In memoriam Benőke

Az éjjel eltávozott közülünk Benőke, a szerencsétlen sorsú dzsungáriai törpehörcsög. Mindenki szerette, kocogtatta az üvegét és aranyosnak nevezte.

Két éve született a húgom birtokában élt hörcsögpártól (akiket ajándékba kapott, miután megesküdött az eladó, hogy két azonos nemű egyedről van szó). Az első körbe tartozott, és miután megszületett a második fészekalja, vérre menő harcokat folytatott az anyjával, így elkülönítve élte további napjait, míg egy éve hozzám került. Innentől kezdve boldogítottuk egymást Benőkével, aki igazából lány volt, de hát ezen már senki sem lepődik meg ugye Vazul, a korcs és intelligens szuka után… Egy szembetegség miatt megvakult, de kaját talált, és tudott kerekezni is, de ma reggel nem fogadott a szokásos zörgés… (Hüpp…)

Fotó sajnos nincs, de tényleg aranyos volt.

“In memoriam Benőke” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nekünk 1 hete halt meg a dzsungáriai hörink és egy fél napig sirattam. :( Impy volt a neve és egyszer beneveztük egy hörcsögfuttató versenyre is:

    Lehet, hogy most Benőke épp Impyvel játszik a hörcsög mennyországban? :)

  2. Mély részvétem. Mi a harmadikat koptatjuk, az előző kettő távozásakor mély gyászba borultunk – úgy meg lehet szeretni egy ilyen szőrgombócot!
    Ezt a harmadikat is már aggódva figyelem, mert szerintem lassan lejár már a szavatossága… :(

    Pedig ez a név nélküli, szimplán Hörinek becézett példány eddig a legkedvesebb, a leginkább tenyérbe simuló. Úgy hagyja magát dögönyözni, és ha nem vesszük ki, úgy viselkedik, mint a szurikáták: hátsó lábain ülve kémlel körbe-körbe, sőt, balettozik…

Hozzászólás