Egy gép nem gép

Még a FITT megalakulása előtt szó volt róla, ma pedig a szó szinte kézzel fogható válósággá vált: a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szerzett 50 darab személyi kompjútert teríteni az országban. Ezeket az MKE kapta meg, és Szolnokra, Misklocra és Veszprémbe küldi őket.

Az egyetlen bibi, hogy oprendszer nélkül szállították őket, és itt kerültem én is a képbe, ugyanis az MKE elnökasszonya, Bakos Klára velem (is, nem tudom, nálam lyukadt ki) akarta megbeszélni a gépek sorsát. Az alakuló gyűlésen persze egyből rávágtam, hugy Ubuntu meg Wififalu. Mondta már akkor, hogy ez azért annyira nem lesz egyszerű, de csak ma derült ki, hogy miért: ugyanis sikerült a Microsofttól szerezni 200 db Windows licenszt, ami ugyan még nincs meg (hosszúak az utak M$-knél is), de már nem lehet visszautasítani, mert az enyhén szólva gáz. Ugyanakkor június első vagy második hetében nagy cécó közepette át kéne adni őket.

Az egészet Gazs asszisztálta végig, akinek ezúton is köszönöm, hogy beszállt a mókába. Nélküle stb.

Namármost: 50 darab gépről volt szó eredetileg, ami sok. Nagyon sok. Szerencsére azonban 35-öt megcsinálnak azok, akik elviszik, úgyhogy csak a veszprémi 15-tel kell foglalkozni. A licenszek viszont nem tudni mikorra jönnek (jövő hét elejére), ugyanakkor szorít a deadline. És a vicc az, hogy nem tudjuk, milyen Windows lesz az. Mert ha képesek 200 db Vistát adni, az nagyon nagyvonalú ugyan, de ugyanolyan röhejes is, ti. ezek természetesen selejtezett gépek, és vének mint az országút. Szóval a lot of fun.

Tanulságképpen megállapítottuk, hogy kéne egy csoportot vagy valamit létrehozni, amely egyfajta közvetítőként működhet (mint a Wififalusok). Begyűjtheti az ilyen gépfelajánlásokat, szerezhet a projekthez állami vagy EU-s pénzt, és terítheti tovább az országban. Persze ez nem működhet együttműködés nélkül a már létező programokkal, akár alásegítve pénzzel és gépszerzéssel, akár oktatásban való részvétellel, még nem tudom. Valamint (tus) alapját jelenthetné, illetve kiegészülhetne az előbbi bejegyzésben bemutatott programmal.

Ha egy ilyen dolog be tudna indulni, az nagy lenne szerintem. Már csak értelmes tartalmat kéne szolgáltatni a digitalizálóknak.

Milyen irónikus, hogy míg ezt a két bejegyzést megírtam, Tájékoztatás 4. vizsgára kellett volna adatbázis URL-eket és leírásokat, CD és DVD címeket magolnom. [Sóhaj]

Public Software Foundation

Tux olvas ;)Mindig óriási lelkesedéssel tölt el, ha egy ilyen hírbe botlom (Linux.com, fordítás).

Új támogató szervezet alakult, a Public Software Foundation, amely azt tűzte ki magának célul, hogy hasznos és jó minőségű szoftvereket gyűjtsenek össze köz- és oktatási könyvtáraknak, valamint nonprofit szervezeteknek (a közgyűjteményhez közelállóknak persze). Ezeket pedig ugyanúgy lehet használni, mint az egyéb könyvtári egységeket (könyveket, CD-ket stb.), azaz bemegy az ember a könyvtárban, és elkérheti CD-n, pendrive-on stb. Kvázi offline Google-ként (Synaptic-ként stb.) működik.

Todd és Karlie Robinson egy hónapja különböző Linux disztribúciókkal és OpenOffice-szal nyitották a sort, amivel egyelőre csak jelezni akarják, hogy van alternatíva. Még az önkéntesek gyűjtése folyik – eddig van egy könyvtár Indianából, Coloradóból, és még egy kérés (persze ez nem azt jelenti, hogy nem lesz még több).

A szolgáltatott szoftverek körét még szeretnék bővíteni, jelenleg három és fél disztribúciót (Ubuntu, Edubuntu, Knoppix és Fedora) és az OpenOffice-t kínálják. Minden csomag tartalmazza a szoftvereket, egy egyszerű leírást (angolul persze), linkeket a dokumentációkhoz és a wikikhez, infókat a PSF-ről és a licenszek leírását. A Donation csomag (pénzért) már nyomtatott CD-vel és csomagolással jár (nem egy húha, de). Tervezik bevenni a továbbiakban a Debian Multi-Arch-ot, a Linux Mint-et és a PCLinuxOS-t is.

Ami a fontosabb lehet, hogy a szervezet követi is ezeket a szoftvereket, ellenőrzi, hogy fejlődnek-e, frissíti a dokumentációk elérési útvonalait, szemmel tartja a segélyvonalakat és méri a közösségi támogatás erősségét (érdekes gondolat, kíváncsi vagyok, hogy valaki végzett-e már ilyen jellegű felmérést FOSS esetében).

Minden rajtuk keresztül elérhető szoftvert Open Source License alatt tesznek közzé, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy az használja az adott szoftvert és arra, aki és amire csak akarja, valamint úgy és annak adja tovább, ahogy és akinek szeretné.

A szép cél ellenére elég sok buktatója van a dolognak. Robinson szerint a legnagyobb ellenségük az idő, gyakorlatilag szinte lehetetlen egy bizonyos számú könyvtárnál többel egyszerre kapcsolatban lenni, ami sajnos azért hátrány, mert a f2f szituáció sokkal inkább kedvez az ötletek születéséhez, vagy ezeknek az ötleteknek a kidolgozásához. A helyzetet önkéntes összekötőkkel próbálják megoldani, aki helyi szinten tartja a kapcsolatot a könyvtárakkal, ez pedig lehet akár Linux felhasználói csoport, önkéntes szervezet vagy egyszerűen egy ember. “A szerevezet keretéhez a Fedora Ambassador, az Ubuntu LoCo és a Freecycle Local moderátori modelleket olvasztottuk össze, mivel mind a három bizonyos függetlenséget ad helyi szinten, de mégis megtartja a közösségi támogatást, mint egészt. Az én szerepem olyasmi, mint Greg DeK-é vagy Max Spevack-é a Fedoránál: általános irányokat jelölök ki, de a döntések nagy részét a résztvevők hozzák meg” mondta Robinson.

A következő nehézség valami ésszerű és gazdaságos módszert találni ahhoz, hogy adathordozón (CD, DVD) juthassanak el ezek a szoftverek a könyvtárakba. Erre megoldást kínálhat a WebPath Technologies, ami az on-disk.com lapon alacsony áron kínálja ezeket az előre összeállított csomagokat, vagy a közvetlen letöltés a PSF lapjáról. Mivel azonban a könyvtárosok nem nagyon szoktak szoftverek letöltésével és CD-re írásával foglalkozni, ezért ezt a helyi önkéntesek teszik – már amennyire engedi a pénztárájuk. Ezzel a letöltős módszerrel viszont az önkéntesek könnyedén állíthatják össze a csomagot, amit aztán odaadnak a könyvtárnak.

A következő lényeges pont a könyvtárosok képzése (az eredeti cikk library collection managers-t emleget, de mivel itthon ilyen nincs, ezért simán könyvtárosnak fordítom – egyébként meg az általános, állománykezelő pozíciót jelöli): az alapítók tudták, hogy ez mind a könyvtárosoknak, mind a felhasználóknak nagyrészt újdonság lesz. A megelőző felmérésekből az is kiderült, hogy nagyobb lesz a népszerűsége a dolognak, ha megbízható helyre tudják küldeni az olvasót technikai támogatásért. Éppen ezért elég sokat dolgoztak egy egyszerű és szabványos segítség létrehozásán. Lesz ugyan pár könyvtár, ahol lesz helyi PSF önkéntes, de a többségnek nem fog rendelkezésére állni, csak a közösségi támogatás. Bármi segíthet: wiki, fórum, LUG (Linux User Group – Linux Felhasználói Csoport), vagy bármilyen más információforrás.

Közösségi törekvések

A PSF még újszülött, és segítő önkéntesekre van szüksége, akik eljuttatják a programot a könyvtárakba. Az alapítvány azt javasolja, hogy ha van egy ilyen érdeklődésű csoport, akkor jelöljenek ki egy crew chief-et (kúl), aki aztán majd áttekinti és koordinálja a munkát helyi szinten, valamint kapcsolatot tart a központtal, a helyi önkéntesekkel és a könyvtárakkal. Ő vezetheti is a csoportot, de ha van rá kapacitása, dolgozhat mellette önkéntesként is természetesen. Ez a pozíció lehetőséget ad helyi akciók szervezésére, de csak olyan szoftvert szolgáltathat, amelyet a PSF is elfogadott. Bárki lehet ilyen chief, aki kicsit is ért a Linuxhoz és a nyílt forráskódú szoftverekhez.

Cookie Wolfrom (a Delta County Public Library District in Colorado rendszeradminisztrátora és az Automation System Colorado Consortium technikai segítő kapcsolata) több könyvtárral is egyeztetett nyílt forráskódú integrált könyvtári rendszerek bevezetéséről a régiójában (költséghatékonyság, vendor lock-in stb.). Meggyőződése, hogy a könyvtárak ezzel a módszerrel tudnak annyi pénzt megtakarítani, amit az állomány bővítésére lehet fordítani, és örömmel látta, hogy mennyire népszerűek és hasznosak ezek a szoftverek a könyvtárakban. Amikor tudomást szerzett erről a programról, azonnal jelentkezett. (Ezután jön még egy ömlengés, ezt a részt csupán a hölgy neve miatt vettem be.)

A jövőbeli terveiről Robinson annyit mondott, hogy elég egyszerűek. Amíg a nyílt forráskódú szoftverek ennyire ismeretlenek, addig nem számíthatnak robbanásszerű növekedésre és sikerre. 2009-ben szeretnének 12 tagkönyvtárat az Egyesült Államokból, és kettőt a tengerentúlról.

Eddig a cikk. Nekem végig az járt az olvasása (és fordítása) közben, hogy igen, megvan, ezt akartam. Részemről megtaláltam a FITT értelmét. Reálisnak látom, hogy a 2009-es két tengerentúli könyvtárból legalább az egyik Magyarországon legyen.

Partnerként én személy szerint az Ubuntu közösségét preferálnám (felhasználóként, és ezt ismerem úgy általában), de nagyon jó lenne, ha mondjuk a HUP-ról lehetne beszipkázni embereket. (NapiLOL egy FITT levlistás levél: “A legutóbbi UBUNTU-s találkozón felállt egy könyvtáros (nem tudom, családtagjaim voltak jelen, leírás alapján Dani?) és megkérdezte, hogy lenne-e valaki, aki szivesen beszélne róla a könyvtárosoknak.” – jelentem, én voltam és még nincs kapcsolat).

Nincsenek illúzióim, nem egyszerű itthon a feladat, de a helyzet javul, amint a mai OSZK-s megbeszélés is mutatta (erről külön bejegyzése születik). De egy ilyen feladat és küldetés csupa öröm, úgyhogy azt hiszem nem kérdés, hogy belevágunk.

Azért kérdéseim is vannak rendesen, mielőtt valaki olt, hogy elszálltam, de ezek valószínűleg szépen lassan meg fognak válaszolódni. Összegyűjtöttem őket, és alkalomadtán tálalom.

OSZK linkszolgáltatás

OSZK-linkszolgáltatásA nagyobbik nemzeti könyvtár fejlesztői dolgoznak ezerrel, ennek most két szembetűnő eredménye van.

Az első az OSZK linkszolgáltatás: a találat mellett megjelenik egy kis ikon, amelyre kattintva OpenURL segítségével (egyelőre) a Google Books-ból nyeri ki az elérhető elektronikus változatokat. Ezen az úton lehet behúzni Zoteroba is a találatot ahogy elnézem – és természetesen lehet élni a Google könyvtári szolgáltatásaival is. (Sajnos nem sok infó van az OSZK honlapján a dologról, de remélhetőleg majd fog szerepelni a szolgáltatások leírása közt részletesen is.)

OSZK DK

A másik a már sokat(?) vitatott OSZK DK, amely beépítette a Zotero számára is látható és értelmezhető metaadatokat a rekordjaiba (és ugyanolyan social bookmarking fut alatta, mint a Nektárban). Ez így elég kerek és világos, most már csak használhatóvá kell(ene) építeni.

Zotero tippek és trükkök

Egyszerre akár több Zotero könyvtárba (tárolóhelyre) is lehet dolgozni, a Beállítások > Haladó fülön lehet megadni egyéni tárolóhelyet (akár hálózatit is, így közös bibliográfiát is lehet építeni).

Zotero > Beállítások > Haladó

Mivel nincs lehetőség törölni vagy módosítani a fejlesztői fordítókat, így a Fordítók és stílusok visszaállítása… gombbal lehet resetelni a rendszert, utána pedig csak a kívánt dolgokat kell visszatölteni.

Ahhoz, hogy megtudjuk, mely gyűjtemények tartalmazzák az éppen nézett rekordot, tartsuk lenyomva a Control illetve Option gombot, így kijelölődnek.

A plusz (+) és mínusz (-) gombokkal lehet kibontani és összecsukni a gyűjteményeket.

Ahhoz, hogy megtudjuk, hány rekordunk van, jelöljük ki az összeset a középső panelen (Control-A vagy Command-A), a jobb oldalon pedig kiírja a számot.

Forrás: tips and tricks [Zotero Documentation]

Zárójelben

Feedolvasóból követőknek is jelzem, hogy ráncfelvarrtam az ÉK-et, az oldalsávban összeszedtem a lényegesebb dolgokat egy dobozba. Kis lelkemnek nagyon tetszik.

Egy helyre került a keresőmező, az RSS-re és az emailértesítőre való feliratkozás, a 30 leggyakoribb címke és a kedvenceim logója. Bónuszként pedig kigyűjtöttem egy oldalra az összes címkét (eddig 527 darab van).

Még tervezek bele valamit, de azt majd kicsit később (úgyis a tanulás helyett fogom csinálni).

És igen, ez volt a 601. bejegyzésem. Az előzőnél nem figyeltem, bocsánat. Az 1000. egy jó nagy összefoglalás lesz, ha le nem késem.

Szerintetek? Tetszik? Ötlet, javaslat?

Feedolvasókról (frissítve)

A FITT levlistán Csaba kérdezte, hogy milyen feedolvasók vannak és jöhetnek szóba. Válaszképpen (és for the record) összegyűjtöm az eddigi élményeimet. Előre bocsánatanám, hogy ez nagyon-nagyon szubjektív lista és értékelés, és nem flémgenerátor akar lenni. Köszönöm.

És nagyon hülye vagyok, szóval Ádám összeszedett 69 (most már 85) hírcsatornát, erre is volt válasz ez a bejegyzés.

Desktop

Sajnos nem jöttek be. Nem tudom, miért – van aki pedig erre esküszik -, ezért véleményt nem mondok róluk, maradjon egy szájhúzás. Elsőként talán a NewsFox-ot használtam, ami egy Firefox extension, pici is, meg okos is. Próbálkoztam az Operával is (tudjuk ugye, a böngésző, beépített levelezőklienssel és feedolvasóval), ennek mostanában számtalan problémája van a Gmail és tsai környékén (az Opera Minit azért szeretjük a mobilunkon. A következő nagyobb lélegzetvételű próbálkozás a BlogBridge volt, és innentől kezdve aztán el is szakadtam az asztali olvasóktól.

Ja, szórakoztam még egy-két Ubuntus feedolvasóval (KDE és Gnome alá tervezettel egyaránt), egyik sem volt nyerő.

Online

Itt is aztán két típussal próbálkoztam, néha párhuzamosan, néha nem a desktop olvasókkal. Az egyik a Webtopnak (vagy minek) nevezett csoport, ilyen a Netvibes, az iGoogle, magyar részről pedig (például) a Hírfigyelő. Igazából mindegyiket van miért tisztelni (Netvibes – hatalmas tudása és magyar fejlesztője is van, iGoogle – na ezt mondjuk még tisztelni sem nagyon tudom, Hírfigyelő – mert a miénk), de hosszas kóstolgatás során rájöttem, hogy amikor én feedet akarok olvasni, akkor másra nem vagyok kíváncsi, illetve amire igen, azt megtudom máshonnan (időjárás, idő stb.).

Volt még egy rövid elcsámborgás is, az alertle nevű dologgal.

És akkor jöjjön a két kedvenc: a Bloglines, talán egy-másfél évig használtam, jó volt, de. Van a Google Reader, ami aztán KO-val belopta magát a szívembe, nem vitás, hogy miért.

  1. Google szolgáltatás, tehát viszonylag egyszerűen kezelhető, miután van Google accountom máshonnan.
  2. Ennek köszönhetően nem csak a saját, hanem a kontaktlistán megosztott feedjeit is kapom, ami nem egy esetben volt igencsak hasznos. (Ráadásul a megosztásaimnak publikus címe is van – na meg feedje.)
  3. Ez újdonság: most már a megosztással együtt jegyzetet is írhatok, így egyfajta mikro-mikroblogként is funkcionálhat. Egy bookmarklet segítségével pedig bármilyen lapot be lehet húzni jegyzetestül a Readerbe.
  4. Statisztikákat közöl az olvasómmal történt dolgokról.
  5. A Better Gmail kiterjesztés segítségével integrálni lehet a Gmailbe (ha Gmail2.0 és FF3 b5-nél régebbi verziókat használ az ember – így egyelőre ezt a projektet kukáztam).
  6. Az iPhone-ra tervezett verzió simán becuppan Firefox sidebarba, így ha ott nem Csiripróka lenne…
  7. A Google Gears (egyelőre szintén nincs FF3 b5 alatt) segítségével pedig visszaértünk az asztali feedolvasáshoz. Hát nem szép?

Addikt lettem na, nem szégyellem.

Olvasóink ajánlják: (a kommentekben szereplő javaslatok)

Szerzői avatarok a címek mellett

A ThemeShaper dobta múltkor azt a bejegyzést, ami azt írja le, hogyan lehet ezt a kis identifikáló ikont megjeleníteni a bejegyzések mellett (is), úgy mint most nálam lett.

Zárójelben Blockquote-ban jegyzem meg, hogy ez nálam csak gizdaság (illetve csak esztétikai perverzióimat élem ki vele), de mondjuk egy könyvtárnál ez már messze-sokkal jobb.

Az a lényeg hogy a

<?php echo get_avatar( get_the_author_email(), '80' ); ?>

kódsort kell beszúrni a loop megfelelő helyére (én a legelejére raktam, jobbra zártam, és kész). A get_the_author_email() az emailcím alapján végzi el az azonosítást, a ’80’ pedig a nagyságot határozza meg pixelben (az alapértelmezett 96×96, de nekem 50×50-re van beállítva).

A CSS fájlban pedig az .avatar-méret{} formában hivatkozhatunk rá, ahol a méret pixelben van megadva, illetve ha nem módosítottuk a méretet, akkor .avatar-default{} formában is hivatkozhatjuk. Nálam ez tehát

.avatar-50 {float: right;}

formában néz ki. Ennyi. (A teljes doksi a WP Codexen található meg.)

Doranskyval meg nem értek egyet. Szerinte

Doransky megmondja

aminek a hiteléből csak az vesz el egy picit, hogy pont öt perccel előtte cserélte le a D betűt a (fél) arcára (ezt persze úgyis lehet magyarázni, hogy megvilágosodott, aztán ennek szellemében cselekedett a továbbiakban).

Egyrészt nem olyan nagy etwas egy csiripelő valódi arcát előásni (nálam ez Csirip adatlap > Twitter adatlap > blog > rólam útvonal), másrészt azt is mondhatnám, hogy két táborra szakadt a csirip: a valódi nevükön és álnéven írók táborára. És akkor én nyertem ;)