár helyett, tehát nem ártana belevágni. (Talán csak az olvasó, de akkor már csak kapaszkodhat a könyvtár.)

    Harmadszor… Az előzőből kifolyólag nagyon hideg és számító fejjel gondolkozva. Nem mindegy mekkora az eredményesség, a ráfordítás hatékonysága. Vagyis frissíthetek egy blogot naponta, és telerakhatom minden finomsággal, ha az állandó olvasók száma a beiratkozott olvasókéhoz mérve 2-3 %.
    Teszem azt, teljes munkaidőben a webes megjelenéssel foglalkozik valaki és még a csodájára is jár az országos szakma a művének, de mindeközben 50 fő látogatja rendszeresen. (mondjuk sűrűn… hetente 1x) Egyrészt azért, mert 30 % az internetellátottság, és eleve „rossz” a korosztályi eloszlás. (18 év alatt nem igen érdekel senkit a könyvtár honlapja) Puff neki.
    Magyarázza meg bárki a vezetőnek, hogy érdemes és ez a jövő, miközben a pultnál ennek a létszámnak legalább egy nagyságrendel töbszöröse fordul meg ugyanennyi idő alatt. (Még akkor is ha csökkenő a tendencia)

    Negyedszer… A statisztika nem igen tud mit kezdeni a webes megjelenéssel. Persze be lehet írni a honlap és OPAC látogatóinak összegét. De csak ennyit, és ráadásul eleve értelmetlen is. (legfőképpen a honlapé) Minden egyéb statisztikai adat arra van kihegyezve, hogy fizikalig áttette e a lábát a küszöbön az egyén. (Egyedül a távhasználat a kivétel) És ezen számok mindenhatóságát senki sem kérdőjelezi meg, még akkor is, ha összehasonlítva a könyvtárakat azt sem tudja az ember, hogy sírjan-e vagy nevessen, hogy most akkor van olyan könyvtár aki egész egyszerűen hazudik, vagy csak öten ötféleképpen értelmezik a mondatot. De legalább ezt be lehet mutatni a fenttartónál, és lehet igazolni a működést, ám a webbel ugyanezt nehéz elérni. Sőt, egész egszerű átirányítani funkciókat más hatáskörbe.Pl. a helyismeret csinálja a múzeum vagy egy civil szervezet, vagy egész egyszerűen a közösség. A városi TV arhívumát meg a városi TV és így tovább.
    De igazán nehéz helyzetben akkor van a vezetés, ha a honlap látogatottsága, forgalma és rajta zajló élet nagyobb, mint a valós forgalom. Esetenként akár a töbszöröse is, ami felveti, hogy nagyobb energiákat kell átcsoportosítani. De hogyan? Miként? Álláshely nincs. Kollégák értenek hozzá? Átképzés? Miből? Miközben kézzelfogható eredményt nem lehet felmutatni. Hacsak nem veszi be valaki, hogy ön a 10.524.675.823. látogató 1723-óta.

    Mindezek ellenére én is hiszem, hogy a kisebb könyvtárak jövője a weben folytatódik (helyismeret mindenképpen, csak okosan kell fellépni és ügyesen keverni a lapokat.) és még a katalógussal is el lehet húzni az időt, de maximum néhány évtizedet. Amíg szét nem rongyolódnak a könyvek és túl drága lesz újat venni.

    És ha már így belejöttem. Jövendölnék én is egy kicsit…, Úgy vélem, hogy már a jővő évre, de legkésőbb 2010-re érdekes helyzet állhat elő az olvasási szokások tekintetében.
    Legfőbb okaként a p2p-n terjedő ebook és hangoskönyv robbanás lesz a felelős. Amit már évek óta várok, és egyre inkább közelibbnek érzem. Amikor majd a kötelező olvasmányokat mobilon (MO-n az iwiw és az msn hazájában az iphone nyerő lesz, márcsak a divat miatt is) vagy ebook-readeren olvassák a tizenévesek, (ahol persze majd azért vesz meg, mert az összes hárombetűs magazint tudja rajta olvasni) amit természetesen illegálisan töltenek le. Nos az elég nagy csapás lesz a városi könyvtárak számára. Biztos lesz egy határvonal, amikor kiírják. Game Over.
    A megyei könyvtárak persze jól „profitálnak” a kicsik megszünéséből,a felsőoktatásiak, amíg megmarad alattuk az egyetem vagy főiskola addig meglesznek, még akkor is, ha a dipolma kiadásának feltételéhez kötik, hogy legalább 1 könyvet kölcsönözni kell félévente.

  2. Hú, ez nagyon szép volt, megpróbálok sorban (az első kettővel teljesen egyetértek):

    A ráfordítás hatékonysága: ez nem fog két hónap alatt megtérülni. Itt a klogon is volt ilyen típusú igény, hogy minél gyorsabban, minél több visszajelzés és felhasználó. Hát egy fenét, ez nem így megy. Itt, az ÉK-en éppen szerencsém volt, hogy gyorsan rám akadtak (nagyrészt köszönhetően a felmérésemnek), de rendes „olvasótábor” azt hiszem egy év masszív blogolás után kezdett kialakulni. Most a MOME Könyvtár honlapján érzem ezt, amire gyakorlatilag csak én publikálok, és hát én nem nagyon értek az iparművészethez, így a hosszabb lélegzetű bejegyzések nagyrészt designnal, webdesignnal foglalkoznak, vagy webhasználattal. Majd egy idő múlva el kezdenek jönni az emberek, az tuti. Idő és türelem.

    És a többivel is teljesen egyetértek, abban viszont nem vagyok olyan biztos, hogy másfél év múlvára gyökeres változások lesznek az ebookok javára…

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .